Menora Egyenlőség, 1974. január-június (13. évfolyam, 493-517. szám)
1974-04-27 / 508. szám
men Den Second class mail registration No. 1373 , Mr. August J.áSolnar P.O.Box 1o34 New Brunswick, New Jersey o39o3 U.S.A. JICCHAK RABIN AZ UJ ■ H MINISZTERELNÖK ELOLT Április 22. óta új miniszterelnökjelöltje van Izraelnek. A Munkapárt, amely az állam megalakulása óta mindig birtokolta a miniszterelnöki tárcát, vezetőségi ülésén úgy határozott, hogy Golda Méir lemondása után nem írják ki ismét az általános választásokat, hanem új "kapitány" vezetése alatt próbálnak meg tovább hajózni a koalíció nehezen irányítható bárkáján. Az összehívott központi vezetőség nem volt könnyű helyzetben. Azok, akik néhány hónappal ezelőtt még számba- Jöhetö miniszterelnökként szerepeltek, az elmúlt hetek során szinte kivétel nélkül kiestek a versenyből. Golda Méir visszavonult, Dáján elvesztette népszerűségét, JI- gál Álon felé bizalmatlanul tekint saját pártjának jobboldala, Plnchász Szápir mint pénzügyminiszter ellenszenves az átlagemberek előtt, Aba Eban nem illik bele az izraeli képbe. így a miniszterelnökjelöltségnél olyanok jöttek számításba, akik eddig az u.n. második vonalat képviselték, annak ellenére, hogy politikai judiciumukhoz, rátermettségükhöz kétség sem fér. Az utolsó napokban már csak két jelölt maradt: Jicchák Rábin, volt vezérkari főnök, volt washingtoni nagykövet, az utolsó Golda-kormány munkaügyi minisztere, és Simon Peresz tájékoztatásügyi miniszter, aki a Munkapárton belül a Ráfinak (tehát Dáján csoportjának) helyettes vezetője. A pártvezetőség titkos választással a leadott több mint 500 szavazat után, csekély szótöbbséggel, Jicchák Rábinnak adta a kormányalakítási megbízást. Sajnos, ennek alapján sem beszélhetünk még arról, hogy Izráelnek új miniszterelnöke van. A belpolitikai válság többrétegű, és nemcsak pártokon belül, hanem természetesen a pártok között is folyik a harc. Rábin tábornok a Munkapárttól kapott megbízást a kormányalakításra; ez azonban nem jelenti azt, hogy képes lesz egy új koalíciót is összehozni. Az új pártvezetőnek, az alkotmány szerint, három hét áll rendelkezésére a kormányalakításhoz, amit szükség esetén egyszer meghoszszabbíthat. Nagy kérdés azonban, sikerül-e Jicchák Rábinnak az, amit Golda Méir három hónap alatt sem tudott összehozni, noha párton belüli tekintélye is nagyobb volt és politikai taktikai tapasztalata sokkal jelentősebb, mint Jicchák Rábiné. Rábint a galambok csoportjába sorolják, aki hajlandó az araboknak nyújtandó messzemenő engedményekrea béke ellenében. Kissé szokatlan ugyan, ha egy tábornokot — sőt, a 67-es háború katonai hősét~ galambnak minősítik, de ez Izráelben nem ellentmondásos. Rábin, ha miniszterelnök lesz, folytatni fogja a tárgyalásokat, és igen szoros, gyümölcsöző kapcsolatokat tart majd fenn Kissinger amerikai külügyminiszterrel, akihez még washingtoni nagykövet korából a komoly barátság szálai fűzik. A kérdés csupán az, hogy lesz-e Rábínból miniszterelnök? Nemzeti egységkormányról az ö vezetése alatt nem lehet szó, a vallásos pártokkal pedig a koalició ára a "Ki a zsidó?"kérdésének orthodox szájíz szerint való megoldása. Rábin azonban a modern irányzárhoz tartozik. A politikai kép most sem sokkal tisztább, mint néhány nappal ezelőtt volt, és könnyen elképzelhető, hogy Rábin hiábavaló próbálkozása után, még általános választásokra kerül sor. A fiatal tábornok ( 1922-ben született és csupán hat éve szerelt le a hadseregből,) kinevezése mindenképpen jelentős szakaszt nyit Izráeléletében. Mert nem csupán új kormányról, hanem őrségváltásról van szó. Az orosz és lengyel zsidó vezetők sora után, Rábin az első szábre; ő már Jeruzsálemben született. Pártoktól és felfogástól függetlenül, az izráeli közvélemény évek óta sürgeti a generáció-váltást, viccelődve, sőt gúnyolódva beszél a 70 éves pártkorifeusokról, akik — mint Izráelben mondják — odanőttek a bársonyszékhez, és nem akarják átengedni helyüket a fiataloknak. Ez az őrségváltás most mindenképpen bekövetkezik. Peresz, az ellenjelölt például — bár ő még Bjelorussziában született, — még Rábinnál is fiatalabb egy évvel. Ebből a szempontból tehát a mostani kormányválság mindenképpen pozitív eredménnyel zárul. De csak ebből a szemponti bői. Különben az izráeli belpolitikának változatlanul megvannax azok az aspektusai, amelyek megkeserítik a pártos megfigyelő ( "Izráel-pártos" megfigyelő) szájízét. Egy ilyen csúnya jelenet volt maga a mostani pártvezetőségi választási hercehurca is. Rábin mintegy 40 szavazattöbbséggel győzött Simon Peresszel szemben. A választás előtt azt lehetett hinni, hogy a különbség többszáz szavazat lesz. Mi volt a szoros verseny oka? Néhány órával a döntés előtt az a hír terjedt el, hogy Jicchák Rábin 1967-ben, a hatnapos háború előestéjén, az idegösszeomlás határán volt, s majdhogynem kórházba kellett szállítani. Ilyen nehéz időben — mondta a suttogó propaganda — nem engedhetjük meg, hogy egy ideggyenge ember álljon a kormány élén. Szép, szép. De három héttel ezelőtt az a hír terjedt el, hogy a jomkipuri háború idején Mose Dáján az idegösszeomlás határán volt, s ezért ő sem alkalmas fontos funkció betöltésére. Az egyetlen, amit nehezen értünk, hogy úgylátszik az izráeli hadsereget minden háborúban ideggyenge hadügyminiszterek és vezérkari főnökök vezetik. Rejtélyes, hogy ez a hadsereg hogyan arat győzelemre győzelmet, és a csodálatraméltó stratégiai trükkök, elgondolások miért vívják ki a világ katonai szakértőinek bámulatát? Az az érzésünk, a baj nem az izráeli katonákkal, nem is a katonai vezetők idegzetével van, hanem azokkal a politikusokkal, akik apróbb kis intrikáik közepette irányt vesztettek és már nem realizálják: mennyire nem engedheti meg magának Izráel a belső torzsalkodást. Az ország felett, sajnos, ismét viharfelhők tornyosodnak. Torontói Magyarajkú Zsidók Szövetsége EZ ÉV ÁPRILIS 28.-án DÉLUTÁN 4 ÓRAKOR tartja évi IZRAEL NAPJÁT a HOLY BLOSSOM TEMPLOM NAGYTERMÉBEN (1950 Bathurst Street) Az ünnepség műsora: Bevezető beszédet mond Dr. RADŐ KÁROLY, a T.M.Zs.Sz. elnöke. Imát mond Dr. ZÁGON ZOLTÁN rabbi. Az ünnepség szónokai: The Hon. ALLAN GROSSMAN, az ontariói kormány tagja, PHILIP GIVENS, tartományi képviselő, WALDMAN TIBOR, a Magyar Zsidók Világszövetsége elnöke, New Yorkból. KELEN TIBOR operaénekes, a Beth Dávid hitközség főkántora, SZÁVA MARIKA zongorakíséretével áriákat fog előadni. — SARITA ARWATZ és ZION SAADIN izráeli énekesek izráeli dalokkal szórakoztatják az ünneplő közönséget. A műsort levezeti Dr. VERNY JENŐ és GARAI MIKLÓS Kissinger külügyminiszter a hó végén ismét a közelkeleti térségbe látogat és megpróbálja a szfriai fegyverszünet alaposan megtépázott reményeit életrekelteni. Ennek sikerében azonban már nem nagyon lehet reménykedni, mert a Szovjetunió, amelyet Kissinger sikeresen ebrudalt ki az arab államok többségéből, Szíriában és Irakban vetette meg a lábát és innen próbálja megakadályozni, hogy az ő közreműködése nélkül jöjjön létre a béke a Közelkeleten. Az igazi veszély azonban nem is ebből az irányból fenyeget. A szovjet ármánykodáshoz már hozzászoktunk és hozzászokott az izráeli politika Is, Nagyobb hiba, hogy a Nyugat új arab-barát politikája szükségképpen Izráel rovására történik. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy Amerika ugyanúgy "ejti'' Izráelt, mint ahogy " ejtette ' például Taiwant, de arra bizony fel kell készülni, hogy a zsidó állam függetlensége és szabadsága fennmara ' 'nak ellenértékeképpen le kell mondani a megszállva tartott területek jelentős többségéről. Brandt német kancellár e napokban éppen Kairóban tárgyal, mégpedig eredményesen. A közös nyilatkozat egy európai-arab csúcskonferencia még ezévben történő összehívásáról beszél. Ezt sem lehet másképpen minősíteni, mint Izráel számára kellemetlen diplomáciai alakulást. Az pedig, hogy Nixon elnök különleges kezelésben részesítette a Washingtonba újonnan kinevezett egyiptomi nagykövetet, az szinte magától értetődő és természetes. Amerika minden segítséget meg fog adni gazdasági, politikai, esetleg még katonai vonalon Is annak az Egyiptomnak, amely ma fenntartás nélkül híve, és a szovjet térhódítás legnagyobb ellenfele. Ma már egyre világosabban alakulnak ki akissingeri politika közelkeleti elképzelései. A Szuezi-csatorna rövidesen megnyílik majd, de nem — ahogy Moszkvában remélték — a szovjet flotta számára. Mindez egy teljesen új diplomáciai, világpolitikai felállást idéz elő. Ebben a helyzetben Izráelnek meg kell találni — mégpedig nagyon pontosan — a követendő utat. Hajszálfinom diplomáciai manőverezések döntik el a Jövőt, s ebből a szempontból nem közömbös, milyen belpolitikai ballaszt terheli egy ország kormányát. Jicchák Rábin miniszterelnökjelöltté való megválasztása esetleg egy lépéssel közelebb hozta az országot a stabilitáshoz. A sok alkalmas jelölt között ő valóban egyike a kitűnöeknek. Szeretnénk remélni, hogy sikerülni fog neki a kormányalakítás. De hanem neki, akkor valaki másnak. Szinte mindegy hogy kinek, csak végre legyen stabil kormány, amelyben az izráeli közvélemény és a világ zsidósága ismét bízhat és építhet rá ugyanolyan feltétel nélküli lelkesedéssel, mint ahogy hitt az izráeli politika vezetőiben a jomkipuri háború előtt. Tanulságok Patríciából Immár harmadik hónapja, hogy az amerikai családok mindennapjába begyökerezett egy új szó: az életközösség. Angolul — pontosabban mondva, görögül —symbiosis.Február első napjaiban rabolta el a Symbionese Liberation Army nevű terrorszervezet San Franciscóban a világszerte ismert Hearstlapok elnökének leányát, Patrícia Hearst-öt. Olyan megdöbbenéssel és részvéttel fordult jóformán az egész világ a Hearst-lány tragédiája felé, ami a későbbiek során egyáltalán nem bizonyult indokoltnak. Patríciából, az aranyosból, a jószívűből, a finomból, a kellemes modorúból ugyanis két hónap alatt gangster lett. ő és társai ugyan önmagukat nem gangstereknek, hanem szabadságharcosoknak nevezik, ez azonban a lényegen nem sokat változtat. Aki bankot rabol ugyanis és ártatlan emberek életét pusztítja vagy veszélyezteti, az nem szabadságharcos, hanem gangster, még akkor is, ha a pénzt általa jónak vagy igazságosnak minősített célra akarja költeni vagy elosztani. Sőt, az ilyen kétlaki gépfegyverforgatók még sokkal veszélyesebbek az egyszerű alvilági haramiánál, mint azt sok elődjük, például egy később Sztálin néven tekintélyes politikussá vált kaukázusi postarabló, bizonyos Dzsugaszvili példája bizonyítja, Remélhetőleg Patrícia Hearst, elrablóival és bűntársaival együtt, hamarosan lakat alá kerül, és csak reménykedni lehet abban, hogy a papa rengeteg pénze nem fogja megakadályozni az igazságszolgáltatás menetét, s az édes Patrícia bevonul a jól megérdemelt dutyiba. A Hearst-ügynek sok tanulsága van, amin érdemes egy pillanatig elgondolkodni. Az egyik talán az, hogy az amerikai társadalommal — főleg az amerikai multimilliomosok társadalmával — tényleg komoly baj van. Ezúttal nem a Javak igazságtalan elosztására gondolunk. Ahogy egyre több és több politikai filozófia leplezi le önmagát, kiderül, hogy a javak igazságos elosztása nem létezik. A szomorú inkább az, hogy ezek a fantasztikus módon meggazdagodott amerikai családok nem tudnak mit kezdeni gyermekeikkel, és a gyermekek nem tudnak mit kezdeni a családdal. Azt hisszük, Patríciával semmi más baj nincs, mint hogy hisztérika. Kora gyermekségétől megszokhatta, 'hogy az élet egésze körülötte forog: nemcsak teljesítik minden kívánságát, de unszolják is arra, hogy ezek a kívánságok minél extravagánsabbak legyenek. Mire a Patríciákból nagylányok ( vagy a Patrickokból nagyfiúk) lesznek, nevük otthonossá válik az újságok társasági rovatában és a botránykrónikákban egyaránt. Még nem csináltak, nem alkottak semmit, de már mindenki ismeri őket. Ekkor jön a nagy csömör; valami olyan "balhét" kell csinálni, amit a szomszéd multimilliomos csemete nem mer vagy nem tud elkövetni. Patrícia Hearst nyilvánvalóan hisztérikus lelkialkat, akinek már nem elég a megszokott átlagbotrány. Nem lehet pontosan tudni, kezdettől fogva játszott-e össze elrablóival, vagy az elraboltatás izgalmas, szinte szexuális kéje csiklandozta meg annyira, hogy ő maga is gépfegyvert ragadott az "emberi szabadság"védelmében. Még ha a kétely jogán el is hiszszük, hogy Patrícia február első napjaiban áldozat volt, lelki alkatában már akkor Is
