Menora Egyenlőség, 1974. július-december (13. évfolyam, 518-542. szám)
1974-09-14 / Supplement
ROS HASANA Supplement B. 19 oldal EMBER VOLTAM Húsz nap K.B. (Kranken Block) után sebem tulajdonképpen behegedt, és legnagyobb sajnálatomra el kellett hagynom a gyengélkedőt. Ez a szertartás Igen egyszerűen zajlik le, csakhogy fájdalmas újraalkalmazkodási ' Időszak követi, amelyben bizonyos veszélyek leselkédnek az emberre. Az a fogoly, akinek nincs valami különleges öszszeköttetése, a gyengélkedőből soha nem térhet vissza eredeti blokkjába vagy kommandójába. Titokzatos, kiismerhetetlen szempontok szerint másik barakkba, másik munkahelyre osztják be. Ezenkívül a K.B.-ból az ember teljesen meztelenül kerül ki, új ruhadarabokat, cipőt kap. Újat! Nem azt, ami eredetileg rajta volt, és ezt igen nehéz megszoknia. Ráadásul kést és kanalat is kell szereznie magának. A legrosszabb azonban, hogy hirtelen ismeretlen környezetbe csöppen, ismeretlen és ellenséges társak közé, ahol nem ismeri a főnök természetét és így rossz hangulatának ő, az újonnanjött válik célpontjává. Valóban .csodálatraméltó — és alapos tanulmányozást érdemelne — az embernek az a képessége, hogy a legkétségbeejtŐbb körülmények között is odút váj, csigaházat épít és ily— módon védelmi övezetet teremt maga köré. Bonyolult, aktív és ugyanakkor passzív alkalmazkodási folyamat ez: az ember szöget ver az ágya fölé, hogy ráakaszthassa a cipőjét éjjel; hallgatólagos megnemtámadási szerződést köt a szomszédokkal; kitalálja és elfogadja az új kommandó szokásait, törvényeit. Néhány hét múlva aztán sikerül az embernek bizonyos egyensúlyhelyzetet elérnie, szert tennie némi biztonságérzésre a váratlan meglepetésekkel szemben: a fészek elkészült, az ember túljutott a változás okozta megrázkódtatáson. De amikor a fogoly meztelenül, félig még betegen bevetődik az új helyre, úgy érzi, mintha a világűr jeges sötétjébe taszították volna. Nadrágja lecsúszik derekáról, lába fáj a cipőben, ingén egyetlen gomb sincs. Emberi kapcsolatra sóvárog, de csak makacsul elforduló arcokat lát maga körül. Sebezhető és fegyvertelen, mint valami újszülött, pedig reggel már munkába kell állnia. Hát így vagyok én is, amikor az VISSZAT Nem ismerem a szomszédomat; még abban sem vagyok bizonyos, hogy mindig ugyanaz fekszik-e mellettem. Szemtől-szembe csak néhány másodpercre láttam, a reggeli ébredés tumultusában. Nem az én csoportomban dolgozik, és csak akkor jön be lefeküdni, amikor már beállt a csend. Beburkolja magát takarójába, csontos derekával odábblök, hátatfordft nekem és azonnal horkolni kezd. Gerinc gerinc mellett, igyekszem megfelelő helyet szorítani magamnak a szalmazsákon; hátammal folyamatosan nyomkodom a hátát, azután megfordulok és a térdemmel lökdösöm, majd a bokáját fogom meg és igyekszem azt kissé távolabb tolni az arcomtól. Minden hiába, ő sokkal nagyobb nálam és szinte kővé merevült álmában. Ezek után mozdulatlanul, félig az ágy fakeretére támaszkodva, próbálok feküdni. Olyan fáradt, olyan kimerült vagyok, hogy hamarosan álomba süllyedek: az az érzésem, mintha vonatsíneken aludnék. A vonat mindjárt megérkezik: hallom, amint liheg a mozdony (a szomszédom). Álmom még nem elég mély ahhoz, hogy ne tudnám a mozdony kettős természetét. Pontosan ez a mozdony vonszolta ma a Bunához azokat a vagonokat, amelyeket nekünk kellett kirakodnunk. Megismerem, mert most is, épp mint amikor mellettünk trala4t el, érzem a fekete oldalából felénk áradó meleget. A mozdony szuszog, ideér, már ismét azon a ponton van, hogy elgázoljon, de soha nem ér el egészen. Álmom nagyon könnyű, áttetsző fátyol, amit bármikor szét tudok szakítani. Igen, szétszakítom, és akkor eltávolodhatom a sínektől. Most már felébredtem. Nem, nem egészen. A tudat és az öntudatlanság határán vagyok. Szemem csukápoló, miután befejezte a szabályzatban előírt összes szertartásokat, átad a 45. blokk parancsnokának, a Blockalte ste-nek. Télen hosszúak az éjszakák és így hosszú időt adnak nekünk alvásra. Lassan elcsitul a barakkban a nyüzsgés. Már több, mint egy órája kiosztották az esti ételadagot. Már c&ak néhányan kapargatják makacsul, az erőfeszítéstől ráncokba futó homlokkal a csajka fenekét. Kardos mérnök körbejárja az ágyakat. Ápolja a megsérült lábakat s a gennyesedő tyúkszemeket: ez a szakmája. Mindenki szívesen lemond egy szelet kenyérről azért, hogy a rosszindulatú sebek okozta fájdalomtól megszabaduljon. Kardos mérnök így oldotta meg tisztességesen élete problémáját. A JIDDIS DAL A vándorénekes titokban, óvatosan beoson a hátsó ajtón. Wachsmann ágyára ül. Kis, figyelmes hallgatóság gyűlik össze körülötte. Végetérhetetlen, szomorú, rímelő négysoros jiddis dalt énekel. Mindig ugyanazt. Az egész dallamot valami beletörődés, valami mélységes szomorúság jellemzi (vagy talán csak a helyzet és az idő teszi, hogy így tűnik nekem?) Néhány szót ki tudok venni és megértem, hogy ezt a dalt ő szerezte, belefoglalta a láger egész életét, a legkisebb részleteket is. Egyik bőkezű hallgató csipetnyi dohánnyal vagy egy szál cérnával ajándékozza meg az énekest, a többi figyelmesen hallgatja, de nem ad semmit. Az egészet a nap utolsó szertartása szakítja félbe: “Kinek rossz a cipője?" Azonnal negyven-ötven igénylő zúg, tolong: valamennyien szeretnének cipőt cserélni és a Tagesraum felé szaladnak, holott nagyon jól tudják, hogy legfeljebb az első tíznek teljesülhet a vágya. Azután Jön a csend. A lámpa először csak néhány másodpercre alszik ki: figyelmezteti a szabókat, rakják el tű'üket-cérnájukat. Harang szól a távolban, az éjjeliőr elhelyezkedik, és a világosság végleg kialszik. Nincs más hátra, mint levetkőzni és lefeküdni. érő Almok ... va, nem akarom kinyitni; nem akarom, hogy kimenjen belőle az álom, de zajt hallok: ez a távoli fütty minden bizonnyal igazi, nem az álombéli mozdonytól származik, valóban elhangzott, a decáuville-i vonat füttye. Most érkezik meg a munkahelyről, ahol éjszaka is dolgoznak. Hosszú és erős jel, majd egy másik, félhanggal alacsonyabb, utána ismét az első, de most már rövidebb és szaggatott. Ez a fütty fontos, sőt lényeges: oly gyakran' hallottuk, annyira öszszekapcsolódott bennünk'munkánk és a tábor szenvedéseivel, hogy végülis ennek az egész itteni világnak a jelképévé vált; hallatára a benyomások egész raja ébred fel bennünk, egészen úgy, ahogyan zene vagy illat szokott hatni az emberekre. Itt van nővérem, néhány barátom, akiknek arcát nem veszem ki tisztán és még sokan mások. Engem hallgatnak és én éppen a háromhangú füttyről, a kemény ágyról, a szomszédomról beszélek; a szomszédomról, akit szeretnék odébblökni, de félek felébreszteni, mert erősebb nálam. Valamit mesélek az éhségről is, a tetüvizsgálatról meg a kápóról, aki orrbavágott, utána mosdani küldött, mert eleredt az orrom vére. Mélységes, kimondhatatlan testi élvezetet érzek, mert otthon vagyok, barátok vesznek körül és annyi mindenről mesélhetek. Csakhogy kénytelen vagyok észrevenni: nem követ a hallgatóság. Sőt, teljesen közömbös. Egymással beszélgetnek, mintha én nem is léteznék. Nővérem rámnéz, feláll, és szó nélkül elmegy. Végtelen elkeseredés tölt el, az egészen kicsiny gyermekkor kétségbeesése. Vegytiszta fájdalom ez, nem mérsékli a valóságérzet, sem idegen körülmények beavatkozása. Jobb Hallom az alvók szuszogását és horkolását. Van, aki nyög és beszél. Többen cuppognak vagy fogukat csikorgatják. Azt álmodják, hogy esznek. Ez is kegyetlen, kollektív álom. Aki a Tantalus-mftoszt teremtette, ismerte ezt az álmot. Nemcsak látjuk az ennivalót, hanem érintjük, érezzük gazdag és erős illatát, már-már a szánkhoz Jut, de valami, mindig más, mindig kiszámíthatatlan körülmény megakadályozza, hogy beleharaphassunk. Akkor aztán az álom elemeire hullik szét, de rögtön utána ismét egységes egésszé áll össze, újrakezdődik, teljesen ugyanaz és mégis más; és ez szünet nélkül, minden áldott éjszaka így van. Tizenegy óra már üiztosan elmúlt, mert igen gyakoriak a jövés-menések a vödörhöz, az éjjeliőr mellett. Minden két-három órában fel kell kelnünk, hogy megszabaduljunk attól a sok-sok víztől, amit napközben leves címszó alatt elnyeletnek velünk. Sötét, trágár kínszenvedés ez. A behörpölt víztől estére megd^gad a bokánk és a szemhéjunk. Ez a víz valamennyiünk arcát eltorzítja, ki-' ürítése kimeríti a vesét. De nemcsak a vödörhöz való felvonulásról van itt szó: a szabályzat szerint az, aki utoljára használja a vödröt, köteles azt kiüríteni. Csakhogy a szabályzat azt is előírja, hogy a barakkokból az éjszaka folyamán csak a legelemibb ruházatban (ing és alsónadrág) lehet kimenni, és hogy aki kimegy, bemondja számát az éjjeliőrnek. Magától értetődően az éjjeliőr igyekszik barátait mentesíteni ez alól a kellemetlen kötelezettség alól. Ehhez járul, hogy akik már régen élnek a táborban, olyan éles érzékkel rendelkeznek, hogy a vödör falainak hangjáról fekvőhelyükről is meg tudják állapítani, mikor érkezik el a benne lévő tartalom a veszélyes szinthez, tehát csaknem mindig kikerülik a kellemetlen munka elvégzését. Éppen ezért minden egyes barakkban csak korlátozott számú fogolyra hárult ez lesz, ha ismét felmerülök a felszínre! Most már akarattal kinyitom a szememet, hogy megbizonyosodjam, csakugyan felébredtem. Az álom még mindig itt van, még mindig egészen meleg. A szorongás teljesen hatalmába kerít. Tudom, nem mindennapi álom volt: amióta itt vagyok, már többször álmodtam ugyanezt, csak néhány jelentéktelen részlet módosult. Most már egészen felébredtem. Emlékszem, ezt az álmomat elmeséltem volt Albertnek, és ő, nagy csodálkozásomra, azt válaszolta, hogy ő is szokta ezt álmodni, de még mások is, ha ugyan nem mindannyian. Miért? Mindennapos szenvedésünk vajon miért jelenik meg álmunkban olyanformán, hogy elmondjuk valakinek, de senki sem hallgat ránk? ... Miközben gondolkozom, igyekszem kihasználni az ébrenlétet, hogy lerázzam magamról a rámnehezedő szorongás-maradványokat. Ha újra elalszom, jót akarok álmodni és ezt nem kockáztathatom. Összekuporodva felülök, körülnézek, hallgatok. a munka, viszont jó kétszáz litert kellett kiüríteni, tehát a vödröt mintegy húszszor kellett kiönteni. Egyszóval mi, tapasztalatlanok és kedvezményben nem részesülők, valamennyien súlyos kockázatot vállalunk. Az éjjeliőr hirtelen kirobban vackából, nyakoncsíp minket, felírja számunkat a füzetébe, kezünkbe nyom egy pár fapapucsot meg a vödröt, és minket, akik reszketünk és még félálomban vagyunk, kivág a hóba. Egészen a WC-ig kell vonszolnunk a meleg és undorító vödröt, ami egyfolytában verdesi lábszárunkat. Tele van, és tartalmának egy része minden egyes mozdulatunkra menthetetlenül lábunkra ömlik. Noha ez a munka nagyon undorító, még mindig jobb, ha az ember maga végzi, mintha ágyszomszédjára esne a feladat. így múlnak éjszakáink. Tantalus és az elmesélés-álom egy sor elmosódottabb mintázatú álomszövetbe illeszkedik bele: az éhség, az ütlegelések, a hideg, a fáradtság, a félelem és a szoros együttélés következtében napközben átélt szenvedések hihetetlenül erőszakos lidércnyomásokká alakulnak át, olyasfélékké, amilyenek a szabad emberek lázas éjszakáit kísértik. Minden pillanatban felébredünk, félelemtől dermedten; minden tagunk hirtelen öszszerándul, mert folyton az a benyomásunk, hogy megint valami dühödt és érthetetlen parancsot kaptunk. A körmenet a vödörhöz és a meztelen talpak tompa zaja a padlón egy másik jelképes körmenetté alakul át: szürkének és egészen egyformának látjuk magunkat; olyan kicsinyek vagyunk, mint a hangyák, vagy óriások és fejünk a csillagokat verdesi; megszámlálhatatlan tömegben tolongunk egymás mellett, betöltjük a síkságot, végig, egészen a láthatár széléig; néha egyetlen szörnyű masszává olvadunk, amibe beleragadunk és amiben fuldoklunk, végetérhetetlenül járunk körbe, és teljesen megvakít a szédülés meg a hányinger. Mindez addig tart, amíg (folytatás a következő oldalon) IMPERIAL TRAVEL SERVICES LTD. 6600 PLAZA COTE DES NEIGES, MONTREAL Tel.: 341-7220 D. Miller & felesége Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet kíván Ügyfel einek és Barátainak Montreal magyarnyelvű zsidóságának. WEISS SALES Co. 3706 St.Lawrence Blvd.Tel.: 849- 2004 TULAJDONOSA WEISS MIKLÓS BOLDOG ÚJÉVET ÉS SZÉP ÜNNEPEKET KÍVÁNNAK KEDVES VEVŐIKNEK, BARÁTAIKNAK S A VILÁG MAGYAR ZSIDÓSÁGÁNAK dr. DANIÉI GYÖRGY sebészorvos és CSALÁDJA Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket kivan Pácienseinek és Barátainak AZT ÁLMODTÁK, HOGY ESZNEK... XANTÍX KN/77/N6 MILLS LTD. 3737 METROPOLITAN BLVD. East MONTREAL tulajdonosai Mr. & Mrs. ALEXANDER ITZKOVITS Senior és „ Mr. & Mrs. ANDRE ITZKOVITS Junior Boldog Újévet és kellemes Ünnepeket kívánnak kedves Vevőiknek, Barátaiknak és Montreal magyar zsidóságának. »oooooaoaooooooooooooQOOOoo; i3íi5n naiö nw? PAMPAM REST A URAN'’' ~Mt. and MrXt. Qottlleb 1425 STANLEY STREET MONTREAL, Telefon: 288-3090 boldog újévet kívánnak kedves vendégeiknek, jóbarátaiknak és ismerőseiknek u/isn nsiu tulajdonosai. tíÁLFM BÉLA én hl. FIX Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket kívánnak kedves Vevőiknek, Barátaiknak és Ismerőseiknek !L Montreal Decorators Supply Co. Ltd. 250 ST. CATHERINE STREET EAST, TULAJDONOSAI GEDEON FERENC £ s TÁTRAY GÁBOR Boldog Újévet és Szép Ünnepeket kívánnak Kedves Vevőiknek és Barátaiknak és Montreál Magyar Zsidóságának
