Menora Egyenlőség, 1974. július-december (13. évfolyam, 518-542. szám)
1974-07-13 / 519. szám
LIBERÁLIS GYŐZELEM KANADA: A hat évvel ezelőtti Trudeau-mánia Margaret-mániával megerősítve visszatért Kanadába és abszolút többséget hozott a liberálisoknak. Kanada lakossága nyilván nem látta értelmét, hogy a liberális kormány által bemutatott kielégítő költségvetés ellenére, úi választásokat tűzzenek ki. A kormánybuktató ellenzék egyik vezetője, David Louis, aki közvetlen okozója volt a kormány bukásának, 40 évi politikai múlt után visszavonulni kényszerül. A választások egyetlen vitapontja az infláció volt. Ezt a szomorú nemzetközi jelenséget részben a vietnámi háború, részben az energiaforrások lassú kiapadása, nem utolsó sorban pedig a nyugati társadalom szükségleten felüli költekezése következtében előálló árúkereslet idézte elő. Kanada nagyban külkereskedelmére van utalva. Kereskedelmének legalább 70 százalékát hatalmas szomszédjával, az Egyesült Államokkal bonyolítja. így az infláció elleni harcot Kanada különleges földrajzi, gazdasági és politikai helyzete folytán a konzervatívok által felmagasztalt bér- és árrögzftéssel .nem lehet megoldani. Az N.D.P. viszont elfelejtette, hogy a tőkés rendszerben a profitmotívum túlzott adózással könnyen letörhető s ez a termelést veszélyeztetné. Mindezek ellenére szükséges, hogy az újra megválasztott liberális kormány a felesleges kiadásoktól az adófizetőket mentesítse. MIT AKAR AZ IZRÁELI KORMÁNY ELLENZÉKE? INTERJÚ ARIK SÁRON ÉS SMUEL TAMIR KNESZET - KÉPVISELŐKKEL. Az Izraeli ellenzék fogalma alaposan megváltozott. Mindenekelőtt a Vallásos Nemzeti Párt, sok évtizedes kormánybeli tevékenység után néhány hete az ellenzéki padsorokba irányította át a képviselőit, ahol már régen ott ül az Agudát Jiszraél és a Poalé Agudát Jiszraél parlamenti tagozatának öt tagja is — utóbbi csoport csak belpolitikai kérdésekben számít ellenzéknek, mert külpolitikai vonatkozásban rendszerint a kormánnyal szavaznak — és adva van a "Likud" nevű nagy ellenzéki tömb is, amely szintén nem egységes. A Likud alkotóelemei a következők: A Chérut, a Liberális Párt, a Szabad Központ és Ben Gurion egykori szélsőséges híveinek csoportja, a "Mámláchti", vagy az "Ájin-Mem"-llsta képviselői. Az utóbbi időben egyre több a nézeteltérés az ellenzék körében. Alább két érdekes interjút adunk Arik Sáron szolgálaton kívüli tábornokkal, aki a liberális csoport egyik hangadója a Likud-on belül, és Smuel Támir képviselővel, a Szabad Központ vezérével, aki a napokban azzal keltett figyelmet, hogy egy gyűlésen éles támadást intézett Begin, a Likud vezére ellen. Sáron tábornok azt fejtegette az interjút készítő újságírónak — a Mááriv munkatársának —, hogy véleménye szerint a demokratikus parlamenti rendszerben konstruktív szerepe van az ellenzéknek. Figyelni kell a kormány tevékenységét és nem szabad takarékoskodni a bíráló szóval. Súlyos esetben fel kell vetni a bizalmi kérdést és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a kormány ne kapjon bizalmat a parlamentben. De ez nem Jelenti, hogy az ellenzék közvetlen célja a kormány megbuktatása. A Nixon-látogatást követő helyzetről ezeket mondotta Sáron K neszet-képviselő: ÚJABB HIBA A HELYZETMEGÍTÉLÉS KÖRÜL — Azt hiszem ismét súlyos hibát csinálunk a helyzetmegítélés terén, akárcsak a Jomkipuri háború előtt. Az arabok helyzetét lélektani és tényleges értelemben is nagyon megerősítette Nixon elnök látogatása és az erő birtokában nem a békéről, hanem az Izráel elleni háború szükségességéről beszélnek ma is az arab vezetólc. Miért nem hiszünk nekik mi, izraeliek ? Én megtanultam hinni az araboknak. . . — Hogyan vélekedik az egyiptomiak atomkohójáról amelyetAmerikából kapnak Nixon ígéretének megfelelően ? AZ OROSZOK ÓVATOSAK AZ ATOMMAL — Nagyon súlyosan ítélem meg a helyzetet és nem adok igazat azoknak, akik szerint más országok is ellátták volna atomfegyverrel Egyiptomot. Tény, hogy eddig senkitől sem kaptak, az oroszoktól sem. Hogy miért? Az oroszok nagyon óvatosan bánnak az atommal. Százszor is meggondolnak minden lépést, mielőtt megtennék — ha az Összefügg atompolitikájukkal. Az amerikaiak most megígérték Egyiptomnak az atomkohót és mivel nem szabad hinni abban, hogy békés célokra használják fel — a szándékuk eleve háborús —, szerintem előbb-utóbb kénytelenek leszünk megelőző háborút indítani ellenük, mert különben a létünk veszélybe kerül. Az a kérdés, hogy Egyiptom élén felelős vezetők kormányoznak-e. Erre a kérdésre én határozott nemmel tudok csak felelni. Smuel Támir képviselő, aki Beginnél is szélsőségesebb személyiség az izráeli közéletben, a Mááriv című telavivi déli lap munkatársának azt fejtegette, hogy az ellenzék legközvetlenebb feladata most a kormány megbuktatása és új választások kiírásának szorgalmazása. FORDUL A KOCKA ? Azt reméli Támir, hogy a következő választásokon megfordul a kocka és a mai kormánykoalíció pártjai átkerülnek az ellenzék oldalára. Bizonyítékként arra utal, hogy lám, a néhány nappal ezelőtt tartott bizalmi szavazáson — amelyre az ellenzék által beterjesztett bizalmatlansági indítvány adott alkalmat a külügyminiszter egyik erősen vitatható tartalmú nyilat^ kozata miatt —, akkor 60 : 50 volt a szavazatok aránya. — Sok bizalmatlansági Indítvány feletti szavazásra emlékszem az izráeli Kneszet 26 éves története folyamán, de ilyen szerencsés arány — ellenzéki szempontból —, még soha nem volt — mondotta Támir képviselő. — Ez arra mutat, hogy közel vagyunk a rendszerváltozáshoz. A kormány nem rendel- 1 kezik a nép döntő többségének bizalmával, tehát meg kell a kormányt buktatni és új választások ; kiírását kell szorgalmazni. Szerintem — folytatta az interjút —, ez most az ellenzék legfőbb cél- ■ kitűzése. AZ ÍGÉRET szép szó, DE. . . A képviselő végül azt fejtegette, ; hogy meg kell győzni az amerikai kormányzat, illetve a törvényhozás vezetőit, miszerint súlyos ! helyzetet, a háború felujulásának közvetlen veszélyét Jelenlené, ha _ atomkohóval szerelnék fel Egylp- " tomot és tüzzük ki célul, hogy Nixon ígéretéhez ne járuljanak . hozzá Washingtonban. Az amerikai elnök esetében ugyanis módosul a régi, bevált közmondás: Az ; ígéret szép szó, de ha visszavonják — úgy jó . . . *** Meg kell jegyeznünk, hogy Támir első számú ambíciója: ö akar az > ellenzék vezére lenni. Ezért támadja Begint és ennek a célkitü- . zésnek jegyében tárgyal most a " Vallásos Nemzeti Párttal a parlamenti együttműködésről, illetve ■ egy közös blokk szervezéséről. Nem a Likud és a VNP, hanem a Likud-on belüli Szabad Központ és a 1 VNP létesítene parlamenti blokkot. Támir számítása egyszerű. . Azt hiszi, illetve reméli, hogyha a ' Likudon belül nemcsak a sajátSzabad Központ-jának szerény erejét - tudja maga mögött, de ő "szállítja" a Vallásos Nemzeti Párt tíz Kneszet-képviselőjének ellenzéki | szolidaritását is, akkor biztos őt választják meg az ellenzék élére. Vessük fel a kérdést, hogy elképzelhető-e mindez. Aligha. Begin nagyszerű erőben van és nem ; foglalkozik a visszavonulás gondolatával. Ha egyszer mégis búcsút mond a közéletnek, az a leg- ■ valószínűbb, hogy a Likud legerősebb komponense, a Chérut ad majd . új vezért, nem a Szabad Központ. 1 Ha nem — akkor is a liberálisok i ( következnek, mint a Llkud 2. számú !' erőcsoportja. Ebben az esetben Arik (Ariéi) Sáron szolgálaton ki- - vüll tábornok a legesélyesebb Je- ' lölt. Róla elképzelhető, hogy egyszer még az Izrael 1 ellenzék vezé- : re lesz. Álszent krokodilkönnyek kuneitráért.- Istenem, micsoda vandalizmus" horkant fel az angol tábornok, mikor megmutatták neki Kuneitra tönkrelőtt házainak maradványait. “Ez mind a zsidók műve, kérem", mondta meggyőzően a szfriai idegenvezető. “Mielőtt a zsidók átadták volna a megegyezés értelmében a várost, a házakat barbár módon lerombolták." Az angol és német tábornokok felháborodva nézték a “civilizálatlan barbárok" rombolásait. Persze, a számukra nem újság, hogy az arabok- még a meg nem lévő csillagokat is lehazudják a békés Tejútról. Az azonban megdöbbentő, hogy Jól tájékozott, kitűnően informált, magasrangú katonatisztek ne lettek volna tisztában a ténnyel, hogy a hatnapos háború folyamán az izráeli katonák hosszú, keserves harcok után csak úgy tudták Kunaitrát bevenni, hogy minden egyes lakóházért késhegyremenő küzdelmet folytattak. Ilyen közelharcokban a küzdő felek természetesen nem lehetnek tekintettel a házak épségének megőrzésére,s a hosszú, fárasztó csatározások után a város romokban állt. Az izráeliek, találó módon, Kuneitrát a “szellemek város" névvel tüntették ki, mivel azt csupán szellemek lettek volna képesek lákásként felhasználni. E sorok írója 1972— ben járt Kuneitrában: ez a város akkor nem sokban különbözött Karthago romjaitól. Persze, a nyugati katonatisztek szerényen megkérdezhették volna a vezetőtől, hogy vajon változott-e a város képe az 1967-es háború óta: Majd bolondok lettek volna olajszállításaikat kockáztatni Izráelért. Egyáltalán, mi közük nékik Izráelhez? Ha a szfriaiak propagandának kívánják felhasználni Kuneitrát, miért ne adjanak ők ahhoz segédkezet? Ne várjunk szentimentalitást. A világ lelkiismeretén a vészkorszak semmit sem változtatott. Antonio Rosso középkori jezsuita pap mondását még ma is használják: “Ha humanitásról van szó, úgy ne beszéljünk a zsidókról. Ha zsidókról beszélünk, úgy kapcsoljuk ki a humanitást." TERJESZKEDIK AZ ATOMKLUB. Csupán hetekkel ezelőtt döbbentünk rá, hogy India — sikeres a^omrobbantása után — most a hidrogénbomba előállításával foglalkozik. Azóta a Jelentkezők egész sora készül felvétetni magát az emberiség kipusztítására alakult klubba. Románia kijelentette, hogy ő is felvételét kéri. Jugoszlávia ugyancsak jelentkezett. Argentina, Svédország, Svájc, Izráel és Japán képesek atombomba előállítására. Egyiptomot természetesen politikai okok vezetik a bomba megszerzésére. Szádát így könnyen megvalósíthatná Naszszer álmát, s vezetője lehetne a világ arab nemzeteinek. LIBANON NEM AKAR RAKÉTÁKAT. Úgy látszik, Libanon végül is kezd józan észre térni. Határozottan ellenzi, hogy 20 millió dollár értékű rakétát helyezzenek el a terrorista táborokban. Ugyancsak kérte, hogy a genfi tárgyalások folyamára a terroristák függesszék fel merényleteiket. Azok megígérték, hogy libanoni területről egyelőre nem indítanak akciókat. Vajon lehet-e a banditák Ígéretében bízni? DEMOKRATA BUK ÁS 1976.-ban ? A demokrata vezetőknek el kell fogadniok a fájdalmas valóságot. Határozottan megerősödtek a novemberi parlamenti választásokra, viszont rendkívül gyengék az 1976-os elnökválasztásokra. Ennek főképpen két oka van. A parlamenti választásokat főleg helyi események és helyi személyiségek fogják befolyásolni. Nemzeti problémák itt csupán másodrendű fontossággal bírnak. A pártok nemzeti illetve nemzetközi tükörképe nem lényeges a szavazók szempontjából. Az elnökválasztások alkalmával azonban éppen ellenkezőleg, a párt nemzetközi ereje és megítélése a domináló tényező. Ez volt az oka a republikánus Goldwater csúnya bukásának a demokrata Johnsonnal 1 szemben. A Nixon választások alkalmával a republikánus párt nemzetközi tekintélye megnövekedett, s Nixon főleg ennek köszönhette példátlan győzelmét McGovern fölött. Ez a titka annak, hogy a demokraták rendszerint győztesei a parlamenti választásoknak, azelnökválasztásoknál viszont gyakran vesztenek. A demokraták jelenleg megvannak győződve arról, hogy szakftaniok kell a baloldallal, mely csupán egy McGovernt volt képes kitermelni, s a balfcözépről kell jelöltet választanak. Eddig azonban törekvéseiket nagy siker nem koronázta. McCarthy szenátor és McGovern baloldali hívei nem fogják egykönnyen ^eladni a küzdelmet. Konokul eltökélték , hogy a párt baloldali vonalát fokozzák. Számuk nagy, befolyásuk és tekintélyük erős. A döntő próba a baloldal és a közép között decemberben, Kansas Cityben lesz, amikor a párt 2509 delegátusát fogja megválasztani. Eddig csupán a delegátusok egynegyedét választották meg. A közép egyelőre egy árnyalattal vezet. A McGovern stílusú új baloldal erős határozottsággal zárkózik fel mögöttük. George Wallace támogatói gyenge harmadikként futnak, siralmas 4 százalékos töredékkel. Kalifornia és New York delegátusait azonban még nem választották meg, pedig ezek az államok a demokrata új baloldal fellegvárai. A Kansas Clty-i kongresszus választási eredményei olyan erős befolyással lehetnek ar demokrata párt politikai vonalára, hogy a párt elnökválasztási sikereit teljesen meghiúsíthatják. Ez a párt fogja meghatározni a párt követendő politikáját, lerögzíteni szabályait, és megválasztani a Demokrata Nemzeti Bizottság tagjait. E választások döntik el, hogy vajon a demokrata párt az új baloldal zászlajával vonul-e az 1976-os elnökválasztási küzdelmekbe vagy sem. Négy hosszú év kellett ahhoz, hogy a republikánus párt rájöjjön: szélsőséges, jobboldali politikájával megbukott. Ez az időszak 1964-től 1968-ig tartott. Lehet, hogy az idei Kansas Clty-i választásokkal elkezdődik egy erős baloldali irányzat a demokrata pártban, s újabb négy, esetleg nyolc év kell majd ahhoz, hogy felfedezzék: az ilyen politikai vonalvezetés biztos halálra van KUNEITRA • 1
