Menora Egyenlőség, 1976. január-június (15. évfolyam, 588-611. szám)

1976-01-03 / 588. szám

8. oldal MENÓRA * 1976. január 3. KOVÁCS DÉNES: örömmel értesítjük ■ * 0j folytatásos regényt kezdünk ezen a hé­ten. írója Kovács Dénes, a jólismert humo­rista, aki az 1946 és 56 közötti évek egyik legnépszerűbb pesti újságírója és írója volt. A "Vajko"- kettősre (Vajda Albert és Kovács Dénes) mindenki, aki a humort sze­reti, jól emlékszik még. Az "Örömmel tudatjuk . . Kovács Dénes önéletrájzi regénye. Vidám hangvételű, de mély bölcsességeket tartalmazó regény az asszimiláns hajlamú pesti zsidó intellek­­tuelről, aki élet tapasztalatai alapján megál­lapítja: senki sem bújhat ki a saját bőréből. „VII. Stefánia-út 24. Örömmel értesítjük Dénes Ervin fiunk születéséről, Budapest, 1919. január 2. Kovács Róbert és neje“ 1. A Stefánia-utat azóta már Vorosilov-útnak hívják. A villa közben a cseh követség épülete lett. A boldogtalanság első színhelye. Mesélik, csak január végére vártak, de anyám megijedi, mert éjfélkor dörömböltek a kapun. Már többször jár­tak nálunk fegyveres őrök. Akkor is burzsujok voltunk. Én min­dig a rossz oldalon álltam. Ha kereszténynek kellett lennem, zsidó voltam, ha szegénynek, gazdag voltam, ha pénzre lett volna szükségem, nem volt egy vasam sem. Pár napos lehettem, amikor beköltöztettek hozzánk egy vörös tisztet. Bizonyos Domonkos bácsit. Akkor valamennyi nyugalom költözött a házba. Domonkos bácsit szerettük. Később két évig lakott nálunk. Több régi családi fényképen ott ül — vic­ces, nagy fekete bajusza volt, bozontos szemöldöke és ret­tenetesen nagy bibircsókos, krumpli orra — és az ölében én nagyon komolyan babrálok katonaruhája fényes gombjaival. Ennyi az emlékem róla. Egyszóval anyám megijedt és én a világra jöttem. Akkor apám bement a nővéremhez, aki hatesztendős volt és megmondta neki, hogy öcsikét hozott a gólya, ő azonnal a pólyához akart szaladni, hogy kártyapartit kezdjen velem. De apám lebeszélte, inkább elvitte a cirkuszba. Imádta a cirkuszt. Nem a kislány, az kicsit félt tőle, riasztotta a puffogás és elszomorították a nyúzott, kimázolt pofák. Legtöbbször elbőgte magát. De apám nagyon élvezte a dolgot. Talán nagyothallása is hozzájárult. Gyerekkori sarlach maradványa volt. Azután évről­­évre kevesebbet hallott és nem is nagyon erőltette, hogy meghallja a körötte zajló világot. Gyerekkorom óta megszoktam a lármát. Folyton ordítottunk és így nem voltak titkaink az utca és a szomszédok előtt. Apám süketsége miatt úgy éltünk, mint a lármás, mindenüket az utcára teregető, kisvárosi délolasz családok. A világ érdekelte is apámat, nem is. Sok mindenben egykedvúnek látszott. Talán abban bízott, hogy ő kivétel lesz, vele csak jó dolgok fordulhatnak elő. Ellentétnek ott volt sikoltozó anyám, aki mindenütt sötét rémeket látott. Akkoriban villamosokat fordítottak fel, tüntettek, népbiz­tosokat neveztek ki, az emberek feljelentették egymást. Apám csak mosolygott. Minden hírre azt felelte: „Mondd már!“ „De Róbert!“ — kiabálta anyám — „Lecsuknak, kivégez­nek, kirabolnak minket!“ „Mondd már!“ — mondta apám és szívta a szivarját, amelynek illata kiszellőztethetetlenül járta be a lakásunkat. Erre a régi képre persze nem emlékszem, pár napos voltam, mégis előttem van tisztán és világosan. így volt később is. Csődbe mentünk, gazdasági válságok kergették egymást, betegségek és világégések jöttek, a rádióból Hitler hangja bömbölt, egyre többet csattogtatták a bokájukat a tisztek, lassan elveszett minden: „Mondd már!“ Ha apámat jellemezni akarnám, a téli esték jutnak eszembe, amikór ó minden élvezetének egyszerre hódolt. Feküdt az ágyban, a lábánál melegvizes palack. A hasán villany termofor. A szájában savanyú cukorka és egy kialudt szivar csonkja. Az orrán lecsúszott a szemüveg. A kezében újság. Az éjjeliszekrényen füstölgő, forró limonádé. Fülén a rádióhallgatóból annyira bömbölt valami zene, hogy mi a szomszéd szobában alig tudtunk beszélgetni. És apám horkolva aludt. Ha bármelyik élvezetét kikapcsoltuk, azonnal felébredt és dohogva tiltakozott. A cirkuszon kívül még a katonazenét szerette, az édességet és a pénz gyors, lehetőleg semmire való elköltését. Imádott bevásárolni a csemegéseknél. Fél ementhálikat, kilószámra amerikai mogyorót, füstölt halakat, hihetetlen mennyiségekben, anélkül, hogy megkérdezte volna bárminek az árát. Be is csapta mindenki. Amikor 1938-ban a hivatalok fajtiszta őrei mindenkitől milliónyi származási iratot követeltek, anyámmal nyakunkba vettük az országot és a még elérhető külföldet is, hogy őseink nyomai után kutassunk. Anyám ősei komplikáltak voltak, akár­csak ó maga, — de apáméit egyszerre és egyszeriben megtaláltuk. Mindannyian — szépapáig bezárólag — Óbudán születtek, éltek és haltak meg. A biedermeier idők e régi kézmíves tanyáján, hol a fakuló almáriumok aszalt gyümölcsök illatát árasztották és a csendes elégedettség jelvényei a hintaszék és a spinét voltak. Az ősapák patriarkális fehér szakállt viseltek és kis fekete selyem­sipkát, az ősanyák a vallás előírta vendéghajat kendővel kötötték le, mint a falusi asszonyok, ősapáim — ellentétben a zsidó kereskedői hajlandósággal — egyszerű munkások, vagy kézművesek voltak. Dédapám az akkor születő megyeri, azaz később újpesti gyárvárosba járt át dolgozni a dunai kompon. A Goldberger-féle textilgyár selyemfestője volt s két sárgult irat tanúsága szerint egyszemélyben volt újító és Kossuth Lajos híve. Amint Óbudáról Megyerre kompozott, arra lett figyelmes, hogy a gyárából az elhasznált kék indigó festék a lefolyó csatornán, mint felesleges szennyvíz bőven ömlik a Dunába. Kék volt ott már minden. A víz, a parti kőlépcső, a folyóba hajló fűzfaágak, még a kis papírhajók is, amikkel a mezítlábas gyerekek játszottak, akiknek a lába is kék volt. Vajon ezt a már egyszer használt festéket nem lehetne-e mégegyszer hasz­nosítani? — ez motozott dédapa fejében és a zuhogó kék vízbe dobta zsebkendőjét. Azt a szép kékre festett kendőt azután olyan diadallal vihette magával a gyárba, mint Kossuth katonái a 48-as lobogót. Két hét múlva már Goldbergerék visszavezették a használt festéket, sok pénzt keresve rajta, és dédapának is kiutalványoztak vagy húsz váltó forint jutalmat. Nagyapám apjára nem emlékezem. Négyéves voltam, amikor meghalt. Csak németnyelvű, szálkaírással rótt sokszáz verse maradt rám és néhány fénykép. Alacsony volt, finomarcú, vékonykezű, választékosán öltöző. Termetes felesége mellett úgy festett, mint nagy óceánjáró oldalán a révhajócska. Nyolc gyer­meket nemzett, elnöke volt mindenféle vallásos és irodalmi testületnek, és pénzkereső foglalkozásként, kitalálója és vezetője az „Első Magyar Leánykiházasító“-nak, amelynek van valamilyen pikáns hangzása, de valójában semmi köze sem volt a leánykereskedelemhez. Biztosító társaság volt, amelyhez a szegényebb sorsú polgári szülők azért hozták az aprópénzt, hogy később leányaiknak megvehessék a szabályszerű kelengyét. Mert akkor még divat volt a lányokkal 24 személyes étkészletet, ezüstöt, ágyneműt, porcellánt, egyéb háztartási cikket és némi készpénzt adni, de viszont ez áldozat ellenértékeként a szülők választották ki lányuk számára a jövendőbelit. Persze, divat volt a nagy lakodalmi ebéd, még városi házaknál is teméntelen meny­­nyiségű hal, pástétom, csirke, liba, kacsa, különféle sültek, a százféle, házilag készített sütemény — tepertős pogácsa, vaníliás rudacska, ánizsos csók, londoni szelet, mindenféle torta, sör, könnyű és nehéz borok, pálinkák és likőrök felszolgálása. A recepteket a szépanyák adták át a lányaiknak és azok az ükunokáknak s egy-egy hagyományos étel elkészítésének módja olyasféle kincs volt, mint az aranycsinálók titkai. A hírnév min­denekelőtt! — tartották. És inkább tönkrementek, eladták házukat, üzletüket, semhogy lemaradjanak szomszédjuk, vagy ismerősük lakodalmi fényűzésétől. Ilyen módon volt bizonyos fantázia nagyapám leánykiházasító vállalatában. Az ételekben dúskáló bőséget és a család iránti szeretetet apám ebből a házból hozta magával. Fiatal emberként a már eladószámba menő nővérei körében forgolódott és a családi krónikák feljegyezték róla, hogy volt egy kis tanári notesze, amelybe mindent beleírt. Ha a lányok színházba mentek, akkor apám a kakasülőre váltott jegyet, on­nan figyelte ki testvéreit, és azután aszerint, ahogy ezek viselked­tek, noteszébe egyes, vagy négyes osztályzatot írt. Nála bizony a nővérek sokszor megbuktak, annak ellenére, hogy kitűnő, gaz­dag és befolyásos férjeket hódítottak maguknak, sok gyerekük volt és nagy házat vittek. A tréfás kötekedést apám nagyon szerette és még akkor is kitartott mellette, ha ebből komoly összetűzés kerekedett. Már fiatal nős volt, amikor úgy összeveszett legkedvesebb nővérével, hogy azután két évig nem járt annak házához. Szabályszerű volt, hogy minden pénteken anyámmal ott vacso­ráztak paprikás halkocsonyát, húslevest gombóccal és sült­csirkét. Szabályszerű volt az is, hogy nővére két kis gyerekét apám, még az előszobában — akár jók voltak, akár rosszak, — összeszidta. Valamilyen magas, nytytott hangon, ahogy cse­csemőkkel szokás beszélni, mondta nekik: „Csúúúnya, rossz gyerekek! Mit csináltatok már megint?!“ Az egész persze csak arra volt jó, hogy a végén elóhalássza a zsebéből a cukorkás dobozokat, hogy még nagyobb legyen a kontrasztszerű meglepetés. Ezt a semmiért szidalmazó hangját onnan ismerem olyan jól, mert később, mint kisgyerek, én is sokat hallottam tőle, és azután visszatérő emlékként hatvan esztendős korában ugyanilyen hangon korholta q|l^ü, ok nélkül, az én kis daxli kutyámat, amelyik akkor is örült volna a végül odaadott kockacukornak, ha előtte apám nem szidta volna össze. Node nővére gyerekei sokban különböztek az én daxlimtól — amelyik kivételesen eszes kutya volt, —- és apám szavait komolyan véve, rettenetes bömbölésbe fogtak. Apám nővére a konyhából, fehérkötényesen, a főzés izgalmától és a tűzhely melegétől gutaütéses pirosán rontott ki az előszobába, azonnal felpofozta gyerekeit, komolyan véve apám szidását, de azután, amikor kiderült a tréfa, még dühösebb lett az igazságtalanul kiosztott pof-leves miatt. Akkor megnyugodva a felséges leves izei után, ünnepélyesen felkérték apámat, hogy többet ilyet ne tegyen. Ő persze, amit nem akart, sohasem hallotta meg és a harmadik ilyen péntek este után a nővér férje, aki igen finom modorú és jónevű orvos volt, felkereste a szüléimét és egy párbajsegéd hűvös udvariasságával mondta ki a szentenciát: apám hagyjon fel evvel a hebehurgya tréfálkozással, vagy ne járjon többé a házához. Anyám a következő péntekig naponta és óránként kiabált apám fülébe, fenyegetve őt és megesküdve mindan­nyiunk életére, hogy pénteken jól fogja magát viselni. Apám szélesen mosolygott és mindent megígért. Pénteken azután belépve nővére házába, az örömmel elébefutó gyerekekre rákiabált: „Csúúúnya, ross zgyerekek! Mit csináltatok már megint?!“ Fiatalember évei elég szabályszerűek lehettek. Járt külföldön, mint ahogy szokás volt minden jobb háznál a legöregebb fiút néhány évre nyugatra küldeni, hogy tanulmányozza a jobb szokásokat. Apám tanulmányozta is, szigorúan szótfogadva a baedeckerek tanácsainak. Az ott ajánlott szerény szállóban vett ki szobát, megnézte Bécsben a Stefansdómot, Kölnben a székesegyházat, Londonban a Towert, végigette minden nemzet különlegességeit és seholsem akadt jelentősebb szerelmi ügye. Később igaz szívvel elhittem neki, hogy Párizsban is csak az Eif­fel tornyot nézte meg. Nagyapám láthatta apám szolid mulyaságát, de lehet, hogy a kor szokása volt, hogy egy napon megkérte valamelyik barátját, vezesse be apámat Madame Tauszighoz, a Király-utcában. A Madame tisztes, bókeblű, nyakán fekete szalagot viselő, forradásos arcú éltesebb hölgy, kiteregette apám elé diszkrét házának albumait, apám a fényképek közül kiválasztott egy gömbölyded csinos barnát és azután éveken keresztül hozzá járt minden kedden délután öt és hat között. A taksát nagyapám fizette egyszer egy évben, a többi folyószámla között, mint a hentesét, vagy a háziorvosét, rendesen bevezetve azt a háztartási napló kiadási tételei közé. 2. Anyám magas volt és szőke, kékszemű, vérbizsergetően szép, arisztokratikus modorú, érzékeny idegzetű, ellentétes gátlásokkal. Apám hithű zsidó család vallásos fia volt. Anyám a katolikus vallásban nőtt fel, magában hordva a kitértek szégyenkezésből fakadó, tüntető gőgjét. Az ismerkedés színhelye a városligeti jégpálya volt. A zenekar leggyakrabban a „Herkulesfürdói emlék“-et játszotta. Anyám szőkefonatos haján, mint valami koronát hordta a coboly­prémből készített sapkát, amely szőrme stílusosan ismét jelent­kezett a kis muffon és a korcsolyaruha gallérján, majd alsó szegélyén. Lábán magasszárú gombos cipót viselt, amely felett és a bokáig érő ruha alatt csak egy-egy merészebb perdülésnél tűnt elő a keresztcsíkos gyapjúzokni. Ilyenkor a korlátnál bámészkodó alacsony fiatalember, akit a téli társaság „Kis Kovács“-nak becézett, elpirult és zavarában megigazította magas keménygallérját és az ünnepélyes köcsögkalapot. Anyámat jóképű mágnásfiúk és gazdag, kikeresztelkedett bankárcsemeték rajzották körül, persze betartva az illendő távolságot és legfeljebb szavakban lehettek pajzánabbak, mivel azokat a melegedőben árgus szemekkel figyelő nagyanyám nem hallhatta. Ő talpig feketében, merev testtartással ült ott, mint aki állandóan gyászol valakit. Bizonyára büszkén mosolygott és gyönyörködött az előtte elsikló képben, mint aki vágyai beteljesülését látja. Tason született, kis falusi zsidó szatócs hetedik gyerekeként. A papát duhaj legények — mert Pészachkor nem akarta őket kiszolgálni, — agyonverték. Dédanya és a gyerekek nyilván rémült tehetetlenséggel figyelték a bolt mögötti dohos hálószobából a szörnyűséget. Vagy hatvan évvel később, amikor Tason jártam, felkerestem ezt a kis üzletet — szövetkezeti áruda lett akkorra —, és ebben a hálószobában, amely a boltvezető irodájává lépett elő, szinte . visszahallottam a sok év távlatából a kaftános emberke ordítását és a rézfejű fokosok kemény csapásait. Dédanya vette át az üzletet. Nem mehetett nagyon jól, sem nagyon rosszul, hiszen a sok gyereket mégis felnevelte és nagyanyám iskolába is járhatott. A régi gyerekkori emlék s talán egy-két iskolatársa csúfolkodása kovácsolta meg hihetetlenül erős elszántságát. Minden áron ki akart törni az üldözöttek közül. A vallás elhagyására nem gondolhatott. Megtiltotta a hagyomány, saját ereklyés emlékei is. Úgy gondolta, hogy aki elsajátítja az uralkodó osztály szokásait és jó modorát, azonosul vele. Anyám oktatásaiban sokszor felfedezni véltem nagyanyám hangját. „Tartsd magad egyenesen. A bokádat vágd szépen össze. Hajolj meg és csókolj kezet illedelmesen, figyelve arra, hogy a csók a hölgyek ujjainak végére, mégis a körömágyak fölé essen. Férfiaknak mondjad bátran és hallhatóan, hogy alázatos tisz­teletem. Idősebbeket szólítsd úgy, hogy kedves bátyám...“ Nagyanyámnál a jómodor és a nevelés nemcsak külsőségekből állt. A sok töprengés, a fegyelem állandó gyakorlása Finomra ötvözte a lelkét is. Semmit sem tett meggon­dolatlanul. Sohasem gondolt arra, mi az ami őt magát boldoggá teheti, csak arra: hogyan kerülhet ki abból a kis alföldi sárfészekból, és hogyan nevelheti majd fel gyermekeit úgy, hogy azokat és azok férjeit ne verje agyon senki. Nagyapám legalább olyan ellentéte volt nagyanyámnak, mint apám anyámnak. Nagyanyám kicsi volt és csúnya, csak idős korára, amikorra a tanulás, a fegyelem és intelligencia kiművelte, — szépült meg „nagyasszonyosan“. Mint lány, kicsit púpos is volt; vágy a szorongás, görbítette meg. El sem tudom képzelni, hogyan szerethetett bele nagyapa, ez a sudár, daliás, férfias külsejű, jólkereső henteslegény a szegény, csöpp kis semmi lányba? Nagyapa hajnalban kelt, egyetlen biztos csapással tagiózta le a marhát, reggelire belsőségekből készült zsíros és méregerős pörkölteket falt s azután a tízórai, az ebéd, az uzsonna és a va­csora alkalmával egyre nagyobb és nehezebb ételadagokat tömött még mindig üres bendőjébe. sssaasB^s 456 LESLIEG. ARVAY NOTARY PUBLIC INSURANCE AGENCY BLOOR ST. WEST, TORONTO, ONT. M5S 1X8 Telefon: 531 4626 — 431-5627 folytatjuk AKAR ÖN IS EGY JÓ HAJVAGAST? BILL'S BARBER SHOP MEN’S HAIR STYLISTS Keresse fel LIGETI volt budapesti, Váci-utcai FÉRFI FODRÁSZT ahol I. osztályú volt budapesti két férfi fodrásznö biztosítja a gyors kiszolgálást. NŐI HAJVÁGÁSOK • AIR CONDITION MEGNYITOTTAM KÖNYVELÉSI IRODÁMAT ÜZLETEK, ÜZEMEK KÖNYVELÉSÉT, ADÓBEVALLÁSOKAT VÁLLALOK. Szakértő GASOLIN TAX visszatérítésben. JULIUS (Gyula) HAVLIK Tel-: 787-4624 3«m\XVLVV\VVmV\VV\VVV\X'( NEW NAME BUT THE SAME GOOD SERVICE I mTm ELECTRIC CO. 34 LEITH HILL RD. SUITE 712 WILLOWDALE, ONT. M2J 1Z4 TELEPHONE: 493-9344 FORMERLY: THOMAS GENERAL ELECTRIC CO. Az összes EURÓPÁI ház- !; tartási és konyhafelszere lést cikkek beszerzési he FORTUNE HOUSEWARES IMPORTING CO., 388 SPADINA AVE., ! Telefon: 364 - 6999 P AT ÁCSI Cipó Szalon EURÓPAI IMPORT GYÓGYBETÉTES NŐI és FÉRFICIPŐK 0> 480 BlooiSL West Tel 533-8122 Dr.CRISTA FAB1NYI Mrs. ON ROT a legmodernebb hollywoodiig KOZMETIKAI eljárásokat alkalmazza. TANÍTVÁNYOK szakszerű kiképzése. Bus. 482-4777 Res 922-8428 482-1840 MIHÁLY GULYAS (gross) volt nyíregyházi és budapesti ügyvéd REPRESENTING * MT. DENNIS REAL ESTATE LIMITED a* INTER VAC első CHARTER UTAZÁSAI FLORIDÁBA Watdaix 747-es géppel CSARDA Étterem a torontói magyarok találkozóhelye. A legkitűnőbb magyar ételek és italok kaphatók Naponta rántott borjúláb CIGÁNYZENE* HAZAI HANGULAT* FIGYELMES KISZOLGÁLÁSI ÜNNEPSÉGRE KÜLÖN TEREM 720 Bay St. Toronto 597-0801 DECEMBER 18-TÓL KEZDŐDÓLEG 2, 3, 4 ÉS 5 HETES UTAK INDULÁS DECEMBER 18 DECEMBER 27 JANUÁR 1, 10, 17, 24 JANUAR 31-TÓL ÁPRILIS 10-IG AR $149.00 $129.00 $ 99.00 $129.00 A gépek esténként indulnak Torontóból, visszafelé éj ­szakai utazás hajnali megérkezéssel. Jelentkezés mi­nimum 60 nappal korábban. Jelentkezni lehet a Columbus utazási irodában. COLUMBUS TRAVEL SERVICE LTD. 420 Sp.idin.i Ave., Toronto NBT 2G7. lel.: 361-1101 * Kormányjóváhagyástól függően. 716 PALMERSTON AVE. V Telefon: LEI -6318. ^ MINDENFELE asztalos munkát házit és iparit vállalok- Ki tehén cabinet, recreotion room, bungalowhoz hozzáépí­tés. Telefonhívásai házhoz megy ,J. JERtCSKA licenced asztalos-mester Tol: 494-4414 BUDAPEST MEAT MARKET TORONTO EGYIK LEGFORGALMASABB SZAKÜZLETE LEGVÁLASZTÉKOSABB * LEGFRISEBB * LEGOLCSÓBB Kényelmes parkolás az üzlet mögötti city parkolóhelyen, 200 kocsi férőhellyel. FIGYELMES KISZOLGÁLÁS Tulajdonos: VARGA GYULA TELEFONRENDELÉS — FREEZER ORDER ; 517 BLOOR ST. W. TORONTO Tel: 531-5202 Hétfőn zárva. BA KELL MENNI TV - STEREO 1 SZERVIZ , ELADAS | Hívja Mr. TÓTH -ot- 15 éve - Teron tóbon 633 - 1332 „Toronto legjobb magyar hizikosztja -írja a Daily Star és a Globe and Mail II.\ JÓ Il/ÍZIKOSZTOT AKAR ENNI . ® COmiHtHUl Restaurant fy PÉNTEKEN: halászlé, türdsesusza. SZOMBATON: sólet, töltött kacsa-VASÁRNAP: töltött borjú, töltött csirke ESPRESSO Uj tulajdonos:tér, és Mrs. CSESZKQ 521 Bloor St.,W. Tel: 531-5872 és 531-0081 IRHÁBUNDÁK ÚJRA VÁLLALUNK női és férfi IRHABUNDÁKAT méretre, nagy választékban, bármely színben $160.-tál. Gyors és figyelmes kiszolgálás. — Vadbőrkikészítés. PANNÓNIA SZŰCSÜZEM Mr. és Mrs. SZABÓ 1284 WESTON RD., (Eglinton és Jane között) Telefon: 762—8869 Apám fiatalemberként sovány volt, alacsony, feketehajú, 'eketebajszú, egyszerű gondolkodású. . v^ __—— — — - - áááá . t^^ 559 ST. CLAIR AVE.. W. * Telef.: 653- 3775 _ _ — JT ~ Mmmr JT MT W M ACT JT MT ^ f J f 1216 YONGC ST R E CT TORONTO. ONTARIO

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents