Menora Egyenlőség, 1975. január-június (14. évfolyam, 543-565. szám)

1975-06-07 / 563. szám

1975. június 7. * MENÓRA 3. oldal HARMINC ÉVE TÖRTÉNT A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ HAVAS KORNÉL FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELMI RIPORTJA A 2. hadsereg tragédiája beteljese­dett. Magyarországon sokáig titkolni igyekeztek az eseményeket, deKállay Miklós miniszterelnöknek végiilis be kellett ismernie: történelmi méretű csapás érte Magyarországot a Don­nál. A hadsereg főparancsnokát, Jány vezérőrnagyot vaskereszttel tűntette ki Hitler. A háború után vonják csak felelősségre, amikor életével fizet soktízezer honvéd és muszos életé­ért. CASABLANCA 1943 januárjában került sor a háború alatti csúcskonferenciák egyikére, a casablancai találkozóra,ahol Churchill, Roosevelt és de Gaulle tárgyalták meg a Hitler-ellenes koalíció ügyeit. Sztá­lin — bár meghívták az oroszokat is — nem képviseltette magát. így lényeges kérdésekben nem is születhetett dön­tés. Sztálin azért nem küldött kép­viselőt Casablancába, mert tudta: a nyugati szövetségesek a felszabadítan­dó Keleteurópa jövőjéről akarnak vele tárgyalni. Erről a témáról azonban Moszkvának már megvoltak a maga tervei. De egyelőre hallgatni akart róla. Lengyel zsidók német kézen... A KELETI FRONT eltűnjenek bennük nemcsak a zsidók, de tízezrével náci-ellenes kereszté­nyek is. De Hitleren már semmi sem segített. Az 1942-es év hadműveleteiben a ke­leti fronton a németek egy és negyed millió halottat és sebesültet veszítet­tek. Az oroszok négy és fél milliót. Az 1943-as év valamennyi csatatéren az általános német visszavonulás esz­tendeje volt. Már az év első hetei­ben az oroszok visszafoglalták a Donyec medence jórészét. Július elején Hitler a középső arcvonalon, Kurszk térsé­gében kétségbeesett támadást indított, de azt az oroszok felfogták és gyors ellentámadásba mentek át. Augusztusra a harcok átterjedtek a déli frontra is, ahol a németek a Dnyeper folyó vo­nalára húzódtak vissza. A középső fron­ton ki kellett Uríteniök Szmolenszket és messzié délen az utolsó német erő­ket is kivonták a Kaukázusból. Novem­ber elején elesett Kiev és a Krím fél­sziget. ségeket kötött le Afrika, a Balkán, ahol Tito partizánjai és a görög ellen­állók küzdöttek a megszálló német erők ellen. Európaszerte futótűzként terjed­tek a szabotázsakciók Norvégiától Délfranciaarszágig. Minthogy Hitler tudott a nyugatiak partraszállási terveiről, az Atlanti­óceán partvidékének egész hoszát igye­kezett megerősíteni. Épült az Atlanti Fal, Spanyolországtól Hollandiáig. Egy esetleges partraszállás, a “második front” megakadályozására vagy 70 né­met hadosztályt vezényeltek a Falhoz. A keleti fronton lett volna rájuk szük­ség. Egyre erősödtek az amerikaiak és angolok bombatámadásai német ka­tonai, ipari, sőt polgári célpontok ellen, hogy megtörjék az ellenáll ás szellemét. Persze, Hitlernek azért bőven akad­tak szövetségesei is. Az SS hadosztá-OLASZORSZÁGON A SOR Az olaszok már kezdetben is vona­kodtak Hitlerért vérezni és Mussolini minden fogadkozása, fenyegetése el­lenére — inkább csak terhet jelentet­tek Hitler nyakán. Nem volt tehát meg­lepetés, hogy amikor az amerikaiak és angolok először Szicíliában szálltak partra 1943 áprilisában, majd' utóbb Délolaszországban is, olasz részről szinte semmilyen ellenállás nem mu­tatkozott. Olaszországot is a néme­teknek kellett védeniök. ereje már nem vöt. A megbízhatat­lan olasz hadsereget a németek le­fegyverezték és a balkáni olasz ala­kulatokat is elfogták, Olaszország gyakorlatilag kivált a háborúból, an­nak ellenére, hogy Mussolini Milanó­ban kikiáltotta a köztársaságot és harcra buzdította lankadókedvu honfi­társait. Az amerikai 5. és az angol 8. had­sereg támadásait azonban a sebtében Olaszországba vezényelt német had-Mussolinit kiszabadítják a németek Szovjet ellentámadás, kilőtt német tank... Az orosz tél az oroszokat nem tudta feltartóztatni, a hadműveletek egész té­len át folytak. 1944 elejére felszaba­dult a soká körülzárt Leningrád; délen az oroszok elérték a Dnyepert. Az egész tavasz német visszavonulással telt. A szovjet erők 1944 áprilisára elérték a lengyel és román határt. A németek és szövetségeseik kétségbeesetten vé­dekeztek az élőiről támadó Vörös Had­sereg és a hátukban tevékenykedő par­tizánok ellen, de a szovjet túlerő ellen nem volt védekezés. A német had­seregnek csak mintegy harmada har­colhatott a keleti fronton. Nagy egy­lyok toborzóirodáiba tízezrével jelent­keztek franciák, belgák, skandinávok, hogy a “keresztény Európáért” harcol­janak a bolsevizmus ellen. Folyt az egész kontinensen a zsidó­ság gettókba zárása, utóbb koncentrá­ciós táborokba vitele. Hitler “zsidót­­lanftani” akarta Európát, ez volt a náci győzelem záloga. Az egész kon­tinensen felkerültek a ruhákra a meg­különböztető, megalázó. sárga csilla­gok. Elkészültek a koncentrációs tá­borok Német- és Lengyelországban, Ausztriában, Csehszlovákiában, hogy 1943 augusztus elején az amerikaiak áttörték a délolaszországi frontot, amelynek döntő politikái következmé­nye Mussolini elmozdítása, a fasiszta párt félreállitása lett. Szeptember 3.­­án az új olasz Badoglio-kormány alá­írta a fegyverszünetet a szövetsége­sekkel. Mussolinit elfogták, de hegyi börtönéből utóbb német ejtőernyősök kiszabadították, a diktátor pedig Északolaszországba menekült, hogy folytassa a harcot Hitler oldalán. De osztályok feltartóztatták. A Monté Casslno-i apátság körül, az u.n. Gusz­táv vonalon, a terepet kihasználva, a németek bátran és sikeresen védekez­tek. A Gusztáv vonalat csak 1944 ja­nuárjában sikerült áttörni, de a harcok továbbra sem csökkentek, a német el­lenállás megmerevedett. Ez az oka an­nak, hogy a fővárost, Rómát csak júniusban érték el a szövetséges csa­patok. Az Örök Város június 4.-én, ellenállás nélkül szabadult fel. A NYUGATI PARTRASZALLAS Miközben a balkáni partraszállás­ban reménykedő keleteurópai csatlós­kormányok megkezdték titkos alkudo­zásaikat a szövetségesekkel, az ese­mények újra lendületet vettek, de nem a Balkánon, hanem nyugaton. Június 6.-án amerikai, angol, kanadai és sza­bad francia csapatok partraszálltak a franciaországi Normandiában. A partraszállás nem vol váratlan és arra vagy két éven át gondosan előkészültek az Eisenhower tábornok főparancsnoksága alatt álló nyugati szövetséges seregek. Anglia déli ré­szében több, mint 3 millió amerikai és angol katonát összpontosítottak és töméntelen hadianyagot koncentráltak. Szisztematikusan folyt Németország és a stratégiai fontosságú megszállt te­rületek, a gyárak, vasutak, ipartele­pek bombázása. (Folytatjuk) A New Arlington volt tulajdonosa örömmel tudatja kedves Vendégeivel, hogy a gyönyörű fekvésű, minden luxusigénynek megfelelő új hotelje < a VILLE megnyílt. Az épületben elevátor, minden szobában fűtés, air conditioner, televízió, telefon,' privát és sémi privát fürdőszobák. — Gyermekeknek day camp, felügyelettel. Health Club, külső és belső swimming pool, tenisz, röplabda, kosárlabda, golfpálya, csónakázás, halászat a nyaraló területén. Két zenekar minden este ragyogd műsor kitűnő művészekkel, coctail party. Júniusba n speciális weekend árak. MÁR MOST REZERVÁLJON A SZEZONRA APÁK NAPJÁRA, JÚNIUS 13-15IG, 3 TAGÚ CSALÁDNÁL AZ APÁK A HOTEL VENDÉGEI. GYERMEK NÉLKÜLI CSALÁDNÁL AZ APÁK 50 SZÁZALÉKOS ENGEDMÉNYT KAPNAK írjon vogy telefonáljon collect: (914) 434-4444; Direkt newyorki vonal: (212) 279-4697. De Vilié Hotel, South Fallsburg, New York New Yorktól másfél órára. # Útirány New York throughway exit 16. Road 17-re, onnan exit 107-en, kövesse a Hotel jelzőtábláit ! SZERETETTEL VÁRJA VENDÉGEIT A MANAGEMENT MEGNYÍLT CSÁRDA HUNGÁRIÁN RESTAURANT 1477 Second Ave., (77 utca sarok) tulajdonosa ELISABETH a volt TIK-TAK ÉTTEREM konyha főnöke Nyitva naponta : 5-tól — H-ig, Szombaton: 12-tól - 11-ig, Vasárnap: 12-tól - 10-ig. NAPONTA VÁLTOZÓ ETEL KÜLÖNLEGESSÉGEK TÖLTÖTT CSIRKE FOKHAGYMÁS NATIRSZELET RESZTELT BORJÚ MÁJ stb. stb. ASZTALFOGLALÁS: 472-2892 MEAT CENTER, Inc. SERTÉS-, MARHAHÚS KÉSZÍTMÉNYEK HÁZI FÜSTÖLT KOLBÁSZFÉLÉK, SZALÁMI ÉS AZ ÖSSZES FINOM FELVÁGOTTAK 1592 SECOND AVE. (82 és 83 utcák közt) NEW YORK, N.Y. 10028. - Tel: 650-1015 JOCHANAN CARMEL HELYZETMAGYARÁZATA Szomorú helyzet Norvég börtönökben őriznek két-három zsidó foglyot, akik néhány éve, még jóval a Jom-klpuri háború előtt, arab-ellenes terrorcselekményt hajtottak végre. Meglehe­tősen kétbalkezes módon, amelyből teljesen nyilvánvaló volt, hogy lelkes" amatőrökről és nem szakmabéliekről van szó. Lapjelentések szerint ezek a foglyok, vagy legalábbis egyrészük szeptember hónapban szabadlábra kerül. Ugyan­akkor azonban, valamely buzgó államügyész Olaszország­ban máris követeli kiadásukat a norvégektől, mivel őket gyanúsítja egy hasonló cselekedet elkövetésével, szintén évekkel ezelőtt, Olaszországban. Az egész helyzet nagvonis jellemző és meglehetősen szomorú. Az olaszok tudják, hogy az izraeliek, vagy a zsidó szervezetek nem foglalkoznak terrorral, tehát auto­matikusan azokat gyanúsítják, akiknek a személye már ismert. Előttük világos és nyilvánvaló, hog amennyiben valahol arab-ellenes terrorcselekmény történik a világon legyen az Rómában vagy Oslóban, azt holtbiztosán csak ugyanaz a néhány ember követhette cl. Fz ugyebár tel­jesen magátólértetődő. Tehát nyomozás helyéitt a leg­egyszerűbb ’a norvégektől kikérni a náluk lévő foglyokat. Tegyük fel azonban, hogy a fordítottja lenne a helyzet. Izráel- vagy zsidó-ellenes terrorcselekményről lenne sző, amelyet arabok követtek el. Az olasz államügyészség­nek az a gyanúja támadna, hogy a cselekmény elkövetői jelenleg norvég börtönben vannak. Mit tennének ebben az esetben? A legvalószínűbb, hogy azonnal lezárnák az aktá­kat, sőt mlán el is égetnék a bizonyítékokat, ha volnának olyanok. Mindenesetre eszük ágába se jutna kikérni az illető arabokat Norvégiától. Sőt, mindent megtennének annak érdekében, hogy az illetők ne jussanak olasz bör­tönbe. Mert minek önmaguk számára bajokat szerezni? Ha arab terroristák ülnek náluk börtönben, az minden valószínűség szerint újabb terrorcselekményt eredményez a kiszabadításuk érdekében. Akkor már sokkal egyszerűbb le sem tartóztatni őket... Izráelieknél, vagy zsidóknál persze egészen más a hely­zet. Azok biztosan nem követnek el terrorcselekményt a saját rabjaik kiszabadításáért: tehát izráeli vagy zsidó rabot börtönben tartani veszélytelen dolog. Itt tehát sza­badon működhet az állami bürokrácia és érdemes a ki­adatásukat kérni. De persze nemcsak az olaszoknál ez a helyzet, hanem csaknem minden európai államban. Emlékezzünk vissza, hogy milyen gyorsasággal és megkönnyebbültséggel en­gedték szabadon a németek annakidején az izráeli sporto­lók gyilkosait a müncheni olimpián. Ne értsük félre. Általában nem vádolom ezeket az em­bereket azzal, hogy szimoatizálnak a gyilkos arab terro­ristákkal. A legtöbb esetben ennek a fordítottja az igaz. Csak egyszerűen nem akarnak bajokat velük. Minek össze­ütközésbe kerülni veszélyes vademberekkel? Ezzel szem­ben az tzráeliek általában a megszokott nemzetközi normák szerint cselekszenek, tehát tőlük nem kell tartani és rájuk nem kell tekintettel lenni. Lehet, hogy ez nem igazságos, de ezzel nagyon kevesen törődnek. Fő a kényelem és hogy ne legyen fejfájás. Szomorú tény, de nem lehet szemethúnynl felette, hogy az izráeliek terror-ellenes és emberhez méltó magatar­tása eddig még csak hátrányokat hozott. Ma már ott tartunk, hogy a szabad világ számos városában félnek kiadni termeket zsidó, vagy izráeli-barát rendezvény vagy gyűlés céljaira, mivel attól tartanak, hogy arab terroris­ták merényletet követhetnek el. Ugyanakkor, ha ugyan­abban a teremben vad és gyűlölködő Izráel-ellenes “anti­­clonista” gyűlést vagy kiállítást akarnak rendezni, akkor az minden további nehézség nélkül a rendelkezésükre áll. Ez ugyanis teljesen veszélytelen üzleti vállalkozás. Az Izraeliek, vagy az Izraellel érző helyi zsidók biztosan nem fognak bombát elhelyezni a teremben; a legrosszabb esetben csendes tiltakozó tüntetést rendeznek előtte, attól pedig nem kell tartani. Jövőre Kanadában, Montreálban lesznek az olimpiai já­tékok. A müncheni történtek után — amennyiben addig nem történik valamilyen döntő változás — az izraeli sportolók szabályosan rabok lesznek az olimpiai faluban, akikre egyenruhás és titkos rendőrök sokasága fog vi­gyázni. Ugyanakkor a különböző arab államok sportolói semmiben sem fognak különbözni az összes többi részt­vevőtől. őket nem kell őrizni, az ő lépéseiket nem kell korlátozni, hiszen ők amúgy sincsenek veszélyben. Senki sem tételezi fel, hogy izráeliek vagy zsidók megtámad­janak iraki vagy libbiai sportolókat, bár csaknem bizo­nyos, hogy Münchenben a libiai és az iraki olimpiai de­legáció tudott előre az izráeli sportolók elleni merény­letről és részese volt annak. Az ehhez hasonló példákat csaknem a végtelenségig lehe folytatni. Izráel kultúremberhez méltó és terror­ellenes magatartásának eddig az az eredménye, hogy arab-barátnak lenni a világban veszélytelen és érdemes, míg Izráel-barátnak lenni gyakran veszélyes dolog. Joggal teszi fel az olvasó ezekután nekem a kérdést, hogy a tények felsorolása után talán azt Is mondjam meg, milyen orvosságom van ez ellen? Vajon azt taná­csolom-e, hogy mi izráeliek cslekedjünk pontosan úgy, mint az arabok? Nem, semmiesetre sem! Én egyáltalán ellene vagyok annak, hogy bármilyen dologban Izrael a kezdeményezést az araboknak engedje át és azután ő csak ellenintézke­déseket tegyen. Azt hiszem, hogy vissza kell térnünk a régi találékonyságunkhoz és egészen új módszerekkel a kezünkbe kell vennünk ezen a téren a kezdeményezést, és nemcsak helyrebillenteni, de javunkra megváltoztatni a nagyon is felbillent egyensúlyt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents