Menora Egyenlőség, 1976. január-június (15. évfolyam, 588-611. szám)
1976-05-01 / 605. szám
8. oldal MENORA 1976, május lu*. KOVÁCS DÉNES: örömmel értesítjük m m m Kapácsi szürke arca az ilyen játékok alatt kipirult, szemei csillogtak, ajka izgatottan rángatódzott. Éjjel tenyereimbe lehelve melengettem dagadt arcomat, azután hirtelen hideg levegőt szívtam a rossz fogamra. A hátsó híd alá gázok szorulhattak: mintha lőport tömtek volna bele és most az agyam robbanásra készülődött. Minden nesz fáj. . . Az állomásról ide hallatszik az Ukiba induló vagonok csapódó zaja. — Ébresztő, fel! Kászálódjanak már, lajhárok, azt az izroindián anyjukat maguknak! Miért kell így üvölteni? Úgy látszik mégis alhattam valamit. A fiúk álomittasan kapkodják magukra a ruhát. Egy kakas éles vidámsággal köszönti a másnapot. Minek örül? Mikor kerül ránk a sor? Mikor sorsolnak ki Ukiba? Kapácsi egy különösen dühösen elmondott hegyi beszéde reményt ébreszt: — Jó ember vagyok, de a papok engem is megdühítenek! Pedig a méreg árt a szívemnek. A csuhások állandóan noszogatnak az igen tisztelt kitértek miatt. Keresztény zsidó nincs. Csak zsidó zsidó van. Semmilyen talmudista trükkel sem fogják megúszni maguk ezt a dolgot. Erről én kezeskedek. Kitértek, kilépni! Lesz magukra gondom. A fene egye meg magukat! Ossszeírtak vagy hatvanunkat és elterjedt a hír, hogy a hercegprímás közbenjárására minket nem lehet kivinni az országból. Lassanként más elosztókból isKátára hozták a keresztlevéllel rendelkezőket, a „fehéreket- és megalakították a 701/1 számú fehér munkásszázadot. Ezt jelentette Kapácsi számunkra biztató mérgelódése, hogy ,,A fene egye meg magukat!" Különös század voltunk. Huszonhat—harminckét év körüli férfiak erőszakkal összeterelt gyülekezete. Mérnökök, könyvelők, hivatalnokok, kereskedők, újságírók, rajzolók, piaci árusok, villanyszerelők, szakácsok, cukrászok, pincérek,tözsdések, gyártulajdonosok, ékszerészek, tolvajok és mutatóba egy paraszt, egy földmunkás és egy kiugrott katholikus kispap. A sebtiben kitértek, röviddel a bevonulás előtt álltak keresztvíz alá. Azt remélték, a szentség áldásával valamilyen felmentést, könnyítést érhetnek el. A cinikusoknak mindegy volt, hogy milyen templomba nem járnak. Néhány hithű kitért, titokban megtartotta ősei vallását és amikor a többiek aludtak, vagy elhagyottnak vélt helyet talált, felcsatolta imaszijait és sapkáját csak a legritkább esetben vette le a fejéről. Nem zsilettel, hanem egy éktelenül büdös, „Rázol” nevű kenőcs segítségével, fakéssel borotválkozott és — ha már a kóser előírásokat nem is tarthatta meg — legalább szalonnát nem evett. Ezek a fiúk nagyon szegények voltak, mégis állandóan kerestek pénzt, amit szorgalmasan gyűjtöttek és hazaküldték az ellátatlan családnak. Kereskedtek édességgel, tojással, vajjal, szappannal és mindezt hitelbe is meg lehetett vásárolni náluk. Bérbe vállaltak csajkamosást, zoknistoppolást és uzsorakamatra kisebb összegeket adtak kölcsön. Legjobban fogyó áruikat: a törökmézes Monté Lymárt, a rumos Ronnyt, a mazsolás Tibit, cipőfűzőt, borotvapengét, kis bőröndjeikben állandóan magukkal hordozták és jó kereskedőhöz ülő mosollyal a legváratlanabb pillanatokban és helyeken bukkantak fel. Lefkovits kedvenc árusítási helye a közös latrina volt, ahol a guggoló fiuknak hangos szóval kínálta koffere édes kincseit: — Monté Lymárt, Ronnyt, Tibit tessék! Itt az eredeti jó, friss, finom Herz-féle szalámi! Most egyétek, most vegyétek! A kolbász, a tojás, a cipőfűző! Megjött a cukros Lefkovits!... A kényszerkitértek ellenpólusai a született keresztények voltak. Többen közülük csak a kötelező iratbeszerzések, vagy szülői vallomások alkalmával tudták meg, hogy ereikben szemita' vér kering. Sok volt közöttük a hithű, bigott katholikus és a tartalékos katonatiszt. Főhadnagyok, hadnagyok, zászlósok úgy járkáltak szólő-kapáló sorainkban, mint a trónfosztott fejedelmek. Az egyre rongyosodó civilruhában is katonásak voltak, csattogtatták a bokáikat, kritizálták a beosztott honvédek nem katonás viselkedését. Akadt közöttük meggyőződéses antiszemita, aki most csak azért nem szidta a zsidókat, mert kénytelen lett volna ezt többesszám első személyben tenni. A legboldogabb egy Kohn Csaba nevű fiú volt, aki megdicsóült mosollyal ébredt fel és aludt el. Anyja vidéki keresztény parasztlány volt, apja a falu Kohn Jakab nevű szatócsa. A mama csak most, levélben vallotta meg a fiának, hogy az zabigyerek. Igazi édesapja valójában a földesúr, gróf Cziráky Csaba és fiában egy szikrányi zsidó vér sincs. Kohn Csaba minden pillanatban elmesélte nekünk történetét. Most csak az iratokra vár és amint azok megérkeznek, azonnal le fogják őt szerelni. Korompaira szeretné magyarosítani a nevét és bevonulni a „hazát védelmező honvédséghez”. Mi persze csak „Gróf úrnak” csúfoltuk. Az iratok — nem tudni milyen okból - — nem érkeztek meg. Két év múlva, a Kárpátok egyik lövészárkában, egy nagy orosz offenzíva zárótüzében, ahol tetvesen, piszkosan, éhesen lapítottunk a sárban s az oroszok győzelméért szurkoltunk, Csaba suttogva még mindig a leszerelésről fantáziáit nekem: — Már csupán az iratok ... Én Korompai leszek. Korompai Csaba... Az édesmama megtévedt... Hogy jövök én hozzá, semmi dolgom veletek .... Kedves apám, gróf Cziráky Csaba már elintézte . . . Hogy mit is intézett el a kedves papa azt sohasem tudtuk meg, mert Csabát eltalálta egy srapnelszilánk és szegény „Gróf Úr” úgy halt meg közöttünk, mint egy valódi Kohn. A század jellem és anyagi állapot alapján három-négy nagyobb csoportra oszlott. A „Majrésok” felszabadulásig, vagy halálig majréztak, — remegtek, mint a kocsonya. A „majré” több, is kevesebb is, mint egyszerű félelem. A l’art pour fart remegés kifejezése. A majrés mindenben rosszat lát, első kézből kapja a legfrissebb rémhíreket. Ö az, aki minden szörnyűséget „megbízható helyről” szerez be, suttogó hangon adja tovább információit s mondatait így kezdi: „Hallottátok már?!...” Amire illik így érdeklődni: „Mit, az Istenért?!” Vezérük a „Majrés Berend” volt. Egy vékony, izgága, a félelemtől szedresajkú ügyvéd. Berend már végigmajrézta Ukrajnát, a csodával határos módon vergődött haza, két esztendőt masírozott át az én századommal, kivitték Dachauba, de onnan is hazakerült. Akkoriban „megbízható helyről” biztosan tudta, hogy a németek máris megnyerték a háborút és a Harmadik Birodalomhoz csatolják Izraelt is. Negyvenötben találkoztam vele a Rákóczi-úton. Még mindig remegett és egy kapualjba vonva a fülembe súgta, hogy az oroszok nemcsak Keleteurópát fogják hamarosan leigázni, de világuralomra törve előbb el fogják tiporni Középeurópát, majd az Egyesült Államokat. Nemrégiben kaptam tőle levelet Brazíliából, ahol jó Ímenő jogügyi irodát vezet. Azt írja, a nukleáris világháború most már elkerülhetetlen és egy magasrangú kollegájától, a brazíliai elnök egyik jogi tanácsadójától hallotta, hogy a brazil kormány azért helyezte át székhelyét az új fővárosba az őserdő közepén, mert ott nagyobb az atombiztonság. A „Bulisták" többsége nagyon gazdag volt és a „jó bulit” készpénzért vette meg. A romi nevű kártyajátékból kölcsönzött szó számunkra ilyesmit jelentett: valakinek meghalt a nagynénje és három nap szabadságot kapott. Ez , jó buli” volt. Különösen, ha a nagynéni is, a gyászhírt közlő távirat is hamisítvány volt. „Jó bili” volt a szőlőmunka helyett a konyhán krumplit hámozni; betegnek lenni; irnoki, szakácsi beosztást nyerni; a század számára a szomszédos falvakban élelmet vételezni. A gazdag bulistákat, a „Vermes Harisnya Fogalom!”, a „Trix- Trax Tisztitó a Legjobb a Világon ” és a „Győztes Konzervgyár1, Készítményeit Megkóstolhatja!" milliomos gyártulajdonosait alig láttuk robotoló körünkben: Vételezők voltak, Pesfes Ráta között utazgattak első osztályon „buliruhában”, amely fregokszerüeiyt' egyik oldalán elegáns városi bundának, kifordítva viszont kar: szallagos, munkaszolgálatos meznek volt viselhető. A községben jómódú parasztok házaiban laktak, ahonnan pezsgés mulatozások, nagyösszegű kártyacsaták híre érkezett hozzánk. Kapácsit nem lehetett megvesztegetni, ö időnként lecsapott a bulizó triumvirátusra, dolgoztatta őket, megvonta kiváltságaikat, de a Hadügyból hamarosan magas parancs érkezett és a bulisták ismét szabadon jártak-keltek, utazgattak és mulattak. A fiúk ugyan irigyelték a bulistákat, de nem bánták a dolgot, mert azt hitték, hogy a pénzért kapható magas összeköttetések a századot is megmentik mindaddig, amíg a bulisták hozzánk tartoznak. A „Bőrösök" a század poroszai voltak. Úgy festettek, mint egy-egy fiók-Rommel. Derékszíjjal átkötött, bőrkabát, bilgerli csizma, praktikus ellenzés sapka, khakiszinű posztó térdnadrág és zubbony, sötétszínű szöveting. Felszerelésük könnyű volt és megvolt benne minden: összecsukható petróleumfózó, összerakható szerszámok, felfújható gumiágyak, összegöngyölíthető vitorlavászon lavórok... Ezek a volt katonák, cserkészek, turista-, evezósegyletek tagjai hajnalban feltörték a kút jegét, hogy félmeztelenül mosakodhassanak a szabadban, hóval dörzsölték izmos testüket, tornáztak, igyekeztek gyümölcshöz, friss főzelékhez jutni. Esti bevonulások után, miniatűr, elmésen felszerelt villanyégőik világa mellett, gyufásdobozokba rejtett, kis cédulákra kiírt szavak segítségével oroszul, vagy angolul tanultak, aszerint, hogy melyikük, melyik nemzetet gondolta felszabadítónak. Szinte élvezettel, szakszerűen dolgoztak, a szölőmunkák idején szőlészeti szakkönyveket tanulmányoztak. Hajcsáraink őket állították elénk példaképül és a napi feladatokat a „bőrösök” élmunkás teljesítményei szabták meg. Éppen ezért voltak a legnépszerűtlenebbek, habár korrektek és segítőkészek voltak. A három csoporton felül még ott volt a ,,Szocik” szűk társasága. Szobatudósok küllemével rendelkeztek; mindig rendetlenek, a szentnek hirdetett fizikai munkában analfabéták, örök civilek voltak. Félrecsúszott nyakkendővel, bakkancsra húzott kalucsnival megható madárijesztőként járták sorainkat. Viszont félelmetesen sokat tudtak. Egyikük nyolc nyelven beszélt folyékonyan másikuk betéve tudta Hegelt. Egy Horváth Oszkár Balambér nevű: mérhetetlenül mocskos, elvásott keménygalléros, drótkeretszemüveges, hórihorgas figura egyforma gyorsasággal válaszolt ilyen kérdésekre; „Mikor uralkodott Kis Pipin?”, „Ki tárta fel az Inkák kincseit?” „Mennyi Ukrajnában a vetésforgó ideje?”, „Kik voltak Voltaire szeretői?", „Mi a lényege az atomhasadásnak?” . . . De, hogy szalonnát hogyan kell nyílt lángon pirítani, vagy hogyan lehet megcsomozniegy elszakadt cipómadzagot — arról fogalma sem volt. A „Szocik” esti takarodok után, felváltva külpolitikai előadásokat tartottak nekünk. Hogy honnan szerezték napi friss, részletes és valóban megbízható értesüléseiket a különféle hadszínterekre vonatkozóan, amikor sem újságot nem volt szabad olvasni, sem rádiót nem lehetett hallgatni? — titok maradt számunkra. De mindig objektív, tömör és okos előadásaikkal élették bennünk a reményt. Engem fogfájásom Éles Lacihoz és Vándor Palihoz sodort. A sors az első éjszakán éppen Laci és Pali közé lökött a kátai szalmára és azután már — mindig változó állomáshelyeken — ez maradt a hálóhelyem. A fogfájás pedig úgy vette át a barátság közvetítő szerepét, hogy minden kenyeremet, keményebb rágnivalómat két sáskaétvágyú szomszédomnak engedtem át. Cserébe Laci, aki civilben drogista volt — aszpirinnel és más csillapítókkal látott el. Hamarosan közös( háztartásra léptünk, mindenünket elosztottuk, hallgatólagos véd- és dacszövetséget kötöttünk és a században a „Három Nix" néven lettünk közkedveltek. A Három Nix — mintha csak bohóctrupp lennénk — mindenen nevetett, semmiben sem hitt, csak lógott a pillanat örömeinek és szenvedéseinek lengő trapézán. Éles Laci kövér volt, puhatestű, rózsásbőrű és házias természetű. Magunk között „Berta Néninek" becéztük. Ifjan operaénekesnek készült, szép, iskolázott lírai tenorhangja volt. Ha hosszas kérlelésre elszánta magát, a „Gyöngyhalász", vagy a Jjiarcaiola" dallama olvatagon kúszott végig a sivár iskolaterffiőfcén 'és a^kerekeskutasJudvaronSTorkát,, fejét nagyon féltette a megfázástól: mindig sálakba bugyoláltá, mint a vénasszonyok. Kommunista érzelműnek vallotta magát. Ha Kapácsi már hallótávolságon kivül volt. Laci óvatosan odakiáltotta: „Majd megrohaszt a Jóska bácsi, ne félj!” Értve a „rohasztó Jóska bácsi” alatt Joszif Viszarionovics Sztálint. De vörös lelkesedésének komolyságát éppen olyan kevéssé vettük komolyan, mint válogatott káromkodásait és dühkitöréseit. Laci szíve olyan puha volt, mint a teste, remegő tokája és párnás ujjai. Engem szeretett de a harmadik Nixet. Vándor Palit istenítette. MAGYAR SPECIALITÁSOK A 5?ranz ^iózt ÉTTEREMBEN Dr.CRISTA FABINYI $ Mrs ONROT JUHÁSZ BANDI a zongoránál. Ebéd 12-tÓI 3-ig, - vacsora 5 órától zárásig 603 MARKHAM ST. (Bloor-Bathurst-nél) - MIRVISH VILLAGE Asztalfoglalás: 531-6063 Parkolás az üzlet mögött. Tulajdonos: NEMES DÉNES a legmodernebb hollywoodi1^ | KOZMETIKAI | eljárásokat alkalmazza. | TANÍTVÁNYOK ^ szakszerű kiképzése. | | 716 PALMERSTON AVE. ÍJ | Telefon: LEI -6318. A A LEGOLCSÓBB A ZSIDOPIACON ZIMMERMAN <• HARTMAN élelmiszerárúháza 210 AUGUSTA AVE., (Baldwinntl szemben) •HÁZHOZSZÁLLÍTÁS. , Telefon: EM 3-8974 , ' I % Pali a század áldása volt. Mintha az optimizmust, a jókedvet j — palack helyett — valami felsőbb hatalom Paliba szorítottá' volna és az vulkánszerű kitörésekkel lövellt,bugyborékolt belőle., Klimpár, a legundokabb keretlegény hajnali: „Ébresztő, fel!”;' — üvöltése a messzi álom útjairól rángatott vissza minket,. Szájunk keserű volt, gyomrunk émelygett, a szalmadarabok a\ bőrünk alá bújtak, a törekpor az orrunkba, százhúszunk nehéz,' levegője a mellünkre ült. Pali mindebből semmitsem érzett.v' Azonnal éberen felült, feltette erős szemüvegét és azt mondta|| „Milyen gyönyörű hangja van ennek a Klimpárnak!" És minthír' képzeletbeli szállodában lenne, inasért, szobalányért lármázott.„Micsoda kiszolgálás!" — kiáltozta, kérte a panaszkönyvet, azt kérdezte: „Meddig várjak még a fürdőmre?'.’, a sáros udvart „parknak" nevezte ki és amikor csajkájába löttyintették a hajnalig, zupát, azt mondta a szakácsnak: „Szűrve kérném, hab nélküli' No, ebbe a kávéházba se jövök többet! ..." Palinak be nem állt a szája, állandóan beszélt és mi gurultunk--: a röhögéstől. Újságíró volt, de főleg — különféle álneveken — füzetes ponyvaregényekkel keresett pénzt. Hihetetlen gyor,-' sasággal kente le ezeket az olcsó meséket, amelyeket a kiadók’ kilóra fizettek és, mert Pali képes volt naponta egyet megírni«’ ezekből a pesti fordulatokkal megtűzdelt vadnyugati történetekből valahogy megélt. £ Magas „fiú” volt. kopaszodásra hajlamos, bivalyerős, hirtelen mozgású, zabolátlan, mint a mindig ugrabugráló kölyök-kutyák, minden éjvezetben mohó, habzsoló, meggondolatlan. Nem volt bulista, de sziporkázó ötletei sokszor teremtettek jó bulikat. Hamarosan rájött, ha katonai alakulatba tömörülünk, szerszámokat ragadunk, egyforma lépésben menetelünk, á csoportnak „parancsnoka" van, aki minden egyenruhának feszesen tiszteleg és megszólításra határozottan válaszol, — szabadon közlekedhetünk Nagykátán. Hatan-nyolcan. reggeli parancsosztás után, libasorban, vállunkon ásóval-csákánnyal kimasíroztunk a kapun. Az őrnek Pali harsányan szólt <pda: „A községbe, vízvezetékmunkára!”A község főterére érve, a cukrászda háta mögött ástunk egy mély árkot, amelyben jól el lehetett rejtőzni s egyikünk, mint vízhordó, vödörrel közlekedett, a hentes, a fűszeres, a cukrász és, a korcsma között. Visszatérve, víz helyett, krémeseket, kolbászt tepertőt, friss kenyeret, sört osztott közöttünk. Már szívesen vállaltunk vásárlási megbízásokat századtársainknak is. ; .V Ha közkatona közeledett, őrszemünk elkiáltotta magát; „Dönci!" Az őrmester „Ödön” volt, a tisztek „Nagy Ödönök”, Kapácsi „Fő-Ödön"! A figyelmeztetésre lázasan mélyíteni kezdtük az árkot. A katonák elégedetten nézték a szorgos munkát és egy sem akadt, aki megkérdezte volna, milyen célból csináljuk? Csak néhány rosszindulatú fráter kiáltotta oda; „Mozogjanak gyorsabban, így sohasem lesznek készen!” És akadt olyan, aki szigorúan felülvizsgálta az árkot és szakszerű parancsokat adott, hogy itt meredekebbnek kell lennie, ott mélyebbnek. Csoportunkat annyira megszokták, hogy reggeli parancsosztáskor a szolgálatvezető őrmester már odaszóít nekünk: „Árokásók kilépni, elvonulni!” Egyre több cukrászsüteményt, kolbászt cipeltünk haza és egyre több fiú akart hozzánk csatlakozni. Pénzt is felajánlottak a buliért, de Pali nem fogadott el semmit. Amikor csoportunk már huszonöt főre növekedett, „lebuktunk”. Méghozzá fordítva. Nem kaptunk büntetést, nem derült ki az árok hiábavalósága. Ellenkezőleg Kapácsi elrendelte, hogy az egész század vonuljon árkot á$ni a község járdái mellett, hogy az esővíz, htjSfö lefolyhasson. Persze keretlegények hajszolták most márftVÁ munkát és a titkos bevásárlásokról szó sem lehetett. Mi, Palival, ezentúl, seprűkkel, kefékkel, rongyokkal felszerelve „takarítani” vonultunk, „fölsőbb parancsra”, egy elhagyott malomba. Pali, bár igyekezett ezt leplezni, rendkívül hiú volt. Minden eseménynek, minden társaságnak ő akart a főszereplője lenni. Fogadásból sok mindenre képes volt. Egyszer próbára akartam tenni. Folytatjuk .. LESLIE 6. ARVAY NOTARY PUBLIC INCOME TAX 456 BLOOR ST. WEST, TORONTO, Ont. M5S 1X8 Tele!on 531-5308 — 431-5627 KANADA LEGNAGYOBB VÁLASZTÉKÚ .HANGSZER SZAKÜZLETE A VILÁG LEGFINOMABB ZONGORÁI: STEINWÁY. BLUTHNER, PETROF-FORSTER VONÓS-FŰVÓS-PENGET<5 HANGSZEREK lElőnyös árak — Csere — Javítás — Bérlet] Remenu HOUSE OF MUSIC LTD. 553 QUEEN STREET WEST, TORONTO !; Az összes EURÓPAI ház]! tartási és konyhafelszere:> lesi cikkek beszerzési he-FORTUNE HOUSEWARES IMPORTING CO., 388 SPADINA AVE., Telefon: 364 - 6999 »»####»»################»#»###< KORONA RESTAURANT) Kitűnő magyar es kanadai ételek Palacsinta-eszpresszó minden nap kapható Figyelmes kiszolgálás 493 BLOOR St. WestBrunswick-nál Mindenkit szeretettel várunk tel 961-1824 „Toronto legjobb magyar házikosztja -írja a Daily Star és a Globe and Mail II.\ JÓ II ÁZIK OS ZTOT AKAR ENNI . istaurant Ha minőséget, igazi magyaros ízű hentesárut akar vásárolni, keresse fel Tüske Meat & Delicatessen-t TULAJDONOS: KOCSIS SÁNDOR Toronto egyik legforgalmasabb hentesüzletét Parkolás az üzlet mögött 566 Bloor St. W. 533-3453 TV - SIEREO SZERVIZ , ELADAS ;; ;; Hívja Mr. TÓTH -ot i: — 15 éve — Torontóban 633 - 1332 B cycle & sports EGÉSZ ONTARIÓBAN CB A LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK 2 sportfelszerelések KERÉKPÁROK 1169 BLOOR St., W. LE 6-9718 BA KELL MENNI PÉNTEKEN: halászlé, tiiróscsusza. SZOMBATON: sólet, töltött kacsa. VASÁRNAP: töltött borjti, töltött csirke ESPRESSO Új tulajdonos:Mr. ds Mrs. CSESZKO 521 Bloor St.,W.Tel: 531-5872 és 531-0081 «r,/jr/^r/jk -r/«r/jr/jR/w/4w * s mm r Mm x r ^ ✓ Jmr * % PANNÓNIA DELICATESSEN j A ST. CLAIR-VAUGHAN RD. KÖRNYÉKÉN i MAGYAR CSEMEGÉS l P AT ÁCSI Cipő Szalon I EURÓPAI IMPORT S GYÓGYBETÉTES NŐI és FÉRFICIPÖK > 480 Bloor St. West Tel: 533-8122 MINDENFÉLE asztalos munkát házit és iparit vállalok. Kitchen cabinet, recreation room, bungalowhoz hozzáépítés. Telefonhívásra házhoz mez) i J. JERICSKA licenced asztalos-mester Tel: 494-4414 IX KI PONTIAC BUICK PONTIAC BUICK PONTIAC HÍVJA-RUDNAI ANDRÁST ij es Kin \ú M l «P07/UN l.l \() H \S/S\I / KCMMKKM AI I \ KO/Ö VJ/.G — Rl Sl)l.I.KIVI-SERI 3501Y0NGE ST (JUST SZEMESKÁVÉ * MAGYAR HENTESÁRU KO v v VKOS MEGGY * LIKÖRÖS CSOKOLÁDÉ MAGYAR KERÁMIÁK ÉS KÉZIMUNKÁK , Tulajdonos a DEUTSCH HÁZASPÁR 557 St.ClairW. 651-3318-XX XX XKI Bus. 482-4777 Res 922-8428 482-1840 MIHÁLY GULYÁS (gross) volt nyíregyházi és budapesti ügyvéd RTPRESENTING MT. DENNIS »*3 REÁL ESTATE Küí LIMITED
