Menora Egyenlőség, 1976. január-június (15. évfolyam, 588-611. szám)

1976-06-05 / 610. szám

oS9o3 MENDER ,Mr.August J.Molnár P.O.Box 1oS4 New Brunswick, New Jersey U.S.Ai Second class mail registration No. 1373. AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA Izraeli katonák igazoltatják az ENSz-kocsikat MEGHOSSZABBÍTOTTÁK AZ ENSZ CSAPATOK MANDÁTUMÁT A GOLÁNON Érdemes külön cikkben számolni be a múltheti közel­­keleti fejleményekről. Ezek két esemény körül csoporto­sulnak- mindkettő méltó ala­posabb analízisre. Az egyik az, hogy Ászád szíriai elnök múlt pénteken bejelentette, hogy hajlandó hozzájárulni az ENSz rendfenntartó csapatai­nak további Golán-fennsíkon való tartózkodásához és ezek­nek megbízatását 6 hónappal meghosszabbítottnak tekinti. Még néhány héttel ezelőtt is azzal fenyegetőztek a szíriai­­ak, hogy nem járulnak tovább hozzá a tűzszüneti ellen­őrzéshez, es ezzel egy újabb háborús összecsapás rémét festették fel — legalábbis a gyengébb idegzetílek számá­ra. 1 Az izráeli kormány szeren­csére nem bizonyult gyenge idegzetűnek, mert kijelentet­te, hogy őket egyáltalán nem érdekli van-e nemzetközi el­lenőrzés a Golán-fennsík tűz­szüneti vonalán, vagy sem. Hozzájárulnak, hogy az ENSz csapatok ottmaradjanak, de azért, hogy a szíriaiak is jó­váhagyásukat adják, semmi­féle ellenszolgáltatásra nem hajlandók. Hat hónappal ez­előtt az amerikaiak drága árat fizettettek Izráellel, a­­mikor kierőszakolták hozzá­járulását ahhoz, hogy a pa­­lesztinai felszabadító moz­galom terrorszerveiete meg­figyelőként résztvegyen az ENSz közelkeleti vitáján. Ez­úttal nincs semmiféle alkú — mondották Jeruzsálemben. Ha nem megy, nem megy Nos, Szíria ellenszolgál­tatás nélkül beadta derekát. De ez előrelátható is volt. Először is a libanoni polgár­­háború egy néhány héttel ez­előtt Szíriának még komoly pozitívumot jelentett, most egyre inkább a körmükre ég. Támogatták a baloldali moz­galmat, ez azonban egyre job­ban önállósította magát tő­lük: ma Ászádéknak az okoz­za a komoly problémát, ho­gyan fékezzék meg eddigi ba­rátaikat és hogyan erősítsek meg múltbeli ellenségüket,Li­­banon keresztény vallásé arabjait. A palesztinek mar eddig tökéletesen szétzilálták két arab államot, Jordániát és Libanont, a szírek most döbbennek rá, hogyha nem vi­gyáznak, ők lehetnek a har­madik ország. Ilyen körülmé­nyek között Ászádnak jelent megnyugtatást, hogy közte es az izráeliek között ott állnak az ENSz csapatok. Különben is valami mérséklődés érez­hető az eddig hajthatatlannak mutatkozó szíriai politikában s ma már ők azok, akik Egyip­tommal együtt hajlamosak az Izráellel kötendő békére, aminek útjában ma már csak a palesztinek állnak, akiket Irak és Líbia támogat, még­pedig a többi arab állam ro­vására. Bombarobbanás Luddon A másik fejlemény a múlt­heti luddi szabotázs-cselek­mény volt. A Ben Gurion re­pülőtéren bomba robbant, két ember meghalt. Az ellenőr­ző hatóságoknak gyanússá vált ' egy szőke férfi, akit poggyászával együtt az ellen­őrző szobába kisértek. Mikor a csomagot fölnyitották, a bő­rönd felrobbant és darabokra szaggatta úgy a merénylőt, mint azőrszobara kísérő biz­tonsági őrlányt. A repülőte­ret nyomban lezárták, s az ellenőrzés során még két po­kolgépet találtak, amit sike­rült ártalmatlanná tenni. A nagyobb katasztrófát hála a 21 éves Margalit Ben-Jisáj katonalány éberségének, si­került elkerülni. Egy ideig még az a teória is felmerült, hogy az elpusztult merénylő nem más, mint maga Carlos, az egész világra kiterjedő terrorhálózat feje, akit öt vi­lágrész rendőrsége hajszol. Ezt azonban egyelőre nem si­került bizonyítani, s az erre vonatkozó feltételezések el­hallgattak. Az amerikai TV-k viszont nagyszerű csemegéhez jutot­tak, premier-plánban fényké­pezve a repülőtér véres ca­fatait, ami legfeljebb csak ar­ra jó, hogy az Izráelbe utazó turistákat rémítse el. Olyan gyakoriak az agresszív cse­lekmények a világ különböző repülőterein, hogy a mostani luddi robbanást tulajdonkép­pen izráeli sikernek lehetne elkönyvelni, hiszen ismét be­bizonyosodott, az ellenőrző szervek ügyessége és ön­­felaldozasa. Az amerikai televiziós hálózatok, különö­sen Waltér Cronkite-ék egy­re kevésbé szeretik Izráelt. A lapok keveset foglalkoznak egy két héttel ezelőtt történt incidenssel. Egy amerikai te­leviziós csoportot az izráeli kormány kiutasított az or­szágból. Mikor a média emi­att tiltakozni akart, a jeru­­zsálemi hatóságok súlyos bi­zonyítékokat produkáltak. A Hebron környéki arab tünte­tések idején egy televiziós csoport akkor érkezett a hely­színre, mikor az izráeli csa­patok már helyreállították a rendet és nem volt semmi fényképezni való. Ekkor az okos riporterek készpénzért béreltek fel arab gyerekeket, hogy újabb tüntetést produkál­janak. amit ők aztán lefilmez­hetnek. Ezért volt a kiutasí­tás. A TV moguljai hirtelen elhallgattak. Hogy dolgozik a televízió Az incidens viszont alkal­mas volt arra, hogy néhány elszánt es a valósághoz ma­kacsul ragaszkodó hírmagya­rázó fölmelegítse a televi­ziós csoportok vietnami mű­ködését. Most derült ki, hogy a mazochista Cronkite-ék hogyan fényképezték az ame­rikai csapatok atrocitásait a vietnami háború idején. Mindenképpen bizonyítani kellett, hogy az amerikai ka­tonák milyen gyalázatosán vi­selkednek. Valóban voltak túlkapások, de közel sem olyan számban, ami a tévé­seket kielégítette volna.Ezért 50 dollárt fizettek minden fel­gyújtott vietnámi kunyhóért, vagy előttük legyilkolt viet­námi gyerekért, asszonyért. " Amerikát nem ellenségei pusztítják el, — Amerikát sa­ját TV-s riporterei pusztítják el" — állítják ezek a hírma­gyarázók és éppenséggel nem alaptalanul. HOVÁ LETT AMERIKA NIMBUSZA? Lesz ami lesz, mondja mar mergesen az amerikai sza­­vazopolgar, es vele együtt a világ minden szavazópolgára, a novemberben megválasz­tandó uj amerikai elnökre cé­lozva. A választási harc úgy az előválasztások, mint a kü­lönböző diplomáciai sakkhú­­zasok, amik mind választási célokat szolgálnak, már min­denkinek az idegeire megy. A [republikánus jelöltségért fo­lyó versenyesélyei állítólag minden héten változnak, hol For dot, hol Reagant mondják éllovasnak. Nehéz lenne meg­mondani, hogy a kettő közül melyik felelne meg jobban az elnöki székben. Fájó szívvel kell megállapítani,hogy mind­kettő teljesen alkalmatlannak tűnik Amerika és ezzel együtt a szabad világ vezetésére. Ford legnagyobb ellensége eddigi elnöki tevékenysége. Nem egészen két év alatt Amerika többet veszített a vi­lágban, mint az elmúlt 30 év­ben összesen, pedig az előbbi külpolitikai vonalvezetést sem lehet dies érni még egyet­len szóval sem, ViszontRea­­gan, bármennyire vonzóan hat is álláspontja, mely sze­rint Ameri., ^k a jövőben határozottsággal és kemény kezzel kell visszaszereznie elveszett nimbuszát a világ­ban, a mellékkérdésekben sajnálatos tájékozatlanságot árul el. Ennek persze azt lehet ellene vetni, hogy egy elnöknek nem kell okvetlenül alaposan ismerni minden kér­dést, elég ha jól választja meg munkatársait. Reagannál leg­alább erre lenne némi re­mény. Fordnál még ez sincs. Legszorosabb tanácsadója, Kissinger külügyminiszter, akit valaha joggal hittünk minden idők legtehetségesebb diplomatájának, a sorozatos támadások következtében egyre inkább megzavarodik, tévútra kerül és most már olyan hajmeresztő hibákat követ el, amiket félő, hogy egyáltalán nem lehet majd jó­vátenni. Azért, hogy Reagan vitor­láiból kifogja a szelet, Kis­singer egyre makacsabbul lo­­valja bele magát annak bizo­nyításába, hogy a détente mai formáján kívül más lehetőség nincs a világban. Ezt legutóbb elmondta egy stockholmi lá­togatás alkalmával is, ahol igazat adott Palme svéd mi­niszterelnöknek, amiért az a múltban hátbatámadta az Egyesült Államokat, úgy nyi­latkozva, hogy Amerika Viet­namban súlyos hibákat köve­tett el. Persze, ha ez ■ igaz, úgy a hibákért ő maga felelős, teljesen érthetetlen, hogy ak­kor miért marad a helyén. Egyáltalán miért marad a he­lyén egy külügyi vezető, aki­nek az az elképzelése, hogy a kommunizmus elleni harcban az Egyesült Államok legföl­jebb az időt húzhatja, de sem­miképpen nem győzhet. Nem is valószínű, hogy Kissinger valóban ezt hiszi. A párisi Le Figaro egy cikkében azt írja: "Kissinger és főtanács­adója Sonnenfeldt azt állítja, hogy a gazdasági és technikai megegyezések, amit a Szov­jetunióval kötöttek, mérsék­letre hangolják a Kreml veze-Btőit. Ha Kissinger még min­dig a Harvardon tanítana tör­ténelmet, ezt a feltetelezést pillanatok alatt mint nevetsé­ges illúziót utasítaná el. A múlt heti zseniális meg­állapítás az volt, hogy Ame­rika végül is diplomáciái si­kert ért el Angolában, hiszen Castro bejelentette, hogy csa­patait folyamatosan vissza­vonja onnan, ez pedig egybe­esik az amerikai követelések­kel, sőt annak sincs akadálya, hogy Washington és Havanna között ismét meginduljon az enyhülési folyamat. Megnyugtató megállapítás, le lehet belőle vonni azt a kö­vetkeztetést, hogy Kissinger diplomáciai sikernek fogja valaha elkönyvelni azt is, ha a Szovjetunió, miután kommu­nista kormányzatokat állított fel Németországban, Fran­ciaországban, Angliában, visszavonja onnan csapatait. Félelmetes kapkodásnak és kiárusításnak vagyunk tanúi, nem érdemes azon vitatkozni, hogy katonailag az Egyesült Államok másodrendű hata­lommá vált-e a Szovjetunió mögött, vagy sem. A kérdés, milyen hatalommá vált er­kölcsileg. Ezzel kapcsolatosan érde­mes néhány afrikai lapot idézni, akik a külügyminisz­ter múlthavi afrikai útjának eredményéről számolnak be. Gondoljuk, mindenki ismeri a Dar es Saalami Daily News-t. Ha valaki mégsem ismerné ezt a világlapot, eláruljuk, hogy a tanzániai kormány hi­vatalos lapjáról van szó. Az újság szerint " végre-valahá­­ra az Egyesült Államok haj­landó elindulni a helyes irány­ba, de először konkrét lépé­sekre van szükség ahhoz, hogy mi, afrikaiak, komolyan ve­gyük az Egyesült Államokat". Ugye szép? Még egy-kéthe­lyes lépés Kissinger részé­ről, és akkor Tanzánia haj­landó lesz őt komolyan venni. Még ezen is túltesz a Lagos-i Nigerien Observer, amely így írt: "Nem akarjuk Kissingert látni! Tanulja meg végül, hogy mi, nigériaiak nem tűr­jük tovább az ő külpolitikáját". Ha ilyeneket olvasunk, haj­lamosak vagyunk arra, hogy Reagan sikeréért izguljunk a republikánus versenyben. Er­re azonban kevés a remeny. A helyzet úgy alakult, hogyha a volt kaliforniai kormányzó még győzelmet arat is junius 8-án saját államának elővá­lasztásán, akkor is nagyjából egyforma előviszonyokkal vo­nulnak fel az augusztusi köz­­társasági párti jelölő kong­resszusra- és ott természe­tesen az elnöki hatalom bir­tokában Ford arat majd győ­zelmet. Az viszont valószínű, hogy a novemberi választá­sokra a demokrata part jelölt­je ellen erősen meggyengült körülményekkel veszi fel a harcot. Hogy a demokraták elnökje­­löltje Jimmy Cártér lesz, az a múlt heti előválasztások eseménye után kevesbe biz­tos, mint korábban volt, de még mindig valószínű. Mit várhatunk azonban a volt georgiai kormányzótól. Ezzel kapcsolatosan ismét erdemes külföldi lapokat idézni. A mi­lánói Corriera Della Sera egy állítólag Amerikából szárma­zó viccet közöl. Eszerint a Rushmore Nemzeti Park igaz­gatója biztos léven abban, hogy Carter lesz az új elnök, uta­sítja munkásait, hogy egy sziklafalra faragják föl Carter arcképét. Masnap jelentik ne­ki- hogy a parancs teljesít­hetetlen; a sziklafalon csak egy arc részére van hely, há­romra nincs. A torontói MaclearT s magazin szerint Carter olyan politikus, aki több figurát tud, mint a világ leg­körmönfontabb szex-könyvei­ben fellelhető. Hogy reményeinket mégis Carterba helyezzük, az ugyan­abból a forrásból származik, mint Moszkva félelme, neve­zetesen az, hogy nem tudunk róla semmit. Ahogy a válasz­tások napja közeledik, úgy avatkozik bele egyre jobban a Szovjetunió az amerikai vá­lasztási küzdelembe. Persze csak kerülő úton. Az elmúlt napokban Moszkva hirtelen a jófiú szerepét kezdte játszani, nyilvanvaloan azzal a szán­dékkal, hogy a Ford-Kissin­­ger-i vonalat erősítse. Hiszen az Izvesztija már hetekkel ezelőtt egy vezércikkeben megmagyarázta, hogy a Szov­jetuniónak döntő érdeke a je­lenlegi amerikai külpolitika fennmaradása. Ezért most ál­lítólag szánja-bánja korábbi bűneit. Igen, ők elismerik, hogy nemrégiben hibát követ­tek el Angolában, de ezt most jováteszik, legközelebb nem is lesznek ilyen csintalanok. Az is igaz, mondjak, hogy az elmúlt hetekben ismét meg­szegték a SALT I tárgyalások során vállalt kötelezettségei­ket, és messze túlhaladták az ott engedélyezett interkon­tinentális rakéták számát. De ez csak egy technikai hiba volt. Sok modern új rakétát gyár­tották és a régieket el is akar­ták pusztítani, hogy a kellő szám megmaradjon, de saj­nos rossz idő volt és ez meg­­akadalyozta a raketak elpusz­tításának technikai munkáit. De ettől Amerikának nem kell félni, ők meg fogják semmi­síteni fölösleges rakétáikat abban a pillanatban, ahogy kedvező lesz az időjárás. Hát mit meg nem tesz a Szovjet­unió a világbékéért? Szerintünk az amerikai vá­lasztók számára a kérdés elég világos. Aki azt hiszi, hogy a Szovjetunió megfékezése me­teorológiai probléma, az min­denkeppen Fordra és külügy­miniszterére, Kissinger re kell, hogy szavazzon. Akinek más a véleménye, az nem te­het okosabbat, mint az isme­retlen rosszat választja, és minden valószínűség szerint Jimmy Carterra adja a voksát. Azt azonban el kell ismer­nünk, hogy az 1976-os válasz­tás nem lesz sem könnyű, sem örömteljes. E.GY. MEGHÍVÓ A MAGYAR ZSIDÓ KATASZTRÓFA 32. ÉVFORDULÓJÁN RENDEZENDŐ MÁRTIRÜNNEPÉLYRE A hatszázezer magyar zsidó mártír, a náci tömegmészárlás ártatlan áldozatainak emlékére 1976 JÚNIUS 13-ÁN VASÁRNAP D.U. 2 ÓRAI KEZDETTEL a Park East Synagogue ,163 East 67. Street ( Manhattan ) alatt GYÁSZISTENTISZTELETET 7 Résztvevő szervezetek: RENDEZÜNK. MAGYAR ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGE BNAI ZION MUSZ SZÖVETSÉG CSEHSZLOVÁK, KÁRPÁTALJAI ÉS ERDÉLYI ZSIDÓK BIZOTTSÁGA A KOLOZSVÁRI ZSIDÓ KÖZÉPISKOLA VÉGZETT NÖVENDÉKEINEK EGYESÜLETE A BNAI ZION CSOPORTJAI: Beszterce ét Vidéke, No. 33; Budapestéi Környéke. No. 31; Debrecen ti Környéke. No. 46; Dunántúli csoport, No. 142; Miskolc ét Környéke, No. 83; Izrael csoport No. 72; Mármarossziget ét vidéke, No. 134; Jókai csoport. No. 162; Kisvárda ti Környéke. No. 34; Kassa fi Környéke, No. J9; Munkács ét Környéke, No. S3; Nagyvárad ét Környéke, No. 56. Szöllős ét Kör­nyéke, jlo. 42; Técső ét Környéke, No. 23; Teodor Herzl chapter. No. 73; Transylvania Lodge. No 96; UHjA. No. 164; Visó ét Környéke. No. 71. AMERICAN JEWISH REFUGEE AID SOCIETY, CENTRAL BUSSINES MEN’S CLUB FIRST HUNGARIAN LITERARY SICIETY, HAGGIBOR SPORT CLUB JOSEPH KISS LODGE i OTTHON KÖR# PANNÓNIA LODGE SZATMÁR & KÖRNYÉKE ÜNNEPI BESZÉDET MONDANAK: Úri Ben Ari, izráeli fökonzul, - Edward Koch, New York i képviselő, Herman Z. Quittmann, a Bnai Zion főtitkára, - Waldman Tibor a Világszövetség Központi elnöke. BEVEZETŐT MOND-' Róth József, az M.Zs.V.Sz. amerikai elnöke, Közreműködik: Grosz József, a Forest Hill Jewish Center főkántora.

Next

/
Thumbnails
Contents