Menora Egyenlőség, 1974. július-december (13. évfolyam, 518-542. szám)

1974-11-23 / 537. szám

6. oldal MENORA * 1974. november 23. Dán Ofry i Htpuni HBOO«Ú ’A JOM KIPURI HÁBORÚ” története és bizalmas adatai. MÉG MA RENDELJE MEG! A könyv ára (kiváló minőségű papiron) $ 10.­­póstán házhoz küldve $ 10.go Megrendelhető a torontói főkiadótól: ’’MENORA” Publising Company 105 Almore Ave. Telefon: 636-1381, vagy Montrealban, dr. Fon Sándor 4455 Dupuis Ave. Apt.2. Telefon: RE 3-3087. New Yorkban, Kalmár Miklós 100 Overlook Terrace Apt. 511. Telefon: N.Y. 568-0251. vagy Buchsmann Enterprises Inc. 1563 Second Ave. Telefon: 628-5771, vagy NyiriJózsef, 725 West 172nd St. Telefon: WA 8-4708, Töltse ki az alábbi szelvényt és küldje el valamelyik címre. MEGRENDELŐ SZELVÉNY Kérem küldjék el címemre, Dán Ofry ”A Jóm Kipuri Háború” c. könyvét. A könyv árát 10 $-t és 80 cent pőstaköltséget mel­lékelten (csekkben, vagy money orderben) csatolom. Név:........................................... . i"*.................................. Ország:.............................. .város:.......................................... Utca és házszám:...................................................................... Postai zónaszám:........................................................................... BAGDY SÁNDOR: Liihtman Horn* Made Pastries & Strudels Hazai módra készült finom RÉTESEK, TORTÁK, MIGNONOK, POZSONYI RUDAK, GESZTENYEPÜRÉ a legfinomabb anyagokból VAJAS KÁVÉ SÜTEMÉNYEK * DANISH * KUGLÓF TELEFONRENDELÉSEIT még vidékre is a legpontosabban és azonnal szállítjuk. 532 AMSTERDAM AVE., W. (86 St. sarkán) New York. Tel.: 873-2373 IKKA — TUZEX — FORINT IMPORTÁLT PAPRIKA, FRISSEN DARÁLT MÁK, DIÓ KONYHAFELSZERELÉSEK, MÁK ÉS DIÓ DARÁLÓK 100 és 1000 különféle hazai és amerikai konyhafelszerelési tárgy. GRAMOFON LEMEZEK hatalmas választékban. EKVAR BY-THE* BARREL ROTH & SON||R0 ■■»■■importers 1577 FIRST AVENUE (Corner 82 Street) • TM New York, N.Y. 10028 Telefon: 734-1110 és 535-2322 FIÓKÜZLET: 968 SECOND AVENUE (at 52 Street) FINOM VEGYES K I S É Alighogy Szomorűék megérkezteköjhazábaés bir­tokukba vették az üres lakást, valaki csengetett. A csengő dallamosan szélt, azt mondta,bing-bang. ők hárman mégis összerezzentek, a félelem még nem szállt ki belőlük. Kilehetaz és mit akar? Valami nincs rendben, bűnösök vagyunk, a hatalmasok mindig mindenütt tudják, kit kell bűnösnek tekinteni, rendre­­utasítani, megfenyíteni ... Gyorsan egymás háta mö­gé bújtak, de aki elöl volt.rájött, hogy előtte nincs senki, ezért a harmadik mögé szaladt, az újabb első szintén az új harmadik mögé, és így tovább, mígnem újra csengettek. Nincs mese, ajtót kell nyitni, legyen ami lesz. Ekkor már a leghátsó szoba legmélyebb sarkában voltak. Szomorú Jakab, a családfő meg­feszítette izmait, összeráncolta szemöldökét, ajkát keményen lezárta, aztán szemüvegével elkezdte fúr­ni a falat. A szemüveg sajnos nem működött, fúró­ként felmondta a szolgálatot. Igaz, eddig sohasem használták ilyen célokra, de Jakab megtanulta ott, ahol eddig élt: az eszközökben nincs válogatás ! Erő­sen megdöfte a falat a szemüveggel, mire a szemü­veg összetört. Ekkor nekiestek a falnak, rúgták tel­jes erőből, de a fal is rugóvá lépett elő, és átpende­rítette őket az első szobába, közvetlenül az ajtó mö­gé. Ott voltak ismét a baj tövében. A csengő vész­harangként zúdította rájuk a sok bingbangot. — El kell barikádozni az ajtót — ugrott elő az öt­let Éva fejéből. A nők leleményesebbek, mint a fér­fiak, gondolta Jakab, de aztán eszébe jutott, hogy minden találmány férfitől származik. Na igen —kelt lovaglásán a női nem védelmére —, mert a nők eled­dig háttérbe szorultak, a konyhába meg az ágyba kényszerftették őket, a teremtés koronája rájuk fog­ta hogy . . . de lám, mennyi eszük van . . . Hirtelen, lovaglásán előre tolta a feleségét, hagyta érvényesül­ni szervezés, intézkedés dolgában. R T E T — Sajnos nincs bútorunk, nincs semmink — mond­ta Éva leforrázva, miután ösztönösen körülnézett. — Vegyük le ruhánkat és tömjük az ajtó alatti rés­be! — javasolta Katika, 12 éves. Ruha teszi az embert, gondolta Jakab szemérme­sen, na és rossz emlékektől szorongva. Hát most vetkőzzünk ki emberi mivoltunkból . . . mi is ? Lekapkodták ruháikat, éppen hogy nem maradtak meztelenek, és ledobálták az ajtó elé a padlóra. A falak jól röhögtek, csak úgy rázkódtak a nevetéstől. De azért sajnos nem dőlt le egyik sem, hogy utat nyisson nekik, megmentse őket a vészes csengőtől, amely szörnyű kolompolásba kezdett. — Vigyázz! — kiáltotta el magát Jakab, de már késő volt, Katika véletlenül megnyomott egy gom­bot a falon, mire a kapu kinyílt. Valaki belépett a bérházba, feljött a lépcsőn és megállt az ajtajuk e­­lőtt. Kinyitották a szobaajtót is, mert zavartak vol­tak, és már kiváncsiak is. — Harcolunk, nem adjuk meg magunkat! — ren­delkezett mégis Szomorú Jakab, és öklét készenlét­be helyezte. Egy elegáns idősebb hölgy állt az ajtó előtt kissé meglepetten, de mosolyogva. Angolul mondott vala­mit, amit Szomorűék nem értettek, aztán belépett. Egy csekket nyújtott át Jakabnak, majd kissé szé­gyenkezve, de az összhang kedvéért, ő is levetkőzött. A falak elhallgattak, most a négy ember nevetett. Felszabadult sóhajok röppentek szanaszét, az e­­gyik sóhaj ravaszul rászállt a csekklapra, lefújta ró­la a Szomorú nevet, egy másik sóhaj pedig — miköz­ben kacsintott — új nevet írt rá: Víg. Vígék daloltak, és a vendéggel együtt táncoltak. Nem csalás, nem ámítás, így történt, így kellett történnie, mert néha nem árt a happy-end, bármeny­nyire divatjamúlt. Jólesik. AZ ELSŐ ALLAS Nevetségesen kicsi lett Kis első állásában Ameri­kában. A munkásnők nevetik a fehér fogaikkal. Sok ezer fog villog körülötte. Szerencsére még egy sem harapta meg . . . Egy kissé vicsorognak, hol kigyul­lad, hol kialszik a fényük. Olyanok mint a reklám, "így kell ezt csinálni, mi jobban tud juk, mint te! "Tü­relem, majd megtanulom én is. Ne harapj. Ne ölj. Vagy megharapott, csak nem vettem észre? Meg­tapogatta magát, hol hiányzik belőle egy darab. Meg­van mindenem, egészen oké vagyok. Tetőtől talpig oké. Egy apró oké emberke. Mikroszkópon jobban lát­szana. (Ugyan, hiszen 182 cm. a magasságom, azaz 6 láb és 2 hüvelyk vagy micsoda). De eljön az idő amikor távcsövön fognak szemlélni, mint fényes csil­lagot, mint ragyogó égitestet. És minden másodper­cért busásan fognak fizetni. Ügy kell nekik. És Kis­­nek szintén. Megérdemli, rendes fiú, hatalmasan oké. Itt még nem sejtik róla mit tud, micsoda biznisz lesz ő a világnák, ha egyszer a porondra lép . Bal vagy jobb lábbal? Mindkettővel egyszerre. Ugrálva mint a veréb. Nem mint a véreb! Nem, nem. Hagyjuk a szójátékokat, az ilyesmit kevesen értik, és kevesen értékelik. Különben is olcsó, gyatra humor. Korlá­tozott lehetőségek. A korlátlan lehetőségek hazájá­ban? Stop, kár bonyolítani, sohasem érnénk a végére, akár a világegyetemnek. Maradjunk akiszemelt po­rondnál. Hölgyeim és uraim ! Tekintsék mega re­mekművet, Kis alkotását, amely minden idők legki­magaslóbb hogyishívjákja. És ráadásul Kis csak úgy a kisujjából rázta ki. Nem szopta, hanem kiráz­ta. Nagy különbség. A legcsekélyebb erőlködés nél­kül. Ez benne a pláne. Mindössze egy bajvan. Az, hogy öregszem. De ki nem öregszik? Szó sincs öre­gedésről — művész ember életében — legfeljebb é­­résről. Kis megért, és el fogja érni amit akar. Jobb későn mint soha. ( Lásd közhelyek). A csillagot ki fogják szidolozni az ő sziporkázó szellemével, és a megfelelő magnitúdóval fogják jelezni a katalógus­ban. Most még itt kínlódik egy íróasztalnál vagy mun­kapadnál — nevezzük aminek akarjuk — számokat fir­kál papírszeletekre, amikel fólragasztgat kartonla­pokra, a rajtuk levő karórák mögé, hogy csináljon valamit a fizetésért, de ez csak előjáték a nagy lé­péshez, a "minőségi ugráshoz" — ahogy a vörös ideológusok mondanák. Ceterum censeo Cartaginem esse delendam. Egyébként úgy vélem, Karthágót le kell rombolni. Mert Karthágó erősödik, nő mint a gaz. ó, Cato, te bölcs római, hol vagy?! Én leszek az, Kis — Cato (olv. Kátó), ha akarjátok tudni! Képzeletben beugrott egy fürdőkádba, és alaposan lemosta magáról a világot. IGÉNYES EMBER Feltűnően rövid idő alatt rájöttem, autó nélkül nem lehet élni. Az embernek úgy kell itt az autó, mint mondjuk egy pár cipő. Sőt jobban. A gázpedált mezítláb is taposhatom, de a távolságokat nem va­gyok képes gyalog áthidalni, bármilyen jó cipőm le­gyen. Hacsak nem varázscipőben, de ilyeneket, úgy tudom, sehol sem árulnak, bár egyes hivalkodóan magas árak alapján ilyen szupertulajdonságokat is elvárhatnánk a lábbelitől. Viszont ha mégoly repü­lőcipőt is vehetnék, akkor is inkább a kocsit válasz­tanám, mert kocsival inkább érzem magam a fel­legekben, tehát a hetedik mennyország tőszomszéd­ságában. Ugyanis a jó szomszédság nekem igen fon­tos, jót tesz a közérzetemnek. Szóval kocsival repül­hetek, míg cipővel nem autózhatok, holott az autózás köztudottan roppant elegáns, előkelő és mindenkép­pen reprezentáló művelet. Különösen egy modern, gyönyörű, merészvonalú luxuslimuzinnal. Ami­lyennél álmodni sem lehet szebbet a legpompásabb palota legfényesebb szobájának a legcsodálatosabb ágyában a legrafináltabb altatószer hatására sem. (Reklám fölösleges, úgyis hiába) . Épp ezért bemen­tem a legközelebbi dealerhez, aki üdvözlésként ked­vesen vállon veregetett, előbb a balon, aztán a job­bon, majd visszafelé is, nehogy megsértsen, nem tudván milyen nézetű ember áll előtte. Közben szol­gálatkészen mosolygott, mert látta rajtam a szándék komolyságát. " Ez a gentleman nem akárki, ez egy magasrendűen képzett vásárló". Tekintetét az új kocsik standja felé irányította, miután egyből fel­mérte, hogy az igényes úriemberek kategóriájába tartozom. — Bő választékunk van, sir, Lincoln Continenta­­lokban. Minden színben, sőt színárnyalatban. Te­kintse meg készletünket, próbáljon ki akárhány ko­csit, mindenben állunk rendelkezésére. Miután kipróbáltam két Continentalt, egy barnát meg egy kéket, eleve úgy döntöttem, hogy egyik sem kell. Szép kocsik, jó kocsik, mondhatni egészen ki­tűnőek, káprázatosán, nagyszerűen, szédítően feno­menálisak, mámorítóan - elképesztően - végzetesen csodálatosak, de a barnán van egy parányi karcolás közvetlenül a sárhányó mögött, és vajha ezt egy sze­relő meglátja, egyből odalesz minden tekintélyem, a kék szín pedig álmossá tesz, és én igazán nem aka­rok baleseteket, a biztosító úgysem fizetné meg ne­kem ha elütnék valakit, nem, az ilyen bizonytalan vállalkozásokra nem vagyok berendezkedve. A töb­bi színt viszont ki nem állhatom, émelyeg a gyom­rom tőlük, a múltkor is sárgaborsó konzervet ebé­deltem, de nem esett jól hús nélkül. — Tegye a füstre a Continentaljait — mondtam fö­lényesen —, nem látja rajtam, hogy én más típusú ember vagyok? — Tulajdonképpen milyen kocsit akar,mester? — kérdezte ingerülten a dealer. Kiütközött rajta a primitív indulat, a senkiházi modortalansága. Az ilyennek nincs türelme sem a választékos, sem a válogatós vevőhöz ugyebár. — Én főleg egy olyan . . . klasszikus vonalú . . . antik jellegű . . . kimondottan reprezentatív kül­sejű autót néznék . . . amely . . . — Szóval ócska kocsit akar — recsegte a dealer, és jóízűen kiköpött, épp a cipőm orra elé, hogy lás­sam, mire céloz, a maga útszéli diplomáciájával. " Neveletlen paraszt, inkább istállómesternek való. Nincs érzéke a finomságokhoz, a csemegéhez, az extravaganciához". — Ne feledje, a tárgyaknak idővel patinájuk lesz — vágtam vissza önérzetesen, miközben a legpati­násabb kocsik felé indultam, hadd értse meg végre, kivel van dolga. Egy olyan szürke, vagy inkább tarka, vagy inkább színtelen járművet szemeltem ki, amely horpadt, rozsdás és lyukas Volt ugyan, de minden különálló darabja fennen hirdette szűnni nem akaró rendkívüliségét. — Ingyen adom, csak vigye el innen ezt a szeme­tet — próbált megszégyeníteni végkép a dealer, és hogy szavait még nyomatékosabbá tegye, kezembe nyomott egy seprűt meg egy lapátot. — Itt van öt dollár, nekem megéri ha elpucolja ezt az ócskavasat — mondta végül, és a kezembe nyomta a pénzt is. Megvallom, az ötöst zsebredugtam, mert faragat­lan durva fickóknak nincs kedvem magyarázgatni. Az alacsony értelmi színvonal nem érhet fel a magasz­tos koncepcióhoz. Az autót rövid egy héten belül sikerült beindíta­nom, és szavamra mondom, ma már mindenki a cso­dájára jár. Azt mondják: jé, ez az őshüllőből lett járgány még megy? Igazán csodálatos. Kutya ugat, karaván halad. Az én kocsim viszont repül. Néha köhög, néha akadozik, de ami fontos, a vonalai isteniek. Mondtam, igényes ember vagyok. Csak elfelejtet­tem hozzátenni: még nem elég tehetős. fwM, NOV.27 matt Hotel Morris and Sam Watdman, Gary Sher and David Diamond preseht Miami Beach’s Ä, Finest Kosher ' Cuisine * Chaises /-v • Gilt Ent. Under (U) Supervision program see your travel aient or call N.Y. OFFICE: JU 2-227? dial Toll Free: 1-800-327-8479 On The Ocean at 43rd St. FIGYELEM! ZSIDÓ GIMNÁZIUMI TALÓIKOZÓ A Budapest-i és Debrecen-t volt zsidó ginirtazisták ez évi találkozója, NOVEMBER 30-án, SZOMBAT este 8 lírakor TORONTÓBAN A Temple Sinai báltermében (210 Wilson AveJ Az Egyesült Államok területén november 28.-tól, december 1.-ig 4 napos ünnep van, tehát a legtávolabbi helyekről is érdemes ellátogatni Torontóba, ahol a szer­vező bizottság teljes 3 napos programról gondoskodik. Kérjük az érdekelteket, hogy résztvételi szándékukat - még akkor is, ha egyelő­re nem biztos, - azonnal jelentsék be, vagy a szervező bizottságnál, vagy saját városukban, valamelyik szervezőnél. Toron tál cím: 105 Almore Ave., - DOWNSVIEW-ONTARIO, CANADA Telefon: . (416 ) 636-1381 RÉSZVÉTELI DÍJ: $17.50 NAGYKOVÁCSI ILONA KÉT LEGNAGYOBB MAGYARORSZÁGI SIKERE "Jön a Fehér Karácsony (RÁKOSI JÁNOS verse és zenéje) és II "Isten oltó-kése (TÓTH ÁRPÁD gyönyörű verse, POLGÁR TIBOR zenéjével) Megjelent kis lemezen Kanadában A legszebb, legmeghatóbb kaiácsonyi ajándék KAPHATÓ: BÁLINT KÖNYVÜZLETBEN (246 Spadina Ave., Tel: ^8-1301) Tel: 651-3318) Áia: $2.50 vagy MAIL ORDERREL, a csekk előzetes beküldése ellenében: TIBOR POLGÁR, P.O.Box 232, Station Z, Toronto MSN 2Z4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents