Menora Egyenlőség, 1974. július-december (13. évfolyam, 518-542. szám)

1974-12-21 / 541. szám

1974. december 21. * MENÓRA 11. oldal Szendrovich László MAGYAR GYÓGYSZERTARA csatlakozott a Shopper’s Drug Marthoz 360-A BLOOR STREET WEST Tel. 961-2121 Szívesen állunk rendelkezésükre akár régi, vagy új receptek elkészítésében, kozmetikai és szépségápoló szerekben. A SHOPPER’S DRUG MART hatalmas vásárlóereje következtében igen előnyös áron. Gyógyszerküldést a világ bármely részébe intézze az INTERNATIONAL PHARMA- val fenti címen H és telefonon. # Vezető. SZENDROVICH LÁSZLÓ \ SWi charlesign > *:$ .• Charles Sign & Display Studio Limited világító címtáblák 2;*;í 103 Manville Road • Scarborough 705, Ontario jlj (416) 752-1590 Charles Knapp § IPARI ES HÁZI VILLANYSZERELÉST, JAVÍTÁSOKAT, HÁLÓZATBERENDEZÉST GARANCIÁVAL VÁLLAL. THOMAS’ hat. eng. VILLANYSZERELŐ Hívjo telefonon: 7 89-3805 CSALÁDI VENDÉGLŐ — JÓ KOSZT, RÉGI ÁRAKON Lángos: 50 cent — Halászlé: $2.­­Sólet: $2.50 — Bécsiszelet: $2.75 NAGY VÁLASZTÉK FINOM ÍNYENC FALATOKBAN 388 BLOOR STREET WEST, TORONTO I Is Is i Elisabeth Delicatessen & Meat Market Tulajdonosok;CHARLIE es LIZA DEDIK és KOCSIS Sándor MINDENNAP FRISS ÁRU ! | Saját üzletünkben magyar módra készült felvágottak, hentesáruk. | v Importált élelmiszer különlegességek. ^ Díjmentes parkolás az üzlet mögött. s | Restaurantokat és viszonteladókat is kiszolgálunk. | I 410BloorSt. W. 921-8644 * > Teljes italméréssel és elsoosztályú kiszolgálással várja kedves vendégeit SPORT — TAVERN Csfltdrtdkfln-i pe'nteken és szombaton KUNU JÁNOS zongorázik. 372 Bloor St. W. Tel.: 922-1595 IRHABUNDÁK méretre $ 160.- -tói. Nagy választék bármilyen szinben. .. Gyors és figyelmes kiszolgálás. - Vadbárkikészítés. - Üzletünk nyitva vasárnap és hétfő kivételével este 6 óráig. PANNÓNIA SZÜCSÜZEM Mr. és Mrs. SZABÓ 1284 WESTON RD., Telefon: ( Eglinton és Jane között) 762 - 8869. Messzebb, mint a SPADINA de közelebb, mint a GUNDEL pedig TULIP A JÓT KERESSETEK AZ EMBEREKBEN RESTAURANT ÉS DINING ROOM kosztja a Gundellal vetekszik. Barátságos otthoni hangulat figyelmes kiszolgálás, PARTYK, ESKÍJVŐK 50 SZEMÉLYIG. NYITVA : vasárnaptól - szerdáig 12-től, 9-ig, csütörtöktől-szombatig 12-től, 10-ig. 963 BLOOR ST., WEST ( Dovercourt-nál) Telefon: 534-0702. Lehet-e érdektelenül hall­gatni azt, aki budapesti ká­véházban, intellektuelek kö­zött, pikáns történeteket me­sel, tempósan hömpölyögve, ízes palóc vagy szegedi táj­­szólasban? Ugye, hogy nem. Lehet-e érdektelenül olvasni olyan könyvet, amely a kultu­rális életből vett témákkal, in­terjúkkal foglalkozik, kifino­modott művészekről, ügyes politikusokról ír, s mindezt olyan hangulatban, olyan íz­zel adja elő, amely az olva­sónak Mikszáth Kálmán pa­­lócos bőbeszédűségét, Móra Ferenc egyszerűségét — a­­mely azonban nem primitív, hanem bölcs — idézi? Per­sze, hogy nem. Ilyen könyv a Torontóban é­­lő nagytehetségű író, Székely Molnár Imre műve: "Az a­­postol és a paradicsomma­dár". Székely Molnár Imre A kötet egy kisregényből és egy csokorra való novellából, irodalmi igényű interjúból áll. Maga a kisregény a rangos író betegségének története: pon­tosabban egy operációra va­ló felkészülés, s az utána kö­vetkező lázálmok szabad asz­­szociációinak leírása. Sem-, mit sem veszünk el az írás értékéből, ha azt mondjuk: Karinthy Frigyes nyomán ha­lad, az " Utazás a koponyám körül" klasszikus példáját te­kinti kiindulópontul. Mégsem epigonizmusról van itt szó. Ahány ember, annyi gondolat­­világ, annyiféle az asszociá­ció, és Székely Molnár Imre olyan szépen fejezi ki lázas gondolatvilágát, hogy új táv­latokat tud nyitni a Joyce ál­tal kezdett stílusból. Az idő­södő író fiatalkorának esemé­nyei térnek vissza. Csak javít a történeten az, hogy időpon­tok, események, érzések fel­bomlanak a betegség torzftó­­lencséjén át. Áradnak az em­lékek, hangulatok, amiken mitsem ront a szándékos pon­tatlanság, sőt inkább kihang­súlyozza az Arany János-iArs Poeticát: Nem a valóság, an­nak égi mása. . . Ugyanezt érezzük a rövid történetekben is. Nemrégiben egy kritikát hallottam Szé­kely Molnár Imréről. Valaki azt kifogásolta, hogy nagy em­berekről írott interjúiban nem idézi pontosan azoknak sza­vait. Lehet, hogy a kritikus­nak igaza van, de a kritikának nincs. Egy újságriporternek talán kötelessége a szósze­rinti idézés. Székely Molnár Imre, aki újságíróként kezd­te, hogy később egyszerre három szegedi újság főszer­kesztőjévé és költővé nó'jjön föl, majd jóízű mesélővé a­­lakuljon át, azonban már túl van azon, hogy ragaszkodnia kelljen a szolgai hitelesség-Dr.CRISTA FABINYI Mrs. ONROT ja legmodernebb hollywoodi^ KOZMETIKAI eljárásokat alkalmazza. | 1 TANÍTVÁNYOK hezl Az ő emberalakjai nem olyanok, mint az életben, ha­nem olyanok, amilyeneknek lenniök kellene. Egyik kis interjújában idé­zi azt a mondatot, amit a cikk címéül adtunk: "A jót keres­sétek az emberekben". Im­re mindenkiben keresi a jót és meg is találja. Pedig mi­lyen széles skálán foglalkozik az emberiséggel. Kodály Zol­tánról ír és Vadnai Lászlóról. Szabó Dezsőről és Honthy Hannáról. Az egykori parti­zán-vadászról és a jövőbelátó Silbiger Boriskáról. Minde­gyikben megtalálja az embert, még a legellenszenvesebb fi­gurában is fölleli a motívu­mot, ami tetteit érthetővé te­szi. Karácsonyestékről ír és dorbézolásokról az Arizoná­ban. Részegeskedésről és mi-! séről. De mindennek alján u­gyanaz az egy szent téma van: Ilyen az ember, gyarló és esendő; de ha ilyen, nem­csak el kell fogadnunk, ha­nem így is kell szeretnünk. A humanizmus mélységes hit­vallása ez a könyv, anélkül, hogy magát a szót leírná. Székely Molnár Imre ezt írja önmagáról a könyv belső borítólapján, az u.n. fülön: "Fájdalommal, könnyel és vérrel írtam ezt a könyvet, ro­hanó életemben talán az utol­sót". Reméljük, hogy ez a feltételesen mondott búcsú nemigaz. Hisszük és állítjuk, hogy ez az egyetlen hamis, ami a könyvben van. Amikor le­tesszük kezünkből "Az apostol és a paradicsommadár" köte­tet, azt reméljük: Székely Molnár Imre még sok szép hasonló kötettel fogja gazda­gítani mindnyájunk érzelem­világát és az egyetemes ma­gyar irodalmat. E.Gy. SZÉKELY MOLNÁR IMRE: AZ ÉDESANYÁM szakszerű kiképzése.. | 16 PALMERSTON AVE. vj Telefon: LEI -6318. a Nem vitás, hogy a csodák világában élünk. S talán nem rosszmájúság tőlem, ha azt mondom, hogy a legnagyobb csoda, hogy még egyáltalában élünk. Az emberek nagy része a hétköznapi gondok tengerében evez, s már nem is veszi komolyan ezt a szót, hogy élet. S ami pedig a cso­dákat illeti, hisz is benne, meg nem is. Eleinte még csoda volt, hogy kitudták cserélni az elhasznált vesét. Ma már a szív átültetést sem vesszük csodának. De aki majd meg tudja gyógyítani a rákot, és pláne, ha akad egy olyan tu­dós, aki megajándékozza az emberiséget a fiatalsággal an­nak szobrot emelnek, hogy megimádhassák a meggyó­gyultak. De még mennyi csoda vár a népekre ebben az űrhajós, gúnyolódó, repülőcsészealjakkal szálldosó világban. Nekem nem az űrhajók, a holdrakéták, az atommal haj­tott tengeralattjárók a csodák. Ezeknél nagyobb csodáim vannak. A lélek és a szeretet megnyilvánulásai. Ez a kettő még mindig hiánycikk ezen a földön. Én az édesanyám révén részesülök ezekben a csodákban. Szegény Anyám rettenetes fájdalmak között halt meg. A.z apám, akik pap volt és költő is, azt írta róla, hogy ő volt a „Szenvedések asszonya”. Alig élt 44 évet. Rettene­tesen fájt az elvesztése, pedig azóta van igazán velem. Ál­mok útján irányít, tanít, oktat, nevel és kézenfogva vezet... A II. világháború végén az oroszok foglya voltam- Az utcán állítottak be a sorba. Gyanútlan hittem nekik, hogy csak „egy kicsi robot”-ra kell menni. Pestről lehajtottak Biatorbágyra. Földeken, pajtákban, istállókban aludtunk, teli lettünk tetűvel. Kecskemétről visszatereltek Ócsára, Ott lakott az ismert színész barátom, aki Debrecenben ven­dégszereplés címén meglógatta az ünneplőruhámat. Nem jelentettem fel. Inkább azért voltam szomorú, hogy ilyen nagy művészt, hogyan tesz tönkre az ital. A színész már a civilélet vizein úszkált. A felesége dolgozgatott és így volt miből eltartani a családot. Megismert és hozott kenyeret és cigarettát, ö csak hozta, de az anyám küldte vele és általa. Az ő hangját hallottam a derült égből, mikor a téli nap aranya beragyogta a havas tájat­ócsárol, Lőrincre, a volt gettóba vitték a foglyokat. Min­denféle náció keveredett közénk. Főleg német, ukrán, len­gyel, de akadt olasz is, sőt a zsidókkal se tettek kivételt. A gettóban egy lityinánt vett pártfogásba. Két napos koplalás után fel kellett sorakozni a konyha elé. Nekem nem volt csajkám. Észrevette ezt a lityinánt. Azonnal kerített egyet és nehogy éhen maradjak, bőmé­retű csajkát szerzett, ötszemélyeset. A kenyeret is duplán mérte nekem. Igen jól esett, mert volt mit pótolni. Az édesapám nevenapján éjjel, az anyámmal álmodtam. Föl­­digérő hintán hajolt le hozzám. Vigyél el, — könyörögtem. Elmosolyodott szelíden, sok-sok jósággal az arcvonásán: „ennek is eljön az ideje, csak várjál”- Te tudod — foly­tattam — hogy ember voltam a nagy vadászat idején, min­denkit segítettem, akin csak tudtam. És síró hangon mond­tam el neki, hogy ugyan volt-e olyan parancsnok, aki ke­zében vigyen el egy ételhordót a munkaszolgálatosoknak?! — Én jövök el érted, holnap és kiszabadítalak és meg­simogatta az arcomat. — Érintésére felriadtam, pedig csak a hajnali szellőcske simogatására rezdültem meg. A napsu­gár már kezdte olvasztgatni az ablakon a jégvirágokat, ami­kor gyorsan kiültem a latrina árkába. Ott volt az is az ablak alatt és tetvészkedtem. Arra jött az én lityinántom, lajthúzásra keresett embereket. Az ártézi kút kívül esett a gettón, oda kellett kimenni vízért. Nekem intett, hogy menjek. Kint, mikor telemértük a lajtot, egy óvatlan pil­lanatban, — míg kezével integetett az őrségnek, hogy most már összeterelhetik a népet, engem a háta mögé bujtatott és mikor elindultak, halkan elköszönt: „Doszvidánjá”. Nem tehetek róla, de úgy éreztem, hogy a szava az anyám hangja volt. Még a melegét is éreztem a szerete­­tének. 1947-ben nagyon el kezdett zengeni, dörögni, villámlani felettem a politikai mennybolt. Egyik reggel diszkíséret jött értem az Andrássy út 60-ból- Bevitték és kihallgat­tak. Egy főhadnagy kérdezett és rögtön írta gépen a kér­dést és feleletet. Nem ütöttek, nem vertek, de légnyomá­­sosan udvarias volt a kihallgatás. Egy-két cikkem nem tet­szett az államvédelmi hatóságoknak, ennyi volt csak a ro­vásomon, de az ilyen csekélység akkor a haláltábort, Recs­­ket is jelenthette. A főhadnagy éppen kihúzta a gépből a jegyzőkönyvet és kéjelegve olvasta, amikor kinyílt a szem­beniévé ajtó és belépett az én volt századomnak egyik kis katonája. A szemünk találkozott. Jól emlékeztem rá. Ak­koriban sorsában beletörődő, életéről lemondó, nyámnyila munkaszolgálatos volt. A sort, ahol állt, mindig elrontotta. Emiatt rugdalták, ütötték, verték a tisztesek. Egyszer ott voltam az elindításnál. Visszakiáltottam: — Hallja, maga ott Grünfeld, — kiáltottam, az Elló-ba induló munkaszolgálatosok után — azonnal jöjjön vissza. A konyhába osztottam be, krumplit pucolni és többet nem vonult ki- Ez a beosztás életmentés volt számára. Nem rug­dalták többet, nem hajszolták. A konyhában felügyelt a gyöngélkedőkre, mert, akit az orvos betegnek nyilvánított, azoknak a konyhában kellett segédkezni, hogy ne lopják ingyen a napot. Ez dandárpa/ancs volt. Az én egykori kiskatonám lassú léptekkel odajött az asz­talhoz. Kivette a főhadnagy kezéből a legépelt jegyzőköny­vet, elolvasta és egyetlen kézmozdulattal ketté tépte és be­dobta a papírkosárba. Utána kitöltött egy kilépési cédu­lát és ideadta nekem. — Nagyon kérem — nézett rám — ne kerüljön többet ide ... és halkan mondta: „Elmehet” ... Esküszöm rá, hogy nem halucináltam- Nem ő mondta, hanem az anyám jósága szólt belőle, t 1949-ben, amikor már csak mocsár, ingovány és pocsolya vett körül, egy spiritiszta szeánszon vettem részt. Az asz­talra téve remegtek a tenyereink. Ha megérkezett á szel­lem, emelkedett az asztal. Feltűnt, hogy mindig csak én felém. A szeánszvezető figyelmeztetett, hogy ne nehezed­jek az asztalra. Ettől kezdve felemeltem a tenyeremet, mégis nálam, felémdőlve emelkedett és szinte diadalmasan kopogtak alattam az asztallábak. — Médium van közöttünk — állapította meg a vezető hölgy és rámmutatott. S akkor hívni kezdte az anyá­mat ... Egy kis poharat tettek a kör alakú papirosra, ame­lyen á-b-c sorrendben sorakoztak a betűk. Ahogy megérin­tettem a poharat, azonnal táncolni kezdett és végigszágul­­dott a betűkön. Nekem be kellett húnyni a szemem. A be­tűk pedig kiadták az édesanyám üzenetét: — „Kanadába menj laphoz” ... ó jelölte hát ki jövendő sorsomat. S alig, hogy megér­keztünk Kanadába, az egyetlen, akkor itt megjelenő heti­lap szerkesztője azonnal hívott. A feleségem nem engedett. „Eleget politizált maga — hányta szememre — és látja, hogy mire vitte. Itt ne kezdje újra élőiről.” Hát ezek az én életem nagy csodái és ha hiszik, ha nem, én minden este beszélek az édesanyámmal. A képe ott függ a falon, az íróasztalomnál és egyszer, mikor súlyosan vétkeztem ellene, — nem fogadtam szót neki —, sírva fa­kadt ... A könnye jól látható még most is az arcán, ahogy kicsordult a szeméből. Mostanában szinte kényszerít arra, hogy minden igazságtalan szenvedésről írt könyvet, főleg a zsidók lágeri életét, elolvassam. Éljem át a megaláztatá­sukat, az éhséget. Legyen fogalmam a krematóriumokról és lássam, hogyan dobálják be a máglya lobogó lángjaiba az anyjuk melléről letépett csecsemőket. A halálnak ezt a borzalmát átéleti velem. Fájdalomtól elgyötörtén, tikkad­­tan, forrón, cserepes szájjal, lázasan kérdeztem tőle: — Mire való ez? Minek kell nekem ezt látni, drága jó Anyám? Mondd, miért? Én nem akartam ezt, én nem csi­náltam. Én tudtam a kezdeLkezdeténél, hogy egyszer ezért mindannyiunknak fizetni kell... — Azért kell elolvasnod, — válaszolja — szája kemény vonásra árkolódik — mert, aki mind ezt tudja, az köny­­nyebben hal meg... Név- és születésnapra, de MINDEN alkalomra könyvet adjunk ajándékba. Az, utolsó alkalom, még van pár darab az emigráció ismert írója: i,Székely Molnár Imre “Az apostol és a paradicsommadár“ című könyvéből. A kötet borítólapját Szász Endre, a világhírű festő­művész készítette. A 320 oldalas vastag könyv egy teljes regényt tartalmaz. Humo­ros történetek ezek, amelyekben az író elmondja kórházi élmé­nyeit. A könyv többi része visszaemlékezés. Beszél Ady Endré­ről, Honthy Hannáról, de lenyűgözően érdekes, amit Kodály Zol­tánról, Bartók Béláról, Szabó Dezsőről ír. Külön szenzációs Va­­szary Gábor önvallomása az életről és rendkívül érdekes Pest leghíresebb jósnőjének figyelmeztetése a soron következő har­madik világháborúról. “Az apostol és a paradicsommadár* megrendelhető az összeg előzetes beküldése mellett a szerző címén: SZÉKELY MOLNÁR IMRE, 33 Ledbury St., Toronto MSN 2Y8, Canada A könyv ára 6 dollár. TÓTH TV. és STEREO ÜZLETE ÉS JAVÍTÓ MŰHELYE. , 420 WILSON AYE. (a king high plazán) Színes TV.-ék mór S390.-tól, stereók $ 145.-tól és 8 track kocsi stereók beszerelve már S65.-tói, AM, FM stereo kocsi rádiók állandóan van raktáron. ADMIRAL, PHILIPS, SHARP és HOLIDAY márkák. Nyugaton a Bathurst-tó'l, a Wilson Avenue-n INGYEN PARKOLÁS Nyitva 6 napon át, d.e. 10-től, este 7 óráig. MINDEN VEVŐNKNEK AJÁNDÉK. TELEFON : 633-1332

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents