Menora Egyenlőség, 1974. július-december (13. évfolyam, 518-542. szám)

1974-12-28 / 542. szám

1974. december 28. * MENORA 3. oldal BENEDEK PÁL: - Belpolitikai beszámoló Izraelből -AZ ELSŐ HAT HÓNAP . héber sajtó még ezekben aklatott időkben is megta­­l :a a módját, hogy fel­­köszöntse Ráhint, a kormány­főt, aki valamivel több mint fél évvel ezelőtt került a kabinet élére. Valaha ez nem volt elég kerek dátum az ünneplésre, de most olyan időket élünk, hogy félévenként — minimum fél­évenként — kell vissza és elő­re pillantanunk. Rábin sok szempontból ér­demel figyelmet. 0 az első szábre miniszterelnök — vagyis az országban született és nem Oroszországban, mint valamennyi elődje, Ben Gu­­rion, Sárét, Eskol és Golda Méir. G az első miniszterel­nök, aki nem töltött el évtize­deket, de még egy-két évet sem a politikai életben inas­kodással és mások melletti segéd-teendők ellátásával, hanem a karrierje nagyon is jellegzetesen izráeli. Fiatal korában a "Kaduri"mezó'gaz­­dasági iskolát végezte el, de mielőtt eldönthette voln^hogy reá is vonatkozik-e a "Szeret­nék szántani, hat ökröt hajta­ni" című dal, már harcolt, mert meg kellett védeni a föl­det, csak azután kerülhetett sor annak megművelésére. Ez a dolgok rendje — Izráelben. A HATNAPOS HÁBORÚ VEZÉRKAR! FONÓKE Rábin a "Pálmách" katoná­ja lett, — ez volt az egyik a­­lakulat 1948 előtt — és hamar kitűnt a nagyszerű képessége­vei. Az állam megalakulása u­­tán — e képességei birtokában — a hadsereg kötelékében ma­radt és egyre felelősebb be­osztásba került. Végül ő lett a hadsereg 1. számú katonája, a vezérkari főnök. Ha a héber kifejezést — ráv áluf — ma­gyarra fordítjuk, Rábin volt a főtárbornok. Olyan időben állt a hadsereg élén, amikor valóban hasznát vehette kivételes katonai ké­pességeinek. ö volt a hatnapos háború vezérkari főnöke. Vagyis katonai pályafutása győzelemmel végződött. Le­győzte az arabokat. Nem sokkal a háború után levetette, illetve frakkra és szmokingra cserélte fel az egyenruhát. Diplomáciai kül­detést vállalt. Ot éven át kép­viselte Washingtonban Izráel kormányát. Ott, amerikai munkája során megismerke­dett a diplomácia minden tit­kával és az amerikai zsidó­ság vezetőivel is kitűnő kap­csolatba került, de elszakadt egy időre a hazai politikai é­­lettől, amelyhez egyébként itt­hon sem volt sok köze. Aztán, mikor hazaérkezett, még a Golda Méir-korszak legvégén néhány másodpercig politizált a Munkapárt színeiben és azonnal szakminiszter lett a Golda-kormányban. Mielőtt még bizonyos belpolitikai is­kolákat kijárt volna — a saját pártján belül. PÁRTVEZÉR VAGY A PÁRT El SÓ EMBERES Fél évvel ezelőtt Golda Méir távozott a kormány éléről és Rábin lett az utóda. Ellentét­ben a korábbi miniszterelnö­kökkel, ö nem vette át a párt­­vezérséget is a megválasztá­sa által, habár -i. ezt meg kell jegyeznünk — nincs egylátha­­tó, tóle független vezér a párt­jában. Ügy is felfogható a do­log — maga Rábin szereti ezt a megfogalmazást —, hogy mi­vel ő tölti be a legmagasabb kormányzati funkciót a Mun­kapárt megbízásából, nyil­vánvaló, hogy ő a párt első embere. Ez így is van hétköznap. Vagyis olyan napokon, ami­kor nem szerepel valami fal­rengető kérdés a napirenden. Ha szerepel, akkor R ábinjnak tekintetbe kell venni, hogy a párt nem áll egy emberként mögötte. Tudnivaló különben is a Munkapártról, hogy még ma is megvannak a saját belső erő­csoportjai, lévén, hogy mai formája fúzió, illetve külön­böző időpontokban végrehaj­tott fúziók által alakult ki. Legerősebb csoportja a Má­­páj, az Achdut Ávodá, a Ráfi — de ezeken belül is vannak alcsoportok. Például a Má­­pájon belül a " Gus ” képezi az igazi erőkoncentrációt. En­nek az első embere Rabino­­vics, a pénzügyminiszter. Azeló'tt — a Golda-korszak utolsó napjáig, egy kicsit még utána is—, PinchászSzá­­pir volt a párt "erősembere", de újabban sokat vesztett a be­folyásából. Mint ismeretes, a volt pénzügyminiszter volt az igazán esélyes miniszterel­nökjelölt, s csak rajta múlott akkor, hogy félreállt. Az is nyilvánosságra került^ hogy Rábin előbb írásban kérte Szápirtól a nyilatkozatot: " Nem akarok miniszterelnök lenni!" — s csak annak vétele után jelentette be, hogy pályá­zik a kormányfői tisztségre. Szápirral szemben nem is in­dult volna sem ő, sem más. Ma is fontos vezetőember persze Szápir a párton belül, de ar­ról szó sincs, hogy ő lenne a pártvezér. GOID A KONYHÁJA Fél évvel ezelőtt sokan azt hitték Izráelben, hogy Golda csak a miniszterelnöki tiszt­séget adja át Rábinnak, de a párt vezetését ezután is a ke­zében tartja. Bizonyos jelek őszintén szólvaj valóban erre mutattak. Rábin gyakran ta­lálkozott akkor Goldával és megtárgyalták a problémákat. Ezek a régi és az új kormány­fő és nem a kormányfő és a pártvezér tanácskozásai vol­tak. Rábin már az első időktől súlyt helyezett arra, hogy a kormányfői funkciót és a kor­mány egész tevékenységét a saját stílusának megfelelően alakítsa át — ellentétben a ko­rábbi miniszterelnökökkel. Legelsősorban Golda mód­szereit tartotta elvetendők­­nek. Golda Méirnek volt egy "konyhája", amelyből politikai fogalom lett Izráelben. A kor­mány egyes tagjait, a hozzá közelálló politikusokat meg­hívta a lakására és otthon dön­töttek elsőrendű fontosságú államügyekben. A kormány többi tagjai csak utólag ér­tesültek ezekről a határoza­tokról. Rábin nyíltan kijelentette, hogy neki nincs "konyhája"és a minisztereivel nem otthon. hanem a minisztertanácson, illetve a hivatalában tárgyal. HETIKÉT MINISZTERTANÁCS Két hivatala van Izráel mi­niszterelnökének. Az egyik — a főiroda — Jeruzsálemben, a másik Tel Avivban, a város Kirja-negyedében. így hívják azt a fertályt, amelyben az ál­lami hivatalok vannak. Aze­lőtt — mióta a világ világ —, az izráeli kormány egyszer egy héten ülésezett. Rábin be­vezette a heti két miniszter­­tanácsot, éppen azért, hogy pótolja az elmaradt konyhai értekezleteket. Az elmúlt hat hónap elég volt ahhoz, hogy néhány alap­vonás szerint összegező ké­pet alkosson a politikai sajtó Rábinról, akinek legjellem­zőbb tulajdonsága, hogy nem " bratyizik" a minisztertár­saival, hanem valamennyivel egyformán korrekt a kapcso­lata. A miniszterelnök mun­kastílusának lényegéhez tar­tozik, hogy minden ügyben a­­laposan informáltatja magát valamennyi miniszterrel, de végül egyedül határoz. 1 A legutóbbi napokban éles szóváltásra került sor Rábin és Járiv, a tájékoztatásügyi miniszter között. Ennek az ügynek a háttere a következő: Izráelben — mint’ezt már korábbi cikkeinkben ismertet­tük az olvasóval —, sok szó esik hetek óta a nemzeti egy­ségkormányról, amply azt je­lentené, hogy az ellenzék nagy parlamenti tömörülése, a Li­kud belépne a kormányba. El­sősorban maga a Likud akarja ezt — bár meg kell jegyez­nem, hogy aLikudonbelül sem mindenki szeretné az egység­kormányt, például Modái Kneszet-képviselő ellene fog­lalt állást — , másrészt vi­szont a Munkapárt egyes ve­zetői is jónak látnák, ha meg­alakulna. Megírtuk, hogy Joszéf Ál­­mogi, a haifai polgármester — volt munkaügyi miniszter — lelkes híve az egységkor­mány gondolatának, de kide­rült, hogy Járiv tájékoztatás­ügyi miniszter is szívesen venné annak megalakulását. Nos, Álmoginak élnézte, de Járivtól rossznéven vette ezt a miniszterelnök, rtiert a tá­­jékoztatásügyi miniszter sa­ját pártjának, a Munkapártnak tagja. Mit mond ebben az elég kí­nos ügyben Járiv?;A minisz­ter, aki mellesleg szintén nem a politikai életben nőtt fel, ha­nem katonaember szintén, akárcsak Rábin. Szolgálaton kívüli tábornok. A vezérkar hírszerző osztályának élén állt hét vagy nyolc évig, aztán mikor leszerelt, a miniszter­­elnök — Golda Méir — taná­csosa volt biztonsági ügyek­ben. Utóbbi beosztásában na­gyon jó munkát végzett és még Golda megígérte néki, hogy miniszteri tárcát; kap tőle. Kapott is. JAR/V NEM RETIRAI Most azt mondja Járiv, hogy neki csak a kormány deklarált politikája tekintetében kell föltétien egy vonalon állnia a miniszterelnökkel. Ez azon­ban politikai kérdés. Nem a kormány, hanem a párt — a jelenlegi legnagyobb párt, a koalíciói vezető ereje — dön­ti el, hogy beveszik az ellen­zéket a kormányba. ö — Já­riv — azt tartja, hogy hala­déktalanul meg kell alakítani a nemzeti egységkormányt. Ennek érdekében tüntető mó­don minden petíciót aláír, s a miniszterelnök rosszalása el­lenére sem változtatta meg a véleményét. Ezek után felvetődik ismét — és persze, nem utoljára — a kérdés, hogy lesz-e egység­kormány. E sorok írója néhány nap­pal ezelőtt hosszas beszélge­tést folytatott Jigál Hurwitz Kneszet-képviselővel, a Li­kud egyik vezetőjével, aki annak idején Ben Gurion e­­gyik közeli embere, később a Ráfi megalapítója — jelenleg vezére —, s mellesleg Mose Dáján édes unokatestvére. Azt kérdeztük a képviselő­től, hogy mi a véleménye, lesz-e végül is nemzeti egy­ségkormány. Azt felelte, hogy sajnos, a Mapám olyan erősen ellenzi, hogy nem lehet rábe­szélni őket, már pedig a Ma­pám nélkül a Munkapárt nem csinálhatja meg ezt a törté­nelmi lépést, mivel az a Má­­árách — a Munkapárt és a Mapám szövetsége — fel­bomlásához- és ahhoz vezet­ne, hogy a nemzeti egység­kormányon belül végül ki­sebbségben lenne a Munka­párt. Ennek ellenére — foly­tatta Jigál Hurwitz képvise­lő —, végül olyan erős nyo­mást gyakorol majd a közvé­lemény a Munkapártra, hogy nem lesz más megoldás mint a nemzeti egységkormány megalakítása. MINDEN ÍGY MARAD Nos, az a benyomásunk, hogy a kiváló ellenzéki politikus vé­leménye csak az első felét te­kintve helyes. A Munkapárt a Mapám miatt valóban nem en­gedhet az ellenzéknek, s alig­ha képzelhető el, hogy a for­radalmi szocialista nézeteket valló — mondjuk, szélsőbal­­oldali szociáldemokrata — Mapám meghátráljon a Likud kedvéért. Abban azonban nem értünk egyet Hurwitz képvise­lővel, hogy az izráeli közvé­lemény különösebb nyomást gyakorolna ebben az ügyben a kormányra, vagy a Mapámra. Ennek nem látjuk a jeleit. Van­nak Izráelben akik akarják az egységkormányt, vannak, akik ellenzik. A közvélemény nem tekinti ezt most főkérdésnek. Csak abban az esetben tekin­tené annak, ha a háború köz­vetlen veszélye fenyegetné az országot. Ezért — hogy most befeje­zésül egy kicsit előre is te­kintsünk Rábin szempontjából —, nagyon valószínűnek lát­szik, hogy további hat hónapon át a jelenlegi Össztételű kor­mány élén vezeti Izráel ügye­it. Hogy hat hónapnál hosszabb távon vizsgáljuk a kilátásait, arra nem vállalkozhatunk, mert a politikai bal jóslás nem tartozik szoros értelemben a hatáskörünkbe. ELSŐRENDŰ MUNKÁT..MEGFELELŐ ÁRON.. GYORSAN VÉGZÜNK.. BESZELÜNK: Magyarul, Ivritül, Franciául és Németül KÉRJÜK HÍVJA (212) 876 - 5677 ÉPÍTKEZÉSI VÁLLALKOZÁST, festés, lakásiroda üzlet , belső' és külső dekorálását vállaljuk. Kazán, viz és gázszerelés, fűtés, heggesztés, szerelését| és javítását, eurdpai szakemberek végzik.­­\ 1736 SECOND Ave. NEW-YORK N.Y. 10028 Kérje díjmentes árajánlatunkat. New York központjában, o világ üzleti életének cent­rumában, pont a Brodway közepén von ^ ABBEY VICTORIA HOTEL 7H> AVE. ot 51 st ST. TELEFON : Cl 6-9400 A magyar szívélyesség és előzékeny­ség, s az amerikai nagyvonalúság ve­zérli ezt a gyönyörű szállodát, fépyes éttermet, a világ minden részéről Ame­rikába érkező magyarok e központi ta­lálkozóhelyét. Magyar hentes J. MERTL NEW YORK 1508 SECOND AVE , (78 -79 St.. közölt) Tel. RH 4 - 8292 Hazai szalámi es minden más, já, hazai ízű HENTESÁRU ■’ kapható in tnnv i un1 ii \ LHOirsimn, I uuim \ Ll I IMEUMMII1 ROKON KIHO­­ATAL = BUDAPEST-NEW VORK-BUDAPEST :: VÉGIG JET HÍVJA IRODÁNKAT: Tel: RE 4-6900 KÉRJEN RÉSZLETES TÁJÉKOZTATÓT: Hunnia House & TRAVEL INC 1592 Second Ave. at 83rd Street New York. N. Y. 10028 iiHitntiiitttf * * »♦«»♦♦» ********** <♦♦♦♦♦»»»» JOCHANAN CARMEL HELYZETMAGYARÁZATA A MEGLEPETÉSEK EMBERE Az államelnök tisztsége Izráelben főleg reprezentatív jellegű. Alkotmányjogi helyzete egy meghatározott időre választott skandináv királyéhoz, vagy — ha úgy tetszik — a kanadai főkormányzóéhoz hasonlítható. Gyakorlati po­litikai hatalom egyáltalán nincs az államelnök kezében. Amikor úgy másfél-két évvel ezelőtt az azóta elhúnyt Zálmán Sázár második elnöki periódusa a vége felé kö­zeledett, világos volt, hogy ez alkalommal új emberrel kell betölteni az államfői széket. így kellett lennie két okból. Először Is a törvény nem engedi a, harmadszori megválasztást (bár akik a törvényt hozták, meg is változtathatják); másodszor pedig Sázár akkor már nyolcvannégy éves, beteg ember volt, tehát a jogi akadályoktól eltekintve sem bizonyult már alkalmas­nak újabb öt éves elnökségre. Az izráeli parlament, az akkori Kneszet összetétele azt is világossá tette, hogy az új elnök a Munkapárt je­löltje lesz. Csakhogy a Munkapárt nem fordított kellő időben figyelmet a kérdésre, és tulajdonképpen nem is állt rendelkezésére olyan jelölt, akit automatikusan min­denki akceptálhat. Golda Méir akkori minisztereinök Jakov Curt akarta elnökül, de hamarosan kiderült, hogy úgyszólván ő az egyetlen, aki támogatja ezt az öregedő, nem valami rep­rezentatív funkcionáriust. Sokan ajánlatosnak tartották, hogy a következő elnök a keleti törzsekből kerüljön ki. Itt a Munkapártnak rendelkezésére állt egy nagyon meg­felelő jelölt Jicchák Navonnak, a Kneszet alelnökének személyében, akire az ellenzék is hajlandó lett volna szavazatát adni. Golda. Méir és Pinchász Szápir azonban semmi áron sem akarták, hogy Navon legyen az elnök. Talán azért, mert valaha Ben Gurion politikai titkára volt, de első­sorban azért, mert a Munkapárt Ráfi csoportjához tar­tozott. Lázasan keresgélni kezdtek új jelölt után. Az elnökválasztás Izrael szempontjából nyugodt napok­ban zajlott le, és mivel hatalma az elnöknek amúgy sincs, az egyes jelöltek politikai véleménye nem játszott szerepet. így történt, hogy — utólag nézve — a választás abszur­ditások sorozatává vált. Jicchák Navon úgyszólván az egyetlen galamb az általában sólyom Ráfi csoportban, de őt a szélsőségesen galamb Szápir és társai mégsem a­­karták. Helyette kierőszakolták a nem-politikus Efrálm Kácir professzor jelölését anélkül, hogy megvizsgálták volna véleményét a döntő kérdésekben. Erre még alka­lom sem nyűt, mert Kácir jelöltsége idején Ameriká­ban tartózkodott. A valóságban a nemzetközi hírű fizikus, akinek testvérét arab szolgálatban álló japán terroristák gyilkolták meg a luddi repülőtéren, felfogásban sokkal inkább sólyom Navonnál. Az ellenzéket, amelynek többsége sólyom, viszont csak az érdekelte, hogy Kácir a Munkapárt jelöltje, és egy má­sik professzort állított vele szembe: Efráim Urbachot, aki éppen mérsékelt voltáról Ismert. így történt az a furcsa dolog, hogy Efráim Kácir professzort, a sólymot, többsé­gében galamb szavazatokkal választották elnökké a Kne­­szetben — a galamb Urbach professzorral szemben, akire elsó'sorban a sólymok szavaztak. A természettudós találkozás^ a főként reprezentatív tisztséggel nem volt könnyű, és különösen az első Idők­ben esett nehezére a reprezentáció, nem sikerült mindig megtalálnia a helyes megoldást. A vitákat éppen az váltotta ki, hogy minden jel szerint Efráim Kácir professzor nagyon is komolyan vette beik­tatásakor tett ígéretét, hogy ti. az összes izráeliek elnöke akar lenni, nemcsak azoké, akik megválasztását támogatták. Valóban hamarosan bebizonyosodott, hogy a nem-poli­tikus elnöknek igen konkrét véleménye van az aktuális társadalmi, politikai kérdésekben, és a legkisebb mér­tékben sem érzi lekötelezettnek magát azok iránt, akik mellette szavaztak. Utóvégre nem ő szaladt az elnöki méltóság után, hanem támogatói szaladtak ő utána annak Idején. Kácir professzor a legkevésbé sem csinált titkot abból, hogy az állam mai helyzetében ő a nemzeti egységkormány létrehozásának híve, és ezt az álláspontját számtalan al­kalommal hallatta. Az utóbbi időben nyilvánosan sajnál­kozott afölött, hogy az alkotmány értelmében nem fára­dozhat annak megteremtésén. A nemzeti egységkormány gondolata pedig a legnagyobb szálka a galambok szemében. Kácir professzor ezekkel a megnyilatkozásaival éppen azoknak a köröknek a gyű­löletét váltotta ki, akik elősegítették megválasztását, vi­szont egyre nagyobb tiszteletet, megbecsülést élvez az ellenzék részéről. Elnökünk egyébként is a meglepetések embere, és nehéz előre kiszámítani, mit fog egy adott helyzetbefi mondani. így például nemrégiben egy sajtókonferencián keltett nemzetközi szenzációt, amikor kijelentette, hogy Izrael rendelkezik atompotenciállal. Egy újságíró kérdésére, hogy ez vajon nem aggasztó-e, Kácir spontán válasza a követ­kezőképpen hangzott: — Miért nekünk kellene emiatt aggódnunk? Aggódjon a világ. Mondanom sem kell, hogy Efráim Kácir professzornak ez a megnyilvánulása szintén nem növelte irányában a széplelkű galambok szeretetét. Olyannyira nem, hogy egy hisztérikusan defetista újságírónő a napokban durva hangú cikkben1 megvádolta az államfőt: szégyent hoz az ország­ra; egyben követelte a lemondását. Az ország lakosságának nagy többsége előtt azonban ?ppen ezek a megnyilvánulások növelik az addig kevéssé' ismert államelnök népszerűségét. magvar SÍRKÖRAKTÁR Wvinrvb //ton. A' fíroHH. fur. MANHAJTANBAN 287 EAST HOUSTON ST.,-NEW YORK, N.Y. 10002 Telefon: AL 4 - 2360. Előnyös áron készít minden kívánságnak megfelelő SÍRKÖVEKET

Next

/
Thumbnails
Contents