Menora Egyenlőség, 1975. január-június (14. évfolyam, 543-565. szám)

1975-06-21 / 565. szám

v »Mr.August J.Molnár

M m, 1 "•* Brunswick, Ne. Jer,.,-05^

/VNENulsR “

1 > V )

AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA

XIV. évf. 565. szám

Ara: 30 cent

1975. JUNIUS 21.

BÍRÓSÁGI ÍTÉLET TILTJA EL

TISZTSÉGÉTŐL INDIA MINISZTERELNÖKÉT

Indira Gandhi, India miniszterelnökasszonya bajban van. Öt év óta húzódik egy bírósági eljárás, amit egy szocialista képviselőjelölt indított a néhai Nehru leánya ellen, miután a miniszterelnöknő elsöprő gyó'zelmet aratott fölötte a választásokon. A hindu választási törvény ugyanis megtiltja, hogy képviselőjelölt kormánytisztviselőt alkalmazzon választási hadjáratában. Indira Gandhi megszegte ezt a törvényt — bár kétségtelen, hogy ebben nem volt semmi szándékosság és nem is befolyásolta a választások. eredményét.

Mivel azonban a törvény betűit szigorúan be kell tartani, egy felsőbbfokú hindu bíróság Gandhi asszonyt hat évre eltiltotta minden közhivatal viselésétől és utasította, hogy mondjon lé a miniszterelnöki állásáról. Indira természetesen megfellebbezte az ítéletet. Mivel a tárgyalások menete eddig is négy évet vett igénybe, bizonyára a fellebbezés sorsának eldőlése is hoszszú évekig elhúzódik. Ezalatt még újabb választásokra Is sor kerül, és amennyiben a miniszterelnökasszony kongresszusi pártja győz, úgy a bírói döntés érvényét veszti.

Nagy kérdés azonban, hogy győz-e, sőt, még az is bizonytalan, hogy uralmon tud-e maradni Indira Gandhi az elkövetkező hónapokban. A nemkommunista ellenzék ugyanis erőteljesen követeli lemondását, és kijelentette, hogy nem tekinti őt tovább miniszterelnöknek és nem hajlandó elfogadni többé utasításait.

Igaz, Gandhi asszony bűne technikai jellegű. De egy bírói döntés mégis hatással van a választókra. Múlt pénteken tartományi választásokat rendeztek Gujarat államban, ahol a miniszterelnöknő kongreszszusi pártját súlyos vereség érte. A képviselöház 180 helye közül csupán 74 mandátumot szereztek meg. Szakértő megfigyelők szerint, ha ez a választás a bírósági ítélet elhangzása után lett volna, a kormánypártot egész egyszerűen elsöpörte volna a közhangulat. Ebből arra következtetnek, hogy Indira nem sokáig fogja tudni tartani magát az ellenzék egyre növekvő, lemondást követelő nyomásával szemben.

Nem vérzik különösebben a szívünk Indiráért, aki a nagy Mahatma Gandhi nevét viseli és édesapja, a mély humanista Pandut Nehru szellemi örökösének mondja magát. Az igazság az, hogy Indira a legálszentebb, legkétszínűbb, leghatalomratörőbb s legkönyörtelenebb politikusok egyike ma* a világon. A békét állandóan hangoztatja, de • sorban robbantja ki a háborúkat a nála gyengébbek ellen; erőszakosan terjeszkedik és atomkisérletekre költi a külföldi segélyeket, mialatt népe milliószámra hal éhen az utcákon.

De ha jól meggondoljuk, nincsen nála megfelelőbb. Az indiai politikai élet sivár, és a miniszterelnöknő kivételével nincsen országszerte elismert politikus. így lehetséges, hogy a botrány ellenére, mégis helyén marad.

Indira Gandhi

HOMÁLY FEDI RABIN WASHINGTONI TARGYALASAIT

Fontos diplomáciai tárgyalások után rendszerint megindulnak a találgatások: miről is beszélgettek az államvezetők, és főleg mi az, amit a tárgyalások utáni hivatalos nyilatkozatban elhallgattak a közember előtt ? Legtöbb ilyen esetben még a sajtótudósítók is a sötétben tapogatóznak, de néhány nap után már félmondatokból, apró megjegyzésekből kialakul a kép.

Ezúttal Jicchák Rábin izráeli miniszterelnök washingtoni tárgyalásai után nagyon keveset tudunk. A háron résztvevő, Ford elnök, Kissinger külügyminiszter és R ábin egyaránt nagyon óvatosak voltak. Az egyetlen, amit leszűrhetünk, hogy a tárgyalások folytatódni fognak. ^

Lényegében ez is pozitívum — ha a márciusi helyzethez hasonlítjuk, amikor Kissinger ingajáratai végülis sehová se vezettek.

Ezúttal szinte biztosra lehet venni, hogy az újból megkezdődött tárgyalások a lépcsőzetes béke elvének alapján állnak. Vagyis Izráel Egyiptommal keresi a megállapodást és majd csak később kerül a sor valamilyen megoldásra az északi és keleti határokon.

Amit senki sem tud pontosan, az az, mikor kezdi meg Kissinger az új tárgyalásokat? Az biztos, hogy nem a közeli hetekben, mert mindegyik fél szeretné elkerülni az elmúlt tavasz buktatóit. Először tehát pontosan körvonalazzák kinek-kinek az álláspontját és azt is, melyik fél meddig hajlandó elmenni engedményekben. Csak ezeknek tisztázása után kerülhet sor látványos tárgyalásokra.

Érdekes volt, amit Jicchák Rábin az amerikai televízió nézői előtt mondott. Szerinte Izráel bármilyen békés megoldásra készen áll, de Egyiptomnak két alternatíva közül kell választania. Az egyik, hogy nem ad jelentős engedményeket s ebben az esetben meg kell elégednie kisebb izráeli visszavonulással, amire a zsidó állam jószándékának bizonyításaként engedmények nélkül nem hajlandó. A másik, hogy Egyiptom hivatalosan deklarálja, miszerint eláll akonflilctus fegyveres megoldásának gondolatától és legalább 3-5 éves időszakot enged a béke esélyeinek megerősödésére. Ilyen nyilatkozat ellenében Izráel kiüríti a stratégiai fontosságú hágókat és visszaadja Egyiptomnak az AbuRodeisz-i olajmezőket.

Legyünk tehát őszinték. Rábin útja tisztáztá ugyan az álláspontokat, de semmi újat nem hozott.

Vannak azonban, akiknek még ennyi békés tendencia is sok. Ezúttal az Irak-támogatta Arab Felszabadító Front gerillái hajtottak végre értelmetlen terrortámadást izráeli területen. Kfár Juval, Libanonnal határos izráeli kis faluban megtámadtak egy farmházat. A beszivárgó négy terrorista ellen a farm tulajdonosa, Jákov Mordecháj fegyveresen védekezett, de feltartóztatni őket természetesen nem tudta. Mordechájt, húsz éves feleségével és sógorával együtt a terroristák megölték. A család többi tagját pedig — köztük egy héthónapos kislányt — túszként fogva tartottak.

Lehet, hogy a palesztinai terroristák még mindig nem tanulták meg, vagy nem hiszik el, hogy Izráel nem hajlandó alkudni a zsarolókkal ? Erre vall az, hogy a túszok ellenében 12 börtönben lévő terrorista kiadatását követelték, köztük a fegyvercsempész Capucci érsekét. Az izráeli kormány utasítására a hadsereg támadást indított és a négy terroristát megölték. A támadás során a túszok közül többen megsebesültek.

Néhány órával később már megindult az izráeli ellentámadás a libanoni határvidék terrorista központjai ellen. A repülőgép-bombák hatásaként az egyik falu, Kfár Chuba,teljesen rombadőlt, a falu lakossága a földeken dolgozott, így emberéletben nem volt sok kár, de a palesztinai terroristák vezérei végeredményben elégedettek lehetnek, mert Ízlésüknek megfelelő mennyiségű vér folyt, és ha csalt egy pár órára is, de sikerült megzavarni a békére irányuló erőfeszítéseket.

Ismételten írtunk már a kanadai postáról, de sajnos nem elégszer és nem elég elítélően. Az igazság az, hogy az ország postaszolgálata teljesen dezoriganizálódott. Á számtalan reklamáclóta, telefonhívásra Ismét csak a következőket mondhatjuk kedves Előfizetőinknek:

A Menórát minden kedden délután 4 órakor, postazsákba csomagolva — az összes előfizetői példányt egyszerre — adjuk fel a torontói főpostán. A mi expediciós rendszerünkben nincsen hiba, de ami az újságokkal ezután történik, afölött nincs hatáskörünk. Tény, hogy Toronto egyik utcájából a másikba néha nyolc napig tart egy újság útja.

E

vetre...

Vigyázat tenoiisták!

Az idei nyár végén fontos ENSZ-bizottsági ülés színhelye lesz Kanada, ha ugyan az ENSZ gyűléseket egyáltalánlehetfontosnak tekinteni és ha erre a bizottsági ülésre Kanadában egyáltalán sor kerül.

Az Egyesült Nemzetek bűn-megelőző és bűntettek ellen harcoló bizottsága ül össze Ontario fővárosában, Torontóban, és ez a hír már első megjelenésekor óriási hullámokat vetett. Az ENSZ múlt évi közgyűlésén—mint ismeretes — megfigyelő joggal résztvevőként ismerték el a Palesztinái Felszabadító Bizottságot, hiszen emlékszünk, Arafát beszédében hivatkozott rá, hogy egyik kezében olajágat, -másik kezében puskát hozott. A hiba csupán az volt, hogy az olajágláthatatlan maradt, a puska, illetőleg revolver viszont nagyonis láthatóan fityegett Arafát oldalán. Vagyis a terrorizmus hivatalosan bekerült az ENSZ diplomáciai fegyverei közé.

Az ^bizottsági ülés kanadai szervezői kiküldték a meghívót minden illetékesnek. Közöttük a palesztinai terrorista bandának is, ennek következtében a bűn-üldöző és bűnmegelőző bizottsági ülésen megfigyelőként részt vesznek a bombadobáló gyilkosok, ártatlan zarándokok, sportemberek, turisták, diákok lemészárlói, akik bizonyára értékes hozzájárulásokkal kívánják gazdagítani a bűn elleni küzdelmet.

A tiltakozás hullámai magasra csaptak Kanadaszerte. A torontói Jogász Szövetség, amely korábban felajánlotta székházát az értekezlet céljaira, visszalépett a házigazdái szereptől, mert nem óhajt terroristákat engedni be a székházába. Végül az ontariói kormány is nyilatkozatra kényszerült. Lehet, hogy ebben a közelgő választásoknak is szerepe van, de tény, hogy Davis miniszterelnök kijelentette: az ontariói kormány tagjai nem hajlandók kezet fogn’ a palesztinai terroristák küldötteivel. Inkább részt sem vesznek az üléseken és lemondják a dfszvendégségeket, fogadásokat minden küldöttségnek.

Érdekes vita alakult ki, Trudeau, Kanada miniszterelnöke arra hivatkozik, hogy Kanadának nincs joga önkényesen megváltoztatni az ENSZ-közgyűlés szavazattöbbséggel hozott határozatát akkor sem, ha azzal nem értett egyet. A palesztinai terroristák jogosultak a részvételre és punktum.

Davis ontariói miniszterelnök hívei viszont azt hangoztatják, hogy senki sem kötelezi Kanadát az értekezlet megrendezésére. Gyilkosokkal tárgyalni a gyilkosságok elleni védekezésről amúgy is fölösleges, sőt nevetségessé teszi az egész tárgyalást.

Nem kívánunk védekezni az elfogultság vádja ellen. Igenis részrehajlóak vagyunk a palesztin politikai banditák kérdésében azért, mert hiszen féltjük Izraelt. A most kialakult vitával azonban azért állunk főleg Davis oldalán, mert Kanadát féltjük. Trudeau miniszterelnök érvei ugyanis meglehetősen hamisak. Miniszterelnökünk nem győzi kihangsúlyozni, hogy a kanadai külpolitikát teljesen függetlenül irányítják; és döntéseiket éppen a függetlenség megvédése szempontja irányítja. Emlékszünk még Trudeau moszkvai útjára? Milyen hangzatosán magyarázta el, hogy Kanada megvédifüggetlenségét mindenki ellen, különösen a déli szomszéd, az Egyesült Államok ellen? Úgy látszik, a függetlenség védelme kevésbé fontos olyankor, amikor nem valamelyik demokratikus szomszéd nemlétező támadása, hanem a "harmadik világ" szavazati terrorja, vagy a Moszkva által feltüzelt és támogatott arab terroristák ellen kell kiállni.

Különös függetlenség ez a Trudeau-féle álláspont, Úgy tűnik, mintha közelebb lenne a Keletnek való. behódoláshoz, mint a demokráciák védelméhez. Mi mindenesetre reméljük, hogy erre az értekezletre egyáltalán nem kerül sor, vagy ha mégis, úgy Ontario népe y világosan értésére fogja adni nemcsak az ENSZ-tagállamoknak, de saját kormányának is, hogy — többségi szavazás ide vagy oda — nem kér a palesztin gyilkosok jelenlétéből.

A tévedés jogáról

Régen váltott ki valamelyik cikkünk olyan érdeklődést, mint múlt héten ugyanezen a helyen közölt glosszánk arról a kérdésről, hogy vajon szüksége van a "hülye amerikai szenátusnak" arra, hogy politikai leckét vegyen egyes magyar közíróktól. Rengeteg levelet kaptunk, percenként csengett a telefon, áradtak a hozzászólások, tanácsok, helyeslő vélemények.

A szerkesztő természetesen örül minden olvasói hozzászólásnak, hiszen ez bizonyítja azt, hogy az újság véleményére figyelnek, és a cikkírónak az sem mindegy, hogy helyesléssel, vagy ellenvéleménnyel találkozik-e.

Mi is örültünk annak, hogy a hozzászólók nagy többsége örömmel helyeselt, amiért végre felfigyeltünk a különös hangvételű politikai helyzetmagyarázatokra. De nem hallgathatjuk el, hogy kaptunk néhány olyan támogató tanácsot, amitől egy picit savanyú lett a szánk. Lapunk igyekszik mérsékelt és harcos lenni egyszerre. Nem keverünk fölösleges botrányt, de nem riadunk vissza a vitáktól. Amit azonban egyes olvasóink fegyverként ajánlanak, attól igenis visszariadunk. Szerencsére — ismételjük — csak egyes c vasók, nem túl sokan.

Vannak akik azzal fordultak hozzánk, hogy bizonyos inkriminált cikkeket lefordítva juttassunk el a kanadai kormányhoz és követeljünk intézkedéseket a cikkeket közlő lap ellen. Az ilyen vélemény, ilyen javaslat nemcsak értelmetlen és céltalan, de demokráciaellenes és erkölcstelen is, tehát ilyen fegyverekhez nem vagyunk hajlandók nyúlni. Éppen ellenkezőleg. Az a meggyőződésünk, hogy ha olvasóink többségéből 15 év alatt nem tudtuk volna kinevelni az ilyen mentalitást! sze rencsére tudtuk), akkor munkánk hiábavaló, eredménytelen lett volna.

Nem értünk egyet egy újság vagy egy cikkíró politikai állásfoglalásával Ez szükségképen azt jelenti, hogy ők sem értenek egyet a mi véleményünkkel. Politikai differenciák "adminisztrációs úton valóelintézése"azonban csak a fasiszta vagy kommunista diktatúrákra jellemző. Az a véleményünk, hogy a múlt számunkban inkriminált kolumnista tájékozatlan, elfogult és magyarázatai károsak. De az is meggyőződésünk, hogy a tájékozatlansághoz, elfogultsághoz mindenkinek joga van. Sőt. Minden erőnkkel hajlandók lannénk harcba szállni az illető tájékozatla-nsági és elfogultsági joga megvédéséért. Nem azért, mert ez nekünk tetszik. Hanem azért, mert amíg mindenkinek joga van szamárságokat írni, addig ezek a szamárságok nem igazán veszélyesek. Vagy legalábbis sokkal kevésbé veszélyesek, mintha általunk megdönthetetlennek vélt igazságok nevében erőszakkal akarnánk elnyomni az ilyen hangot. A demokrácia nagy gyengesége az, hogy hangot ad a demokrácia ellenségeinek is, de egyúttal ez a demokráciák legnagyobb ereje.

Mi tehát köszönjük a névvel vagy névtelenül írt leveleket, a telefonokat, de nem fordulunk semmiféle hatósághoz, nem kezdeményezünk gazdasági bojkottot, nem próbáljuk meg senkibe belefojtani a szót. Hogy fordítva esetleg szívesen tennék ? Lehet. De ez nem a mi dolgunk, ez az említett cikkíró dolga. Az ő politikai judiciumát határozza meg. Mi csupán a vita remélhető lezárásaként anynyit kívánunk leszögezni, hogy a demokratikus sajtószabadság Joga nemcsak a zagyvaságok, de az értelmes érvek megírására is vonatkozik.