Menora Egyenlőség, 1974. július-december (13. évfolyam, 518-542. szám)
1974-07-13 / 519. szám
MENORA * 1974. július 13. 12. oldal_________________________________t_________________________________________________________________________________________ ' V LAKATOS MIHÁLY j GUARUJÁ Kosztolányi Dezső - Esti Kornéllal, saját Homonculusával mondatott el mindent, mit maga szégyellt vállalni. - Mikor azonban egy bizonyos utcai rossz kislányhoz ment, az emberi rosszaság feletti nagy bánatában, és felesége, aki már hosszú érák éta nyomozta az éjszakai Budapesten, végtílls megtalálta — hát ezt már nem kenhette a költő Esti Kornélra és töredelmesen bevallotta, hogy éppen szociológiai " tanulmányon" volt. Jómagam sohasem gondolkozom mielőtt elindítom toliamat a fehér pair oson, kalandot vagy megkönnyebbülést kereső útjára; hogyan írjak? Én, Te,ő ? Nékem csak a mondanivaló fontos és nem a forma. Lehet, hogy ezért mellőztek a svéd nagydfj kiosztásánál, de én csak megmaradok a magam útján és közvetlenül, első személyben mondom el dolgaimat, végül én Is folytathatok szociológiai tanulmányokat! *** 1348 körül Parisban és Olaszország egy részében Is, pestis dühöng. Városrészek, falvak halnak ki. Az enyészet, félelem és apátia, vllágvége-hangulat uralkodik fél Európa fölött, megosztva uralmát a korabeli szellemi sötétséggel. Az orvosok tudása még messze nem tudomány, még mindig az örökölt középkori babonákból él, ahigéniáról pedig még a kor tudósai sem tudnak. A szörnyű járvány elleni egyedüli védekezést a menekülésben és a betegek elszigetelésében látják. A pestlses házak kapuit kívülről beszegezik és ha már meghaltak a bennlevők, felgyújtják. A túlélés egyetlen lehetősége a pusztító rém elől a firenzei magaslatok villái felé viszi az alig negyvekéves olasz író: Giovanni Boccaccio fantáziáját és így születik meg a világirodalom egyik ősforrása, a Dekameron. Hét fiatal dáma és három aranyifjú menekül a flrenr zel hegyekbe magukat és — ki tudja — önmagukkal talán az emberiséget megmenteni a fekete halál elől. A tíz fiatal megbeszéli, hogy a ház kertjében majd naponta felváltva mindegyik elmond egy történetet. Közben — az író jóvoltából — ők ugyan a házban és annak a kertjében élnek, de ezenkívül Aphrodite szolgálatában Is állnak és így történeteik nem nélkülözik sem a humort, sem a pikantériát, sem a "szoclológlát"(lásd Kosztolányit.^ És persze sok vigasztalást nyújt nekik a menekülés az elszenvedett félelem elviseléséért, de ami a világirodalmat Illeti, az író —Boccaccio —becsempészi meséikbe kora társadalmának keresztmetszetét. Novelláikban felvonul előttünk az akkori társadalom egész haszonélvező rétege: a bankárok, a papok, az aranylf jak, a kereskedők, a birtokosok, a haldokló feudállzmus még ki nem értesített halottal, kik ugyan aggódtak már, de még nem tudták biztosan sorsukat. Elgondolkozon Boccacclón, miért sietett úgy élni és meghalni? Ha korunkban élne, most mélázhatna ő Is; mennyire hasonlítanak a mai Idők az ő történeteire. Hiszen ma Is, — csak ma nem hét leányzó és három aranyifjú, hanem mlllók menekülnek ha tudnak a különböző pestisek elől. Csak most a pestist háborúnak hívják, most forradalomnak félik, most smog-nak fulladozzék, most diktatúrának, most fasizmusnak reszketik, de most Is menekülnek az emberek. Ha az ember elolvassa egy napilapnak egy napról szóló híreit a politikáról, szinte hallani véli messziről — talán a föld alól — hogy valamiféle! — hogy valami félelmetes moraj közeledik. Aki egy földrengést megélt, az tudja milyen szörnyű ez a hang. Muszáj a költőre gondolni: "Nem én kiáltok, a föld dübörög". . . Ha a történelem elfárad néha-néha és megáll a gyilkolásban, az Ily ritka szünetekben vesszük észre a másik nagy gyilkost, a lassan Járó halált. Ez csak "en gross", nagyban dolgozik. Lentről az aszfaltról, fentről a gyárkémények tetejéről Indul munkába: övé az utca, Sao Pauloban egy millió autó az utcán, harmincezer gyár a város körül ontja a széndioxidot. Az felmegy a levegőbe, de közben klinikai anyaggá változtatja a kortársakat. Sao Pauloban jelenleg egymillió autó fut a "ruá"-kon és szakértők szerint pár éven belül ez a szám megduplázódik. Jól teszi, ha valakinek dolga van a túlsó oldalon ha már most átmegy, amíg lehet. A kémiai gyárak megrontják a vizeket. A gázok fent korommá alakulnak át s mint pernye, meg fekete levegő jönnek vissza és látogatják meg a helyeket ahonnan származtak. A várost pokoli gépszlmfonia szórakoztatja,a hangokat nem lehet szétválasztani: valami mindig csikorog, nyikorog, valami mindig dübörög. Épülő házak alapjait, tíz méter hosszú beton oszlopokat ver le a földbe egy gigantikus gépkalapács ötezer kilós ütésekkel, bum, bum ! Százméteres körzetben, mint földrengéskor, remeg a föld. Majd mentőautók szirénája vlsong: a hang köszörülve van, mint egy borotva, hús-alá megy. A zaj az idegeken keresztül lassan, de biztosan öli az embereket. A gazdagok, munkaidő után megszöknek a villanegyedek magasan fekvő palotáiba, épp úgy, mint Giovanni Boccaccio gazdag kortársai 1348 körül futottak a pestis elől a firenzei magaslatok felé. **♦ Én most Itt lakom Guaruján. Ez a nyaraló falu az Atlanti-óceán partján, csupa húszemeletes luxusházakkal, alig száz kilométerre Sao Paulotól — Santos, Dél- A mer lka legnagyobb kikötővárosa mellett. Guarujá Istentől megáldott gyönyörű hely. Brazil mindenütt szép, mindenütt nagy, mindenhol Jó — és ha van rajta bírálnivaló — ez nem a vendég dolga, ki hazát kapott benne, és engem most idefujt a kis uruguayi nagy tempestad, az elvetélt forradalom. Ide futottam három esztendeje Uruguayból, hol huszonhat évig éltem ( s már azt hittem, hogy otthon vagyok) s mit birtokba vett a kontinensen most nagyon divatos pestis: a fasizmus, amitől nem tudtam ott tovább élni. így hát itt élek most Brazilban, annyi vándorlás, annyi szenvedés, sok tapasztalat ;és oly kevés bölcsesség után. Itt élek és ez egy jó hely magamfajta rozoga öregurak számára, kik sértődve nézik az őket körülvevő világ eldurvulását és féligmeddlg össze vannak veszve az egész társadalommal. De Itt fuldokló gyűlölettel beszélnek a történelemtől már megítélt szivárványokról, Itt lent a tenger szintjén, a pálmafák alatt, ahol a zöld és kék színek félingyen pazarolják magukat, — itt csak két szín létezik: fehér és fekete. A tenger, az Atlanti-óceán már régi Ismerősöm, hiszen huszonhat: évig éltem, lejjebb innen, 2.300 kilométerre a partjain, az uruguayi Carrascon, de a klímája itt még szeszélyesebb az egybeolvadó évszakokkal, ahol a tavaszt nem lehet a téltől, sem ősztől, legfeljebb a nyártól megkülönböztetni. Mégis az év legalább 300 napja nyár, mikor a tengerben fürödni Is lehet. Régi Ismerősöm a tenger, ez a nagy titok, ez a kiismerhetetlen perpetum mobile, ami már ki tudja hányezer millió év óta van üzemben és nem pihen soha. Ez a gyönyörű és mégis félelmetes nagy víz, aki a hátán hordta ki millió év történetét. Hátán hordta a gályapadhoz láncolt rabszolgákat, az Afrikából elhurcolt négereket, akik a hajófenékben haldokoltak és akiket —a megmaradtakat 20-30 dollárokért adták el Amerikában, Columbust, a föníciai kereskedőket, finom selymeikkel, a wlkingeket mikor kirabolni mentek távoli népeket és Ulyssest, ki haza ment meghalni. . . Ma hadihajót, acélvárosokat, luxushajó szállodákat, petroleumos gigant-hajókat ringat, és volt már, hogy ezer amerikai hajó indult el egyszerre katonákkal megrakva hátadon, kiszabadítani Európát a náci gyilkosok hatalma alól. Minden nap nézem a tengert és mégsem ismerem, nincs rajta két egyforma hullám. Titkokat őriz és kegyetlen törvényeket: a nagy hal felfalja a kis halat, és 1 ő a nagyobbnak falat. — Mese van benned, és örök élet. Belőled jöttünk kik élünk és egyszer eltemeted talán az egész nagy bolhacirkuszt. Már egyszer elnyelted Atlantiszt. Te vagy az emberiség jövő arzenálja és az Is lehet, hogy talán te fogsz megmenteni bennünket algáiddal és halaiddal. Itt sétálgatok párommal minden nap a pálmafák beültetett, ápolt tengerparti sétányon, a világ minden nyelvét beszélő ittlakó rozoga urakkal és hölgyekkel és az ezeknél érdekesebb, egymást váltogató, napokat vagy heteket pihenő sao pauloi menekültekkel, akik az embertelen városból szöknek ide a tengerben fürödni, napsugarat és oxigént inni, nevetni és pihenni. A fenti rozogák sokat pletykálnak és kevesebbet nevetnek, azt is csak akkor, ha a Kaszinóban, a kártyaklubban nyernek. Sok itt a szép nő. Brazilban a nők általában szépek, szegény férfiaknak ezért kell olyan sokat dolgozniok. A nők modern hosszú sarong-ot, nadrágot, de sokan közülük még mindig a konzervatív mini-szoknyát és maxipopsit viselnek. Minden van Itt ami egy nagyvárosban van: mozik, szupermarketek, ötven halászcsárda és vendéglő faluk. Guarujá hétköznap falu, vasár- és ünnepnap Csikágó. Pihenő napokon, ünnepeken 30-50.000 vagy még több ember érkezik, 10.000 autón. A vendégek egy részének saját luxuslakása van, mások a sok hotel egyikében szállnak meg. A Santosból érkezett vendégek —ott nem lehet fürödni, mert a víz, a tenger már szennyezett a tízezer hajótól ami jön és megy — szóval ezek a nem-fehér vendégek, autóbuszokon Jönnek. A langyos tenger a fehérekkel együtt demokratikus egyformasággal dédelgeti őket Is, de egymás között a víznél keményebb az elválasztó fal. A brazil nép jó. Békés és jólndulató. Száz millióan vannak a műveltség minden skálájára osztva. De közös tulajdonságuk, hogy Jók. Csak talán a körülmények rontják el őket. Szeretik a muzsikát — együtt énekelnek a színésszel és a színház nézőterén — ha másképp nem lehet, ülve táncolnak a zenére. Szívesen nevetnek és a szerelemben túlteljesítik a normát. Persze az új Brazilban — mert az utolsó húsz évben egy új világ született a régiországfölött, és dinamikus, energikus "ejekutivok" ( vezetők) állnak a vállalatok élén, akik kétségen felül a "kontinens első Ipari hatalma" rangját szerezték meg hazájuknak. Guarujába csak halványan jönnek a marxi harc törvényei; Ide fáradt kapitalisták jönnek pihenni, akik pedig állandóan itt laknak, a járadékaikat számolgatják. *** Guarujá messze van. Innen Guaruj ától messzebb vannak a for radalmak,a háborúk,amlk azilteni népeket csak a tőzsde-árfolyamon keresztül érintik. Én itt élek most párommal együtt, és nézzük a tengert. Sohasem egyforma. Nincs két egyforma hullám. Tudjuk, hogy öregecskék vagyunk és már nem fogjuk meglátni az Ígéret földjét. De az élet Itt nagyon szép, nyugodalmas. A napok egyformán peregnek. Biztosan szebb világ van Itt, mint annakidején a firenzei hegyoldal volt. A tengert nem unhatják meg olyanok, akik már elfáradtak a sok beszédben és szívesebben hallgatják a hullámok mormolását. Az öregek azt hiszem értik már ezt a beszédet. Hát jöjjetek hullámok! Ringassatok el egy szép hoszszú mesében . . . VISSZA VÍL LA \IÍS Vasárnap délután van, 1974 Júniusa. Egyedül vagyok Itthon. Kint esik az eső, minden szürke, ködös, de ldebenn és Beethoven gyönyörű zenéjét hallgatom. Egymás után élvezem a Mester csodálatos művelt, lelkem magába szívja ezt a gyönyörű muzsikát. Beethoven délutánt rendeztem magamnak. Beethoven . . . Ludwig van Beethoven, mondogatom magamnak fennhangon . . . született 1770-ben Németországban . . . Németországban? ... Igen, Németországban . . . Gondolataim elkalandoznak és megelevenedik előttem egy koratavaszi szürke, esős vasárnap Németországban, 1945-ben. 20 éves voltam. Lelkem tele volt szépség, muzsika, illat, Jóság utáni vágygyal. . . Azon a napon a harmadik "emeleti" prlccságyamon feküdtem a gloweni koncentrációs tábor barakjában, amikor meghallottam a hangszóró fülsértő hangját: "Achtung! Achtung! Appel! Alle heraus! " Megrémültén néztünk egymásra Gy. Mártával, aki a mellettem lévő priccsen feküdt. A hátam mögött G. Éva bökdöste az oldalamat: Edith, hallod? Siessél, megint teleszel az utolsó az Appelen! Fáradtan, szomorúan húztam magamra a vastag, lyukas, szürke harisnyámat, csíkos, térdig érő bugyimat,majd rossz szagú barna ruhámat. Kopott rövid kabátom megmaradt két gombját már futás közben gomboltam be. A Scharführer elrendelte, azonnali rendkívüli munkára kell mennünk. "Schnell! Schnell!" ordított az Aufseherin, akit mi szúrós, apró fekete szemei és hosszú orra miatt Patkánynak neveztünk — és elindultunk hosszú sorokban, kimerültén, reménytelenül, üres fejjel, állati alázatossággal. t . "Ein Lied! "—vezényelte a Patkány Uvöltve és mi énekelni kezdtünk: "Lager DAG, egyszer majd hazamegyünk.." — ez egy Ismert dallamra alkalmazott szövegünk volt, ezt énekeltük naponta, munkába menet és Jövet. Már régen elhagytuk Glowen város utolsó házalt és most már egy erdő szélén meneteltünk. Itt már más táborbeliek dolgoztak: széles árkot ástak. A munkavezetőnk az árok szélére terelt bennünket, ahol hatalmas fakorongon karvastagságú szurkos kábel tekercs volt. "Herr Kruger" kb. két méter távolságra egymástól vállunkra ejtette a súlyos kábelzsinort és mi tántorogva, botorkálva elindultunk az árokban. A nehéz kábel húzott, nyomott le a tapadós—ragadós sáros árokba. Előttem egy ungvári bankigazgató valamikor elkényeztetett felesége húzta a kábelt, mögöttem N. Nucl, a kolozsvári egyetemi hallgató roskadozott a nagy teher alatt; két évvel azelőtt még azt remélte, hogy rövidesen megkapja tanári oklevelét. Előttem és mögöttem, mindenütt kimerült, botladozó lány vagy asszony vánszorgott, vállán a súlyos, szürke kábel . . . Folytak a könnyeim. Fázott a kezem. A kábel alatt meggörnyedve mentem a végtelennek tűnő szomorú, szürke vasárnapi esőben . . . . . . Majd hirtelen, dacból vagy talán büszkeségből, Beethoven kilencedik szimfóniájának kórusát kezdtem énekelni. Az árok szélén álló német katona gúnyosan, undorral szólt rám: "Ah, Beethoven! " Kinyitom szememet: kellemes. newyorki lakásomban vagyok, ahol Beethoven Egmont nyitányának gyönyörű hangjai lassan megnyugtatják felkavart idegeimet. E.S. New .York, 1974 Júniusa. MAURICE TURK and Orchestra\ featuring ALAN KABEL StR Rushohn* Road, Tordnto 535-8843 BAR-MICVORA, CHASENERA, PARTYRA mindenkor szép és friss virágot (tcuUf 387 Spad ina A ve. Tel: 922-8777 -Lakás: 225-0^42 TÓL AZ ANGOL SOTHEBY CÉG ismét árverést rendezett Londonban és ez alkalommal egy éjjeliszekrény 360.000 dollárért kelt el. A vevő egy svájci gyűjtő volt, az éjjeliszekrény valamikor XVI. Lajos francia király hálószobájában állott, ezenkívül semmi különös nincs rajta. A SZOVJETUNIÓ — nyilvánvalóan a détente politika következtében — egyre veszedelmesebben dekadenssé válik, A dekadencia legújabb jele: A Kreml engedélyt adott arra, hogy az amerikai Pepsi Cola és Coca Cola vállalatok gyártó telepet létesítsenek Moszkvában és az általuk gyártott alkoholmentes hűsítő Italt forgalomba hozzák a Szovjetunióban. Moszkva tehát eleget tett az amerikai televíziós hirdetésnek és csatlakozott a Pepsi-generáclóhoz. * * * ^ MAXIMILIAN SCHELL, az Ismert svájci származású amerikai filmszínész, aki a "Judgment at Nuremberg" című filmben egy nácivá lett német bíró ügyvédjének szerepét Játszotta és ezért az alakításáért Oscar-dfjat kapott, az "Odessa File" nevű új filmben egy náci tisztet alakít, aki a koncentrációs táborban tömeggyilkosságot rendel el. (A baloldali kép ebben a szerepben, a Jobboldali pedig az Oscar-díjas szerepben mutatja Schellt.) * * * j JIMMIE ARTE, aki a bostoni egyetem diákja, azzal a kéréssel fordult a bírósághoz: engedje meg, hogy nevét hivatalosan Sir Adolf Hitlerre változtassa. Indokolása: Nevem semmitmondó, ha azonban Sir Adolf Hitlernek hívnak, mindenki felfigyel majd iám. — A bíróság alapos megfontolás után megadta az engedélyt a név-változtatásra, mert semmi okot nem látott arra, hogy valaki ne nevezhesse magát Hitlernek. * * * AZ ANGOL ENERGIAÜGYI MINISZTER, Lord Balogh fia, ,Stephen Balogh, hallgatóként résztvett egy tárgyaláson, ahol egy pornografikusnak minősített könyv kiadójának ügyét tárgyalták. Stephen Balog a tárgyalóterem air conditioner jén keresztül nevetőgázt fuvatott a terembe és mindenki elkezdett röhögni. A bíróság 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, Balogh megfellebbezte az alsófokú döntést és győzött. A fellebbezési bíróság indokolása: A könnygáz-bombák használatát szabályozza a törvény, nincs azonban olyan törvény, amely eltiltaná, hogy magánszemély nevető gázt fuvasson egy bírósági tárgyalóterembe. * * ^ A SZAKSZERVEZETEK gyakran kifogásolják az alacsony munkabéreket és a kedvezőtlen munkakörülményeket. Vigasztalásul hadd idézzünk egy 1852-ből származó munkaszabályzatot, amely egy lancashirei ( Anglia) gyapjú-üzemben volt érvényben: A gyárvezetőség tudomásul veszi a tisztviselőkar hidegre vonatkozó panaszát és ezért az irodában egy kályhát helyez el. A téli időszakban minden tisztviselőnek napi négy font szenet kell magával hoznia az irodába, fűtés céljára. Az irodában tilos a dohányzás, mert az emberi gyengeségre vall. A gyárvezetőség felemeli az elsőosztályunak minősített irodai tisztviselők fizetését napi 10 shilling 9 pencere. (A jelenlegi átszámításban ez napi 1 dollár 20 cent.) * * * i PÁRIS LEGÚJABB SZENZÁCIÓJA: Jean Danielou kardinális, a|cl'egyébként a jezsuita rend tagja volt, meghalt 69 éves korában, mégpedig egy ismert kabarétáncosnő lakasan. Az egyik katolikus hetilap magyarázata: Köztudomású, hogy a kardinális térítő munkája széleskörű volt es a társadalom minden rétegére kiterjedt. A botrányos feltételezes indokolatlan, mivel kétségtelen, hogy a kardinális térítő munkája közben halt meg szívszélhüdésben a kabarétáncosnő lakásán. * * * NIZZÁBÓL ( Franciaország) JELENTIK: Bobby Fischer amerlkal sakkvllágbajnok lemondott világbajnoki címéről. Magyarázat: A Nemzetközi Sakk Szövetség úgy döntött, hogy 1975-ben, amikor Fischernek meg kellene védenie világbajnoki címét, úgy, mint eddig, 36 Játszmára kerül sor. Bobby viszont nem akarja, hogy a lejátszásra kerülő Játszmák számát korlátozzák, tiltakozásul mondott le a világbajnoki címről és nem hajlandó 1975-ben Játszani a címért. ( Bobby ismeretében, persze nem lehetetlen, hogy elhatározását megváltoztatja, annál is inkább, mert a Szövetségleszögezte: továbbra is világbajnoknak tekinti.) * * *
