Menora Egyenlőség, 1974. január-június (13. évfolyam, 493-517. szám)

1974-05-11 / 510. szám

MEN 0 EH ♦Mr.August J.Molnár P.O.Box lo84 I» s *.r B r a n s »-Tr* !r m - T ,, Cli» Row Jers 0 . *->. A . 2-y_o.aaii3__ Second class mail registration No. 1373 AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÖSÁG LAPJA Ára: XHI. évf. 510. szám 30 cent, 1974. MÁJUS H.. «aagananMaaeiagaac«a«apewe««£««n«a«^«M»t«.ia8»oaoanaooapann^^ MEGTALÁLJA-E A MEGOLDÁST A REPÜLŐ KÜLÜGYMINISZTER? Izráeli tank őrzi az állásokat a Hermon tetején. Nancy, az ifjú feleség nem panaszkodhat, hogy férje nem viszi eleget magával Üzleti út­jaira. Ha a nászút rövid volt is, most van úti élmény bőven, hiszen Henry Kissinger, az Egyesült Államok külügymi­nisztere ezúttal If jú-házas fe­leségét is magával vitte, hat hónap alatt immár az ötödik közelkeleti kőrútjára. Nem tudjuk, vajon szeren­csét hoz-e az ilyesmi vagy sem, de a viharos tempójú Henrynek ezúttal szüksége lenne egy kis mázlira, hogy mostani vállalkozása is sike­rüljön. Ez a mostani útja ner­­hezebb minden előzőnél, és Kissinger még elindulása előtt figyelmeztette is az újságíró­kat: ezúttal ne várjanak tőle csodát. A csoda nem is következett be, legalább is e sorok írása pillanatáig. A professzor már kétszer volt Damaszkuszban, kétszer Jeruzsálemben, köz­ben járt Husszein királynál, beszélt Szádát elnökkel, Gro­­mikó szovjet külügyminisz­terrel, de a megoldás képe csak nem akar kibontakozni. Pedig vannak jelek arra, mint­­iha kivétel nélkül mindenki akarná a békés megoldást, csak éppen nem tudják, hol lehet az ügyhöz hozzákezdeni. Kinek mi az érdeke? A Szovjetúnió az, amelyik­nek a teljes béke legkevésbé szolgál előnyére. De még neki is vannak szempontjai, amik vonzóvá teszik részére! a Go­­láni fennsíkon történő erőel­választást. Az ezen a fronton dúló állandó harcok ugyanis szinte lehetetlenné teszikjiogy a genfi konferencia újból ösz­­szeüljön. És amíg ez meg nem történik, addig a Szovjetúnió nem tud javítani azon a hibán, amit a tárgyalások elsó'mene­tében elkövetett: tudniillik, hogy a teljes kezdeményezést az Egyesült Államoknak en­gedte át. Ennek eredménye­ként került súlyosan hátrányos helyzetbe az arabokkal való kapcsolatában. Az arab álla­mok egymás után állnak át az amerikai vonalra; a legutóbbi napokban még Szíria is az USÁ-val kacérkodik. Szíriának is komoly érdeke fűződik ma már az ’erőelvá­lasztáshoz. Az ő merevségük, hajthatatlanságuk veszélyez­teti az Amerikához való kö­zeledést, márpedig ők is sze­retnék megkapni részüket az “amerikai nagybácsi” aján­dék csomagjából. Háfez Ász­­szád-ék most jönnek rá, hogy a s'zovjet technológia, amire építettek, még elég ingatag lábakon áll. Létkérdés szá­mukra például az eufráteszi duzzasztómű, amit a Szovjet­únió — egy nyugatnémet szak­­véleményt semmibe véve, — kezdett építeni. Most aztán ki­derült, hogy a duzzasztómű aljában olyan sűrö a sólerakó­dás, hogy a gátrendszer előbb­­utóbb összedől vagy csillagá­szati összegekért kell új alap­zatot építeni. Mivel a szfrlai­­aknák ugyancsak keserűek a tapasztalataik a palmyrai foszfátmüvek lengyel beren­dezésével is, amely időnként összedől, nem csoda, hogy egyre sűrűbben kacsintgatnak a nyugati technológia felé. Ezt elsősorban Amerikától kap­hatják meg. De ehhez az szük­séges,hogy Kissinger ne ered­ménytelenül térjen vissza Washingtonba. Szíriának tehát ugyancsak kell valamilyen kompromisszumot nyújtani a goláni békéért/ Ilyen kompromisszumra persze Izráel is kényszerül. A néhány hónappal ezelőtti egyiptomi tárgyalásokkal el­lentétben azonban, az izréli kormány ezúttal nem fél at­tól, hogy Kissinger árúba bo­csátja az országot az ara­boknak. Ha egyáltalán lehet kissingeri csodáról beszélni, úgy ez az, hogy a síma modo­rú külügyminiszter az izrá­­eliek és arabok bizalmát egy­aránt kiharcolta magának. Az izráei kormány már le­tette kártyáit az asztalra ak­kor, amikor Dáján Washing­tonban járt. Hajlandók kivo­nulni az októberi háborúban megszállt területekről; de nem akarnak feladni semmit, amit 1967-ben szereztek. Kis­singer és Aba Eban, izráeli külügyminiszter között volt is ezügyben egy éles szóváltás. Eban szerint ugyanis Kuneitra átadásáról csak a második lé­pésben lehet szó. Kissinger azonban hűvösen így válaszolt: “Ha Kuneitra a második lé­pés, úgy nem lesz második lépés, sőt nem lesz első lé­pés sem.’* Az izréli kormány tehát ebben a kérdésben kény­telen lesz engedményre, de szerencsére Kissinger a szí­rialakkal szemben ugyanilyen erőszakos. Ennek alapján az várható, hogy Izrael meg fog­ja tartani a Goi án-fennsík mindazon részeit, ahonnan a szíriaiak közvetlenül fenye­gethetnék a hegy lábánál el­terülő polgári településeket; feladja a Hermon környékének keleti lejtőit, ahol egy 3 mér­­földes szélességben ENSZ csapatok veszik át az ellen­őrzést. “Nem az a fontos, hogy Szí­riái ágyúk legyenek a Golá­­non, — mondotta Ásszád, — hanem az, hogy ne legyenek izráeli ágyúk,” Ez olyan fo­galmazás, amivel esetleg az izráeliek is egyetérthetnek, főleg akkor, ha a foglyok visz­­szaadása után, kapnak ame­rikai garanciát arra, hogy nem éri őket támadás. Az Egyip­tommal történő megállapodás azt bizonyította, hogy ilyen amerikai garancia van, ez pe­dig nem más, mint a pénz. Amíg az EgyesültÁllamok ké­pes minden szájat betömni a Közelkeleten (és Itt nem a beszédelfojtásra, hanem ame­rikai segítségnyújtásra gon­dolunk), addig van mód a bé­kés állapot fenntartására. És aki időt nyer, életet nyer. Nem ez lesz az első eset a Közelkelet történetében, ami­kor nehéz kérdések évtizedek­re nyitva maradnak, s a vé­gén kiderül, hogy nem is kell megoldani őket, mert az idő nemcsak megoldotta, hanem érdektelenné, idejétmúlttá tette az egész problémát. Mialatt Kissinger ide-oda repülget, a Hermon-hegyen változatlan dühvel folynak a harcok. Mint már többször mondtuk, ennek taktikai Jelen­tősége van. Az elmúlt hóna­pok során 10 izráelivel szem­ben kb. 100 szfriai élet pusz­tult el, s ez az arány a szf­­riaiaknak éppenséggel nem kedvező. Mégis tovább kell folytatniok a harcot, mert ez az egyetlen ütőkártyájuk, hogy valamit visszakapjanak egy megegyezés árán azokból a te­rületekből, amiket botor és gonosz támadásaik eredmé­nyeként elveszítettek. Azok, akik Izráel biztonsá­gát a fegyveres erőben lát­ják, változatlanul hangoztat­ják, hogy a szíriaiakban nem lehet megbízni. Lehet, hogy igazuk van. Nem lehet meg­bízni és mégis kell bízni ben­nük. A közelkeleti örök-hábo­rúból nem lehet másként ki­­evickélni; tehát csak azt mondhatjuk, amit a szuezi csapatelválasztás esetében is mondtunk: Ha negyedszázados harc nem vezetett sehová, most próbáljanak legalább egy évtizedes esélyt adni a tár­gyalásokkal elérhető békének. Még a harcias Dáján Is azt mondta egyszer: “HaSármel- Sejk és a béke között kell választani, akkor a békét vá­lasztom.” Ugyanez vonatkozik — bizonyos megkötöttségekkel — a Golánra és a Hermon­­hegyre is. Jelenleg üzen a területen véres légicsaták, súlyos ágyú­párbajok folynak: emberfölötti műszaki erőfeszítésekkel épí­tik a szerpentin-utakat izrá­eli és szfriai oldalról egy­aránt. A zsidó hadsereg kato­nái a Hermon-hegyi állásokat “Izráel szemének” nevezték el. Ezekről a csúcsokról ugyanis tökéletes ellenőrző kilátás nyílik a libanoni ter­roristák és a szfriai hadsereg mozdulataira egyaránt. Sőt — mint egy kis túlzással mond­ják — szép időben még a da­maszkuszi ablakokba is bele­het látni. Énnek ellenére lehetséges, hogy “Izráel szemét” feladják. Ez ugyan kellemetlen, de nem életveszélyes. Izráelben már hallottak olyat, hogy félszem­mel is lehet valaki eredmé­nyes. A félszemű egykori hős ugyan most elvesztette nép­szerűségét és divattá vált szidni és okolni a háborús veszteségekért. De azért szemléltető példának nem rossz rá hivatkozni. Ha Iz­­ráel olyan eredményes lesz a Hermon-hegyi “szem” el­vesztése után, mint Dáján volt eddigi működésében, akkor nagy baj nem lesz. A félszemii hős elvesztette népszerűségét Kissinger egyelőre fárad­hatatlanul hintázik ide-oda. Mint az ilyen tárgyalásoknál szokásos, a résztvevő felek prüszkölnek, aztán valamiben előbb-utóbb megegyeznek. Az események kibontakozása ez­úttal nehéz, de egy dolgot tel­jes biztonsággal leszögezhe­tünk: Ha az amerikai külügy­miniszternek nem lettek volna komoly esélyei egy megegye­zés létrehozására, nem vál­lalkozott volna erre a mos­tani útra. MEGHÍVÓ A MAGYAR ZSIDÓ KATASZTRÓFA 30. ÉVFORDULÓJÁN RENDEZENDŐ MÁRTIRÖNNEPÉLYRE A hatszázezer magyar zsidó mártír, a náci tömegmészárlás ártatlan áldozatainak emlékére 1974. MÁJUS 19.-én, VASÁRNAP DÉLUTÁN 1/2 3 ÓRAI KEZDETTEL a Park East Synagogue, 163 East 67th Street (Manhattan) alatt RENDEZÜNK. Résztvevő szervezetek: MAGYAR ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGE BNAI ZION MUSZ SZÖVETSÉG CSEHSZLOVÁK, KÁRPÁTALJAI ÉS ERDÉLYI ZSIDÓK BIZOTTSÁGA A KOLOZSVÁRI ZSIDÓ KÖZÉPISKOLA VÉGZETT NÖVENDÉKEINEK EGYÉSÜLETE A BNAI ZION CSOPORTJAI: Beszterce & Vidéke, No. 33; Budapest & Környéke, No. 51; Debrecen & Környéke, No. 46; Dunántúli csoport, No. 142; Miskolc & Környéke, No. 85; Izráel csoport. No. 72; Mármarossziget & vidéke, No. 134; Jókai csoport, No. 162; Kisvárda & Környéke, No. 34; Kassa & Környéke, No. £9; Munkács & Környéke, No. 55; Nagyvárad & Környéke, No. 56; Szöllös & Kör­nyéke, No. 42; Técső & Környéke, No. 23; Teodor Herzl chapter, No. 73; Transylvania Lodge, No. 96; UHJA, No. 164; Visó & Környéke, No. 71. AMERICAN JEWISH REFUGEE AID SOCIETY CENTRAL BUSINESS MEN S CLUB FIRST HUNGARIAN LITERARY SOCIETY HAGGIBOR SPORT CLUB JOSEPH KISS LODGE OTTHON KÖR PANNÓNIA LODGE SZATMÁR & KÖRNYÉKE Az istentiszteletet vezeti: SCHNEIER ARTHUR főrabbi Műsor: A kántori teendőket végzi: GROSZ ERNŐ főkántor (Forest Hills Jewish Center) Az ünnepély vendégszónokai: Hon. LOUIS J. LEFKOVITZ, New York állam főügyésze Dr. SEIFERT GÉZA, a MIOK elnöke Bevezetőt mond ROTH JÓZSEF, a Magyar Zsidók Világszövetsége amerikai tagozatának elnöke. Zárszót mond HERMAN QUITTMAN, a Bnai Zion ügyvezető alelnöke. GAFNIjMIKLÓS operaénekes énekszáma. Mindnyájan legyünk ott és rójuk le kegyeletünket mártírjaink emléke előtt. MEGHÍVÓ (TORONTO) MÁRTÍROK TEMPLOMA 1974. JUNIUS 2.-án VASARNAP d.e. 11 órakor MA'RTIRJAINK ÉS AZ IZRÁELI HŐSI HALOTTAK EMLÉKÉRE tart a BETH SHOLOM 1445 Eglinton Ave. W. (air condition) SZENTÉ­LYÉBEN, melyre szeretettel meg­hívjuk Toronto egész magyar zsidó­ságát. Ünnepi beszédet mond: Dr. ZÁGON ZOLTÁN rabbi és EGRI GYÖRGY Szaval: KERTÉSZ SÁNDOR A kántori teendőket ellátja: KELEN TIBOR Szertartásmester: TARJÁN ANDRÁS TÚZÁLDOZAT NAPJA.

Next

/
Thumbnails
Contents