Menora Egyenlőség, 1976. január-június (15. évfolyam, 588-611. szám)
1976-06-05 / 610. szám
oS9o3 MENDER ,Mr.August J.Molnár P.O.Box 1oS4 New Brunswick, New Jersey U.S.Ai Second class mail registration No. 1373. AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA Izraeli katonák igazoltatják az ENSz-kocsikat MEGHOSSZABBÍTOTTÁK AZ ENSZ CSAPATOK MANDÁTUMÁT A GOLÁNON Érdemes külön cikkben számolni be a múltheti közelkeleti fejleményekről. Ezek két esemény körül csoportosulnak- mindkettő méltó alaposabb analízisre. Az egyik az, hogy Ászád szíriai elnök múlt pénteken bejelentette, hogy hajlandó hozzájárulni az ENSz rendfenntartó csapatainak további Golán-fennsíkon való tartózkodásához és ezeknek megbízatását 6 hónappal meghosszabbítottnak tekinti. Még néhány héttel ezelőtt is azzal fenyegetőztek a szíriaiak, hogy nem járulnak tovább hozzá a tűzszüneti ellenőrzéshez, es ezzel egy újabb háborús összecsapás rémét festették fel — legalábbis a gyengébb idegzetílek számára. 1 Az izráeli kormány szerencsére nem bizonyult gyenge idegzetűnek, mert kijelentette, hogy őket egyáltalán nem érdekli van-e nemzetközi ellenőrzés a Golán-fennsík tűzszüneti vonalán, vagy sem. Hozzájárulnak, hogy az ENSz csapatok ottmaradjanak, de azért, hogy a szíriaiak is jóváhagyásukat adják, semmiféle ellenszolgáltatásra nem hajlandók. Hat hónappal ezelőtt az amerikaiak drága árat fizettettek Izráellel, amikor kierőszakolták hozzájárulását ahhoz, hogy a palesztinai felszabadító mozgalom terrorszerveiete megfigyelőként résztvegyen az ENSz közelkeleti vitáján. Ezúttal nincs semmiféle alkú — mondották Jeruzsálemben. Ha nem megy, nem megy Nos, Szíria ellenszolgáltatás nélkül beadta derekát. De ez előrelátható is volt. Először is a libanoni polgárháború egy néhány héttel ezelőtt Szíriának még komoly pozitívumot jelentett, most egyre inkább a körmükre ég. Támogatták a baloldali mozgalmat, ez azonban egyre jobban önállósította magát tőlük: ma Ászádéknak az okozza a komoly problémát, hogyan fékezzék meg eddigi barátaikat és hogyan erősítsek meg múltbeli ellenségüket,Libanon keresztény vallásé arabjait. A palesztinek mar eddig tökéletesen szétzilálták két arab államot, Jordániát és Libanont, a szírek most döbbennek rá, hogyha nem vigyáznak, ők lehetnek a harmadik ország. Ilyen körülmények között Ászádnak jelent megnyugtatást, hogy közte es az izráeliek között ott állnak az ENSz csapatok. Különben is valami mérséklődés érezhető az eddig hajthatatlannak mutatkozó szíriai politikában s ma már ők azok, akik Egyiptommal együtt hajlamosak az Izráellel kötendő békére, aminek útjában ma már csak a palesztinek állnak, akiket Irak és Líbia támogat, mégpedig a többi arab állam rovására. Bombarobbanás Luddon A másik fejlemény a múltheti luddi szabotázs-cselekmény volt. A Ben Gurion repülőtéren bomba robbant, két ember meghalt. Az ellenőrző hatóságoknak gyanússá vált ' egy szőke férfi, akit poggyászával együtt az ellenőrző szobába kisértek. Mikor a csomagot fölnyitották, a bőrönd felrobbant és darabokra szaggatta úgy a merénylőt, mint azőrszobara kísérő biztonsági őrlányt. A repülőteret nyomban lezárták, s az ellenőrzés során még két pokolgépet találtak, amit sikerült ártalmatlanná tenni. A nagyobb katasztrófát hála a 21 éves Margalit Ben-Jisáj katonalány éberségének, sikerült elkerülni. Egy ideig még az a teória is felmerült, hogy az elpusztult merénylő nem más, mint maga Carlos, az egész világra kiterjedő terrorhálózat feje, akit öt világrész rendőrsége hajszol. Ezt azonban egyelőre nem sikerült bizonyítani, s az erre vonatkozó feltételezések elhallgattak. Az amerikai TV-k viszont nagyszerű csemegéhez jutottak, premier-plánban fényképezve a repülőtér véres cafatait, ami legfeljebb csak arra jó, hogy az Izráelbe utazó turistákat rémítse el. Olyan gyakoriak az agresszív cselekmények a világ különböző repülőterein, hogy a mostani luddi robbanást tulajdonképpen izráeli sikernek lehetne elkönyvelni, hiszen ismét bebizonyosodott, az ellenőrző szervek ügyessége és önfelaldozasa. Az amerikai televiziós hálózatok, különösen Waltér Cronkite-ék egyre kevésbé szeretik Izráelt. A lapok keveset foglalkoznak egy két héttel ezelőtt történt incidenssel. Egy amerikai televiziós csoportot az izráeli kormány kiutasított az országból. Mikor a média emiatt tiltakozni akart, a jeruzsálemi hatóságok súlyos bizonyítékokat produkáltak. A Hebron környéki arab tüntetések idején egy televiziós csoport akkor érkezett a helyszínre, mikor az izráeli csapatok már helyreállították a rendet és nem volt semmi fényképezni való. Ekkor az okos riporterek készpénzért béreltek fel arab gyerekeket, hogy újabb tüntetést produkáljanak. amit ők aztán lefilmezhetnek. Ezért volt a kiutasítás. A TV moguljai hirtelen elhallgattak. Hogy dolgozik a televízió Az incidens viszont alkalmas volt arra, hogy néhány elszánt es a valósághoz makacsul ragaszkodó hírmagyarázó fölmelegítse a televiziós csoportok vietnami működését. Most derült ki, hogy a mazochista Cronkite-ék hogyan fényképezték az amerikai csapatok atrocitásait a vietnami háború idején. Mindenképpen bizonyítani kellett, hogy az amerikai katonák milyen gyalázatosán viselkednek. Valóban voltak túlkapások, de közel sem olyan számban, ami a tévéseket kielégítette volna.Ezért 50 dollárt fizettek minden felgyújtott vietnámi kunyhóért, vagy előttük legyilkolt vietnámi gyerekért, asszonyért. " Amerikát nem ellenségei pusztítják el, — Amerikát saját TV-s riporterei pusztítják el" — állítják ezek a hírmagyarázók és éppenséggel nem alaptalanul. HOVÁ LETT AMERIKA NIMBUSZA? Lesz ami lesz, mondja mar mergesen az amerikai szavazopolgar, es vele együtt a világ minden szavazópolgára, a novemberben megválasztandó uj amerikai elnökre célozva. A választási harc úgy az előválasztások, mint a különböző diplomáciai sakkhúzasok, amik mind választási célokat szolgálnak, már mindenkinek az idegeire megy. A [republikánus jelöltségért folyó versenyesélyei állítólag minden héten változnak, hol For dot, hol Reagant mondják éllovasnak. Nehéz lenne megmondani, hogy a kettő közül melyik felelne meg jobban az elnöki székben. Fájó szívvel kell megállapítani,hogy mindkettő teljesen alkalmatlannak tűnik Amerika és ezzel együtt a szabad világ vezetésére. Ford legnagyobb ellensége eddigi elnöki tevékenysége. Nem egészen két év alatt Amerika többet veszített a világban, mint az elmúlt 30 évben összesen, pedig az előbbi külpolitikai vonalvezetést sem lehet dies érni még egyetlen szóval sem, ViszontReagan, bármennyire vonzóan hat is álláspontja, mely szerint Ameri., ^k a jövőben határozottsággal és kemény kezzel kell visszaszereznie elveszett nimbuszát a világban, a mellékkérdésekben sajnálatos tájékozatlanságot árul el. Ennek persze azt lehet ellene vetni, hogy egy elnöknek nem kell okvetlenül alaposan ismerni minden kérdést, elég ha jól választja meg munkatársait. Reagannál legalább erre lenne némi remény. Fordnál még ez sincs. Legszorosabb tanácsadója, Kissinger külügyminiszter, akit valaha joggal hittünk minden idők legtehetségesebb diplomatájának, a sorozatos támadások következtében egyre inkább megzavarodik, tévútra kerül és most már olyan hajmeresztő hibákat követ el, amiket félő, hogy egyáltalán nem lehet majd jóvátenni. Azért, hogy Reagan vitorláiból kifogja a szelet, Kissinger egyre makacsabbul lovalja bele magát annak bizonyításába, hogy a détente mai formáján kívül más lehetőség nincs a világban. Ezt legutóbb elmondta egy stockholmi látogatás alkalmával is, ahol igazat adott Palme svéd miniszterelnöknek, amiért az a múltban hátbatámadta az Egyesült Államokat, úgy nyilatkozva, hogy Amerika Vietnamban súlyos hibákat követett el. Persze, ha ez ■ igaz, úgy a hibákért ő maga felelős, teljesen érthetetlen, hogy akkor miért marad a helyén. Egyáltalán miért marad a helyén egy külügyi vezető, akinek az az elképzelése, hogy a kommunizmus elleni harcban az Egyesült Államok legföljebb az időt húzhatja, de semmiképpen nem győzhet. Nem is valószínű, hogy Kissinger valóban ezt hiszi. A párisi Le Figaro egy cikkében azt írja: "Kissinger és főtanácsadója Sonnenfeldt azt állítja, hogy a gazdasági és technikai megegyezések, amit a Szovjetunióval kötöttek, mérsékletre hangolják a Kreml veze-Btőit. Ha Kissinger még mindig a Harvardon tanítana történelmet, ezt a feltetelezést pillanatok alatt mint nevetséges illúziót utasítaná el. A múlt heti zseniális megállapítás az volt, hogy Amerika végül is diplomáciái sikert ért el Angolában, hiszen Castro bejelentette, hogy csapatait folyamatosan visszavonja onnan, ez pedig egybeesik az amerikai követelésekkel, sőt annak sincs akadálya, hogy Washington és Havanna között ismét meginduljon az enyhülési folyamat. Megnyugtató megállapítás, le lehet belőle vonni azt a következtetést, hogy Kissinger diplomáciai sikernek fogja valaha elkönyvelni azt is, ha a Szovjetunió, miután kommunista kormányzatokat állított fel Németországban, Franciaországban, Angliában, visszavonja onnan csapatait. Félelmetes kapkodásnak és kiárusításnak vagyunk tanúi, nem érdemes azon vitatkozni, hogy katonailag az Egyesült Államok másodrendű hatalommá vált-e a Szovjetunió mögött, vagy sem. A kérdés, milyen hatalommá vált erkölcsileg. Ezzel kapcsolatosan érdemes néhány afrikai lapot idézni, akik a külügyminiszter múlthavi afrikai útjának eredményéről számolnak be. Gondoljuk, mindenki ismeri a Dar es Saalami Daily News-t. Ha valaki mégsem ismerné ezt a világlapot, eláruljuk, hogy a tanzániai kormány hivatalos lapjáról van szó. Az újság szerint " végre-valahára az Egyesült Államok hajlandó elindulni a helyes irányba, de először konkrét lépésekre van szükség ahhoz, hogy mi, afrikaiak, komolyan vegyük az Egyesült Államokat". Ugye szép? Még egy-kéthelyes lépés Kissinger részéről, és akkor Tanzánia hajlandó lesz őt komolyan venni. Még ezen is túltesz a Lagos-i Nigerien Observer, amely így írt: "Nem akarjuk Kissingert látni! Tanulja meg végül, hogy mi, nigériaiak nem tűrjük tovább az ő külpolitikáját". Ha ilyeneket olvasunk, hajlamosak vagyunk arra, hogy Reagan sikeréért izguljunk a republikánus versenyben. Erre azonban kevés a remeny. A helyzet úgy alakult, hogyha a volt kaliforniai kormányzó még győzelmet arat is junius 8-án saját államának előválasztásán, akkor is nagyjából egyforma előviszonyokkal vonulnak fel az augusztusi köztársasági párti jelölő kongresszusra- és ott természetesen az elnöki hatalom birtokában Ford arat majd győzelmet. Az viszont valószínű, hogy a novemberi választásokra a demokrata part jelöltje ellen erősen meggyengült körülményekkel veszi fel a harcot. Hogy a demokraták elnökjelöltje Jimmy Cártér lesz, az a múlt heti előválasztások eseménye után kevesbe biztos, mint korábban volt, de még mindig valószínű. Mit várhatunk azonban a volt georgiai kormányzótól. Ezzel kapcsolatosan ismét erdemes külföldi lapokat idézni. A milánói Corriera Della Sera egy állítólag Amerikából származó viccet közöl. Eszerint a Rushmore Nemzeti Park igazgatója biztos léven abban, hogy Carter lesz az új elnök, utasítja munkásait, hogy egy sziklafalra faragják föl Carter arcképét. Masnap jelentik neki- hogy a parancs teljesíthetetlen; a sziklafalon csak egy arc részére van hely, háromra nincs. A torontói MaclearT s magazin szerint Carter olyan politikus, aki több figurát tud, mint a világ legkörmönfontabb szex-könyveiben fellelhető. Hogy reményeinket mégis Carterba helyezzük, az ugyanabból a forrásból származik, mint Moszkva félelme, nevezetesen az, hogy nem tudunk róla semmit. Ahogy a választások napja közeledik, úgy avatkozik bele egyre jobban a Szovjetunió az amerikai választási küzdelembe. Persze csak kerülő úton. Az elmúlt napokban Moszkva hirtelen a jófiú szerepét kezdte játszani, nyilvanvaloan azzal a szándékkal, hogy a Ford-Kissinger-i vonalat erősítse. Hiszen az Izvesztija már hetekkel ezelőtt egy vezércikkeben megmagyarázta, hogy a Szovjetuniónak döntő érdeke a jelenlegi amerikai külpolitika fennmaradása. Ezért most állítólag szánja-bánja korábbi bűneit. Igen, ők elismerik, hogy nemrégiben hibát követtek el Angolában, de ezt most jováteszik, legközelebb nem is lesznek ilyen csintalanok. Az is igaz, mondjak, hogy az elmúlt hetekben ismét megszegték a SALT I tárgyalások során vállalt kötelezettségeiket, és messze túlhaladták az ott engedélyezett interkontinentális rakéták számát. De ez csak egy technikai hiba volt. Sok modern új rakétát gyártották és a régieket el is akarták pusztítani, hogy a kellő szám megmaradjon, de sajnos rossz idő volt és ez megakadalyozta a raketak elpusztításának technikai munkáit. De ettől Amerikának nem kell félni, ők meg fogják semmisíteni fölösleges rakétáikat abban a pillanatban, ahogy kedvező lesz az időjárás. Hát mit meg nem tesz a Szovjetunió a világbékéért? Szerintünk az amerikai választók számára a kérdés elég világos. Aki azt hiszi, hogy a Szovjetunió megfékezése meteorológiai probléma, az mindenkeppen Fordra és külügyminiszterére, Kissinger re kell, hogy szavazzon. Akinek más a véleménye, az nem tehet okosabbat, mint az ismeretlen rosszat választja, és minden valószínűség szerint Jimmy Carterra adja a voksát. Azt azonban el kell ismernünk, hogy az 1976-os választás nem lesz sem könnyű, sem örömteljes. E.GY. MEGHÍVÓ A MAGYAR ZSIDÓ KATASZTRÓFA 32. ÉVFORDULÓJÁN RENDEZENDŐ MÁRTIRÜNNEPÉLYRE A hatszázezer magyar zsidó mártír, a náci tömegmészárlás ártatlan áldozatainak emlékére 1976 JÚNIUS 13-ÁN VASÁRNAP D.U. 2 ÓRAI KEZDETTEL a Park East Synagogue ,163 East 67. Street ( Manhattan ) alatt GYÁSZISTENTISZTELETET 7 Résztvevő szervezetek: RENDEZÜNK. MAGYAR ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGE BNAI ZION MUSZ SZÖVETSÉG CSEHSZLOVÁK, KÁRPÁTALJAI ÉS ERDÉLYI ZSIDÓK BIZOTTSÁGA A KOLOZSVÁRI ZSIDÓ KÖZÉPISKOLA VÉGZETT NÖVENDÉKEINEK EGYESÜLETE A BNAI ZION CSOPORTJAI: Beszterce ét Vidéke, No. 33; Budapestéi Környéke. No. 31; Debrecen ti Környéke. No. 46; Dunántúli csoport, No. 142; Miskolc ét Környéke, No. 83; Izrael csoport No. 72; Mármarossziget ét vidéke, No. 134; Jókai csoport. No. 162; Kisvárda ti Környéke. No. 34; Kassa fi Környéke, No. J9; Munkács ét Környéke, No. S3; Nagyvárad ét Környéke, No. 56. Szöllős ét Környéke, jlo. 42; Técső ét Környéke, No. 23; Teodor Herzl chapter. No. 73; Transylvania Lodge. No 96; UHjA. No. 164; Visó ét Környéke. No. 71. AMERICAN JEWISH REFUGEE AID SOCIETY, CENTRAL BUSSINES MEN’S CLUB FIRST HUNGARIAN LITERARY SICIETY, HAGGIBOR SPORT CLUB JOSEPH KISS LODGE i OTTHON KÖR# PANNÓNIA LODGE SZATMÁR & KÖRNYÉKE ÜNNEPI BESZÉDET MONDANAK: Úri Ben Ari, izráeli fökonzul, - Edward Koch, New York i képviselő, Herman Z. Quittmann, a Bnai Zion főtitkára, - Waldman Tibor a Világszövetség Központi elnöke. BEVEZETŐT MOND-' Róth József, az M.Zs.V.Sz. amerikai elnöke, Közreműködik: Grosz József, a Forest Hill Jewish Center főkántora.
