Menora Egyenlőség, 1975. január-június (14. évfolyam, 543-565. szám)

1975-03-29 / 553. szám

1975. március 29. * MENORA 3. oldal HARMINC ÉVE TÖRTÉNT: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ HAVAS KORNÉL FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELMI HPORTJA Már csak rövid idő választ el ben­nünket századunk legnagyobb világé­gése, a második világháború befejezé­sének 30. évfordulójától. Ma már egy­re fogy azoknak a száma, akik átélték a háború borzalmait és a fiatalabb nemzedékek számára az ötéves katak­lízma nem egyébb történelemnél. Az elmúlt évtizedekben rengeteget frtak, beszéltek a szörnyű világégésről és most, az évforduló kapcsán érdemes visszatekinteni: mi történt és ami történt, miért történt három évtized­del ezelőtt. AZ ELŐZMÉNYEK A második világháború hivatalosan dás. Beck külügyminiszter azonnal ér- 1939. szeptember elsején, hajnali há- tesftette Londont és Párist.- Aznap romnegyed hatkor kezdődött. Bronisz- délelőtt 10 órakor Hitler beszédet mon­­lav Zielinski lengyel határőr zász- dott, amelyben közölte: 1939. szeptember 1. A német tankok áthompólyögnek a határokon lós ágyútűzre ébredt. A szabadba lép­ve, távcsövén át világosan látta a né­met tüzérség torkolat-riizeit. Negyed­óra múlva VarsóbanStachiewitz tábor­nok, vezérkari főnök jelentette a kor­mánynak: elkezdődött a német táma-Háromuegyed hat óta visszalö­vünk! Nem vis3zalövésről volt szó. A német háborús gépezet megindult. A második világháború elkezdődött. An­nak eredete, okai azonban jóval mesz­­szebbre nyúlnak vissza. Bizonyos értelemben a második vi­lágháború kezdetét az első befejezé­séhez kell visszavezetnünk. 1918 no­vember 11-én írták alá a német kor­mány megbízottai az első világégés végét jelentő fegyverszünetet, a Pa­ris melletti Compiegne erdőben, egy vasúti kocsiban. Hajnali ötkor látták kézjegyeikkel az okmányt a győztes francia és a vesztes német állam meg­bízottai, Foch marsall és Erzberger német tárcanélküli miniszter. Délelőtt 11 orakor a nyugati fronton egész hosz­­szában megszólaltak a kürtök: "lefúj­ták" az első világháborút. A " lefújás" azonban elkésett annak a tízmillió katonának, 12-13 millió pol­gári lakosnak, aki életét vesztette az öldöklésben. Megkésett annak a húsz­millió sebesültnek is, akit egész éle­tére nyomorékká tett a háború. Ké­sőn fújták le a háborút három és fél­millió eltűnt számára, amint nagyon megkésett a lefújás 9 millió hadiárva és ötmillió hadiözvegy számára is. A központi hatalmak és az antant orszá­gok együttesen több mint 300 milliárd dollárt költöttek a háborús erőfeszí­tésekre. A háború kimenetelét Amerika 1917-A VERSAILLESI BÉKE ben történt beavatkozása döntötte el a nyugati hatalmak és szövetségeseik, javára. Wilson amerikai elnök szerint LEFEGYVERKEZNI! A német békeszerződést 1919 június 28-án írták alá Párisban. A többi köz­ponti állam békeszerződését 1920 fo­lyamán írták alá. A német szerződés értelmében a németek csupán száz­ezer főnyi haderőt tarthattak, tilos volt a légi és a páncéloserő, feloszlat­tak a nemet vezérkart és csupán kisebb tengeri erőket engedélyeztek. Német­ország sosem bonthatja meg a világ békéjét, hangoztatta Clemenceau fran­cia miniszterelnök, a "Tigris". A né­met békeszerződés egyik pontja leszö­gezte: a háború kirobbanásáért egye­dül és kizárólag a központi hatalmak, mindenekelőtt Németország a felelős. A háborús felelősségről azóta is ren­geteg vita folyt. Abban ma már min­denki egyetért, hogy kizárólag a vesz­tes felet okolni a háborúért, ellentmond a valóságnak. A háborúért valamennyi versengő nagyhatalom felelős, még ha a felelősség fokát vitatni is lehet. A KÖVETKEZMÉNYEK A párisi szerződés rendkívül súlyos gazdasági terheket rótt a háborúban ki­vérzett és gazdaságilag a tönk szélére jutott Németországra. Hiába érveltek a németek, hogy a császári rezsimnek vége, Vilmos császár száműzetésben van, Németország élén demokratikus kormány áll. A győztesek nem tettek különbséget. A német az német. Az or­szág gazdasági élete romokban hevert, a pénz elértéktelenedett, az infláció kö­vetkeztében milliárdokban számoltak. A húszas évek elején hatmillióra emel­kedett a m. nkanélküliek száma, azaz a gyakorlatban majdnem minden negye­dik német munkanélküli volt. A demok­ratikus koaliciós kormány a háborús jóvátételeket sem tudta fizetni. Miközben az egész kontinensen sú­lyosak voltak az állapotok — a győztes országokat is beleértve — Németor­szágban fokozatosan erőre kapott az a nézet, hogy a vereségért nem az el­lenség katonai, anyagi túlereje, hanem a demokratikus erők a felelősek, ame­lyek "hátbadöfték" a frontkatonát. A háborút a baloldali "hinterland" ve­szítette el. 1919 szeptemberében egy müncheni sörözőben megalakult egy jelentéktelen kis politikai csoport, amely Német Munkáspártnak, majd utóbb Nemzetiszocialista Munkáspárt­nak nevezte magát. Nagyjából azonos időben Olaszországban is alakult egy volt frontharcosokat tömörítő, politi­kai jellegű csoportosulás, amelynek élén egy egykori szocialista újságíró és néptanító, bizonyos Benito Mussoli­ni állt, aki 1922-ben a hatalmat is meg­szerezte a belső bajoktól gyötört or­szágban. Ezzel egyidőben a kontinens keleti felében is zajlottak az esemé­nyek. Magyarországon a polgári de­mokratikus kisérletet, majd a rövidé­sz első volt az utolsó világháború.,Nem lesz több. Olyan békét kell teremteni, amely elejét veszi újabb világégésnek. Hivatalosan ez volt a célja a párisi békeértekezletnek, amely 1919 január­jában ült össze, hogy Igazságos, de­mokratikus békét hozzon létre. A kon­ferencia Wilson naiv álmait, reménye­it nem igazolta. Párisban a győztesek nem egyezkedtek, a békét nem kötöt­ték, hanem diktálták. Átrajzolták Eu­rópa térképét. A nagy vesztes Német­ország lett, amelytől elvették gyarma­tait, Elzász-Lotharingiát, keleti terü­leteit. Párisban szétzúzták az Osztrák­magyar monarchiát, amelynek helyén utódállamok keletkeztek, a wilsoni " egyenjogúsági elv"-értelmében, kö­zel négymillió magyart, többszázezer osztrákot engedve át az új államoknak. Az etnikai elvből csúfot űztek Páris­ban. Hasonló sors érte a németekkel szövetséges törököket és bolgárokat is. Párisban az oroszokról nem volt szó, még folyt az oroszországi polgárhábu­­rú, az orosz határok kérdése később, más szerződésekkel lett rendezve. ta és anti-keresztény. Ugyancsak a né met faji mítosz fantazmagóriáját kér gette egy bizonyos Himmler nevű műn chenkörnyéki beamter és többen má sok, akikről később sokat hall a vilá; A nácik és a "Führer", ahogy késője ismertté váltak már Bajorországotd­­viil is, ügyesen kihasználták az álíá­­nos elégedetlenséget és azt demagri­­ájukkal még fokozni is igyekeztek.>23 november 9-én a "párt" Müncheien puccsal próbálkozott, de azt levetek, és a főkolomposok pár hónapra Ir­­tönbe kerültek. Ott írta Hitler hirldt könyvét, a Kiéin Kampf-ot, amely 0- senber " művei" > mellett a nácizus " Bibliája" lett. Hitler könyvében lm is leplezte agresszív céljait és Nérrt­­ország, sőt az egész világ bajaiér-a zsidóságot tetste bűnbakul. Párhónaís börtön után szabadulva újjászervée pártját, amely csakhamar Bajororsü­­gon kívül is ismertté vált és taglétsí­­ma felduzzadt. A húszas évek közejn bekerültek a nácik a törvényhozásbas, jiyakon hamvadtak el es menekülnie kel­lett olyan zseniális tudósoknak, írók­nak, művészeknek mint Thomas Mann és Einstein. Tucatjával állították fel a kényszermunkatáborokat, Dachaut és társait, amelyeket megtöltöttek a de­mokrácia híveivel és — természetesen — zsidókkal. Az új alaphangot Hitler és propagandaminisztere Göbbels adta meg. Az ő Németországukban csak " árja fajuaknak" és " árja szemléle­­tűeknek" jutott hely. A demokratikus pártok betiltása, tagjainak üldözése csak az első lé­pés volt, sok más követte. A német társadalmat "gleischaltolták", az irá­nyítás a politikai, társadalmi, gazda­sági, szellemi élet minden területén csakhamar a nácik kezébe mentát. Fel­oszlatták a szakszervezeteket és a Munkafrontot állították a helyébe,, a mezőgazdaságot a Birodalmi Élelme­zési Hivatal dirigálta, a szellem; éle­tet a Birodalmi Kultúrkamara ellen­őrizte. Egy fanatizált ahol a szociáldemokraták és középpár-j tok befolyása fokozatosan gyöngült. A húszas évek végére a wgimári demokj rácia Is a végét járta. A rövid feliem dülés után jött 1929-ben a depresszió, amely a lábadozó német gazdasági élei tét újra a tönk szélére juttatta. Meg­erősödtek a szélsőségek, a nácik és a kommunisták, akik legfőbb teendőjük­nek azt tekintették, hogy siettessék 3 weimári "burzsoá demokrácia" buká­sát. A német városok utcáin párt rohamcsapatok, az SA, az SS és a kommunisták alakulatai veszélyeztet­ték a közrendet. A talajt vesztő demok­ratikus pártok a bomlást nem tudták megakadályozni, a nyugati demokráci­áktól támogatást sehonnan sem kaptak. Hasonló, de jellegében és méretei­ben kevésbé drasztikus átalakulásra került sor Olaszországban is. A töb­bi volt központi hatalom — Ausztria, Magyarország, Bulgária — a húszas években a belső konszolidálással volt elfoglalva. Ezekben az országokban ál­talában a konzervatív erők kezében volt az irányítás. Az egyetlen kivétel a Kemal Atatürk-vezette Törökország volt, ahol a katonai rezsim gyökeres modernizálási programot hajtott vég­re és az ország tervezett megcsonkí­tását is részben meg tudta akadályoz­ni. (FOLYTATJUK) JOCHANAN CARMEL HELYZETMAGYARÁZATA AZ U T ÓD* Az előrelátható bekövetkezett. Dr. Nachum Goldmant is­mét a Zsidó Világkongresszus' elnökévé választották. Úgy látszik vannak az életben elkerülhetetlen bajok, és Goldman ezek közé tartozik. A tényen most már mit sem változtat, hogy nagyon kevesen örültek Goldman újraválasztásának, viszont annál többen dühöngenek miatta tehetetlenül. Goldman személyével, és mindazzal amit megtestesít,e­­gyaltalan nem is érdemes foglalkozni. Gondolom, már min­dent elmondtak róla amit csak el lehet mondani, és megírták, amit meg lehet írni. Az egyetlen vigasztaló a dologban, hogy ez alkalommal tényleg bízni lehet abban, hogy ez most már végkép dr. Goldman utolsó kadenciája a Zsidó Világ­­kongresszus elnöki székében, ha másért nem, már csak azért is, mert már nyolcvan éves. Az elnökválasztás előtt nyíltan beszéltek arról, hogy a je­lenlegi megválasztás már csak két évre szól, és azután Goldman átadja valaki másnak a tisztséget. Ebben viszont már lényegesen kevésbé bízom. Néhány nappal újraválasztása után meginterjúvolták a rá­dióban Goldmant. Ennek során megkérdezték, hogy miért jelöltette magát újból a nyilvánvalóan nagy ellenállás, és nyolcvan éves kora ellenére. Goldman "szerényen" kö­zölte, hogy csak azért, mert sehol sem volt a láthatáron megfelelő utód. Nyilván ő az egyetlen pótolhatatlan ember a világon. . . Goldman az interjú során kijelentette, hogy ő hajlandó e­­löbb átadni a helyét, de ennek időpontját egyedül ő határoz­za meg. Addig is igyekezni fog megfelelő utódot találni a Zsidó Világkongresszus elnöki tisztségére. Itt most végkép nem értek valamit. Vajon Goldman az elnöki széket a nagymamájától örökölte és arra hagyja vég­­rendeletileg, akire akarja? Én például a magam részéről azon a véleményen vagyok, hogy minél előbb valóban keres­ni kell egy új elnököt a Zsidó Világkongresszus részére, de annak olyan személynek kell lennie, akit nemcsak hogy nem Goldman választ ki, de lehetőleg aki nem is kedves a szá­mára. Már az utolsó kongresszus előtt szóba kerültek különböző nevek Goldman helyére. A paradox az volt, hogy éppen a Ché­­rut mozgalom képviselői még Golda Méir megválasztását is ajánlották, csak hogy megszabaduljanak Goldmantól. Ez a­­zonban nyilván csak taktika volt. Elterjedt felfogás szerint a Zsidó Világkongresszus el­nökének nem kell izráelinek lennie, sőt jobb, ha a többi zsidó közösségekhez tartozik. A legkülönbözőbb okokból azt hiszem, igazuk van azoknak, akik így gondolkodnak. Az előző megbeszélésekkor említették számos amerikai zsidó szervezeti elnök nevét. Valamennyien köztiszteletben álló férfiak, akik ellen semmi kivetnivaló nincs, csak az, hogy nem eléggé ismertek a saját néhány tízezres vagy száz­ezres körükön kívül, és nincsen megfelelő súlyuk a világban. Ajánlatos volna egészen másként nekilátni az utód keresé­sének. A világban igen nagy számban vannak olyan zsidó közéleti személyiségek, politikusok, tudósok és így tovább, akiknek a neve milliók előtt ismert, és akik előtt nyitva áll a kapu a világ minden pontján. A Zsidó Világkongresszus elnökének egy ilyen formátumú embernek kell lennie ameny­­nyiben az egész világ zsidóságát akarja reprezentálni, és nem egy zsidó egyesületi elnöknek. Én legszívesebben a Zsidó Világkongresszus elnöki székében Edward Teller professzort, a világhírű nagy atomfizikust latnam. Teller professzor, aki Európa szülötte, Amerika polgára és Iz­­ráel hű barátja, egyesíti magában az összzsidóság legpozi­­tívebb tulajdonságait. A világ egyik legjelentősebb tudósa, aki azonban nagyon aktív közéleti tényező is, és gyakran hallatja hangját a világ legfontosabb problémáit Illetően. D::. Goldmannal szöges ellentétben nem egy örök megalkuvó, ha­nem harcos ember, aici küzdeni is hajlandó a szabad világ es a zsidóság értékeiért. Nem tudok nálánál alkalmasabb em­bert jelenleg erre a tisztségre, és azt hiszem főnyeremény volna, ha hajlandó lenne azt magára vállalni. De természetesen minden szimpátiám ellenére nem a magyar-zsidó Teller professzor az egyetlen alkalmas je­lölt. Nem tudom, hogy miért nem gondolt eddig még senki például Arthur Goldbergre, aki munkaügyi miniszter, leg­felsőbb bíró és UNO fődelegátus volt Amerikában, és mind a mai napig az amerikai közélet legtiszteltebb személyei közé tartozik. Vagy ott van például Jákob Javitz newyorki szenátor, aki mindig nagyszerűen össze tudta egyeztetni a zsidósághoz való hűségét általános amerikai politikai te­vékenységével. Amennyiben a Zsidó Világkongresszus elnöke nem lesz Izráeli, ajánlatos, hogy az EgyesültÁHamokpolgáralegyen, ahol a világ legnagyobb zsidó közössége él, de akadnak más országok zsidóságában is alkalmas jelöltek. Példaképpen megemlítem dr. George Wise-t, az ismert mexikói közéle­ti embert, aki a telavivi egyetemnek hosszú éveken ke­resztül elnöke volt. 0 bizonyos mértékig egyesíti ma már magában az izráeli és az újvilágbeli zsidóságot. A névsort még alaposan ki lehet bővíteni. A világ leg­ismertebb írói között is nagy számban vannak olyanok, axik büszkék zsidóságukra és kitüntetésnek vennék, ha a Zsidó Világkongresszus elnökévé választanák őket. Az^olvasók je­lentős része minden bizonnyal szinten tud kiválóbbnál kivá­lóbb jelölteket. Nem olyan szegény a zsidó világnagy em­berekben, hogy a Goldman kiválasztottjára szoruljon, vagy valamilyen kis funkcionárius legyen a képviselője. magyar SÍRKŐRAKTÁR FIWnrvb üron* <£* Gronn* hir> MANHATTANBAN 287 EAST HOUSTON ST.,- NEW YORK, N.Y. lUW/ Telefon: AL 4 — 2360. Előnyős áron készít minden kívánságnak megf elelö SÍRKÖVEKET letű, véres proletárdiktatúrát Horthy tengernagy fehérjeinek uralma váltot­ta fel. Oroszországban pedig, a pol­gárháború befejezése után, 1921-ben a kommunisták maradtak hatalmon Le­nin és Trockij vezetésével. A jövő háború csirái azonban első­nek Németországban, pontosabban Ba­jorországban jelentkeztek. 1919 elején feltűnt Münchenben egy bizonyos Adolf Hitler nevű egyén, aki a háborút egy bajor ezredben harcolta végig, jól­lehet az ausztriai Braunauból szárma­zott. Hitlert az összeomlás Keletpo­­roSzországba'n, egy hadikórházban ér­te. Felgyógyulása után Münchenbe jött, ahol egy darabig politikai nevelőtiszt­ként tevékenykedett, majd levetette az uniformist és a politikai pályára lépett. A zavaros bajor politikai helyzetben, Hitler a maroknyi Német Nemzetlszo- I cialista Munkáspárthoz sodródott és hamarosan annak élére került. A Né­met Nemzetiszocialista Munkáspárt sem munkás, sem német nem volt, szo­cializmusról nem is szólva. Néhány tu­cat antiszemita bajor kispolgár cso­portosulásáról volt szó, akik elégedet­lenek voltak az állapotokkal, mindenek­előtt a berlini demokratikus kormány­­nyai. Hitler vitathatatlan agitátori ké­pességeivel csakhamar ismertté vált, de soká csupán mint jelentéktelen he­lyi politikust tartották számon. . A "RÉGI BAJTÁRSAK" Csakhamar Hitler mellé álltak olyan condottieri-jellegű kalandorok mint Rohm kapitány, egy Göring nevű szé­pen dekorált volt hadipilóta, egy Ro­senberg elnevezésű balti német mene­kült, aki ideológiai kérdésekkel fog­lalkozott és egyszerre volt antiszemi­A nácik a bajokért a versaillesi szer­ződést, a jóvátételt és mindenekelőtt p. zsidókat és szociáldemokratákat o­­kolták és új világot Ígértek, hogyha hatalomra kerülnek. Ezzel párhuzamosan a német .nép szemlélete jobbfelé tolódott. A hadse­reg konzervatív vezetői feltámasz­tották a nagyvezérkart és —szovjet se­gítséggel — igyekeztek kijátszani a haderőkorlátozási rendelkezéseket. Az új német hadsereg páncélos és légi ala­kulatainak jórészét egy Moszkvával kö­tött egyezmény értelmében a Szovjet­unióban képezték ki. Ez az együttmű­ködés egy ideig még a Hitler rezsim alatt is tartott. A NÁCIK GYŐZNEK 1930 elején a nácik még csak egy tucatnyi képviselővel rendelkeztek a törvényhozásban, a Reichstagban, de a szeptemberi választások után már 107 képviselőjük volt. 1933 január jában, azt követően, hogy a nácik az összes szavazatok 43q£_át kapták, az aggas­tyán Hindenburg tábornok-elnök vona­kodva ugyan, de Hitlert nevezte ki kancellárnak. A Vezér 43 éves voít. Különrendelettel kapott német állam - polgárságot, mert addig hivatalosan osztrák állampolgár volt. A német konzervativizmus azt hitte, hogy kór­jában tudja tartani Hitlert. Alaposan pvedett. Elsőnek a kommunisták, szo­ciáldemokraták, liberálisok, zsidók tűntek el a politikai színről, de csak­hamar követték őket az ún. nemzeti pártok csatlakozott vezetői is. A prog­resszív német és zsidó értelmiségnek is üldöztetés jutott csakhamar osztály­részül. Heinrich Manp, Freud és tár­saik világhírű munkái náci könyvmág-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents