Menora Egyenlőség, 1976. október (15. évfolyam, 627. szám)
1976-10-09 / 627. szám
AZ (SZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA Vol. 15. No. 627. OCT. 9. 1976. A földművelésügyi miniszter bukása Egy amerikai földművelési miniszter lemondása, egy másik kinevezése, rendszerint nem földrengetően izgalmas téma, ezúttal azonban mégis az egész világ izgatottan tárgyalta napokon keresztül, mi lesz a sorsa Earl Butznak, aki állítólag négerellenes kijelentéseket tett. E kijelentések leleplezője ugyanaz a John Dean volt, aki annak idején' elsőként ugrott ki Nixonék szakadék felé száguldó vonatjából ésdezavuálvaegykori társait, sikerült büntetlenséget biztosítania maga részére. G számolt be arról, előbb újsághasábokon, később az Associated Press tudósítójának, hogy a földművelési miniszter gúnyos, becsmérlő hangon beszélt a négerek öltözködéséről, szexualitásáról és fürdőszoba használati módszereiről. Nosza megindult a kórus, hiszen csupán egy hónap van hátra a választásokig. A demokrata politikusok azért követelték Butz elbocsátását, hogy ezzel zavarba hozzák republikánus ellenfeleiket, a republikánusok pedig azért, hogy ország-világ előtt kihangsúlyozzák: még saját pártjukon belül sem tűrnek el semmiféle faji megkülönböztetést vagy elfogultságot. Néhány napos vihar után Ford elnök elfogadta Earl Butz kikényszerített lemondását, de még így sem kerülte el ellenfele, Jimmy Cártér kritikáját, mely szerint Ford tehetetlenségét bizonyította be akkor, a■amikor a földművelési ,miniszter lemondására várt, ahelyett, hogy látványosan kirúgta volna. EARL BUTZ Érdemes egy kicsit elmeditálni ezen a Earl Butz ügyön, már csak azért is, mert a legtöbb tanulsággal olyan etnikus csoportok számára szolgál, akik múltbeli üldöztetések hatására néha jogtalanul, legtöbbször jogosan, túlságosan érzékenyek. Ha van olyan etnikus csoport, amelyik a faji megkülönböztetésre érzékenyen — néha talán túlérzékenyen — reagál, úgy a zsidó természetesen az. Nekünk kötelességünk, hogy elítéljünk minden fajvédelmet, vagy faji felsőbbrendűségből eredő gúnyoros vagy rosszindulató megnyilatkozást. Ennek ellenére sem vagyunk meggyőződve, hogy Earl Butz lemondatása jogosult és indokolt volna. Először is — amennyire ezt mi mezőgazdasági laikusok meg tudjuk ítélni — Butz jó földművelési miniszter volt. A mezőgazdasági területeken népszerű, állítólag nagyon sokan csak az ő kedvéért szavaztak a republikánusokra. Hasznos segítő módszereket dolgozott ki a kis farmerek támogatására,és a zsúfolásig tele hambárokat kisöpörte a felhalmozott búzától, megélhetéséhez szükséges pénzt és javakat adva ezért a farmertársadalomnak. Igaz, hogy a kínai és főleg a szovjet búzaüzletet soha nem helyeseltük, de ezért nem a földművelési hanem a külügyek vezetőjét tartjuk felelősnek. A búzát tudniillik el kell adni, és ha sikerül eladni a megfelelő világpiaci áron, ez a földművelési miniszter sikere. Ha viszont a megfelelő áron eladott búzát úgy kótyavetyélik el, hogy azért nem kapnak megfelelő politikai ellenszolgáltatást és a hitelösszegre jóformán semmilyen kamatot nem számítanak, ez a külügyminisztérium kudarca. Az elvégzett munka szempontjából — véleményünk szerint — nem azt a minisztert menesztették, akit kellett volna. De — mondják —, Butz nem munkája, hanem fajt-sértő megnyilatkozása miatt távozott. Ez azonban igen távol áll az igazságtól. Butz egy baráti társaságban bizalmas beszélgetés közben rossz viccet sütött el, ami a négerek érzékenységén csattan. Nem szép dolog rossz vicceket csinálni, de azért ilyet mindenki csinál. Az vesse Butzra az első követ, aki soha nem tett faji elfogultságnak minősíthető kijelentéseket: ha zsidó volt, arabra, németre, magyarra, négerre, ha magyar volt, csehre, románra, rácra, oroszra, hk német volt zsidóra, franciára, angolra,ha angol volt ... és így tovább a végtelenségig. Az ilyen kijelentések mögött elsősorban a hangsúlyt és a szándékot kell nézni, mert ellenkező esetben egy örökké sértődött világban, örök pofozkodás közben fogunk élni. Butz soha nem volt négerellenes, s az egész ügyet alaposan felfújták. E pillanatban ugyan nincs előttünk a szó szerinti idézete a vihart kevert megnyilatkozásnak. Az viszont köztudott, hogy Butz világéletében csípős nyelvű humorizálni szerető ember volt és néhány megjegyzése bekerült az újságokba. Egy alkalommal például a születés-szabályozás jogosságáról 'vitázott és Pál pápa abortuszellenes állásfoglalását ezzel a megjegyzéssel csipkedte: aki a játékban nem vesz részt, az ne alkosson szabályokat. A baptista klérus is megkapta a maga csípését, amikor Butz azt mesélte, hogy egy baptista prédikátor egy alkalommal egy használt autót vett, de kiderült, hogy nem tudja üzemeltetni, mert nincsen olyan szókincse, amelyik egy autó vezetéséhez szükséges. Ezek alapján Butz ellen nyugodtan indíthatott volna írtóháborút a katolicizmus és a baptista vallás egyaránt, de nem tették.Nyilván több eszük és több humorérzékük volt ennél. Azt hisszük, hogy tulajdonképpen a négerek sem érezték igazán sértve magukat, legfeljebb az ő nevükben sértődött meg néhány politikai pecsenyesütő, akiknek kapóra jött John Dean újabb indiszkréciója. A politikus pedig nem olyan állatfajta, aki hajlandó lenne megvédeni barátját, különösen néhány héttel választások előtt. Igazsághoz és józan észhez viszont az egész Earl Butz ügynek nem sok köze van. Meddig tartja magát a német koalíció? Európa más nagy államaiban sokkal döntőbb jelentősége lehet egy általános választásnak mint Nyugat-Németországban, ahol a szavazók múlt vasárnap járultak az urnák elé. Hiszen a NATO egyes tagállamait komolyan fenyegeti az a veszély, hogy kommunisták jutnak az uralomra, míg Németországban csupán a két hagyományos párt között folyik a vetélkedés, amelynek mindegyike szigorúan elkötelezte magát úgy a nyugati védelmi közösséghez, mint a hagyományos nyugati demokrácia formájához. Ennek ellenére élénk érdeklődéssel figyelte mindenki, milyen eredményt hoz a választás, és arra számítottak legtöbben, hogy Németországban az eddig kormányon lévő szociáldemokraták és kisebb koalíciós partnereik helyében a keresztény demokrata párt veszi át az ország vezetését. Ez a változás — legalábbis egyelőre —nem következett be. A közvélemény kutató intézetek helyesen mérték fel előzetesen, hogy a szociáldemokraták vesztettek népszerűségükből és a konzervatívabb kereszténydemokraták felé fordult a választók bizalma, a választási eredmény azonban nem hozott magával döntő fordulatot. Helmut Kohl, a dinamikus 46 éves keresztény demokrata pártvezér nem lett miniszterelnökké; nyugati hírmagyarázók szerint erre még négy évet várnia kell, ami egyéni szempontból nem jelent számára különösebb csapást, hiszen még a legközelebbi választásoknál is csupán 50 éves lesz. A keresztény demokrata párt 225-ről 244- re növelte mandátumainak számát, s ezzel az ország legnagyobb pártja lett. A szociáldemokraták, akik eddig 230 parlamenti helyet birtokoltak, csupán 217-et tudtak megszerezni, de mivel a koalíciós partner a szabad demokrata párt 39 mandátumhoz jutott, továbbra is koalíciós alapon vezetik az országot. Ennek a koaliciónak a parlamentben csupán 8 szavazatnyi többsége van, ami a német politikai életet meglehetősen bizonytalanná teszi. Ha ugyanis elmélyülten tanulmányozzuk az elmúlt évek belpolitikai sakkozását, MOST HÁROM ÍVE : IZRAEL LEGVÉRESEBB HÁBORÚJA Bizonyos, hogy a nemzetközi jog szempontjából a jom-kipuri háború nem fejeződött be. \ olt tűzszünet és volt átmeneti egyez meny Egyiptommal, genfi konferencia is volt. De a jom-kipuri háború emléke mindmáig megfekszi az izráeli ember és a világ zsidóságának lelkét. Az egyiptomi-szíriai rajtaütés váratlansága, a mulasztások, ame Iveket megállapítottak és megbüntetnek, a politikai változások, amelyek azóta bekövetkeztek. a három évvel ezelőtti háborút Izrael története egyik lég fontosabb fordulatává teszik. Azóta az emlékiratok sokasága jelent meg. háborús könyvek a világ minden nyelvén ismertettél; azt, hogy mi történt 1973 október 6-án, jom-kipur napján, délután 2 óra 7 perckor. Leghitelesebben kétségkívül Mose Dáján volt hadügyminisz tér írja le a háború lefolyását. Könyvében, amelynek részleteit a Jedio: Áchronot közli, leszögeai mi m azóta köztudott tényt, hogy az egyiptomi hadsereg váratlan előretörését az orosz rakétáknak köszönhette, amelyekkel a gyalogságot is fel szerelték. Ezeknek a rakétáknak a védelme alatt az egyiptomiak 24 óra alatt 19 hidat állítottak össze a Szuezi-esatorna 200 kilométeres vonalán és ezekből az izráeli repülőgépek miudöszsze kettőt tudtak tönkretenni, mert a légihaderőnek az erős rakétavédelem miatt olyan súlyos veszteségei voltak, hogy a hadvezetöség kénytelen volt beszüntetni a támadásokat. Ez volt az oka annak, hogy a hadsereg a veszélyesebb Szíriái frontra koncentrálta erejet a háború első hetében. Az elgondolás az volt. hogy a Golán fennsíkon Izráelt nem védi olyan stratégiai mélység, mint a Szináj-félszigeten. Szinájban vissza lehetett vonulni a második védelmi vonalig, amíg a tartalékos egységek - megérkeznek, de a Golán-fennsíkon az a veszély fenyegetett, hogy a Szíriái hadsereg eléri a Jordánt. Ez a terv helyesnek bizonyult, mert a szíriaiakat sikerült megállítani és egyiptomi források később közölték, hogy Ászád ssaasssEsaas azt állapíthatjuk meg; korántsem biztos, hogy a németeknek négy évet kell várniok egy újabb választás kiírására. Az elmúlt idők során főleg a federális államok (" -ugat-Németország több önálló állam íeueráeiója) parlamentjében számtalanszor fordult elő, hogy szociáldemokrataszabad-demokrata koalíciót titkos szavazással leszavaztak. A mérleg nyelvét képező szabad-demokratáknál ugyanis csak a legfelsőbb pártvezetőség az, amely szigorú merevséggel ragaszkodik a szociáldemokratákkal való együttműködéshez, de már a parlamenti képviselők egy része is szívesen kacsintgat a konzervatív irányzat felé. Ahányszor valamelyik tartományi parlamentben titkos szavazásra került sor, mindig volt egy néhány rejtett ellenzéki szavazat. Soha nem sikerült megtudni, kik voltak a lázadó szabad-demokrata képviselők, de a szabad-demokraták vezetősége komoly rémülettel tekintett saját soraira. Kisebb mértékben ugyan, de ilyen esetek a federális parlamentben is előfordultak. Amig a koalició több mint 40 szavazatnyi többséggel rendelkezett, ezek az átállások nem jelentettek komoly problémát. A jövőben a helyzet azonban borotvaélen táncol majd. Négy szabad-demokrata képviselő meggyúrása elegendő lehet egy kormánybuktatáshoz. És ez a múlt tapasztalatai szerint nem lehet nagyon nehéz. A liberálisnak nevezett szabad demokrata párt elnöke Genscher, Helmut Schmith kormányában a külügyminiszteri tárcát mondhatja magáénak, vagyis ő a legfontosabb személy a miniszterelnök után.Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a 39 képviselő között Helmut Kohl nem talál majd négy olyat, aki politikai meggyőződés alapján kíván a kereszténydemokratákkal együttműködni. Ha egy ilyen — egyáltalán nem váratlan — váratlan esemény bekövetkezik, úgy a köztársasági elnök nyilván nem oszlathatja fel a parlamentet, hanem előbb a legnagyobb mandátum számmal rendekező párt vezetőjének, ez esetben tehát Helmut Kohlnak kell hogy felajánlja a kormányalakítás, lehetőségét. Érzésünk szerint tehát egyáltalán nincs igazuk azoknak a hírmagyarázóknak, akik az elkövetkezendő négy évre a jelenlegi koalíciós kormány fennmaradását jósolják. A szavazati analízisnél nagyon érdekes az, hogy ha Nyugat-Berlint kiemeljük az összképből, úgy a kereszténydemokraták rendel- i keznek abszolút többséggel. Már pedig a két j párt között lényeges eltérés csupán a "kelet i felé való nyitás" kérdésében van. Willy I Brandt politikai koncepciója volt ez, de bele is bukott az elképzelés sikertelenségébe. Ki- I derült, hogy az oroszok csak egyoldalúan kívánnak vele együttműködni és ellentétel nélküli haszonszerzésre törekednek. Brandt j utódja, Helmut Schmith már jóval óvatosabb | volt a keletnémet szomszéddal és a Szovjetunióval való együttműködés terén, míg a ke- í reszténydemokraták még nála is merevebb j politikát akarnak. Nyugatnémetország lakos- j ságának többsége úgy látszik az"Ost-politik" > felszámolását kívánja. Nyugat-Berlin lakos- | sága viszont valóban profitál az enyhülésből, j Ha a keleti szektorban lévő rokonaik, barátaik továbbra is el vannak zárva a szabadság- K jogoktól, ők, a nyugatiak, szabadon közieked- í hetnek a város mindkét felében, ami valóban B kellemes helyzetet teremt. Ez azonban nem | nagyon befolyásolja Németország többi ré- J szének lakosságát, s ez a tény komoly akti- ! vitásra serkenti a kereszténydemokratákat, j Ezek szerint a múlt vasárnapi német álta- j lános választás tulajdonképpen csak első me- ! nete volt a nagy választási döntésnek, s az | igazi belpolitikai harc csak ezután kezdődik, j már a háború harmadik napján a Szovjetunióhoz fordult, hogy kezdeményezze a tűzszünet elrendelését a Biztonsági Tanácsban. A hadvezetöség csak ezután fordította teljes figyelmét a szuezi frontra, ahol, mint utólag kiderült, a legsúlyosabb mulasztások történtek a háborút megelőző napokban. A Bár- Lév vonal, amelyet áttörhetetlennek hittek, 48 óra alatt elesett. Kiderült, hogy a 32 erődítésből, amely a Szuezi-esatorna mentén létesült, költségvetési okokból csak 16 volt üzemben, azaz az erődök felében tartottak csak gyérszámú helyőrséget. A Bár-Lév vonal eredeti tér vei szerint, az erődítések közötti állandó tank-őrjáratok helyettesítették volna az egységes vonalat. Kiderült azonban, hogy a háború kitörése napján még 30 tank sem volt használatban a vonal egész bosszúban. Ezeket a tankokat az egyiptomiak a2 első támadásnál üzeiueu kívül helyezték. A helyzet azonban megváltozott a háború kitörését követő tizedik napon. Október 16-án Goldj Méir akkori miniszterelnök már bejelentette, hogy izráeli egységek harcolnak a Szuezi-csatornán túl. Ez a pár nap „a tábornokok háborúja” elnevezés alatt vonult be a háború förléneléhe. A tábornokok háborújura nem akarunk most kitérni, mert végeredményben nem ez döntötte el a nagy szuezi ütközet sorsát. Napokon belül Izrael három hadosztályt küldött át a Szuezi-csatornán. s október 22-én már megszállva tartotta Szuez városát és október 24-én eljutott Ábádijá kikötőig. E^zzel vált teljessé az egyiptomi harmadik ármádia bekerítése, amely miatt sokáig folyt a közvetítés dr. Henry Kissinger irányítása mellett. Nem vitás, hogy katonai szempontból Izráel ezt a háborút megnyerte, 2500 hősi ha« lőtt és 7000 sebesült árán.. A tíízszüneti egyezményt a Kairóhoz vezető út 101 -ik kilométerkövénél írták alá, Ászád pedig örülhetett, hogy a Cáhál hnrmincegynéhány kilométerre Damaszkusztól megállt, a vissza vert szíriai offenziva után. A katonai győzelem azonban nem jelentett diplomáciai győzelmet is és a Biztonsági Tanács 338. számú határozata megismételte az 1967 novemberi határozatot, amely felszólítja Izráelt, hogy' vonuljon visz sza a megszállt területekről. Az amerikai diplomáciának csak nagyon nehezen sikerült elérnie. hogy megtartsák a 242. sz. határozatnak azt a rendelkezését is. hogy Izráel „védhető határokhoz” vonuljon vissza, ami mindmáig az alkudozási lehetőség alapjait képezi az izráeli diplomácia számára. Az Izráelre nehezedő diplomáciai nyomásra jellemző, hogy az arab petróleumtermelö államok a jom-kipuri háború ürügyével rendelték el az embargót a nyugati hatalmak ellen, és emelték duplájára a kőolaj árát. Az elmúlt esztendő a diplomáciai harcok tekintetében viszony lagos csendben telt el. aminek oka az amerikai választásokban keresendő. Amint Kissinger mondotta pár hónappal ezelőtt: „Az urak elmehetnek januárig aludni.’' Az új év napjától azon bán megszerveződik az új amerikai adminisztráció, amely két ségkívül arra fog törekedni, hogy a jom-kipuri háború diplomáciai szempontból Is befej#= ződjéib
