Menora Egyenlőség, 1974. január-június (13. évfolyam, 493-517. szám)
1974-05-11 / 510. szám
MEN 0 EH ♦Mr.August J.Molnár P.O.Box lo84 I» s *.r B r a n s »-Tr* !r m - T ,, Cli» Row Jers 0 . *->. A . 2-y_o.aaii3__ Second class mail registration No. 1373 AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÖSÁG LAPJA Ára: XHI. évf. 510. szám 30 cent, 1974. MÁJUS H.. «aagananMaaeiagaac«a«apewe««£««n«a«^«M»t«.ia8»oaoanaooapann^^ MEGTALÁLJA-E A MEGOLDÁST A REPÜLŐ KÜLÜGYMINISZTER? Izráeli tank őrzi az állásokat a Hermon tetején. Nancy, az ifjú feleség nem panaszkodhat, hogy férje nem viszi eleget magával Üzleti útjaira. Ha a nászút rövid volt is, most van úti élmény bőven, hiszen Henry Kissinger, az Egyesült Államok külügyminisztere ezúttal If jú-házas feleségét is magával vitte, hat hónap alatt immár az ötödik közelkeleti kőrútjára. Nem tudjuk, vajon szerencsét hoz-e az ilyesmi vagy sem, de a viharos tempójú Henrynek ezúttal szüksége lenne egy kis mázlira, hogy mostani vállalkozása is sikerüljön. Ez a mostani útja nerhezebb minden előzőnél, és Kissinger még elindulása előtt figyelmeztette is az újságírókat: ezúttal ne várjanak tőle csodát. A csoda nem is következett be, legalább is e sorok írása pillanatáig. A professzor már kétszer volt Damaszkuszban, kétszer Jeruzsálemben, közben járt Husszein királynál, beszélt Szádát elnökkel, Gromikó szovjet külügyminiszterrel, de a megoldás képe csak nem akar kibontakozni. Pedig vannak jelek arra, mintiha kivétel nélkül mindenki akarná a békés megoldást, csak éppen nem tudják, hol lehet az ügyhöz hozzákezdeni. Kinek mi az érdeke? A Szovjetúnió az, amelyiknek a teljes béke legkevésbé szolgál előnyére. De még neki is vannak szempontjai, amik vonzóvá teszik részére! a Goláni fennsíkon történő erőelválasztást. Az ezen a fronton dúló állandó harcok ugyanis szinte lehetetlenné teszikjiogy a genfi konferencia újból öszszeüljön. És amíg ez meg nem történik, addig a Szovjetúnió nem tud javítani azon a hibán, amit a tárgyalások elsó'menetében elkövetett: tudniillik, hogy a teljes kezdeményezést az Egyesült Államoknak engedte át. Ennek eredményeként került súlyosan hátrányos helyzetbe az arabokkal való kapcsolatában. Az arab államok egymás után állnak át az amerikai vonalra; a legutóbbi napokban még Szíria is az USÁ-val kacérkodik. Szíriának is komoly érdeke fűződik ma már az ’erőelválasztáshoz. Az ő merevségük, hajthatatlanságuk veszélyezteti az Amerikához való közeledést, márpedig ők is szeretnék megkapni részüket az “amerikai nagybácsi” ajándék csomagjából. Háfez Ászszád-ék most jönnek rá, hogy a s'zovjet technológia, amire építettek, még elég ingatag lábakon áll. Létkérdés számukra például az eufráteszi duzzasztómű, amit a Szovjetúnió — egy nyugatnémet szakvéleményt semmibe véve, — kezdett építeni. Most aztán kiderült, hogy a duzzasztómű aljában olyan sűrö a sólerakódás, hogy a gátrendszer előbbutóbb összedől vagy csillagászati összegekért kell új alapzatot építeni. Mivel a szfrlaiaknák ugyancsak keserűek a tapasztalataik a palmyrai foszfátmüvek lengyel berendezésével is, amely időnként összedől, nem csoda, hogy egyre sűrűbben kacsintgatnak a nyugati technológia felé. Ezt elsősorban Amerikától kaphatják meg. De ehhez az szükséges,hogy Kissinger ne eredménytelenül térjen vissza Washingtonba. Szíriának tehát ugyancsak kell valamilyen kompromisszumot nyújtani a goláni békéért/ Ilyen kompromisszumra persze Izráel is kényszerül. A néhány hónappal ezelőtti egyiptomi tárgyalásokkal ellentétben azonban, az izréli kormány ezúttal nem fél attól, hogy Kissinger árúba bocsátja az országot az araboknak. Ha egyáltalán lehet kissingeri csodáról beszélni, úgy ez az, hogy a síma modorú külügyminiszter az izráeliek és arabok bizalmát egyaránt kiharcolta magának. Az izráei kormány már letette kártyáit az asztalra akkor, amikor Dáján Washingtonban járt. Hajlandók kivonulni az októberi háborúban megszállt területekről; de nem akarnak feladni semmit, amit 1967-ben szereztek. Kissinger és Aba Eban, izráeli külügyminiszter között volt is ezügyben egy éles szóváltás. Eban szerint ugyanis Kuneitra átadásáról csak a második lépésben lehet szó. Kissinger azonban hűvösen így válaszolt: “Ha Kuneitra a második lépés, úgy nem lesz második lépés, sőt nem lesz első lépés sem.’* Az izréli kormány tehát ebben a kérdésben kénytelen lesz engedményre, de szerencsére Kissinger a szírialakkal szemben ugyanilyen erőszakos. Ennek alapján az várható, hogy Izrael meg fogja tartani a Goi án-fennsík mindazon részeit, ahonnan a szíriaiak közvetlenül fenyegethetnék a hegy lábánál elterülő polgári településeket; feladja a Hermon környékének keleti lejtőit, ahol egy 3 mérföldes szélességben ENSZ csapatok veszik át az ellenőrzést. “Nem az a fontos, hogy Szíriái ágyúk legyenek a Golánon, — mondotta Ásszád, — hanem az, hogy ne legyenek izráeli ágyúk,” Ez olyan fogalmazás, amivel esetleg az izráeliek is egyetérthetnek, főleg akkor, ha a foglyok viszszaadása után, kapnak amerikai garanciát arra, hogy nem éri őket támadás. Az Egyiptommal történő megállapodás azt bizonyította, hogy ilyen amerikai garancia van, ez pedig nem más, mint a pénz. Amíg az EgyesültÁllamok képes minden szájat betömni a Közelkeleten (és Itt nem a beszédelfojtásra, hanem amerikai segítségnyújtásra gondolunk), addig van mód a békés állapot fenntartására. És aki időt nyer, életet nyer. Nem ez lesz az első eset a Közelkelet történetében, amikor nehéz kérdések évtizedekre nyitva maradnak, s a végén kiderül, hogy nem is kell megoldani őket, mert az idő nemcsak megoldotta, hanem érdektelenné, idejétmúlttá tette az egész problémát. Mialatt Kissinger ide-oda repülget, a Hermon-hegyen változatlan dühvel folynak a harcok. Mint már többször mondtuk, ennek taktikai Jelentősége van. Az elmúlt hónapok során 10 izráelivel szemben kb. 100 szfriai élet pusztult el, s ez az arány a szfriaiaknak éppenséggel nem kedvező. Mégis tovább kell folytatniok a harcot, mert ez az egyetlen ütőkártyájuk, hogy valamit visszakapjanak egy megegyezés árán azokból a területekből, amiket botor és gonosz támadásaik eredményeként elveszítettek. Azok, akik Izráel biztonságát a fegyveres erőben látják, változatlanul hangoztatják, hogy a szíriaiakban nem lehet megbízni. Lehet, hogy igazuk van. Nem lehet megbízni és mégis kell bízni bennük. A közelkeleti örök-háborúból nem lehet másként kievickélni; tehát csak azt mondhatjuk, amit a szuezi csapatelválasztás esetében is mondtunk: Ha negyedszázados harc nem vezetett sehová, most próbáljanak legalább egy évtizedes esélyt adni a tárgyalásokkal elérhető békének. Még a harcias Dáján Is azt mondta egyszer: “HaSármel- Sejk és a béke között kell választani, akkor a békét választom.” Ugyanez vonatkozik — bizonyos megkötöttségekkel — a Golánra és a Hermonhegyre is. Jelenleg üzen a területen véres légicsaták, súlyos ágyúpárbajok folynak: emberfölötti műszaki erőfeszítésekkel építik a szerpentin-utakat izráeli és szfriai oldalról egyaránt. A zsidó hadsereg katonái a Hermon-hegyi állásokat “Izráel szemének” nevezték el. Ezekről a csúcsokról ugyanis tökéletes ellenőrző kilátás nyílik a libanoni terroristák és a szfriai hadsereg mozdulataira egyaránt. Sőt — mint egy kis túlzással mondják — szép időben még a damaszkuszi ablakokba is belehet látni. Énnek ellenére lehetséges, hogy “Izráel szemét” feladják. Ez ugyan kellemetlen, de nem életveszélyes. Izráelben már hallottak olyat, hogy félszemmel is lehet valaki eredményes. A félszemű egykori hős ugyan most elvesztette népszerűségét és divattá vált szidni és okolni a háborús veszteségekért. De azért szemléltető példának nem rossz rá hivatkozni. Ha Izráel olyan eredményes lesz a Hermon-hegyi “szem” elvesztése után, mint Dáján volt eddigi működésében, akkor nagy baj nem lesz. A félszemii hős elvesztette népszerűségét Kissinger egyelőre fáradhatatlanul hintázik ide-oda. Mint az ilyen tárgyalásoknál szokásos, a résztvevő felek prüszkölnek, aztán valamiben előbb-utóbb megegyeznek. Az események kibontakozása ezúttal nehéz, de egy dolgot teljes biztonsággal leszögezhetünk: Ha az amerikai külügyminiszternek nem lettek volna komoly esélyei egy megegyezés létrehozására, nem vállalkozott volna erre a mostani útra. MEGHÍVÓ A MAGYAR ZSIDÓ KATASZTRÓFA 30. ÉVFORDULÓJÁN RENDEZENDŐ MÁRTIRÖNNEPÉLYRE A hatszázezer magyar zsidó mártír, a náci tömegmészárlás ártatlan áldozatainak emlékére 1974. MÁJUS 19.-én, VASÁRNAP DÉLUTÁN 1/2 3 ÓRAI KEZDETTEL a Park East Synagogue, 163 East 67th Street (Manhattan) alatt RENDEZÜNK. Résztvevő szervezetek: MAGYAR ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGE BNAI ZION MUSZ SZÖVETSÉG CSEHSZLOVÁK, KÁRPÁTALJAI ÉS ERDÉLYI ZSIDÓK BIZOTTSÁGA A KOLOZSVÁRI ZSIDÓ KÖZÉPISKOLA VÉGZETT NÖVENDÉKEINEK EGYÉSÜLETE A BNAI ZION CSOPORTJAI: Beszterce & Vidéke, No. 33; Budapest & Környéke, No. 51; Debrecen & Környéke, No. 46; Dunántúli csoport, No. 142; Miskolc & Környéke, No. 85; Izráel csoport. No. 72; Mármarossziget & vidéke, No. 134; Jókai csoport, No. 162; Kisvárda & Környéke, No. 34; Kassa & Környéke, No. £9; Munkács & Környéke, No. 55; Nagyvárad & Környéke, No. 56; Szöllös & Környéke, No. 42; Técső & Környéke, No. 23; Teodor Herzl chapter, No. 73; Transylvania Lodge, No. 96; UHJA, No. 164; Visó & Környéke, No. 71. AMERICAN JEWISH REFUGEE AID SOCIETY CENTRAL BUSINESS MEN S CLUB FIRST HUNGARIAN LITERARY SOCIETY HAGGIBOR SPORT CLUB JOSEPH KISS LODGE OTTHON KÖR PANNÓNIA LODGE SZATMÁR & KÖRNYÉKE Az istentiszteletet vezeti: SCHNEIER ARTHUR főrabbi Műsor: A kántori teendőket végzi: GROSZ ERNŐ főkántor (Forest Hills Jewish Center) Az ünnepély vendégszónokai: Hon. LOUIS J. LEFKOVITZ, New York állam főügyésze Dr. SEIFERT GÉZA, a MIOK elnöke Bevezetőt mond ROTH JÓZSEF, a Magyar Zsidók Világszövetsége amerikai tagozatának elnöke. Zárszót mond HERMAN QUITTMAN, a Bnai Zion ügyvezető alelnöke. GAFNIjMIKLÓS operaénekes énekszáma. Mindnyájan legyünk ott és rójuk le kegyeletünket mártírjaink emléke előtt. MEGHÍVÓ (TORONTO) MÁRTÍROK TEMPLOMA 1974. JUNIUS 2.-án VASARNAP d.e. 11 órakor MA'RTIRJAINK ÉS AZ IZRÁELI HŐSI HALOTTAK EMLÉKÉRE tart a BETH SHOLOM 1445 Eglinton Ave. W. (air condition) SZENTÉLYÉBEN, melyre szeretettel meghívjuk Toronto egész magyar zsidóságát. Ünnepi beszédet mond: Dr. ZÁGON ZOLTÁN rabbi és EGRI GYÖRGY Szaval: KERTÉSZ SÁNDOR A kántori teendőket ellátja: KELEN TIBOR Szertartásmester: TARJÁN ANDRÁS TÚZÁLDOZAT NAPJA.
