Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)
1977-04-09 / 652. szám
M E N D E R ,8r.Aui?U3t J.’iolnar P.O.Box lo34 ' „ Ne» brunsnox, New Jersey o39o;> U . 3 . A . Second class mail registration No. 1373. AZ (SZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA Vol. 16. No. 652. Ara: . 40 cent APR. 9. 1977. Azok a garázda zsidók! Elgondolkoztató a San Franciscoból érkezett hír, mely szerint egy körülbelül 50 főből álló felháborodott csoport fejszékkel és feszítővasakkal felszerelve szétvert egy könyvesboltot. Még felgyújtására is kísérletet tettek, ami azonban nem sikerült, de a rendőrség őrizetbe vétt két embert, akik ellen szándékos rongálás és erőszakos cselekedetek miatt eljárás indult. Ez a néhány szó így önmagában méltán háboríthat fel mindenkit. Helyiségeket rombolni, könyveket égetni nem szép dolog egy olyan világban, ahol az az általános meggyőződés, hogy a könyv nem lehet bűnös, hiszen minden gondolat, minden betű szabadon tér jeszthető. De vajon nem kap-e az egész esemény mindjárt más képet, ha elolvassuk a hír részleteit is. Ebből ugyanis kiderül, hogy az összezúzott üzlet a Rudolf Hess könyvesbolt volt, amit az amerikai fehér nemzeti szocialista párt nyitott meg és azért nevezte el a FUhrer egykori helyetteséről, mert abban kizárólag fajgyűlöletre uszító könyveket tartottak és ezeknek eladásával foglalkoztak. A könyvüzlet öt nappal ezelőtt nyílt meg, közvetlenül egy zsinagóga mellett, és annak kirakatában egy nagy fekete horogkereszt és horogkeresztes sasos német zászló hirdette a zsidók és négerek kiirtásának célját es provokálta a járókelőket. A jelentés nem szól arról, hogy a támadók zsidók lettek volna, de miután említi, hogy az közvetlenül a szombat délelőtti istentisztelet után történt, ez feltételezhető. Nos, próbáljuk elképzelni azoknak a zsidó fiataloknak a lelkiállapotát, akik templomukból kijövet ilyen provokációkkal találkoznak. Annak elismerésével, hogy az erőszak ugyan nem fogja jobb belátásra téríteni az üzletet megnyitó fasiszta bandát, vajon nem válik-e érthetővé az elkeseredés ? És csoda-e, ha egy ilyen elkeseredés tettlegességbe csap át ? Még csak egy generációnyi idő telt el azóta, hogy népünk történelmének legsúlyosabb veszteségén ment át, s ennek eredményeként újjászületett az az Izrael, amely kiegyenesítette az életbenmaradottak gerincét. A túlélők úgy változtak meg, és olyan utódok nevelkedtek fel, akik nem félnek többé, nem félnek semmi mástól, csak attól, hogymégegyszer valaha is gyáváknak nézzék őket. Megtanulták, hogy provokációra ököllel feleljenek s hogy boldog örömmel fogadják el a kinyújtott jobbot, de ha kést sejtenek benne, akkor nem várják meg, míg az szúrásra emelkedik. Nem könnyű szívvel teszik ezt. Golda Méir egyszer azt mondotta, hogy sosem fogja megbocsátani az arab vezetőknek azt, hogy gyűlöletre kényszerítette a zsidó fiatalokat. A Bibliából pedig tudjuk, hog$ Jónás próféta keservesen sírt, amikor ( hogy magyar költő versét idézzük) "Én, Jónás, ki csak a békét szerettem, harc és pusztulásnak prófétája lettem". 1 A Babits Mihály említette "gonosz nemzedék" nem tud belenyugodni abba, hogy nem létezik többé az a meghunyászkodó gyáva zsidó, akiket ők elképzelni szerettek volna, és mindent megtesz, hogy fellobbantvaazegykori antiszemitizmus tüzet, ismét az általuk elképzelt helyére rakja a zsidóságot. Aztán krokodilkönnyeket hullatnak, ha azok felháborodott dühükben szétzúzzák a fasiszta könyvek boltját. Mintha csak a halottgyalázásón rajtakapott hullarabló tiltakozna az ellen, hogy egy olyan szent helyen, mint a temetőben tesznek bilincset a kezére. Valóban fontos dolog a szabad véleménynyilvánítás, de aki gyűlöletre, gyilkolásra uszít, az ne csodálkozzon, ha ugyanazt kapja cserébe. San Franciscóban széjjelzúztak egy fasiszta könyvesboltot. A biztosító majd megtéríti a kárt. A háztulajdonos, aki maga is megjárta |Auschwitz poklát és természetesen tudomása sem volt róla milyen célokat szolgál majd az új könyvesbolt, azonnal felmondott bérlőinek. A kártevők pedig meg fogják fizetni azt a pénzbüntetést, amivel a bíróság nem vitásan sújtani fogja őket. Mert kétségtelen, hogy az igazságnak több oldala van, s a gyilkosok igazsága és a védekezők igazsága sehogysem hozható közös nevezőre. És a gyilkosok támadása ellen jobb addig védekezni, amíg nem fáj. Mert amikor fáj, akkor már késő. A krómnak nincs szaga Múlt heti vezércikkünkben nagy megbecsüléssel írtunk az Egyesült Államok frisssütetű elnökének nemes szándékairól és arról az új politikai képről, amely kialakulóban van. Nincs okunk, hogy egy hét után megváltoztassuk véleményünket, de hozzá kell tennünk, hogy ez a teljesen új politika természetszerűen sok buktatóval, sőt bukással, baklövéssel is jár. Az egyik ilyen baklövés, amit — legalábbis véleményünk szerint — Carterék azzal követtek el, hogy ráerőszakolták az Egyesült Államok törvényhozását: ismét helyezzék érvénybe azt az embargót! tilalmat) , ami 1967 és 1971 között a rhodeziai krómbehozatallal szemben fennállt. A króm-érc legnagyobb termelője a világban Rhodézia. A króm-érc legnagyobb felhasználója a világban az Egyesült Államok, amely ezt vas, acél és gépiparában nemesítéshez, rozsdamentesítéshez használja fel. Tehát világosnak tűnik, hogyha az Egyesült Államok Rhodézia nyakán hagyja a krómot, úgy ezzel azt olyan súlyos anyagi helyzetbe hozza, hogy rá tudja kényszeríteni a világszerte hangoztatott politikai követelések elfogadására. Vagyis arra, hogy a Smith-kormány mielőbb adja át helyét egy, a fekete többség érdekeit képviselő kormányzatnak. Ez így elvben szépen hangzik, gyakorlatban egyrészt ostobaság, másrészt nem vezet semmire. Ostobaság azért, mert nemcsak Rhodéziának van szüksége a vevőre, de az Egyesült Államoknak is az eladóra. Ha most ismét életbeléptetik az 1971-ben megszüntetett embargót, ugyanaz a folyamat fog lejátszódni, mint 1967 és 1971 között. Mi történt akkor ? Rhodézián kívül három másik ország van a világban, amelyiknek jelentős króm-produkciója van. Ez Dél-Afrika, Törökország, és a Szovjetunió. Nem lehet pontosan tudni, hogy melyik ország emberi szabadságjogait tekinti a kongresszus méltónak arra, hogy tőlük vásárolja a krómot, az emberi jogokat eltaposó Rhodézia helyett. Ráadásul abban a bizonyos négy évben kiderült, hogy ezek a szállítók sokkal magasabb áron adják a krómot, mint ahogy Rhodézia adta. Főleg a Szovjetunió számított magas árat. Hogy miért ? Tessék jól megkapaszkodni. Mert a Szovjetunió megvásárolta Rhodé;ziától a krómot és FELBESZAKADT TÁRGYALÁSOK A múlt hét külpolitikai szenzációját egy negatívum okozta. Az, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió nem tudtak megegyezni a nukleáris fegyverek csökkentése, illetőleg ellenőrzése kérdésében és így Vance külügyminiszter eredmény nélkül kellett eltávozzon Moszkvából. A SALT II. tárgyalások pedig zátonyra futottak, mielőtt megtörténtek volna. Nehéz megérteni, miért okozott a megegyezés elmaradása akkora csalódást a nyugati sajtóban, mintamilyennek tanúi voltunk. Megdöbbentő volt hallani az egyik televiziókommentátor szavait — amit aztán gyorsan mindenki más is felkapott és tovább hangoztatott —, hogy Carter elszenvedte első külpolitikai kudarcát, mert íme, a Szovjetunió nemet mondott terveinek. Talán életünkben először sajnáltuk, hogy a televízió egyelőre egyoldalú és visszabeszélni nem lehet.Eleddig mindig rémülettel gondoltunk arra az Orwell-i rémregényre, az 1984-re, amelyben már minden polgár szobájában ott van a televízió felvevő készülék is. Ezúttal nem bántuk volna. Mert milyen jó lett volna megkérdezni a kommentátorokat; tulajdonképpen mit vártak. Cyrus Vance ugyanis évtizedek óta először azzal a céllal ment Moszkvába, hogy onnan valamilyen engedményt csikarjon ki. Nem ígéretet, ^ hanem tényleges engedményt, azt, hogy ha az Egyesült Államok feladja egy bizonyos ér* tékes támadó fegyverét, úgy a Szovjetunió is szüntesse be az ő közép-hordtávolságú ballisztikus rakétáinak gyártását is. Korábban könnyű volt megegyezni; Amerika adott, a Szovjetunió ígért. Mostelő” szőr kellett volna adni és erre nemet mondtak. Furcsa, hogy politikával rendszeresen foglalkozó emberek még mindig nem ébredtek fel abból az álomból,amibe a szép hangzású detente szó bűvölte őket. Most, hogy úgy látszik véglegesen befejezéshez közeledik ez az időszak, próbáljuk összefoglalni mit hozott ez a detente a Szovjetuniónak és mit az Egyesült Államoknak ? A Szovjetunió fokozatosan növelte fegyvergyártását. Az amerikai titkos szolgálat jeelőtt pedig IMozambik ünnepélyesen csatlakozott a kommunista blokkhoz. Szovjet bázisokat létesítettek Szomáliában, Dél-Jemenben, Kongó Köztársaságban, Guineában, és épp ezekben a napokban folyik Zaire egyik legfontosabb tartományának, Katapgának szovjet-támogatta erői által való elfoglalása. És most nézzük a másik ollentése szerint a Szovjet katonai költségvetése 40 százalékkal magasabb az Egyesült Államokénál, annak ellenére, hogy az orosz birodalom nemzeti össztermelése kevesebb mint fele az amerikainak. A- mikor a detente elkezdődött az Egyesült Államok volt katonai fölényben, most pedig szakemberek nem tudnak megegyezni, hogy bekövetkezett-e már a szovjet fölény, vagy ez csak a közeljövőre várható. Ez alatt a periódus alatt szállította a Szovjetunió azokat a fegyvereket Észak-Vietnamnak, amelyeknek segítségével kényszerftették Amerikát Dél-Vietnam, Kambodzsa és Laosz feladására. Nemrégiben szovjet és kubai közös katonai műveletekkel elfoglalták Angolát, hat héttel ez- ZXIC dalt. A Szovjetunió szinte névleges fizetés ellenében kapta meg a nyugattól a technológiai felfejlesztéséhez szükséges gépeket, szakmai tudást, segítséget mezőgazdasági elmaradásának felszámolásához és gabonát, amivel betömje az éhes orosz szájakat. A detente nevében a nyugat elismerte az európai határok sérthetetlenségét, vagyis szentesítette a Szovjetunió megszállá-sát Lengyelországban, Csehszlovákiában, Romániában, Magyarországon, és hivatalosan jóváhagyta Németország kettévágását. A Kreml természetesen nem tartotta be a Helsinki-megegyezés úgynevezett hármas számú kosarát, mely szerint tiszteletben kell tartania a szabad véleménynyilvánítás, a lelkiismereti szabadság jo.......XXI azt adta tovább haszonnal az Egyesült Államoknak. Hát ezért ostobaság a kongresszus döntése. És hogy miért hiábavaló ? Azért, mert a négy éves embargó ideje alatt a rhodéziai króm-termelés 80%-kal növekedett. Mert a Szovjet nemcsak átvett Rhodéziai krómot, de pénzt is adott "a fehér fasisztáknak“, hogy olyan króm-vasipart építsen ki, amellyel versenyképes lehet az Egyesült Államokkal. A termékeket aztán ugyancsak ő vette át. A szenátus és a képviselőház tehát egy olyan döntést hozott, amelynek eredményeként Rhodéziában néhányezer fekete elveszíti munkalehetőségét, de a fehérek profitja növekedni fog. Az Egyesült Államok drágábban fogja megvenni a rhodéziai vasércet, hiszen azt szovjet hajók is kerülővel fogják elhozni saját termékükként az amerikai kikötőkbe.és a profitból a Szovjetunió tovább folytathatja felfegyverkezését. íme a szenátus döntése, amely ugyan gazdasági hátrányokkal jár, dehátúgy látszik megéri, mert a demokratikus gondolatot mindenütt a világon támogatni kell. MEGHÍVÓ A Torontói Magyarajkú Zsidók Szövetsége Izrael állam önállóságának 29. évfordulóját a Magyar Zsidók Világszövetségének részvételével 1977 április 17-én, vasárnap délután fél négykor ünnepli a Shaarei Tefilah Templomban, 3600 Bathurst Street. Az Izrael Nap teljes bevételét szegény sorsú izraeli testvéreink támogatására és kulturális célokra fordítjuk Ünnepi szónokok: Izrael állam konzula Ziev Miriam, dr. Carmilly Moshe, a newyorki Jeshiva egyetem tanára, Waldman Tibor, a Világszövetség elnöke. Szórakoztató műsor: Kiepura Eggerth Márta az operett és film legnagyobb csillaga, zongorán kiséri: Dorothy Walter Belépti díj uzsonnával együtt: személyenként'$10. Jegyek megrendelhetők: Stern Tibor (Sasmart) 368-4132 Menczeles Pál (Fortune) 364-6999 Mrs. Kurta Magda 633-8886 (este 7 után) >C gát, és meg kell könnyítenie a gondolatok és az emberek szabad áramlását a határon keresztül. A szovjet rendszerben jelentős változást a detente nem hozott, sem célok, sem eszközök tekintetében. Meg tudjuk érteni tehát, ha a Szovjetuniónak fáj, hogy a detente most félbeszakadt. De miért fájjon nyugatnak ? Ráadásul az sem biztos hogy félbeszakadt, hiszen nem ez az első eset, hogy szovjet és amerikai tárgyaló partnerek eredmény nélkül állnak fel az asztaltól. Sőt most még némileg biztatóbb is a helyzet mint máskor, mert hiszen a haragos brezsnyevi nyet ellenében is abban maradtak, hogy már májusban tovább folytatják a tárgyalásokat. Szerencsére Jimmy Carter és Vance külügyminiszter egyáltalán nincsenek kétségbeesve, sem megrémülve. Nagyon is szilárdak. Továbbra is kitartanak amellett, hogy a lefegyverzés kérdése független attól, bírálja-e egymást és egymás ideológiai rendszerét a két antagonista fél. És ezzel nagyon helyesen tapintottak rá a lényegre. Tudniillik a Szovjetuniónak még ebben a pülanatban sem az a döntő problémája, hogy le kell-e állítania bizonyosfokú fegyverek gyártását vagy sem, hanem az, hogy rá tudják-e venni Carter elnököt a keleteurópai disszidens mozgalmak megtagadására. Mert ez nagyon fáj Moszkvának, mégpedig joggal.Jelek vannak arra, hogy ezt az intellektuális mozgalmat nem tudják megfékezni és esetleg ugyanolyan kirobbanáshoz vezet, mint 1953-ban Kelet- Berlinben, 1956-ban Varsóban és Budapesten, 1968-ban Prágában, de esetleg egyidőben. Bukovsky, a Szovjetunióból * száműzött történész, a National Review-nek adott interjújában azt mondotta, hogy ez az intellektuális mozgolódás olyan, mint egy jéghegy. Lehet, hogy a szovjet hatóságok levágják a csúcsát, azt, ami kilátszik a vízből. De abban a pillanatban, ahogy a látható egytizedet lemetszik, a jéghegy megemelkedik és a csúcsok levágásától a jéghegy nem pusztul el. Hogy ez mennyire így van arra legjobb példa Mikes Györgynek, a kiváló angol írónak — aki különben lapunknak is munkatársa, Folytatás az 5. oldalon XK-------> T O R O N T O
