Menora Egyenlőség, 1976. január-június (15. évfolyam, 588-611. szám)
1976-01-10 / 589. szám
8. oldal MI NÓRA I97h. januar 10. KOVÁCS DENES: örömmel értesítjük a m A lányok persze körülrajongták, és nem hinném, hogy túlságosan válogatós lett volna. Amikor származási irataim után kutattam, néhány remegóhangú öreg nénikével beszélgettem, akik ismerték ót és az emlékezések lányos pírt varázsoltak fonnyadt birsalma-arcukra és a Józsi nevet emlegetve megremegett a hangjuk. Örök rejtély marad számomra, de mégiscsak tény, hogy megtörtént a leánykérés, méghozzá úgy, hogy a szép Józsi esengett, a csúnya kis Esztike pedig szabadkozott, és jónéhány hónapig járatta a szerelmes henteslegénnyel a bolondját. Közben kiszámíthatta magában, hogy a házasság révén felkerülhet Pestre — nagyapámat ott szerződés várta —, és azt is, hogy ebből a frigyből talán árjakülsejű gyerekek születhetnek. Nagyapám — bár a hitközség hivatalos mészárosa volt és később az ilyen üzletek országos felügyelője lett, — külsejében úgy festett, mint egy vidéki kúriával, címeres pecsétgyűrűvel rendelkező önkéntes huszárfőhadnagy. Pirospozsgás arca, kackiás bajusza, tiszta kék szeme, egyenes orra, magyaros modora nem árult el semmilyen sémita jelleget. Igen, nagyanyám talán számító volt, ha nem is önzésből, de a következő nemzedékek érdekében.; akik ót ebben a furcsa szélmalomharcában segítették, azokat nem hagyta el soha. Nem hagyta el a vallást és azok szabályait, és nagyapám jobb, hűségesebb és gondosabb feleséget nem találhatott volna magának. Szerelmesebb természetűt talán igen. Mert az a nászéjszaka sivár és kiábrándító lehetett. A váratlan és félelmetes élmény később megismétlődött szüleim házasságában és az őrület és idegbaj bélyegét nyomta családom anyai ágára. Azt hiszem, nagyanyámnak fogalma sem volt, miről van szó. Dédanyám aféle zsidóba oltott fejkendős parasztasszony volt, nem sok sütnivalóval, a falusi kereskedő-fogások apró trükkjeivel; de arra, hogy leánygyermekeit egyes kérdésekben felvilágosítsa, nem is gondolt. Nagyanyám azelőtt a bokáját sem mutatta férfiak előtt, s nem valószínű, hogy egy meztelen férfitestet el tudott volna képzelni. Nagyapám viszont harsogott az egészségtől, férfiasán brutális volt és szerelmes, és nem voltak különösebb gátlásai, amelyek férji jogait egy pillanatig is visszatartották volna. Hogy nagyapám ez ügyben hol talált később vigasztalást, nem tudhatom. Kiegyensúlyozott, szabadon tréfálkozó férfinak ismertem. Nagyanyám viszont még a legszemérmesebb, de a szexualitás tárgyával csak távolról összefüggő vitákat is óvatosan elkerülte. E házasságból három fiú és egy leány született. 3. László volt a legidősebb. Mint két öccse, ó is tökéletes nevelésben részesült. Nagyanyám sokszor mesélte el nekem a fiúk napirendjét: ,,Minden reggel hat órakor keltek. Akkor a nevelőifral, annak vezényletére elvégezték a reggeli tornát. Két-háromszor a héten vívtak is mert idehaza volt teljes felszerelésük...“ Érdekes, hogy nagyanyám mennyire megelőzte korát abban, hogy felismerte a sport fontosságát. Talán valamilyen angol nevelési könyv lelkesítette fel ennyire. „Azután megreggeliztek és evés közben a nevelő érdekes, egyben tanulságos történeteket adott elő a történelemből, vagy a görög mitológiából. Vigyáztam arra, hogy télen is egyenek gyümölcsöt, olyasmit, amit manapság vitaminnak neveznek az orvosok. Iskolába menet persze találkoztak társaikkal és tréfás versenyeket rendeztek, — ki tud több szójátékot szerkeszteni? Mindig az lett a győztes, aki egy esztendőn belül a legtöbb pontot gyűjtötte. A nyertes persze dicséreten kívül nem kapott egyebet, minden pénzbeli játékot megtiltottam gyermekeimnek. Hogy az iskolában mi történt délelőtt, nem tudom pontosan, csak azt, hogy fiaim kitűnő tanulók voltak, többször nyertek ösztöndíjat, az önképzőkörben arany emlékérmeket. Olykor meglátogattam tanáraikat, akik nagy elismeréssel szóltak a fiúk tudásáról és példás magaviseletükről. Azt mondhatom, hogy igen éleseszűek voltak, már az oktatások alatt megtanulták a következő napi leckét, s így délután sok idejük maradt. Télennyáron sportoltak a szabad levegőn, korcsolyázni jártak, kirándulni, vívni, és jutott idő olvasásra is. Este könnyű vacsorát ettünk, utána még engedélyeztem egy parti sakkot, vagy más társasjátékot és azután mindannyian korán lefeküdtünk.“ Nagyanyám mindig határozott és száraz választékossággal fejezte ki magát és élte le életét. László érettségi után jogot végzett. Rövid ideig gyakornokoskodott egy jónevű és előkelő ügyvédnél. Ez idő alatt — részben a kliensek között, részben a báltermekben — kitűnő összeköttetésekre tett szert és harmincéves korára megnyithatta önálló ügyvédi irodáját. Rövidesen megnősült és egy címeres családfával rendelkező, impozánskülsejű nőt vett feleségül, akivel addig magázták egymást előkelőén, ameddig kevésbé előkelőén el nem váltak egymástól. Nagybátyám jó megjelenésű férfi volt. Magas, nyúlánk, angolosra nyírt bajusszal. Igen válaszékosan öltözött, angol szövetekből, méretre készített ruhákban járt. Balkezének ujján zöld pecsétgyűrűt viselt. Sokat olvasott. Tökéletesen beszélt franciául, németül, angolul. Kedvenc lapja a The Times volt és egy életen át még a legrövidebb távolságokon is taxival közlekedett. Irodája hamarosan fellendült. Kliensei főként mágnások köréből adódtak. Alig ismert vesztett pert s különösen elismert tekintélye lett a válópereknek, a különféle ház eladási és örökösödési ügyeknek. Szerencséskezű kártyás hírében állott. De soha nem volt meggondolatlan, vagy hazardór. Kizárólag alsóst, majd később bridget játszott. Soha nem ült le a kártyaasztalhoz rosszkedvűen, idegesen, éhesen és partnereit aprólékos gondossággal válogatta meg; erősebb játékossal nem igen mérte össze erejét. A kártyajáték nála elsősorban a pénzkeresés egyik módja volt. Nyaranként a margitszigeti szállodában vett ki több hónapra szobát és az Országos Kaszinó nyári helyiségeinek kártyaszobájában nemcsak saját, de családja nyaralási költségeit is elnyerte gazdag partnereitől. Olyasféle házat vitt, mint az angolok. Vásárolt egy kis emeletes palotát a Szentkirály utcában, amelybe úgy lehetett eljutni, hogy az ember először átment egy sivár hatemeletes bérház bejárati folyosóján; innen egy udvarba lépett a látogató és onnan ismét egy másik udvarba, amely az előbbitől magas kőfallal volt elkülönítve. Ez az udvar azonban már valóságos kis angol park volt, szabályosan nyírt gyeppel, sokféle válogatott virággal, sárga salakos utacskákkal. Az egészre külön szerződtetett kertész vigyázott. A kis palotában — amelybe kopogtatóval ellátott barokk fakapun át lehetett bejutni — a földszinten voltak a fogadó és dolgozó szobák, az emeleten a hálók és a gyerekszoba. A konyha a pincében volt, ahonnan lift hozta fel az ételeket és gyerekkoromban egy-egy ritka vasárnapi ebédnél ez a mélyből felbukkanó „terülj asztalkám“ még varázsosabbá tette számomra nagybátyám különös világát. Nagyszámú cselédséget tartott: szakácsnét, szobalányt, inast, a gyermekek mellé angol nevelőnőt és irodai személyzetében két gépírónö, egy ügyvédbojtár, egy segédügyvéd és egy, a klienseket bejelentő ajtónálló leste zord parancsait. Néhány évig földesurat is játszott. Éppen Tason bérelt párszáz hold földet, gyümölcsöst és egy nagyon szép kúriát. Talán a dédapát agyonverő unokáknak akarta megmutatni, milyen vérbeli magyar úr lett a kis szatócs unokájából. A gazdaság persze nem hozott semmit, csak passzió volt, sok nyertes kártyacsata és olyan előkelő vendégjárások színhelye nyaranként, amelynek télen az ügyvédi iroda látta hasznát. Arra is jó volt, hogy a kaszinóban ilyeneket mondhasson: „Amikor reggelenként kilovagolok a birtokomon... A múltkor a földem szomszédságában lévő kiserdőben vadásztunk a komáimmal... Kérlek alássan, Tuki bátyám, ha egyszer megkóstolnád ezt a kis komoki bort, ami az idén a szőlőcskémben termett...“ László nemigen járt a házunkhoz. Szüléimét nem hívta meg később magához. Ebben a családban apám a kis zsidó kereskedő volt, akivel az ember társadalmilag nem érintkezik, legfeljebb a pénzét fogadja el. Nagybátyám felesége és gyerekei annál többet jártak hozzánk. Hét- és hónapszám ott laktak, kosztoltak, vagy apám költségén velünk tartottak ausztriai nyaralásokon. László felesége, Manga, nagyon jól érezte magát anyámmal. Mindketten kicsit egzaltáltak voltak és naphosszat feküdtek vizes borogatással homlokukon, százféle orvossággal körülsáncolva az elsötétített hálószobában, amelyből mi gyerekek ilyesféle nyögéseket hallottunk kiszűrődni: „Neked is, Mangám? Nekem i^ pont itt... Itt fent a halántékon ez a migrén... Elalélok... Ez az acetoacetylén csak a gyomromat kavarja fel... A gyerekek is milyen hangosak! Nem, ezt nem lehet kibírni!...“ Ha a nagybátyám nagyritkán látogatást tett a sirkóüzletben. apám úgy szorongott előtte, mint bukásra álló kisdiák. Oktató és parancsoló modorban beszélte rá apámat, hogy vegyen meg egy Szentkirály utcai sarokházat, amelynek földszintjén a Kis Pipához címzett vendéglő tanyázott és a ház kezelését természetesen bízza rá. Ő azután rövidesen úgy elkezelte mind a hat emeletet, beleértve a vendéglőt is, hogy abból végül apám még egy cserépből való kis pipát sem vehetett magának. Ilyen módon vett át apámtól több részvényköteget. amelynek árán egy furcsa alakú telket vásárolt valahol Budán, amelynek hossza több volt egy kilométernél, szélessége azonban alig volt két méter. Később kiderült, hogy egy városházi tanácsnok kaszinótársa révén megtudta, hogy a városrendezés éppen ezen a területen óhajt villamosvágányokat lefektetni. El is adta az olcsó telkeket a fővárosnak busás áron, több százezer koronát keresve rajta, persze apámat ebből az üzletből kihagyta. A megőrzésre átvett jó részvények helyébe vett néhány más haszontalant és azokkal fizette ki őt. Később nagybátyám volt az, aki rábeszélte apámat a csődbemenésre s míg anyám előtt a jótevő testvért játszotta, aki ingyenesen ajánja fel ügyvédi fáradozásait, szüleim háta mögött összeállt a hitelt nyújtó német gyárossal, akinek révén ismét csak gyarapítania sikerült vagyonát. Kifelé nagyvonalúnak látszott, kicsit bohémnak, kicsit léhának. Otthon Harpagon szerepét játszottá. Esténként hálóköntösébe és papucsába bújva, körülményesen ellenőrizte a cselédség háztartási naplóját, az éléskamrában utánamért minden deka sónak, gyömbérnek. Ha vendégeket hívott, rendszerint anyámat kérte fel, lila levélpapírra irt levélkében, néhány szál szekfű kíséretében, hogy készítsen pástétomokat kocsonyázott fogasokat szendvicseket és a narancstortákat, mert amint írta; „Margitom, ilyen művészi fogásokat csupán te tudsz ihletni.“ Anyám hiúságát ez nagyon legyezte és utána szégyellte a számlál benyújtani. A néhány szál szekfű sem volt rossz befektetés. Nagybátyám ötven éves korában elvált a feleségétől. Manga, aki addig más és más elsötétített szobában fejgörcsöktől kínozva hevert, elérkezve a nőknek ahhoz a bizonyos „veszedelmes" korához, „begerjedt“ és beleszeretett egy harmadrendű énekesbe, aki nálánál vagy húsz évvel volt fiatalabb. Ez a dolog nagybátyámat nem izgatta annyira, hiszen ő is tartott barátnőt, de szerinte az ilyen ügyek, ha diszkréten kezelik őket, megengedhetők, elnézhetők. Az már azonban felbőszítette, hogy Manga erre az ifjú dalnokra bizonyos pénzt is költött. így a háztartási kiadások felborultak, hiszen a bevétel rovatba semmitsem lehetett volna Írni. Ebből viták, majd késő éjszakába nyúló orditozások fejlődtek, nagybátyám részéről szívrohamokkal, Manga részéről pedig migrénekkel és hisztérikus görcsökkel körítve. A szétköltözés előtti estén az osztozkodáshoz anyámat hívták meg bírának s mivel egy-egy vasalópokrócon, lepedőn, vagy szőnyegen semmiképp sem tudtak megegyezni, így ezeket a dolgokat pontosan középen anyámnak ollóval kellett kettévágnia. Mindentől eltekintve, László nagy bájkolódó volt: legtöbben úgy érezték, hogy mi vagyunk lekötelezettjei neki. Szórakoztatóan csevegett, művelt volt, irodalmilag tájékozott, remek anekdótázó. Vele történt, hogy egy svájci nyaralóban mindig ugyanabba a kis tóparti vendéglőbe járt reggelizni. A napfényben fürdő terrasz még üres volt, csupán az egyik asztalnál ült egy elegáns úr újságaiba temetkezve. A pincér éppen őt szolgálta ki. Mivel nagybátyám tetszését megnyerte az idegen számára felszolgált angolos reggeli, ezt mondta a pincérnek: „The same, please." Másnap nagybátyám érkezett előbb, és az idegen meglátva, hogy szalonnás tojást, pirítóst, narancs dzsemet, teát reggelizik, most ő mondta a pincérnek, hogy „The same, please!". Ez így ment vagy két hétig, akkor egyszerre összemosolyogtak és beszélgetni kezdtek. Irodalomról esett szó és az idegent meglepte nagybátyám különös irodalmi tájékozottsága. Mindenben egyetértettek, csupán egy dologban volt külön véleményük. Nagybátyám kedvenc írója Maugham volt. Ezzel az idegen nem értett egyet és élénk vitába bocsátkoztak, amelynek során nagybátyám rajongott Maughamért, az idegen pedig felsorakoztatta az angol író minden fogyatékosságát. A vitapartner másnap nem jött reggelizni, sőt a következő napokon sem. Ekkor nagybátyám érdeklődésére a pincér közölte, hogy az már elutazott. „Nem tudja megmondani, barátom. — kérdezte nagybátyám a pincértől — ki volt ez az úr? „Dehogynem. -— mondta a pincér. — Maugham, a híres angol író." Nagybátyám úgy halt meg, mint a Harpagonok. Kifosztva, egyedül, elkeseredetten. Szegényes hagyatékából semmisem maradt rám, csupán egy kopott zöld tiroli kalap. Amikor felléptem a ravatal lépcsőjére, hogy még utoljára megtekintsem viaszsárga, merev arcát, amelyre m<,ist leplezetlenül ült ki a komiszság. és a lobbanó gyertyák árnyában, a fekete kereszt alatt, kétségkívül fel lehetett i merni az ősök vonásait, — nekem határozottan úgy t int. hogy a halott hirtelen megmozdul és merev karjai kinyílnak, hogy kiragadják kezemből a kalapot... Az ó tulajdonát. 4. Nagyanyám lakásában kora délelőttöl késő délutánig a zongoragyakorlatok egyhangú szólamai vették át a vezető hangol. György egyike volt az ország legnevesebb zongorapedagógusainak. Az érettségi után. szótfogadva az anyai parancsnak is beillő tanácsnak, a műszaki egyetem mérnöki karára iratkozott be és, persze kitüntetéssel, aranydiplomával végezte el tanulmányait. Rövidesen kinevezték az államvasutak egyik mérnökének. Dolgát kifogástalanul látta el, mégis megbotránkoztatta főnökeit azzal, hogy hosszú, kuszáit, bozontos szakállt növesztett, hóna alatt vaskos kottacsomókat cipelt és egyben Schopenhauer követőjének vallotta magát. Munkatársait azzal is meglepte időnként, hogy amikor azok valamilyen műszaki kérdésben kérték ki tanácsát, ő dallamos „pam-pam-pa-pa-pam“-okka! válaszolt, amely ,,pam-pam"-okban bár alig lehetett ráismerni egy-egy Mozart vagy Haydn tételre, mégis azt bizonyították, hogy György az utak, vasutak és átjárók hálózata helyett ismét a muzsika birodalmában utazgat. folytatjuk LESLIE G. ARVAY NOTARY PUBLIC INSURANCE AGENCY 456 BLOOR ST. WEST, TORONTO, ONT. M5S 1X8 Telefon: 531-4626 — 431-5627 AKAR ÖN IS EGY JÓ HAJVAGAST? BILL S BARBER SHOP MEN’S HAIR STYLISTS Keresse fel LIGETI volt budapesti, Váci-utcai FÉRFI FODRÁSZT ahol I. osztályú volt budapesti két férfi fodrászno is biztosítja a gyors kiszolgálást. NŐI HAJVÁGÁSOK • AIR CONDITION 559 ST. CLAIR AVE.. W. * Telei.: BuS. 482-4777 Res 922 8428 482-1840 MIHÁLY GULYÁS (GROSS) vo/f nyíregyházi és budapesti ügyvéd RfPRESfNTiNG ________ MT. DENNIS REÁL ESTATE EU3 32,6 VONGl: STarCT LIMITED TORONTO. ONTARIO CSÁRDA Étterem a torontói magyarok találkozóhelye. A legkitűnőbb magyar ételek és italok kaphatók Naponta rántott borjúláb CIGÁNYZENE* HAZAI HANGULAT* FIGYELMES KISZOLGÁLÁS ÜNNEPSÉGRE KÜLÖN TEREM 720 Bay St. Toronto 597-0801 MEGNYITOTTAM KÖNYVELÉSI IRODÁMAT ÜZLETEK, ÜZEMEK KÖNYVELÉSÉT, ADÓBEVALLÁSOKAT VÁLLALOK. Szakértő GAS0LIN TAX visszatérítésben. JULIUS (Gyula) HAVLIK Tel.: 787-4624 NEW NAME BUT THE SAME GOOD SERVICE ! MTM ELECTRIC CO. 34 LEITH HILL RD. SUITE 712 WILLOWDALE, ONT. M2J 1Z4 TELEPHONE! 493-9344 FORMERLY: THOMAS GENERAL ELECTRIC CO. az INTERVAC első CHARTER UTAZÁSAI FLORIDÁBA Wardaix 747-es géppel DECEMBER 18-TÓL KEZDÖDŐLFG 2, 3, 4 ÉS 5 HETES UTAK INDULÁS ÁR DECEMBER 18 $149.00 DECEMBER 27 $129.00 JANUÁR 1, 10, 17< 24 $ 99.00 JANUÁR 31-TŐL ÁPRILIS 10-IG $129.00 A gépek esténként indulnak Torontóból, visszafelé éjszakai utazás hajnali megérkezéssel. Jelentkezés minimum 60 nappal korábban. Jelentkezni lehet a Columbus utazási irodában. COLUMBUS TRAVEL SERVICE LTD. 420 Spadina Ave., Toronto N15T 2(17. Tel.,: 361-1101 * Kormányjóváhagyástól függően. Az összes EURÓPAI háztartási és konyhafelszerelési cikkek beszerzési he-FORTUNE HOUSEWARES IMPORTING CO . 388 SPADINA AVE., Telefon: 364 - 6999 Dr.CRISTA FAB1NY1 { Mrs. ONROT ia legmodernebb hollywoodi^ KOZMETIKAI | eljárásokat alkalmazza. | TANÍTVÁNYOK szakszerű kiképzésé. 716 PALMERSTON AVE.^ « Telefon: LEI -6318. ^ MINDENFELE asztalos munkát házit és iparit vállalok- Kitchen cabinet, recreation room, bungalowhoz hozzáépítés. Telefonhívásra házhoz meg) J. JERICSKA licenced asztalos-mester Tel: 494-4414 633 - 1332 I P AT ÁCSI Cipó Szalon I EURÓPAI IMPORT f GYÓGYBETÉTES NŐI és FÉRFICIPÖK [> 480 Blow St. West Tét 533-8122 BUDAPEST MEAT MARKÉT :: TORONTO EGYIK LEGFORGALMASABB SZAKÜZLETE LEGVÁLASZTÉKOSABB * LEGFRISEBB * LEGOLCSÓBB Kényelmes parkolás az üzlet mögötti city parkolóhelyen. 200 kocsi férőhellyel. FIGYELMES KIS/OI.GÁL\S Tulajdonos: VARGA GYULA TELEFONRENDELÉS — ERE EZER-ORDLR 517 BLOOR ST. W. TORONTO Tel: .131-5202 Hétfon zar\a „Toronto legjobb magyar házikosztja -írja a Daily Star és a Globe and Mail II.\ .10 IIÁZIKOSZTOT AKAR ENNI . staurant ltom»»’»*" BA KELL MENNI C PÉNTEKEN: halászlé, tiíróscsusza. SZOMBATON: sólet, töltött kacsa. VASÁRNAP: töltött borjú, töltött csirke ESPRESSO Uj tulajdonos:Mr. és Mrs. CSESZKO 521 Bloor St.,W. Tel: 531-5872 és 531-0081 TV - STEREO I SZERVIZ , ELADAS :: Hivja Mr. TÓTH -ot:: — 15 éve — Torontóban IRHABUNDÁK ÚJRA VÁLLALUNK női és férfi IRHABUNDÁKAT méretre, nagy választékban, bármely színben $160.-tál. Gyors és figyelmes kiszolgálás. — Vadbőrkikészítés. PANNÓNIA SZÜCSÜZEM Mr. és Mrs. SZABÓ 1284 WESTON RD., (Eglinton és Jane között) Telefon: 762—8869
