Menora Egyenlőség, 1974. július-december (13. évfolyam, 518-542. szám)

1974-12-07 / 539. szám

1974. december 7. * MENORA

3. oldal

JUGOSZLÁVIA,1974

forgalom hasznát "arányosan" osztlák szét, azaz a horvátok munkájából

az elmaradottabb "fejlesztik".

köztársaságokat

Bratszvo— Jedinsztvo

TITO ELNÖK Mi lesz utána?

A húszmilliós, soknemzetiségű Jugoszlávia az európai, sőt világpolitika egyik legnagyobb kérdőjele. A nagy kérdés az, hova, merre tart majd az ország, hogyha a 82 éves Tito elnök eltűnik a színről? A választ a jugoszlávok már megadták és az úgy hangzik: Belgrád követni fogja eddigi, el nem kötelezett, tömbökön kívüli külpolitikáját, belpolitikailag pedig a szocializmus sajátos útját járja. Persze, közismert, hogy a kisnépek sorsába önmagukon kívül mások is beleszólnak. Jugoszlávia 1948 óta — amikor kivált a szovjet tömbből — amolyan politikai senkiföldje lett és ezt az állapotot Moszkvában és Washingtonban is tudomásul vették. Moszkva azonban — bár tagadja — nem adta fel a gondolatot, hogy Belgrád előbbutóbb visszatér a Kreml hűségére.Sokan úgy vélik, hogy a politikai körülmények kedveznek ezeknek az elgondolásoknak. Jugoszlávia nemzetiségi ellentétei élesednek és ha az egység jelképe, Tito meghal, a várt politikai zavarosban Moszkva bizonyára halászni fog, jugoszláviai híveire támaszkodva. Természetesen nyitott kérdés, hogy Amerika mit szólna ahhoz, ha Belgrád ismét visszakerülne Moszkva szárnyai alá. Egy ilyen fejleménynek rendkívüli stratégiai, politikai kihatásai lennének.

Belslí ellentétek

Jugoszlávia lakosságának valamivel több mint egyharmada szerb, ennek ellenére a szerbek játsszák a politikában és a gazdasági életben a főszerepet. Ezt a tényt különösen a horvátok kifogásolják. Az ötmilliós, katolikus, kulturálisan nyugati orientációjú horvát nép régi vágya, hogy önálló legyen. Nem jól érzik magukat a

A Testvériség-Egység jelszava az adott körülmények közt ironikusan hat ugyan, de pozitív vonatkozásai is vannak. Ha másban nem is; abban a legtöbb szerb, horvát, szlovén és macedón teljesen egyetért, hogy az orosz " felszabadulásból" nem kér. Belgrádban nem is csinálnak titkot abból, hogy az állam függetlenségét " bárhonnan jövő agresszió ellen", fegyverrel megvédik. A hangsúly a bárhonnan-on van és mindenki tudja, hogy Moszkva, illetve a szovjet tömb értendő alatta.

Belgrádban nagy izgalmat és aggodalmat keltettek a szeptemberi magyarországi hadgyakorlatok, amelyeket — aligha véletlenül—Mohács térségében tartottak magyar, szovjet és csehszlovák alakulatok részvételével. Belgrád ugyan igyekezett agyonhallgatni a montenegrói " kominformista" szervezkedést, de a sajtó nem^sinált titkot abból, hogy az "Öj Kommunista Párt" mögött Moszkva támogatása húzódott meg, amint arra különben a politikai per során bőséges bizonyítékkal szolgáltak. Belgrád és szomszédai közt — Románia kivételével — rossz a viszony. Olaszországgal és Ausztriával rendezetlen határkérdések rontják a légkört, Macedonia hovatartozása miatt hűvös a viszony a bolgárokkal, az albánok a kétmillió jugoszláviai albán helyzetét kifogásolják. Egyedül Budapest igyekszik — a Moszkva által engedélyezett határok közt — jóviszonyt tartani Belgráddal és Kádárék még csak szóba se hozzák a 600 főnyi délvidéki magyarság sorsát.

Belgrád pártvonalon is a maga útját járja. A szovjet tömbbel az államközi viszonyhoz hasonlóan, pártvonalon is korrekt a kapcsolat, de a jugoszlávok erőteljesen kiállnak a kommunista pártok függetlensége mellett és a maguk ügyeibe senkit sem engednek beleszólni: se Moszkvát, se Pekinget.

Gazdasági nehézségek

Jugoszlávia amolyan se hús se hal szocializmust épít, amelyben a kapitalista és szocialista rendszer jellegzetességeit próbálják összehangolni. A mezőgazdaság csupán 20%-ban van kollektivizálva, a másik 80-on egyéni gazdálkodás folyik. Az ipar és a szolgáltatások államosítva vannak, de a magánkezdeményezésnek elég széles lehetőségei vannak. így sok a maszek kiskereskedő, vendéglős, iparos. Az úgynevezett munkás önigazgatás eléggé bonyolult rendszerében a munkásságnak is jelentős beleszólási jogot biztosítanak a gyárak, üzemek, vállalatok irányításába. A párt vezetőszerepét persze nem lehet kétségbevonni és a társadalmi, politikai, gazdasági élet pártirányftását — több éves liberalizálás után — ismét erőteljesen szorgalmazzák. Jugoszláviának két fő jövedelmi forrása van, a vendégmunkások és a turisztika. Egymillió jugoszláv munkás dolgozik Nyugateurópában — ebből 600 ezer Nyugatnémetországban — akik évente egymilliárd, 300 millió dollárt küldenek haza. Az idegenforgalomból származó bevétel 1973-ban 650 millió dollár volt. Ez azonban csak az érem egyik oldala. A felemás gazdasági rendszer és a nemzetközi gazdasági recesszió növekvő következményeit Jugoszlávia egyre jobban megérzi. Az országban jelenleg 400 ezer munkanélküli van, az össz-munkaerő 9%-a van munka nélEnnek a kisgyereknek nagy gondja van: hogy lehet bejutni egy iskolába, amelynek alapzatát kiásták, és a lépcsőhöz csak a mély szakadékon keresztül lehet átkapaszkodni

federális államban a szlovének sem, a macedónokról nem is szólva, akik miatt régóta mélyek az ellentétek Belgrád és Szófia közt. A belső ellentétek jele nemzetiségi vonalon a horvát és szerb nacionalizmus gyakori ütközése. Horvátországban a jobboldali usztasa mozgalomnak ma is szép számmal vannak hívei, amit éppen most folyó usztasa-perek tanúsítanak. De még a horvát kommunistáknak is elegük van a Központi irányftásból, ez az oka annak, hogy a zágrábi pártvezetőséget mostanában évente leváltják Belgrádból. Az ifjúság nacionalista hátterű elégedetlenségét tanúsítják az elmúlt évek zágrábi diáktüntetései. Az ellentéteket csak élezik a gazdasági problémák. A horvátok sérelmezik, hogy bár ez a tagköztársaság a legfejlettebb gazdaságilag a hat közül, ennek ellenére Belgrád fölözi le a hasznot, olyanformában, hogy a horvát ipar és idegenkül. Belgrádban mély aggodalommal gondolnak arra, mi lesz, ha a nyugati országokból hazaküldik a jugoszláv munkásokat, hogy a saját, növekvő munkanélküliségen enyhítsenek? A külföldön dolgozó jugoszláv munkás átlagosan háromszor annyit keres, mint odahaza keresne. A visszatérő százezreknek a kormány egyszerűen képtelen lenne munkát adni. A növekvő bajokra jellemző, hogy a dinárt 1971-ben 31%-kal, pár hónappal ezelőtt újabb 7%-kal értékelték le. Jelenleg egy dollár 17 dinárt ér.

Különösen az iparcikkek árai emelkednek rohamosan. Az elmúlt 12 hónapban 30%-os volt az infláció, a bérek csak 4%-kal emelkedtek. Az életszínvonal nagyjából a magyarországival van azonos szinten.

Egy szakmunkás átlagosan havi 2500-3000 dinárt keres, a termelőszövetkezeti parasztok 1800-2000 dinárt, az egyénileg gazdálkodó parasztok valamivel többet. A mérnöki keresetek 4-7000 dinár közt mozognak, egy orvos havonta 8-10.000 dinárt keres, a kisvállalkozók havi jövedelme 2-5 ezer dinárra tehető. Természetesen Jugoszláviában is van új osztály,

Dalmácia légkörén is máig érezni a monarchia légkörét és természetesen az olasz hatástFkimétőlCattaroig, vagy ahogy most mondják Riekától Kotorig. A dalmát tengerpart felejthetetlenül szép, a parti hegyek szinte ráhajlanak az Adria kék hullámaira, amelyeket így őszidőben a szerb hegyek felől fújó bóra szél borzol. Dalmáciában sok új szállodát épftettek, Belgrád nagy súlyt helyez az idegenforgalomra.

Montenegro, Szerbia és Macedónia azonban Balkán, csupa nagybetűvel. Belgrád az elmúlt években nagyon kiépült ugyan, a földrengéstől elpusztított Skopje-t is teljesen újjáépítették és modern város van a régi helyén, de a többi szerb és macedón városok: Sabác, Kragujevác, Nis,

a montenegrói Niksics, Cetinje magukon viselik a régvolt török idők emlékét. Ötszáz éven át török kézen volt ez az országrész, aki nem tudná, rájönne a lakosság ruházatáról: a

buggyos nadrágokról, széles bőrövekről, felkunkorodóorrú papucsokról, a férfiak török fezéről és a nők arca előtti fátyolról, amely csak igen lassan megy ki a divatból. Hercegovinában, Boszniában, ahol mohamedán a nép vallása, az öreg bosnyákok egyike-másika még 3-4 feleséggel is rendelkezik. A többnejűséget persze rpár a háború után eltörölték, aztán ki is tudna eltartani egynél több aszszonyt manapság — az egyéb jellegű férfi-jellegű problémákról nem Is

A jugoszláv haderő: bárhonnan jövő veszély ellen

amely a politikai, technikai, menedzser elit tagjaiból tevődik össze. E- zeknek a havi jövedelme jóval nagyobb. Érdemes szót ejteni az utóbbi években ismét elharapózó korrupcióról, amelyet szigorú rendelkezésekkel sem sikerült eléggé megfékezni. Ami az árakat illeti: egy férfiruha ezer dinárnál kezdődik, de jobb minőségért ennek a háromszorosát is el-, kérik. Cipő250-300dinár,férfiing80- 90 dinár. A fekete-fehér televízió 4 500 dinárnál kezdődik, egy kisautó 4 5-50 ezer dinár. Az alapélelmiszerek nem drágák. Egy kiló kenyér 3, cukor 5, burgonya 5, marha és disznóhús 28- 30 dinár kilónként.

A lakáshelyzet krónikusan rossz, különösen a nagyvárosokban. Egyedül az egymilliós Belgrádban 80 ezer lakás "hiánycikk". A lakosság több mint fele még mindig a mezőgazdaságban dolgozik, de egyre többen költöznek a városokba a vidék egyhangú és civilizálatlan körülményei elől menekülve, vagy munkaalkalmat keresve.

Balkán

Jugoszlávia balkáni ország még mindig és ezen a tényen nem sokat változtat az, hogy Tito európai szintre akarja emelni. Hogyha az ember átlépi a Száva folyót, megváltozik a táj, a ruházat, a nyelv és a szellem. Szlovénia, Horvátország és természetesen a Vajdaság továbbra is magán viseli az osztrák-magyar monarchia számos külső jelét. Megvannak a régi, Ferenc Jóska idején épült középületek, a jellegzetes klasszicista stílus, amely elkíséri az utast Innsbrucktól Brassóig, Szarajevótól Krakkóig. Még Bosznia-Hercegovina sem vetkőzte le a Habsburg-világ külső nyomait. A keskeny nyomtávú vicinális vonalakon a bosnyák hegyekben még látni itt-ott öregesen pöfögő mozdonyokat "Ganz Danubius Gépgyár, Budapest" felírással és régi-régi évszámmal. A messziről jött utast öreg bosnyák igazítja el, tört magyarsággal a zenicai állomáson. Hol tanulta ? Miskolcon szolgált a bosnyák ezredben még a régi jó békeidőben, amikor Mostartól Pilsenig lehetett utazni útlevél nélkül.

szólva. Vajdaság máig vegyes lakosságú. A szerbek és a magyarok száma nagyjából egyforma és sok helyen még a németek is túlélték a 45 utáni véres megtorlásokat. Aránylag nagyobb zökkenők nélkül élnek magyarok és szerbek egymás mellett — de azért senki sem téveszti szem elől, hogy nem Budapest hanem Belgrád a fóVáros. Azt minden esetre el kell ismerni, hogy, jóllehet a kisebbségek asszimilációja a távlati cél, a jugoszláv kormány nem erőlteti az aszszimilációt és e téren sokkal humánusabb módszereket használ, mint a csehszlovák, különösen pedig a román rezsim.

Szabadabb a légkör

Bár a kommunista párt és a szerbek irányító szerepéhez nemigen fér kétség, Jugoszlávia politikai légköre összehasonlíthatatlanul szabadabb, mint bármelyik keleteurópai államé, Magyarországot is beleértve. A lapokat a párt adja ki, de sokkal nyíltabban írhatnak és sokkal szabadabb szelleműek, mint a többi keleteurópai újságok. A bírálat köre is jóval szélesebb. A világ eseményeit is tárgyilagosabban tálalják az olvasó számára.

Az irodalomban nem kötelező az ún. szocialista realizmus, és a művészetek szabad fejlődése elé sem gördítettek különösebb akadályokat. A kisebbségeknek saját lapjaik, folyóirataik vannak, a nyugati lapok, magazinok minden cenzúra nélkül bejutnak az országba a Vatikán hivatalos lapjától az Osservatore Romano-tól a Playboy-ig. Az idegenforgalom szempontjait kell bizonyára keresni amögött, hogy a turistákat a határokon csak forma szerint ellenőrzik, de gyakran egyáltalán nem.

Sok keleteurópai nyaral elsősorban Dalmáciában, de a pénzt nem ők, hanem a nyugatiak hozzák, elsősorban a nyugatnémetek. A délszlávok persze

(folytatás a 6. oldalon)

JOCH AN AN CARMEL HELYZETMAGYARÁZATA

A NAGY KÜLÖNBSÉG

Egy kérdésben az izráeli zsidó közvélemény legalább kilencvennyolc százaléka teljesen azonos véleményen van. Abban nincs különbség kormány és ellenzék között, hogy mindnyájan csaknem egyforma keménységgel hangsúlyozzuk, hogy az úgynevezett " Palesztinái Felszabadítási Front'-tal vagy a terrorista bandákkal, soha semmilyen körülmények között és semmilyen formában nem folytatunk tárgyalásokat.

Azt hiszem, hogy körünkben csak egészen kicsiny és jelentéktelen szélsőbaloldali szekták vallnak más álláspontot, de ezeknek a súlya tényleg a nullával egyenlő.

Nem változtat ezen az álláspontunkon, hogy hány szavazattöbbséggel hívták meg az UNO közgyűlésére a gyilkos főharamia Jasszer Arafátot, és mégkevésbé az, hogy micsoda üdvrivalgással fogadták szégyenszemre ott ezt a tömeggyilkost.

Izráel álláspontja ezen a téren teljesen egyértelmű. Mi csak egy találkozási pontot ismerünk köztünk és a terroristák között, és ez a harcmező. Nem érdekel minket, hogy ki és milyen formában ismeri el ezeket a banditákat, mi minden eszközzel küzdeni fogunk ellenük és célunk változatlanul az elpusztításuk.

Tudom, hogy sokan vannak a világban akik szkeptikusan fogadják ízráelnek ezt az álláspontját. Ezek azt mondják, hogy ehhez hasonló kijelentéseket már sokszor hallottak az elmúlt évtizedek során. Angolok, franciák, portugálok, belgák egyként azt hangsúlyozták a legkülönbözőbb időpontokban, hogy terroristákkal soha nem fognak tárgyalni, azután egy nap megváltoztatták álláspontjukat, és nemcsak tárgyaltak velük, hanem megegyezésre is jutottak.

Ennek a véleménynek a birtokosai nem tulajdonítanak fontosságot annak sem, hogyArafát terroristái gyilkos haramiák. Mi az érvük ezzel szemben.

Rámutatnak arra,hogy az FLN Algériában nem volt kevésbé véreskezű és gyilkos mint a palesztinaiak. Emlékezzünk csak vissza az 1955-ös constantineai tömeggyilkosságra, ahol nők és gyermekek tömege esett áldozatul. Francia nők és gyermekek. Mégis éppen a francia "gloire" megtestesítője, De Gaulle kötött egyezményt velük 1962-ben Evianbanés adta át a hatalmat nekik Algériában. Ma pedig Franciaország és Algéria között a legjobb viszony uralkodik. Az áldozatokat úgy látszik már teljesen elfeledték.

Egy másik esetben Kányában a "Mao-mao" terroristák a legszörnyűbb rémtetteket hajtották végre. Megtámadtak védtelen telepeseket és családostól a legborzalmasabb kegyetlenséggel legyilkolták őket. Az angol kormány véres harcot folytatott a Mao-mao ellen. Azt az embert, aki a mozgalom szellemi vezére, politikai főnöke volt.JomoKenyattát elfogták, és évekig Angliában rabságban tartották. És mi a helyzet ma? Jomo Kenyatta a független Kónya köztiszteletnek örvendő elnöke, a legjobb viszonyban van Angliával. Sőt, ő talán ma a szabad világ szempontjából a legpozitívabb tényező Afrikában. Ugyanakkor éppen Idi Amin, aki akkor mint angol katona harcolt a Mao-mao ellen, ma mint Uganda elnöke, a leginfantilisabb és fajvédőbb afrikai nacionalizmus képviselője.

Akik ezeket a példákat hozzák fel nekünk, izráelieknek, arra akarnak rámutatni, hogy az izráeli "nem"se ér sokkal többet, mint annak idején a franciáké és az angoloké, és attól, hogy Izráel gyilkos banditákkal áll szemben, még eljöhet a nap, amikor leül velük a tárgyalóasztalhoz és megegyezést talál.

Bármennyire is találó és meggyőző első látásra ez a felfogás, a valóságban teljesen téves. Ennek a felfogásnak a hangoztatói ugyanis megfeledkeznek két különbségről. Azegyik Izrael helyzete az angolok vagy a franciák akkori helyzetével szemben. A másik az arab terroristák céljainak különbsége a FLN vagy Mao-mao célkitűzéseitől.

Egy mondatban kifejezve a döntő különbség az, hogy az angoloknak volt miről tárgyalni Kenyattával,a franciáknak leletséges volt megegyezni ap FLN-el, míg ízráelnek egyszerűen nincsen miről tárgyalnia Arafáttal.

Az angolok esetében Kónyáról volt szó, a franciák esetében Algériáról. A Mao-mao nem akarta megsemmisíteni Angliát, és az FLN nem tagadta Franciaország létjogosultságát és nem akart a helyére jönni. Ezzel szemben miről tárgyalhatunk mi, izráeliek, a terroristákkal? Izráel önként való felszámolásáról? Nálunk ugyanis nem gyarmatokról, hanem magáról az országunkról van szó. Az arab terroristák célkitűzése világosan és bevallottan Izráel felszámolása és helyébe egy "demokratikus és világi"arab állam felállítása. Azt is nyíltan hangsúlyozzák, hogy amennyiben sikerül az uralmat megkapniok Jehudában és Somronban, vagy, a gázai sávban, azt csak első lépésnek tekintik Izrael teljes felszámolásához. Arafát és társai felfogása szerint Izráelnek nincs létjogosultsága és ilyen vagy olyan módon, de el kell pusztítani.

Ez a döntő és alapvető különbség, amely lehetetlenné tesz minden tárgyalást Arafáttal. Tegyük fel, hogy eltekintenénk a vértől és az áldozatoktól, amiket okoznak nekünk. Attól azonban nem tekinthetünk el, hogy minden nekik tett kisebb engedménnyel közelebb hozzuk őket végcéljuk eléréséhez, Izráel megsemmisítéséhez.

Az, aki azt kívánja Izráeltől, hogy folytasson bármilyen fórumon tárgyalásokat a terroristákkal, nem mást akar tőle, mint, hogy kezdjen tárgyalásokba saját lépésről-lépésre való felszámolására. Józan ember ilyet nem követelhet meg egyetlen államtól sem. Legkevésbé egy olyan államtól, amelynek megvan az ereje ahhoz, hogy megvédje magát ezekkel a létére törő banditákkal szemben.

magyar SÍRKŐRAKTÁR

hVvhtrvb ilroH* <&• ÍUvohh* /«#••

MANHATTANBAN

287 EAST HOUSTON ST.,-NEW YORK, N.Y. 10002 Telefon: AL 4 - 2360.

Előnyös áron készít minden kívánságnak megfelelő SÍRKÖVEKET