Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)

1977-04-02 / 651. szám

1977 április 2 MENORA 15. oldal A CANADIAN JEWISH CONGRESS CENTRAL Békés Boldog és kósher SZABADSAGÜNNEPET kíván Canada zsidóságának és külön a magyar zsidóságnak Milton Hamis elnök Kellemes Pészachi ünnepeket kívánnak Tagjaiknak és Barátaiknak •• Kellemes Pészachi Ünnepeket kívánnak barátailnak és ismerőseiknek Szabó Ábrahám & Irtsa SABRA JOBBERS Kellemes és boldog Pészachi Ünnepeket kivannak barátaiknak és ismerőseiknek a Mylord Shirt Mfg.Ltd. tulq'donosai Mr.& Mrs. Gluck KELLEMES PESZAH ÜNNEPEKET KIVANNAK RAJNAI LÁSZLÓ és Családja FAMOUS CUSTOM TAILORING 405 LAWRENCE AVE. W. T.h 7Í7-763 7 i2S2S2S2HS!5ffi2H52SHS; Barátaiknak és Ismeréseiknek LORNAL CONSTRUCTION LTD. tulajdonosai BARON ISTVÁN, DAISY és Családja Kellemes Pészach Ünnepeket kiván kedves vendégeinek és barátainak 1PÉS ZHCIb Amint azt már előzőleg em­lítettük, Idén szombatra esik Erev Pészach, ami által az ünneppel kapcsolatos előírá­sok egy nappal hosszabbod­nak, A chámec után való ku­tatás megelőzi a szombati, Pészách előtti teendőket és csakis szombat reggelig van engedve a chamec élvezése, utána ahogy minden helyen megfelelően meg van állapít­va, következik a már előző­leg tiltott chámec végleges le­mondása szavakban, áldás kí­séretében. Ezt a rövid imát minden tula jdonos olyan nyel­ven köteles mondani melyet megért, és ezzel megszűnik minden tulajdonkapcsolat a chámeccel az ünnep végéig. A Pészách előtti szombat melynek hivatalos neve Sábát Hágádol, idén Erev Pészách­­ra esik. Elnevezését már több ízben magyaráztuk,most csak annyit, talán épp azért, mert jelezni akarja hogy a szombatnak több neve van és Pészách esetében az első ünnepnapot is szombatnak ne­vezzük, dacára annak, hogy nem a hetedik nap és az Ómért attól kezdve számláljuk. Nem úgy, mint a farizeusi minden esetben a hét hetedik napját tartja. A széder estét szom­bat este tartjuk és vasárnap van Pészách első napja, mely alkalommal a Muszáf imánál elmondjuk a "Tál" harmat i­­máját. Minek köszönheti babyloniai Hillél rendkívül gyors nép­szerűségét és vezéri elis­merését Izráelben, holott rö­vid ideje, hogy mint kevéssé ismert babyloniai talmudtu­­dtós érkezett az országba, oly szegényen, hogy favágással kereste szűkös megélhetését, melynek felét kénytelen volt arra felhasználni, hogy belé­pési engedélyhez jusson a Talmud előadásokhoz. Baby­­loniából azért jött a Szent­földre, hogy megismerje ala­posan azokat az előírásokat, melyek kapcsolatban vannak Izráel területével. Alig volt szándékában itt letelepedni, hiszen szülőföldjén, Babylo­­niában számtalan Talmud­­tanház állt rendelkezésére és az ottani zsidó élet abban az időben valószínűleg élénkebb volt, mint a szentföldi. Hogy a dolgok úgy alakultak, hogy hamarosan ő lett az izráeli nagy tanház vezetője és egy világhírű iskola megalapító­ja, névszerint "Bét Hillél", továbbá egy évszázadokig fennálló vezető dinasztia fe­je, az mindenekelőtt nagy tudásának és számazásának tulajdonítható. Babyloniában sok volt a nagy talmudtudós, míg a Szentföldön akkor ha­nyatlóban volt a Talmud - ku­tatás, érthető, hogy tudása éppen Pészáchal kapcsolat­ban hirtelen feltünk és gyor­san célt ért. Az eset a következő volt: 30 nappal Pészách előtt a tan­ház intenzíven foglakozott a közelgő Pészách ünnep elő­írásaival, és mivel akkor Erev Pészách, akárcsak az idén, az országban szom­batra esett, a tanházban a nagytanács nem tudott eliga­zodni és határozni, mi a te­endő a pészáchi áldozattal, melyet Erev Pészáchkor kel­lett még nappal levágni, hogy este, naplementekor a csalá­dok és csoportok fogyaszthas­sák. Halasztani ezt a művele­tet nem lehetett, mert a Tórá­ban így van szigorúan elren­delve. A kérdés az volt, hogy dacára a szombatnak, megvan e engedve az áldozat szomba­ton való levágása. Erre Hillél, aki a sorok végén foglalt he­lyett, szót kért, és határozot­tan kijelentette, hogy a pészá­chi áldozás időhöz van kötve a Bibliában, így tehát a szombat a műveletet nem akadályoz­hatja. Kijelentésével Hillél nagy feltűnést keltett, főleg miután Smájá és Ávtáljon ve­zető tudósok hasonló határo­zatára hivatkozott. Az ered­mény az lett, hogy ott a hely­színen megválasztották Ná­szinak és ő vette át a szent­földi zsidóság vezetését. Ez volt az indítója Hillél pályá­jának. Érdemes Hillél élettörté­netével nagy vonalakban ez alkalommal ismét foglalkoz­ni, bár évekkel ezelőtt ennek a lapnak hasábjain már rész­letesen írtam Hűiéiről. Kö­rülbelül száz évvel a máso­dik templom pusztulása előtt élt Babyloniában, apai rész­ről Benjámin törzséből és anyai részről Dávid király­tól származik, ami előkelő voltát igazolja. A fent ecsetelt helyzetből következtetni lehet, hogy mennyire hanyatlóban volt a vallási élet a Szentföl­dön midőn Hillél oda érkezett, úgy, hogy őt tekinthetjük, a­­kárcsak előtte Ezrát, a zsidó szellemi élet újraalkotójá­­nak. Hillél szerénysége pá­ratlan a maga nemében, a Tal­­mudban saját neve ritkán sze­repel, hanem csak tanháza " Bét Hillél" név alatt. Reá­lisan de liberálisan vezette tanháza szellemét, úgy, hogy vele párhuzamosan Sámáj is tanházat alapított " Bét Sá­máj" név alatt, melynek szel­leme ellenkező volt, amennyi­ben minden rendelkezésen szigorított és pesszimiszti­­kusan ítélte meg a jövőt. Leg­felsőbb fórumon 90 százalék­ban Hillél határozatai nyer­tek elismerést és csak kivéte­lesen Sámáj. Ismeretes az az anekdota, hogy egy pogány ember Sá­­májhoz fordult, hogy tanítsa őt meg olyan gyorsan és rö­viden a Tórára, amíg egy lá­bon áll, mire Sámáj elutasí­totta, mondván, hogy ez lehe­tetlen. Az ő mestersége épí­tész, tehát jól tudja, hogy csak megfelelő alapozás után le­het a Tórát megismerni,akár­csak egy házat építeni. Erre a pogány Hűiéihez fordult ha­sonló kéréssel, aki kegyesen fogadta és azt mondta neki: a­­mit te nem kivánsz magadnak azt ne tedd te felebarátoddal, ez a konklúziója a Tórának, arra törekedj, hogy ezt az er­kölcsi nívót elérd, mert a töb­bi csak a módját írja le, ho­gyan lehet ezt elérni. Hillél reális ítélőképessé­ge egy másik esetben eklatán­sán mutatkozik. A Biblia e­­lőfr ja a hetedik szombatév ( a Smita) parancsolataiban,hogy minden néven nevezendő köl­csön a hetedik évben megszű­nik, az adós nem köteles azt megfizetni. Hillél, aki Baby­loniában élt és ismerte a ke­reskedelem és ipar folyását, tisztában volt azzal, hogy e parancsolat betartása lehe­tetlenné teszi az ipart és ke­reskedelmet, mely akkor kez­dett igazában a Szentföldön ki­alakulni. A Szentföldön kívüli helyeken, tehát Babyloniában sem volt előírva ez a parancs. Szükségesnek tartotta tehát ezen változtatni, dacára a Tó­ra előírásának, olykép, hogy az összes adósságoka hetedik évben sem évülnek el ha annak létét írásban benyújtják a bí­róságon. Ezt a műveletet "Pruzbulnak" nevezték, ere­dete görög. A hagyomány szerint Hillél 120 évig élt. Mint negyven é­­ves férfi került Babyloniából a Szentföldre, negyven évig tanult és negyven évig tanított, látta el a népet szellemi tu­dással. A tanaita Rés Lakis, aki 250 évvel később élt és működött, kijelentette, hogy Hillél ugyanazt a szerepet foglalta el, mint előtte Ezra, akiknek a zsidó nép szellemi életének újraéledése köszön­hető. Mindkettő származása Babylonia, ami ismét csak azt bizonyítja, hogy a zsidó szel­lem élénk gyakorlása termel­het ilyen korifeusokat. A széder-este sokban hoz­zájárul a zsidó családi élet bensöségéhez. Ennek fontos­ságát a Biblia már akkor ki­hangsúlyozta, amikor az e­­gyiptomi felszabadulás alkal­mával előírta, hogy családon­ként üljenek össze és fogyasz­­szák el az erre az alkalomra előírt áldozatot. A széderest ünnepélyes programját a Ha­­gada kis könyve írja elő. Min­den évben újabb és újabb mű­vészi Hagadák jelennek meg, de az idei Hagada csodaszép tusrajzai emlékezetünkbe jut­tatják Lilient, a nagy cionis­tarajzolót, kinek rajzai feke­te fehérben többet mondanak, mint a legszínesebb képek. A posta legutolsó bélyegkiadvá­nyai is Lilién rajzokat mutat­nak be, köztük van az olyan sokatmondó kép, amidőn az ö­­reg szakállas Ábrahámot bot­jára támaszkodva a gondvise­lés kivezeti az égbolt alá, ahol a csülagok tömege mutatkozik és Isten biztosítja, hogy any­­nyi utóda lesz, mint a csilla­gok az égen. A széder-este első része különböző ceremóniákkal jár, hogy ezzel is ébren tartsa a gyermekek érdeklődését. A szédertál magasba emelése, a Mánistana izgalmas előadása, kedves melódia kíséretében, az egyiptomi fogság keservei­nek leírása, a tíz csapás reci­­tálása borcseppek kíséreté­ben, még ott is, ahol rövidít­ve mondjuk, és utána az, ami­től a gyermekek előre borzad­nak, a máror, a keserű gyö­kér lenyelése. Szinte enyhí­tésképpen következik a min­dent enyhítő Hillél szokásá­nak megvalósítása, hogy két máce között esszük a Pészách szimbóliumát, tetézve a köz­szeretetnek örvendő chá­­roszesszal; Hillél itt is köny­­nyíteni akar rajtunk, midőn a keserű gyökér mellé adja az édességet és nem szívesen látja a márorral való küzdel­münket. Mit szépítsünk a dolgon, u­­tána jön a széderest várva várt ünnepi vacsorája, mely izletesebb bármilyen más ün­nepi vacsoránál. A leves és a benne úszkáló gombócok íze fenomenális és az egysze­rűen kifőzött tojásoknak is ün­nepi íze van. Nem beszélve a remek mártásról mely a hú­sokat takarja és végül a bor­sadóval nyakonöntött süte­ményről. A vacsorát a nehéz bor helyett most könnyű sava­nyú spriccerekkel öblítjük le és alig marad hely a befejező áfikomonnak. Ami a vacsora áldása után következik az tisztán szellemi táplálék, remekszép melódi­ákkal kísért szöveg, kedves rejtvényekkel spékelve bú­csúzunk az idei széder-esté­től, várva a következőre, a­­mikor az egész világ belátja és nekünk tulajdonítja Jeru­zsálemet és a Szentföldet. El­hessegetjük azokat a szomorú emlékeket, melyek a husvéttal kapcsolatosak, mint bántó ál­mokat, és talán most már jog­gal remélhetjük, hogy meg­szabadultunk végleg ezektől a borzalmaktól. Breuer David

Next

/
Thumbnails
Contents