Menora Egyenlőség, 1974. július-december (13. évfolyam, 518-542. szám)

1974-07-13 / 519. szám

1974. július 13. * MENORA 7. oldal A Tízesével etették a jó­népet. Ha a tizes csoportból va­laki meghalt, benyomtuk a prices alá, ott maradt, amíg orral bírtuk a szagát. De addig legalább fel­vettük az adagját. Inkább az volt a baj, hogy a smasszerek gyak­ran cserélték az embereket a cel­lákban, örökké folyt ez a cse­rélgetés: felállni,új zárkába menni, ami azzal a hátránnyal járt, hogy az új Jövevény mindig a legrosz­­szabb helyhez jutott az új cellá­ban. Hát ott Ivanovóban egyszer három hónapig nem lehetett tisz­tálkodni, ellepték az embereket a tetvek, a kllitések, utóbb kitört a tífusz. Az egy jó buli volt, négy teljes hónapig volt a tífusz miatt vesztegzár Ivanovóban, közben senkit nem vittek klílmunkl­­ra...” “Ivanovo? Ml volt abban olyan mhv«i-----------------------------------------­­jí..i ír— kutszk. Nem arról van szó, hogy ott valami jajdefene nagy nyúzás volt, de azért történtek dolgok. Ott 38-ban még az orvosok sem mertek bejönni a cellába, csak a folyosóról kiabáltak be, hogy aki elájult, összeesett, az Jöjjön ki, majd akkor gyógykezelésben ré­szesítik.’* “és 1937, amikor egy egész hadseregnyi rabot tereltek Szibé­rián át Kolima vidékére. Az Ohotszki tengernél aztán és Vla­­dlvosztokban bedöglött az egész.” “A vladlvosztoki átmenőtábor - ról beszélsz? 37-ben legalább negyvenézer sittes volt ott, leg­alább Is február táján.” “Ott is maradtak még hónapokig. Milliószámra volt a poloska. Vi­zet meg ha egy bögrével adtak naponta. A ml körletünkben na­ponta átlag százan nylffantak ki, reggelenként vitték el őket. Utóbb hullaházat építettek, persze a ra­bok, raboknak. Az építőanyagot szállító kocsikat magunk húztuk és az ember azzal vigasztalta a haverjait, hogy ma én húzom a kocsit, holnap meg engem húznak, vagy téged. Tudniillik kocsikon vit­ték később a halottakat, annyian voltak. Plána ősszel, amikor ki­ütött a flekktífusz. Nálunk is azt csináltuk, amit ti. Nem Jelentet­tük, ha valaki meghalt, amíg le­hetett, eltitkoltuk, hogy felvehes­sük a fejadagját. Orvosság? Még csak nem is hallottunk róla. Ha a szögesdrót kerítéshez közeled­tünk és ordítozni kezdtünk az őrök­kel, hogy adjanak gyógyszert, mert az egész társaság felfordul, hát a csibészek elkezdtek lövöldözni ránk. A tífuszosokat később el­különítették, külön barakkot ren­deztek be nekik. Rengetegen hagy­ták ott a fogukat. Emeletes pries-GulaG IGETVILAG esek voltak, szörnyű zsúfoltság. Egy láztól legyöngiilt ember per­sze nem tud csak úgy odamenni a latrinához, így aztán oda végez­ték a dolgukat, ahol éppen elérte őket. Rá az alattuk lévőre. Más­félezer volt az átlagos létszám a tífuszos barakkban és köztörvé­nyesek voltak az egészségügylek. Ez egy jó figura volt. Megesett, hogy még meg sem halt az il­lető, a zsiványok kirángatták a szájából az aranyfogat. Persze a halottakét is, de azok már úgy­sem érezték.” “Harminchétről, harmincnyolc­ról süketeltek? És ml volt negy­venkilencben? A vanyinói öböl vi­dékén az ötödik körletben 35 ezer ember rohadt egyszerre. De ho­gyan! Minden éjszaka felriasztot­tak bennünket és át kellett köl­tözni egy másik barakkba. Azok­nak meg Ismét egy másikba és így tovább. Hónapokon át minden éjjel sípszóra hurcolkodtunk. A smasszerek azt mondták, hogy aki legutoljára marad a barakkban, az ne Is jöjjön már ki. Hát aztán, a körülményektől, hangulattól füg­gően vagy agyonverték az illetőt a smasszerek, de ha szerencsés volt, egyet-kettőt belecsaptak a heftijébe és futhatott a többiek után. Ott minden futólépésben történt. Futólépésben kenyérért, levesért, kajáért. Már most az volt a hézag, hogy sokunknak nem Is volt csaj­kája. így aztán a kását egyszerű­en az ember köpenyébe merték bele, esetleg a markába, és ha forró volt, akkor pechje volt. A víz tartályokból jött, de nem akár­hogy. Valahonnan szereztek egy gumicsövet és azon folyt. Az em­ber odaállt, aztán belespriccelték a szájába. Veszekedés, tolakodás persze volt, és amikor hajbakap­­tak a rabok, a smasszerek oda­­odaeresztettek egy sorozatot a fi­gyelőtoronyból. Ahogy a fasiszták szokták.” “De ez még mind semmi! Lát­tátok volna, mi volt Kirovban! Ne számoljuk Itt az éveket, ve­gyünk egy átlag esztendőt, mond­juk a 47-est. Zsúfoltságban ott sem volt hiány. A smasszerek csizmával rugdalták be az embe­reket a cellákba és még az ajtót sem lehetett betenni, annyian vol­tunk. Ott Is háromemeletes prics­­csek voltak és majd megfőtt az ember. Poloska annyi yolt, mint a szemét, szemlátomást szaporod­tak és csak úgy hullottak az em­berre a plafonról.” “Én is tudnék mondani egyet­­mást, teszem azt a Győzelem Nya­ráról, 45 augusztusáról. Dehát röstellem a dolgot. Arról beszél­jek, hogy azért nálunk olykor ki tudta az ember nyújtani a lábát? A poloskák sem csíptek nagyon, de légy annyi volt, hogy este nem lehetett tőlük látni a lámpafényt. Ml Is pucéran hevertünk a prics­­csen, mert hőség aztán volt, de ez már olyan megszokott ügy, hogy minek Is hozakodjak elő vele? A víz patakokban dőlt rólunk. Hát csoda? Voltunk vagy százan egy nagyobbacska zárkában...” Hát Ilyesmin ment át az em­ber az átmeneti táborban. Persze ezekét a táborokat nem Igen mu­togatják a külföldi turisták előtt, pedig lenne bőven látnivaló.Mond­juk elnézhetnének a novohorosev­­szki átmenő lágerbe. Ott van, egy köpésre a főútvonaltól. De rá se rántsanak, mihelyt megérkezünk a lágerbe, ahol le­töltjük a büntetést, ott majd ki­­nyújtózhatunk, kinyújthatjuk a hosszú utazásban elgémberedett tagjainkat. Nyugi, közeledik már a tábor... 1 Már Itt is volnánk, hiszen az átmenetiben ez után sóvárogtunk, a lágerről álmodoztunk... Dehát hiába. Mert mi várja az embert? Ott van például a fürdő. Rabnők vesznek kezelésbe, ami azt je­lenti, hogy lekopasztják a? Ustö­­ködet. Meztelenre kell vetkőznöd, aztán a lányok ott Is leborotvál­ják, ahol nem a szakáll nőtt ki. A vologodszki láger fürdőjében a kövér Motya néni ordítozik az emberre, miközben ráereszti a jónépre a forró vizet. Mindezt vigyázz állásban kell eltűrni. Az Irkutszk környéki táborban okosabb módszer van bevezetve. Ott férfiak a fürdősök és a rabnők lábaközét ők fertőtlenítik. De hadd szóljak valamit az én kedvenc cellámról is. Hadd kezd­jem egy régmúlt júliusi nappal. A belügyminiszter titkos pa­ranccsal a táborból a Butirka bör­tönbe szállíttatott. Ebéd után fu­tottunk be és mivel nagy volt a forgalom, éppen tizenegy órába telt, amíg átestem a különböző formaságokon. Csak valamikor hajnali három felé kerültem egy vizsgálati cellából a hetvenötös­­be. Nem voltam egyedül. Két va­kító villanykörte égett, a cellá­ban. Az emberek az éles fényben aludtak. Embertelen forróság volt még éjjel is, hiszen a^ cella zsú­folásig tele volt rabbal. A legyek ezrével röpködtek, vagy mászkál­tak az alvókon. Volt, aki valami rongyot tett az arcára — a legyek és a fény ellen. Hiába. Ebben a hőségben a kibli bűzét nem lehe­tett kibírni. Persze helyi fogalmak szerint bőven volt hely, hiszen a 25 sze­mélyes cellában legfeljebb ha nyolcvanan voltunk. A kibli mellett volt még egy tenyérnyi hely, hát odakuporodtam. Aki használni akarta, az szépen átlépett rajtam. Reggel azzal kezdték, hogy va­laki beordftott a cellába: “Ébresz­tő!” A zárka gyorsan megelevene­dett. Rendet csináltak. Mindjárt kérdezősködni kezdtek, hogy cu­­vaksz vagyok-e, azaz új elítélt, avagy régi sittes. Kérdezték, hogy talán lágerből jöttem be? Kiderült, hogy vegyes cella volt, a rabok egy része lágerbe szál­lítását várta, a többieket pedig, főleg értelmiségieket, fizikusokat, mérnököket, tervezőket, vegyésze­ket, a lágerből hozták be, hogy valami titokzatos rab-kutatóinté­zetbe szállítsák őket. Egy bőrig soványodott rab lé­pett mellém. — Engedje meg, hogy bemutat­kozzam. Timofejev-Reszovszkij professzor vagyok, a hetvenötös zárka tudományos-technikai cso­portjának elnöke. A csoport na­ponta ülésezik, a baloldali ablak­nál. Nem tartana esetleg valami­lyen tudományos előadást? Ha igen, mi lenne a téma? Teljesen le voltam robbanva. Hosszú tiszti köpenyt viseltem, téli egyensapkával, hiszen tél ide­jén kaptak le, és hát az ember azt a holmit hordja télen-nyáron, ami éppen rajta volt, amikor le­bukott. A kezemet fagysérülések borították. Tudományos szakelő­adást? Ugyan miről tudnék én itt előadni ezeknek? De aztán hirte­len eszembe Jutott, hogy a lá­gerben olvastam nemrég valami Smith nevű amerikainak a köny­vét az első atombombáról. Vala­mikor tavasszal jelent meg, és az ég tudja hogyan, de bejutott a lágerbe. Ezek itt bizonyára nem tudtak róla. Reggeliosztás után összeült a társaság, voltunk vagy tizen. Meg­tartottam az előadást és azonnal taggá neveztek ki. Persze, az elő­adás hézagos volt, sok mindent kifelejtettem, volt amit már ere­detileg sem értettem. Vlagyimirovics — aki már egy éve volt őrizetes, így fogalma sem lehetett az atombombáról — ki­­kiegészftette, amit mondtam. Egy körömnyl ceruzacsonkkal magya­rázta a dolgot, mintha egyenesen a los alamosi kísérleti telepről érkezett volna közénk. Különben nincs semmi meglepő abban, hogy értette a dolgot; eredetileg bioló­gus volt, és az első európai ciklo­tronon is dolgozott. Egyik legis­mertebb szovjet genetikusnak em­legették, aki még Oscar Vogt né­met professzor mellett dolgozott annak idején. Ez a Vogt alapí­totta a moszkvai agykutató inté­zetet. Sokat utazott külföldön és valamikor 1922-ben azzal állt elő, hogy két tehetséges növendékét külföldre vihesse magával, tanul­mányútra. Reszovszkijra és egy Carapkin nevű másik fiatal tudós­ra esett a választása. Mehettek is. Külföldön persze nélkülözniök kel­lett sajnos a kommunista ideoló­giát mint világnézeti iránytűt,más­részt viszont a szaktudományuk­ban — ennek ellenée, vagy éppen ezért — nagyon jó eredményeket értek el. 1937-ben azonban visz­­szarendelték őket. Balszerencsé­jükre, Németországban voltak ak­koriban és nem akartak egyelőre visszatérni a Szovjetúnióba,mond­ván, hogy igen fontos kutatások megszakítása a tudománynak len­ne kárára. Magyarul, nem akarták a kutatásaik eredményeit, a mű­szereiket és tanítványaikat ott­hagyni, legalább is egyelőre. De Íme, a folytatás: 194 5-ben a szovjet csapatok bevonultak Ber­lin északkeleti negyedébe, Bucii­ba, ahol Reszovszklj fogadta őket, kitörő örömmel, megmutatva nekik a teljesen épen maradt, megmen­tett intézetet. Azt mondták neki: minden rendben van, folytassák a munkát. Nemsokára azonban szov­jet pártemberek érkeztek, mindent becsomagoltattak és irány Moszk­va. Reszovszkij tiltakozott, mond­­vác, hogy a sietős, nem szakszerű csomagolás következtében össze­törnek a műszerek, kárbavész a kísérletek minden eredménye, és évekbe kerül, amíg a berendezé­seket újra üzembe lehet helyez­ni. Reszovszkij és Carapkin min­­mindenesetre hamar megérkezett Moszkvába. Hogy rövid legyek: fejenként egy tízest kaptak és Re­szovszkij egyetlen vigasza az ma­radt, hogy a hetvenötös cellában ő volt a tudományos csoport* el­nöke. Közben nemsokára elmúlt a nap, kiosztották a vacsorát és lezaj­lott a szokásos esti latrinázás. A lámpák újra felgyulladtak. Ezek voltak a szép órák. Nappal ve­szekszik a rab, éjjelre megbékél. Sötétedés után nincs marakodás. Reszovszkij egész este Olaszor­szágról és a skandináv államok­ról beszélt. Az egykori emigrán­sok a Balkánról emlékeztek, mások Franciaországért lelkesedtek.Volt aki Le Corbusier-ről adott elő, mások a méhekről, valaki Gogoly­­ról beszélt. És közben szívtuk a tilos és büdös mahorkából sodort cigarettát. Évfolyamtársam, egy bizonyos Kiula nevű fickó, egy kerekarcú, nevetséges külsejű tag a börtön­verseiből adott elő. A sorok ugyan összekuszálódtak, a rímek se csengtek össze, a szótagszám kö­rül Is voltak hézagok, de ez mind nem fontos, ha a feleségedről, gyerekedről szól és a szívedből jő a vers. Sokan sírtak. Aztán, hamarosan beordított az ajtóba vágott lyukon az őr: “Alud­ni!” Mondhatom, Jártam pedagógiára, voltam főiskolán, megjártam a há­borút és láttam egyet-mást, de ilyen szívesen talán egyetlen idő­szakra seip emlékszem vissza, mint erre a 4 5-ös nyárra, ott a hetvenötös cellában... VÉGE Magyar borok és likőrök ONTARIÓBAN, MANITOBÁBAN, SASKATCHEWANBAN, ALBERTIBAN ÉS QUEBECBEN KAPHATÓK * Jászberényi rizling. zamatos, nagyon olcsó * Szekszárdi vörös * Egri Bikavér, vörösbor * Tokaji aszú, a bor király * Badacsonyi szikfcebarát, zamatos pecsenpeboi * Debröi Hárslevelű zamatos fehérbor * Barack pálinka * Császárkörte * Hubertus. Esküvőkre, partykra engedélyét megszerezzük. Házhoz szállítunk. 0 Cosmopolitan jWine AgentsLtd P. O. BOX 275 Terminal *A*» Toronto y*------v« m* KANADA LEGNAGYOBB VÁLASZTÉKÚ IHAN6SZER SZAKÜZLETE A VILÁG LEGFINOMABB ZONGORÁI: STEINWAY, BLUTHNER, PETROFFORSTER VONÓS-FÚVÓS-PENGETŐ. HANGSZEREK [Előnyös árak - Csere - Javítás - Bérleti Remény HOUSE OF MUSIC LTD. 553 QUEEN STREET WEST, TORONTO PANNÓNIA DELICATESSEN A ST. CLAIR-VAUGHAN RD. KÖRNYÉKÉN MAGYAR CSEMEGÉS SZEMESKÁVÉ * MAGYAR HENTESÁRÚ KONYAKOS MEGGY * LIKŐRÖS CSOKOLÁDÉ MAGYAR KERÁMIÁK ÉS KÉZIMUNKÁK Tulajdonos a DEUTSCH HÁZASPÁR 557 St. Clair W. 651-3318 ✓ „Toronto legjobb magyar házikosztja -írja a Daily Star és a Globe and Mail % JÓ H/ÍZIKOSZTOT AKAR ENNI . !co»m»ttmRestauran PÉNTEKEN: halászlé, tiiróscsusza. SZOMBATON: sólet, töltött kacsa. VASÁRNAP: töltölt borjú, töltött csirke ESPRESSO Uj tulajdonos-.Mr. és Mrs. CSESZKO 571 Bloor St.,W. Tel: 531-587? és 531-0081 ♦ «Hé»»*'-BA KELL MENNI charlesign Charles Sign & Display Studio Limited világító címtáblák : 103 Manville Road II Scarborough 705, Ontario (416) 752-1590 Charles Knapp F>opular butcher 871 DUNDAS ST., W. Tel.; EM3 - 9730.1 • LEGKITŰNŐBB MAGYAR HENTESÁRUK, FRISS HÚSOK, _____________NAPONTA FRISS FÜSTÖLT ÁRU. PATACSI Cipó' Szalonban EURÓPAI IMPORT GVÓGYBETÉTES NŐI- és FÉRFICIPOK , IfEXTRA SZÉLES LÁBAKRA IS. 1 480 Bloor St. West •wV ; 531-8122 ZIMMERMAN i HARTMAN élelmiszer árúháza 210 AUGUSTA AVE., (Baldwinpal szemben) DUNCAN HEINS CAKE MIX: 59 cent. CBISCO OIL - MINDEN MÉRETBEN SPECIALIS ÁRON. PAMPERS: - MINDEN MÉRETBEN SPECIÁLIS ARON. Házhozszállítás Telelőn: EM3 — 8 97 4 Volt magyar ügyvéd közjegyző * jogtanácsos Or.Kelényi Pál NOTARY PUBLIC 887 BATHURST ST. Tel.: LE 4 — 9154 fe w The TBÍ Hunting MHorn DINING LOUNGE & í X TAVERN VALÓDI FRANCIA ÉTELEK MŰSOR 52 AVENUE RD north of Bloor TORONTO Reservations: 925-7526 Major Credit Cards Az összes EURÓPAI ház­tartási és konyhafelszerelési cikkek beszerzési helve FORTUNE HOUSEWARES IMPORTING CO. 388 SI* API VA A VE.. Tel.: 362 0162 OP..CHRISTA FABINYI MRS. ON ROT a legmodernebb hollywoodi KOZMETIKAI eljárásokat alkalmazza. TANÍTVÁNYOK szakszerű kiképzése. 716 PALMERSTON AVE.. Tel.: LEI-6318 IPARI ÉS HÁZI VII.I.ANYSZI RI I I ST IWIIVSOKVI hálózatberendezést garanciával vallal THOMAS’ hat. eng. VILLANYSZERELŐ Hívja telefonon: 7 89 - 380 5 MIÉRT SÜTNE OTTHON? IGAZ! FINOM SÜTEMÉNYEK TORTÁK ESKÜVŐKRE - BARMICVOKRA - PARTYKRA e-á-'' ROYAL PATISSERIE & BAKERV ■ * Tel^ 651-7689, 732 Tulajdonosok NAGY LÁSZLÓ és PAVILLION CATERING LIMITED Kalman Wieder Catering szolgáltatás Esküvőkre, Bankettekre, Partykra. 210 Wilson Ave. TeI,: 481-5161 Elizabeth Delicatessen & Meat Market Tulajdonosok: (H ARI.IT » s 1.1/ A Dedik és Kocsis Sándor MINDENNAP FRISS ÁRI' Saját üzletünkben magyar módra kes/ült felvágottak, hentesáruk. — Importált élelmiszer különlegességek. Díjmentes parkolás az üzlet mögött. Restaurantokat és viszonteladókat is kiszolgálunk. 410 Bloor St. W 921-8644

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents