Menora Egyenlőség, 1974. július-december (13. évfolyam, 518-542. szám)
1974-09-14 / Supplement
B. 15 oldal Kedves Vevőinek, Barátainak, Ismerőseinek .Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet kíván Tüske Meat & Delicatessen 366 BLOOR STREET W. 333-3433 “Istennek nevét hiába... ROSE’S HAIR STYLING tulajdonosai boldog újévet kívánnak vendégeiknek, jóbarátaiknak és ismerőseiknek. 461 Bloor St. West 925-1563 ianan nsio na»? BOLDOG ÚJESZTENDŐT KÍVÁNUNK Yale Shoe Store BÖHM IMRE és HÉDY 575 BLOOR ST. WEST KELLEMES ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJÉVÉT kíván GYAKI KAROLY a Cosmopolitan Wine Agency és a Gyaki Agency tulajdonosa és Családja BOLDOG ÚJESZTENDŐT KÍVÁN Vevőinek, Barátainak és Ismerőseinek ARGUS OPTIKA LÁSZLÓ TAMÁS és Családja 44 Ravenscroft Circle HUTTER Lithographers & Renters Limited 2285 Midland Ave^ SCARBORO Telefon: 2?2-1179 ianan mitt natifl Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet kíván kedves Vevőinek, Barátainak és Ismerőseinek HÜTTER LÁSZLÓ Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet kivin kedves Vevőinek, Barátainak és ISMerőseinek HORVÁTH TIBOR, ÉVA és a CSALÁD HORVATH STUDIO OF PHOTOGRAPHY 456 EGLINTON AVE. W T«l.: 4Ó7-3443 2»gL ^3 EL 2in at ■ ■ ■ ■ ■ ■ Kedves Vevőinek, Barátainak, Ismerőseinek Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet kíván ! RAJNAI LÁSZLÓ és Csalódja ■ FAMOUS CUSTOM TAILORING I I I 3016 BATHURST STREET ■I I Tel; 787-7 63 7 (folytatás az előző oldalról) látogatták és portréja a német fajkütató irodák dossziéit díszítette. így történt, hogy a gazdag parndorfi vincellér fia irreguláris lett, szembekerült a törzzsel, családjával, hazájával. A müncheni pártközponttól jelentős összegeket húzott s ez társai között valóságos Krőzussá tette. Néhány gazembersége kétes fényt sugárzott rá s miután többhónapi börtönt szenvedett szabotázsért és merényletért, a mártírok rangjára emelkedett, majd a berchtesgadeni népgyűlés után, az osztrák kormány bukásával egyikévé lett azoknak, akik „szabadítók a gyalázattól és a szolgaságtól“. íme röviden Schock Péter életrajza, akinek elég volt a nevét kiejteni, hogy dr. Fürst és testvérei elhalványodjanak a borzalomtól. A rabbi végre leült. A pap megkínálta egy pohár brandyvel. — Ne fogjuk fel a dolgokat a legrosszabb oldalukról, — mondotta. — Hogy-hogy ne? — mondta Fürst, hirtelen .felkapva fejét. — Talán jobb lenne ... Hallgasson ide, főtisztelendő úr, — tette hozzá rövid szünet után,, minden szót megnyomva. — A magyar határ felé jár vonat. Azt kellene... Úgy gondolom, az egész családommal... Szegény feleségem alig három napja kelt fel gyermekágyból!... Mit tegyek? Adjon tanácsot... nagyon kérem! Amit a pap válaszolt, sohasem bocsáthatta meg magának. Ahelyett, hogy kitérő szavakra szorítkozott volna, kifejezetten tanácsot adott s ez a tanács később végzetessé vált. De ilyen körülmények között ki tudhatta, mi a helyes tennivaló! — Mit gondol, kedves Fürst doktor, helyes lenne-e most egyszerre minden hidat felégetni? — mondta, gondolatban sze? rencsétlen módon hasonlítva a rabbi sorsát a magáéhoz. — Nem tudjuk még, milyen lesz az új kormány. Talán másként fordulnak a dolgok s amitől félünk, nem következik be. Várjon néhány napot. Fürst megkönnyebbülten lélekzett fel. — Köszönöm, — mondta — önből az igazság beszél, ebben biztos vagyok. Az osztrákok nem németek és én jó hazafi vagyok. Igen nehéz volna elhagyni az otthonomat. Az emlékek, tudja: itt élt a családom, itt éltek az őseim... Sírjaink a temetőben itt vannak a középkor óta... Én szándékosan, önként választottam Parndorfot, hogy itt iktassanak be. Talán ... A pap hazakísérte a csiliagfényes estében. — Holnap eljövök, meglátogatom, — mondta búcsúzáskor. Fürst valami belső kuszáltsággal szorongatta a kezét. — Félek, Félix atya. Félek, hogy mi elkorcsosultunk és belőlünk hiányzik az a lelkierő, amely atyáinkat fenntartotta az üldöztetések alatt. Viszontlátásra holnap. 4. Másnap reggel kilenc óra tájban Félix atya éppen szentbeszédét írta s azon tűnődött, milyen módon mennydöröghetne a szószékről a leigázók ellen, amikor fájdalmas kiáltásokat és növekvő lármát hallott a csukott ablakon keresztül. Kirohant, kabátot sem kapott magára. A piactéren sokkal nagyobb tömeg torlódott, mint vásárkor vagy ünnepnapokon. Parndorf környékéről, a tanyákról, sőt a nagy tó szélén lévő távolabbi falvakból is sokan bejöttek, hogy híreket halljanak: parasztok földmunkások és asszonyok, tölténygyári és cukorgyári munkások és munkanélküliek, akik már nem kaptak segélyt a kormánytól, — a zendülések szokott eleme. A tömeg közepén, katonai rendben a barnaingesek egy különítménye állt, karján mindegyik a horogkereszttel, pontosan szemben helyezkedtek el a piactér legnagyobb épületével. Ez a ház, a faluban az egyetlen kétemeletes épület, a Fürstcsaládé volt. De valóban Fürst volt a felelős nagyapja hiúságáért, amellyel ötven évvel ezelőtt, a boldog időkben felépíttette ezt a nagyvárosi házat egy nyomorúságos, szalmatetős község közepén? A bolthajtásos kapu alatt, az udvarra nyíló folyosón kétoldalt, jobbra és balra egy-egy üzlet nyílt, a község pékműhelye, amely Kopf Öánielé volt, és Both Sámuel Fiainak vegyeskereskedése. Az üzlet gázdii, asszonyaik, fiáik, leányaik és rokonaik egy csoporttá összeszorulva igyekeztek ellenállni a behatolóknak. Köztük állt Fürst Aladár, a fiatal rabbi is, nem látszott csüggedtnek, mint előző nap, övéi közül ő volt az egyetlen, aki magasra emelte fejét. Ezzel a bátor és elszánt emberrel szemben állt Schock Péter, a különítmény parancsnoka, nem leplezett kárörömmel, karján géppisztollyal, amelyet Fürstre irányított. Oldalánál vézna emberke, arcán hideg és rosszindulatú kifejezéssel, amelyet, úgy látszott, akarata Szerint tud mozgékonnyá kormányozni. Orrán acélkeretes szemüveget viselt s fején piros egyensapkát: Inbichler Ignác úr volt, az állomásfőnök személyesen. Amikor Félix atya odaérkezett, Schock Péter éppen beszéde végénél tartott. Ünnepi beszéd volt ez, egyike azoknak a fertőző beszédeknek, amelyeket a Párt rádiója honosított meg s amelyeknek hangját Schock Péter nagyszerűen tudta utánozni. — Német férfiak és német nők! Tűrhetetlen, hogy német testvéreink mindennapi kenyerüket még mindig zsidó pék kezéből kapják. Halálra röhögik magukat ők, a nemzetközi zsidók, hogy a mi tiszta ivadékaink az ő kovásztalan kenyerük mételyével fertőződnek. Ez az idő elmúlt! Ezen a történelmi napon a német nép nevében kinyilatkoztatom a Kopf-féle pékműhely árjásítását. Mától fogva az üzemet német testvérünk, Tschitscbexitsky Ladislaus veszi át. Sieg Heil! Schock Péter zsurnaliszta zsargonban beszélt, amelyen átütött a parlagiság. A barnaingesek utánaüvöltötték a Sieg Heil-t, a tömeg idegenkedő csendben maradt, közömbös kíváncsisággal. Aztán a pirossapkás férfi vette át a szót. Ez az eldugott határmenti falu most már semmiben sem különbözött Berlintől: a nemzetiszocialista párt két fontos kelléke itt is találkozott. Schock a hősi magatartást képviselte, Inbichler a mosolygó diplomatát jelenítette meg, aki lágyan simogatja az áldozat hátát, mialatt a hősiesség a gyomrát nyitja meg. Inbichler, az állomásfőnök imigyen szónokolt a kapu előtti csoporthoz: — Uraim,\ minden a legnagyobb rendben megy. Semmi szabályellenesség nem történik. Mint tudják, Nagynémetország maga a szervezettség. Nem történik semmi bajuk. Semmi egyebet nem kell tenniök, csak aláírnak egy nyilatkozatot, amelyben elismerik, hogy önként hagyják itt minden fölösleleges ingóságukat s utána a lehető leggyorsabban elhagyják a német földet. Ha egyet is itt találunk ennek a háznak a lakói közül délután öt óra után, az nagyon kellemetlen következményekkel fog járni, ismétlem, nagyon kellemetlen következményekkel ... Nem tehetek semmit önökért... Két módja van csupán a zsidókérdés megoldásának. Vezérünk, szívének jóságában, a második módot'választotta. Félix atya megértette, hogy közbenjárása nem csak eredménytelen lenne, de saiátmagát is fölösleges veszélybe sodorná. Hazasietett és telefonálni kezdett a rendőrségre, a járás fő H tisztviselőihez és végső reménységképpen a megyeszékhelyre,^ Kismartonba. Mindenünnen ugyanazt a választ kapta: a legjobb akarattal sem lehet fellépni a zavargó elemekkel szemben. Ezek a^ Párthoz tartoznak és a Párt Berlin parancsait hajtja végre. A telefonáló hangokból bizonyos feszélyezettség érzett; semmi kétség, a vonalakat lehallgatják, a tisztviselők nem merted szabadon beszélni. ^ Félix atya szembeszállt a veszéllyel, a falu egy ismert emberéhez futott, kölcsönkérte a kocsiját s félórával később száguldva robogott Kismarton felé. Itt, a megye székhelyén végigjárta a hivatalokat, végül is kikötött Burgenland apostoli vikáriusánál, valaminő Monseigneumél. A higgadt prelátus kenetesen fogadta, ami möfött bizalmatlanság és gyanakvás rejlett. A legfelsőbb egyház, teUntély ugyanis, a bécsi bíboros püspök őeminenciája jól látta, hjgy itt egy új világi hatalom kialakulásáról van szó (minden hatalom Istentől jön) s nem tudott mást tanácsolni a vidéki papságnak, mint hogy engedelmeskedjenek. Nem mintha nem venné tudomásul — mondotta — a sajnálatos visszaélésekét, amelyek a falvakban történnek; mindamellett a nem-beavatkozás politikáját ajánlja a zsidók kitelepítésének kérdésében. Roppant sajnálatos, hogy ezek a dolgok megtörténnek, de nem tartoznak egy vidéki parókia plébánosára. A prelátus, összekulcsolva kezét, így foglalta össze szavait: Mi imádkozni fogunk a zsidókért, de nem felejthetjük, el, hogy minden hatalom Istentől ered. — Akkor is, ha Isten a hatalmat a sátánnak adja, Monseigneur? — kérdezte a pap olyan hangon, amelyen érzett a felháborodás. — Akkor is — válaszolta Monseigneur minden megalkuvásra készen. Viszatérése közben Félix atya mérlegelte magában a hallottakat s nem tudta megtagadni az elismerést a bíboros és a prelátus bölcseségétől. Van okosabb dolog is, mint néhány kifosztott és kiutasított zsidót pártfogolni. Maga az Egyház van most veszélyben. Az igazi taktika most hajlékonynak lenni, néhány napig nem mutatkozni, megtartani a vasárnapi misét prédikáció nélkül és az összeütközés minden alkalmát elkerülni. . ^ Legyőzte volna felindulását, ha nem hallja most Is, amit Fürst Aladár mondott neki: „Izráel addig fog élni. ameddig az Egyház. Ha Izráel elbukik, elbukik az Egyház is." 5. Éppen három órát harangoztak, amikor Félix atya visszaérkezett a parndorfi piactérre. Fürsték háza előtt Zopf Móric szállító két nagy teherautója állt. A pékműhelyből és a másik üzletből egymásután hordták ki a bútorokat, ágyakat, kredenceket, asztalokat és székeket s berakták az egyik teherkocsiba. Inbichler, az állomásfőnök minden darabot figyelmesen szemügyre vett, mint egy lelkiismeretes vámvizsgáló s a száműzöttek egy hamutartót vagy egy gyufaskatulyát sem vihettek el engedélye nélkül. A legkevésbbé sem feszélyezte magát, félretett minden darabot, ami megtetszett neki, — „nemzeti tulajdon“, mormolta melléje a rablást szentesitő varázsigét. A bamaingesek gúlábarakták feg véreikét és cigarettázva járkáltak a téren. Schock Péter és vezérkara a fogadóban ütötte fel tanyáját, ahol Schock Péter elnökölt a többórás díszebéden, szolgai ügybuzgósággal megjelent parr. '-«-fi notabilitások között. Szél nem rezdült és különös, tejes köd ereszkedett a községre. A kiüldözöttek csoportja most már felnövekedett, harmincnál is többen voltak. Félix atya szinte elcsodálkozott, hogy minden érzékük ép maradt ebben a lélekölő jövés-menésben, a gyermekek nem nyugtalankodtak, csak az arcuk volt fáradt, mint álmatlan éjszaka után, — vézna árnyak, akiket megfoghatatlan végzetük kitaszított otthonukból a piactérre. Félix atya belépett a rabbi lakásába. A gyermekágyból alig fölkelt asszony lélegzetvesztve dolgozott, pillanatnyi megállás nékül. Szeme fénylett, arcának finomsága a rajnaparti lányokéra emlékeztetett. Fekete kendő alól kifehérlő homloka barázdás volt a fáradtságtól, mellette nagy halom növekedett fel összegyűlt holmiból, amit hiába próbált begyömöszölni a telitömött utazókosárba. Időnkint fölemelte szemét, melyet fájdalom és fáradtság telített meg könnyekkel. A szomszéd szobából behallatszott a gyermekek fecsegése. Az újszülött felfelsírt. / Fürst Aladár dolgozószobájában, ahol a könyvállványok mind a négy falon a menyezetig értek, már kiválogatott néhány száz kötetet, amelyeket ingadozó toronyba rakott. Egy nyitott könyv volt a kezében és olvasott, olvasott, rabul ejtette a lap, amelyre pillantása esett, halvány mosoly lopakodott ajkára. Felejthetetlen látvány volt ez a betűbe felszívódott zsidó, aki körül most az egész világegyetem omlott össze. — Főtisztelendő úr — mondta a katolikus pap, — én önnek rossz tanácsot adtam. Rettenetesen bánt a lelkiismeret, hogy nem segíthetek. Magának, szerencsére, van magyar útlevele. Bárcsak Isten jobban tudna segíteni magán és övéin, mint mi. Nem most történnék először, hogy megmenti a népet, amely által megnyilatkozott, ugyanakkor, amikor büntetni látszik. A rabbi Félix atya felé fordult, oly távoli, oly mély és annyira szomorú pillantással, hogy ez megzavarodva segítette le őt a létráról a már kiválasztott könyvek közé. Egy órával később minden készen állt az utazásra. Ijv bichler lefoglalta a száműzöttek legjobb bútorait, minden ezüstneműt, az asszonyok minden ékszerét és elkobzott minden pénzt, értékpapírt, aprólékosan megmotozva a kiutasítottakon még a ruhát is. A rabbi oly tökéletes egykedvűséggel vetette alá magát a megalázó eljárásnak, a barnaingesek gúnyolódó megjegyzéseinek, hogy a pap valósággal megkínzottnak érezte magát ettől. Az egyedüli holmi, amit Inbichler mindössze egy megvető kézlegyintéssel intézett el, a könyvek voltak. i — „A parancsot végre kell hajtani“ — mondotta volt Inbichler, — és Nagynémetország maga a meg szervezettség. Következőleg, nyugtát adott a birtokába vett holmikról s ezzel a rablást a törvényes cselekedet méltóságára emelte, kétes elégtételül a kifosztottaknak. Schock Péter beült a vezető mellé az első teherkocsiba s erőteljesen megnyomta a dudát. Négy óra volt. Két óra múlva már sötétedik. A barnaingesek rúgásokkal és ökölcsapásokkal kényszerítették áldozataikat az első teherkocsiba. A legkisebbik gyermek simi kezdett. A szemlélők tömege halotti Csöndben állt s a néma tekintetekből nem lehetett kiolvasni, elítélik-e, vagy helyeslik-e, ami történt. Schock emberei előkészítették motorkerékpárjukat. Félix atya ekkor Inbichler Ignáchoz lépett. — Allomásfőnök úr — mondta kiegyenesedve, — nem tudom, milyen hivatalos parancsnak engedelmeskedik ön, azt sem, ki adta önnek ezt a parancsot. De. ha önhatalmúan cselekedett, figyelmeztetnem kell, hogy felelősségre fogják vonni, ha nem holnap, hát holnapután, vagy egy későbbi napon, ilyen vagy olyan módon. Mi mindnyájan tudjuk, hogy ezek a családok évszázadok óta éltek ités soha nem emelt panaszt ellenük senki. Bécsben és a nagyvárosokban talán más a helyzet. De az (folytatás a következő oldalonl TORONTO MAGYARNYELVŰ ZSIDÓSÁGÁNAK Barátainak és Ismerőseinek KELLEMES ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJÉVET kíván ELEK ZOLTÁN KVÓK.v szer ész az Alien Pharmacy tulajdonosa Boldog Újévet és Szép Nagyünnepeket kíván kedves Ügyfeleinek, Barátainak és Ismerőseinek INTERNATIONAL agency travel service J1* BLOOR ST. WEST . TORONTO i. CANADA rtUPHO.'f 5 3 r - 3 1 3 1 aanan naits navfl Barátainak és Ismerőseinek KELLEMES ÜNNEPEKET es BOLDOG ÚJÉVET kivon KERTÉSZ ERNŐ es CSALÁDJA Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket kíván kedves Vendégeinek és Barátainak Tli<* CofíVc Mill Toronto legnépszerűbb espressója 96 BLOOR STREET. WEST TELEFON: 923-7800 urán naiB na»? Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket kivon HERMES BAKERY Mr. M AY E R0 VITS ianan nans nat»? ♦ . / BOLDOG IHM T «*s JÓ I NM PL KFT KÍVÁN KLARA & ALEX SZÉKÁCS TRIANGLE PLASTIC o. 16 STAYNER AVE. 12P3P naiií na»“ Borótainak es Ismerőseinek kíván BARON DRY WALL tulajdonosai BARON ISTVÁN, DAISY és Családja nnan naie na»? Barátainak és ismerőseinek Boldog Új Évet és Kellemes Ünnepeket kíván COLUMBIA LUMBER Mr. & Mrs. KAROLI
