Menora Egyenlőség, 1975. december (14. évfolyam, 586-587. szám)

1975-12-13 / 586. szám

1975. december 13. * MENORA 3. oldal ARAB NACIONALIZMUS —SZÍR KOMMUNIZMUS A szír Kommunista Pártot 1924-ben alapították és soká szoros kapcsolatai voltak a libanoni kommunista mozga­lommal. Ebben az időben Szí­ria — Libanonnal együtt — még francia gyarmat volt és a franciák nem szívesen lát­ták a kommunisták szervez­kedését. A két párt formai ket­téválására csak 1944-ben ke­rült sor. A szír párt a hu­szas években inkább csak szakszervezetei tevékenysé­gére szorítkozott, a párt doa­­yenjének,a kurd származású Bakdash-nak a vezetése alatt, aki már 1932-ben a szír párt­csoport főtitkára lett. A szír kommunisták szintén a nacio­nalizmust választották eszkö­zül ahhoz, hogy népszerűség­re, befolyásra tegyenek szert. A párt tevékenyen részt vett a francia gyarmatosítás elle­ni küzdelemben. A kommunis­ták hol legálisan, hol illegá­lisan működtek, a helyi fran­cia hatóságok politikájától függően. 1941-ben Szíria hiva­talosan függetlenné vált. A párt szinte alapításától kezd­ve Moszkva-barát vonalat vitt, de 1947-ben elhidegültKreml­hez való viszonya, amikor az oroszok az ENSZ-ben a füg­getlen Izráel létesítése mel­lett szavaztak. Az ötvenes évek közepéig ez a hűvös vi­szony nem is változott, de 1955-ben Moszkva elkezdte pro-arab politikáját, ezzel maga mellé hangolva ismét az arab kommunista mozgal­makat, a szír pártot is bele­értve. SZOVJET TÁMOGATÁS A szovjet befolyás növeke­désével párhuzamosan csök­kent a nyugatiak közelkeleti szerepe. 1958-ban megölték Nuri A1 Said-ot, az ország nyugitbarát miniszterelnökét és ez az esemény mintegy víz­választója volt az arabfélszi­­geti országok politikájának. A szír kommunisták számára azonban egyelőre nem sok gyümölcsöt hozott az új szír külpolitika. A párt nem mű­ködhetett legálisan és Bakdash 1958-66 közt Keleteurópában élt emigrációban. 1963-ban a szír Baath párt államcsínyt hajtott végre és erőteljeseb­ben orientálódott Moszkva fe­lé, de — akárcsak Egyiptom­ban — a Szovjetunió felé for­duló szír külpolitikát a Baath­­isták gondosan elválasztották a belpolitikában való kommu­nista irányú közeledéstől. A baathisták a sajátos, arab szo­cializmus hívei voltak és ter­veikben a szír kommunisták számára nem jutott hely. Az 1966-os újabb államcsíny azonban a Baath párt radiká­lis baloldali szárnyát juttat-Az új szír rezsim harcia­sán Izráel-ellenes volt, ezen túlmenően arról szőtt — mint kitűnt utóbb — irreális álmo­kat, hogy a konzervatív jor­­dániai királyságot is megdön­­tik és arab szocialista rend­szert hoznak létre Husszein félreállítása után. Szíria, amely az 1967-es hatnapos háborúban tevékenyen — és si­kertelenül — részt vett Izrá­­el ellen, menedéket adott a palesztin gerilláknak, sőt, erőteljesen támogatta a Saiqua nevű, radikális palesztin ge­rilla mozgalmat. Mikor 1970 őszén a Jordániában állomá­sozó palesztin gerillák meg akarták dönteni Husszein ki­rályt és rendszerét, Szíriá beavatkozott a jordániai ügyekbe azzal, hogy négy had­osztályt küldött Észak-Jordá­­niába, a palesztinaiak támo­gatására. A kísérlet balul ü­­tött ki, a szíreket Husszein kicsiny, de ütőképes hadere­je tönkreverte. A szír kor-A legálisan működő, a kor­mányban is résztvevő szír kommunisták — és Damasz­kusz — nehézségei akkor gyűltek meg ismét Moszkvá­val, amikor fokozatosan ki­derült, hogy a Kreml nem osztja az arab radikálisok kedvenc tervét Izráel állami ta hatalomra és ezzel meg­nyílt az út a Kommunista Párt legalizálása felé is. Az un. “új-baathisták” bevonták a kommunistákat a kormányba is, természetesen elsősorban taktikai megfontolásokból, ti., hogy Moszkva kedvébe járja­nak, a remélt támogatásért cserébe, ami nem is késett. Zaujjen szír miniszterelnök ebben az évben Moszkvában vizitelt, ahol megígérték neki, hogy a Szovjetunió tevékeny támogatást nyújt az Eufrá­­tesz-gát építésében, kölcsönt és technikai támogatást is ad. mány a megingott nemzeti egységet úgy próbálta hely­reállítani, hogy további kom­munistákat vett be a damasz­kuszi kormányba. Ez már a szintén puccsal uralomra ju­tott Asszad légimarsall intéz­kedése volt, aki 1970-ben vette át a hatalmat. 1971-ben meg­vetették Daipaszkuszban az un. Nemzeti haladó Front a­­lapjait. Az eredeti ötlet az volt, hogy Szíriában a Fron­tot egyfajta csúcspárttá fej­lesztik, amely minden "hala­dó erőt" magába foglal, bele­értve a kommunista pártot is. A kommunisták azonban nem akarták szervezeti független­ségüket feladni, a mozgalmat a Frontban felhígítani, ezért elutasították a javaslatot. A kommunisták következe­tesen támogatták Damaszkusz merev Izráel-ellenes vonalát amely elutasította az ismere­­retes 1967-es ENSZ határoza­tot. létének likvidálásáról. A szír kommunisták keveselték a Kreml azon pozícióját, hogy az izráelieknek ugyan vissza kell adniok az összes meg­szállt arab területet, de Iz­­ráel állami létének felszámo­lásába Moszkva, — különböző taktikai megfontolásoktól ve­zetve — nem megy bele. Bag­­dash végigmegmaradtMoszk­­va hűségén és 1971-ben nagy beszédben bizonygatta elv­társainak, hogy Moszkva tá­mogatása nélkül nem lesz kö­zelkeleti rendezés, mégke­­vésbé szocializmus, fel kell tehát zárkózni a Kreml mögé, még ha a pillanatnyi politikai szél nem is kedvezően fúj Moszkvából. Az erősen na­cionalista szír kommunisták számára azonban kemény volt ez a politikai falat, sokan nem is tudták lenyelni. Tovább bo­nyolította a helyzetet az, hogy Szádát1972 nyarán hazaküld­te a szovjet tanácsadókat és elhidegült a szovjet-egyiptomi viszony. A szír kommunisták elitélték a fejleményeket és fi­gyelmeztették Ászád elnököt, hogy ha ugyanez történik Szí­riában is, úgy nem számíthat a kommunisták támogatására. Ászád erre a nyilvánosságe­­lőtt nyugtatta meg a szír kom­munistákat, hogy a Moszkvá­hoz fűződő viszony szoros ma­rad, függetlenül attól, hogy mi történik a Nílus partján. PÁRTSZAKADÁS A kölcsönösen megnyugtató kijelentések azonban nem használtak. Már 1971 decem­berében, a párt 3. kongresz­­szusán kivált a pártból annak baloldali szárnya Ryad al Turk vezetése alatt. A szakadárok önálló pártot alapítottak, a­­mely annak főtitkáráról Turk­­pártnak nevezte magát. Az új párt vezetői lépésüket azzal a nem irreális magyarázattal indokolták, hogy Moszkva a közelkeleti államokat tulaj­donképpen az orránál fogva vezeti, a térségben elsősorban a saját érdekeit képviseli és nem az arabokét. Moszkva természetesen a hozzá hűséges Bagdash párt­ját támogatta, miközben Szí­riával 15 éves barátsági szer­ződést kötött és nagymennyi­ségű fegyvert adott a damasz­kuszi rezsimnek. A támoga­tásnak azonban két irányban is volt ára. Egyrészt a Kreml figyelmeztette Ászádot, hogy ' a fegyvereket nem lehet Izrá­­el elleni támadóháborúra használni, mert az arab álla­mok gyengék és egy újabb há­ború újabb katasztrófát hoz­hat. Ugyanakkor figyelmeztet­ték a szír elvtársakat is, hogy ne csináljanak Ászádnak újabb problémákat, hanem támogas­sák annak valamelyest mérsé­keltebb politikáját. Moszkva nem felejtkezett el a szír kom­munistákról sem és figyel­meztette Ászádot: nem sze­retné, ha a szír kommunisták­kal az történne, ami az egyip­tomi elvtársakkal, a kiszámít­hatatlan Szádát jóvoltából. Bagdash és elvtársai kényte­lenek voltak elfogadni a moszkvai direktívákat és az ajánlott mérsékletet. Ennek egyik jele az volt, hogy elha­tárolták magukat a szélsősé­ges palesztin gerilláktól, ami nem volt nehéz, mert ezeknek a csoportoknak a soraiban ak­kor már erőteljes kínai, mao­ista hatások jelentkeztek, aki Brezsnyevnek és Bagdashnak egyaránt nem tetszett. TOVÁBBi PÁRTELLENTÉTEK Időközben a két szír kom­munista párt ellentétei foko­zódtak,, Mindkét párt külön rendezett kongresszust és kölcsönösen az ügy elárulásá­val vádolta egymást, A Turk­­párt szerint Bagdashék Moszkvát szolgálják az arab ügy helyett. Következetesen elzárkózott a szakadár párt az Izráellel való bármilyen tárgyalás elől és fegyveres harcot sürgetett. A Turk- , párt ezen kívül az internacio­nalizmust lokálisan úgy értel­mezi, hogy valamennyi arab kommunista mozgalmat egy­séges pártba kell összefogni, együttesen kell harcolni Izrá­­el likvidálásáért, ezenkívül a mérsékeltebb arab rezsimek megdöntéséért. Bagdash és pártja támogatta Ászádot és a szír háborús erőfeszítéseket az 1973-as jomkipuri háború i­­dején, míg a szakadárok az e­­gész ügyet kilátástalan vál­lalkozásnak tekintették. Ászád tárgyalásait a Golán egy részének visszaszerzésé­re a hivatalos szír kommunis­ta párt szintén támogatta 1974-ben és változatlanul kö­veti Moszkva mérsékelt kö­zelkeleti vonalát. A szakadá­rok viszont Peking felé ori­entálódnak. Ez utóbbinak a­­zonban nincsen szóbajöhető jelentősége, mert a szír kom­munista mozgalom még egy­ségesen is túlságosan gyen­ge lenne. Bagdash pártja kb. 3000, a .szakadárok kb. 1000 párttaggal rendelkeznek a hét­milliós Szíriában. Jelenleg a helyzet az, hogy d tényleges hatalmat Ászád és a baathisták gyakorolják, ugyanakkor meg­tűrik a kommunisták létét, egy-egy helyet adnak nekik a kormányban, de ennek fejében teljes együttműködést várnak el. A Turk-párt illegálisan működik tovább. AZ IRAKI KOMMUNISTÁK Az iraki kommunista moz­galom, akárcsak a többi arab kommunista párt, azzal az át­hághatatlan akadállyal kel| szembenézzen, hogy az ara­bok egyrészt mélyen valláso­sak, másrészt ezekben az or­szágokban fejletlen az ipar és a munkásosztály. Követke­zésképpen ezeknek a mozgal­maknak nincsen forradalmi tömegbázisuk. A legtöbb arab folytatás az 5 oldalon MEGÉRKEZETT AZ IDEI FRISS SZALONCUKOR VALÓDI MAGYAR SZEGEDI ÉDES-NEMES RÓZSA PAPRIKA "PAPRIKÁS" MAGYAR SZALÁMI ÉS CSABAI KOLBÁSZ Idei frissen darált mák, dió, mogyoró, mandula; élesztő, magyar szilvalekvár, baracklekvár, hecsedli, ribizli, málna. Legfinomabb importált GESZTENYEPÜRÉ és LIBAMÁJ. Kockatészta, rétestészta, magyar akácméz, eszenciák, tarkabab, lisztek. VALÓDI IMPORTÁLT FRISSEN DARÁLT ESPRESSO KÁVÉ, orosz tea, MÁLNASZÖRP, KRUMPLI CUKOR, rumos drazsé, importált marha-, disznó- és pacalpörkölt, szegedi halászlé, stb. — Magyar babák, fakanalak, MAGYAR SZAKÁCSKÖNYVEK, gyúró­deszkák, hús- és mákdarálók, magyar blúzok és kendők, MAGYAR JÁTÉKKÁRTYA, magyar hangleme­zek és tapek óriási választékban. — Nokkedli szaggató, HERENDI PORCELLANOK nagy válasz.­tékban érkeztek, DIANNA sósborszesz, ODOL szájvíz és fogkrém, palacsinta sütők. . , , , — IKK A gyors átutalás. KÉRJE INGYENES UJ ÁRJEGYZÉKÜNKET PAPRIKÁS WEISS IMPORTER 1546 SECOND AVE., NEW YORK, N.Y. 10028 - (212) 288-6117 (between 80-81 Streets) Cabel: Paprikás, New York POSTAI RENDELÉSEIT GYORSAN ÉS PONTOSAN SZÁLLÍTJUK EMKE M K E AZ EMKÉBEN ISMÉT BÉKEBELI A HANGULAT HORVÁTH ELEMÉR ÉS ZENEKARA ÚJRA AZ EMKÉBEN FELTÉTLENÜL REZERVÁLJON! TELEFON: 744-9814, 650-9357 1494 SECOND AVENUE, NEW YORK (78-ik utca sarok) E M K EMKE E M K EMKE GORODY ANTAL A NAGYNEVŰ MAGYAR ZONGORAMŰVÉSZ ESTÉNKÉNT I fél 9.-től t óráig JÁTSZIK ÉS ÉNEKEL VASÁRNAP ÉS HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL; CARLTON HOUSE CARLTON ROOM-JÁban 680 MADISON AVE.& 61 Street NEW YORK REZERVALAS’838-3000 DAMASZKUSZ MILITÁNS POLITIKÁJA ÚJABB NEHÉZSÉGEK MOSZKVÁVAL magvak SÍRKŐRAKTÁR Weinreb Bros & Gross, Inc. mán Hajtanban 287 EAST HOUSTON ST.,- NEW YORK, N.Y. 10002 Telefon: AL4 - 2360. Előnyős áron készít minden kívánságnak megfelelő SÍRKÖVEKÉI Jochanan Caimel helyzetmagyarázata RÓLAD VAN SZÓ! Ezt a cikket annak az olvasónak irom, aki Kanada, vagy az Egyesült Államok polgára, nem szándékozik alijázni Iz­­ráelbe, sőt talán még soha fel sem .merült ez a lehetőség ná­la. Nem tagja semmilyen cionista szervezetnek, és nem is vallja magát cionistának, csak egyszerűen zsidó. Nyilvánvalóan ezek teszik ki a nyugati félteke zsidóságá­nak többségét, és anélkül, hogy bármilyen statisztika állna a rendelkezésemre, biztosra veszem, hogy ugyanez a hely­zet a magyarul beszélő zsidóságnál is. Ezeknek a nem cionista zsidóknak kivánom megmondani, hogy akkor, amikor az UNO közgyűlésének többsége elitélte a cionizmust és fajvédőnek bélyegezte, akkor róla volt szó, talán még nagyobb mértékben, mint rólunk izráeliekről. Ez a határozat nemcsak Izráel létjogosultságát vonja kétségbe, hanem elsősorban a zsidó nép létjogosultságát. Nincs sem­mi okunk szépíteni a helyzetet, akkor, amikor az UNO köz­gyűlése a cionizmust fajvédőként bélyegezte meg, kiemelte a zsidó népet a világ népeinek közösségéből és kimondotta, hogy csak egyedül nekünk nincs jogunk arra, amire más népnek jo­ga van, az önálló létre, az államis4gra, az önrendelkezési jog­ra. A cionizmus, ha minden tudományos és történelmi bőví­tés nélkül egy mondatban akarjuk jellemezni, végeredmény­ben semmi más, mint annak a kifejezése, hogy a zsidó népnek ugyanazon jogai vannak a világban, mint minden más népnek, és ezek a jogok nyilván magukban foglalják az önálló állami­sághoz való jogot is. Ha Moszkvában azt állítják, hogy ők elismerik Izráel lét­­jogosultságát, de elitélik a cionizmust, akkor ez a legabszur­dabb ellentmondás, mert nem mást állítanak, mint hogy a zsidó népnek nincs joga Önálló állami élethez, de Izráelnek ennek ellenére joga van létezni. Lehetséges ez ? Izráel államának puszta léte a világ, vagy ez esetben a szabad világ teljes zsidósága részére döntő változást hozott. Azok szamára is, akik nemcsak hogy nem cionisták, de nem is éreznek semmilyen szolidaritást a zsidó állammal. Az az egyszerű tény, hogy van egy zsidó állam, megadta minden szabad földön való zsidónak az önrendelkezési jogát. A zsidó nép sorsa két évezreden keresztül hz volt, hogy kényszerből élt más népek között, és ha valamilyen ország­ban helyzete tarthatatlanná vált, bármilyen okból is, akkor olyan más idegen országot kellett keresnie, amely hajlandó volt befogadni őt. Szívességből . . . senki sém kötelezhette erre. Nem egyszer nem volt a világon olyan ország, amely haj­landó lett volna helyet adni a zsidóknak. Nyilván sokan még emlékeznek az 1938-as eviani konferenciára, amelynek az egyetlen célja az volt, hogy befogadó államokat találjanak a közvetlen életveszélyben lévő német, osztrák és keleteurópai zsidóság részére. Mint tudjuk, minden résztvevő a másikra, hárította a feladatot, és alig akadt olyan, aki hajlandó volt akár a legkisebb mértékben segíteni. Ha annak idején egy zsidó állam létezett volna, — akár a legkisebb és a leg­szegényebb is, — a zsidók milliói menekültek volna meg. A hitleri korszak természetesen a legszélsőségesebb pél­da, azonban sajnos nem ellentétes a zsidó történelem ösz­­szességével. A döntő változás, amit ezen a téren Izráel puszta léte hozott, még az Izráel-ellenes zsidó számára is, hogy a vi­lág bármelyik szabad országában való tartózkodása önkén­tessé vált. Szabad akaratából amerikai, kanadai, vagy akár mexikói. Ha bármely okból nem akar vagy nem tud ott ma­radni, mindig van egy olyan ország,a világon, amely köteles befogadni, és amelynek — letelepedése első pillanatától — egyenrangú és teljesjogú polgára. Csak rajta múlik, hogy ezzel a jogával él-e. múltban az úgynevezett "állampolgárság nélküli" em­berek többsége a világban a zsidók soraiból került ki. Ma az a zsidó, aki állampolgárság nélküli, "hontalan", maga választotta ezt az állapotot. De nemcsak a zsidók, hanem a befogadó népek szemében is döntő módon megváltozott a zsidóság helyzete. Megszűn­tek unikumnak, különlegességnek lenni. A zsidóság a világ népei számára közel kétezer éven keresztül egy csaknem fé­lelmetes kisértet volt. Egy nép, amelynek csak szelleme van és nincs teste. Nincs saját földje és saját országa. Ma egy newyorki olasz, vagy ír, pontosan olyan helyzetben van, mint egy newyorki zsidó. A zsidó megszűnt kényszerből szét­­szóródottságban élő népnek lenni. Ha megtörténne az, amit az UNO többsége kíván, és el­tűnne a cionizmus, az sokkal egyszerűbben kifejezve azt je­lentené, hogy megsemmisülne Izrael állama. S ha Izráel ál­lama megszűnne létezni, az a legnagyobb mértékben, döntően befolyásolná a világ zsidóságának helyzetét, azét a zsidóét is aki soha nem volt Izraelben és azét is, aki Izráel-ellenes.Üj­­ból kegyelemből befogadottá, hontalanná tenné őt, aki, az e­­setben, ha egyenrangú polgár abban az országban ahol él, a befogadó nép jóakaratából és kegyelméből az, amely egy nap megváltozhat. A zsidóság az egész világon visszavetődne ab­ba a helyzetbe amelybe negyven évvel ezelőtt volt, sőt ta­lán még rosszabbá. Izráel léte adott valamit a világ zsidóságának. Medadta neki az önrendekezés jogát. Ha valaki nem él ezzel a joggal az is szabad akaratából történik, mint ahogy óriási különb­ség, hogy valaki egy választáson nem megyei szavazni, vagy nincs szavazati joga. Éppen ezért a világ minden zsidójának kötelezettsége is van Izráellel és a cionizmussal szemben. Izráelnek joga van a világ zsidóságát felszólítani arra, hogy küzdjön az UNÓ nemcsak anti-cionista, de ugyanolyan mér­tékben zsidó-ellenes határozata ellen. Minden embertől meg lehet ugyanis követelni, hogy küzdjön az ellen, aki a jogaira, sőt a létére tör. HÁZAT AKAR VENNI VAGY ELADNI? Forduljon bizalommal Yorkville ingatlan specialistájához, a MAUTNER-GLICK INGATLAN IRODÁHOZ 1484 FIRST AVE. (71-78 utcák között) New York, N.Y. 10021 RU8-1208 BU8-1999 Minden ingatlan kérdésben (mortgages, stb.) segítségére van!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents