Menora Egyenlőség, 1974. január-június (13. évfolyam, 493-517. szám)

1974-04-20 / 507. szám

MEN 0 RH ^.August J.íí01 P.O.Box ioS4 ln*p ßrUR3Wick „ U.S.a. k' New J Second class mail registration No. 1373 ersey 03903 VERES TÁMADÁS KIRJÁT-SMONÁN Bár az, aki Izrael sor aggódik, főleg a jeruzsáleml belpolitika fejleményeire veti figyelő szemét, mégsem lehet elfeledkezni arról, hogy az or­szág sorsa, jövője Izráel hatá­rain kívül dói el. Ezalatt csak Ezt a kényes szituációt még jobban kiélezte az a gyalázatos arab orvtámadás, amely ápri­lis 11.-én, csütörtökön tör­tént. Egy palesztinai terroris­ta csoport beszüremlett Izrá­­elbe és támadást intézett Kir­megszokott ellenakcióra. Ez­úttal azonban enyhébb volt a szokottnál, mert Izraelnek sem érdeke, hogy kiélezze a helyzetet. A libanoni határon keresztül támadó izraeli csa­patok húsz házat robbantottak suk elesett Kirját Smonán, az izráeli csapatok ellenakci­ója során. Ezt a képet a Palesztinái Felszabadító Front központja bocsátotta ki. Azt a három terroristát ábrázolja a “vérszerződés“ megkötésekor, akik később megérdemelt halálukat lelték a kirját­smonai terrortámadás idején. részben értjük azt az arab szándékot, amely változatla­nul Izráel elpusztítására tö­rekszik; részben a diplomá­ciai törekvésekre gondolunk, amelyek az év első napjaiban kedvező fordulatot vettek, de a továbbiakban — főleg az iz­ráeli belső válság következ­tében — lelassultak és bizony­talanná váltak. Az Egyiptommal történt csa­patelválasztási mozdulatok nemcsak a déli fronton hoztak enyhülést, de bizonyos az is, hogy a déli szomszéddal egy árnyalattal megjavították a' helyzetet. Ez persze nem je­lenti azt, hogy Egyiptom nem ellenséges többé, csupán any­­nyit, hogy érvényesülnek o­­lyan reálpolitikai meggondo­lások, amik Izráel létének megdönthetetlen tényét tu­domásul veszik. Ugyanez nem mondható el az északi front­ra és az északi szomszédok­ra, annak ellenére, hogy múlt szombaton megérkezett Washingtonba az a szíriai de­legáció, amely Kissinger kül­ügyminiszterrel elkezdi az északi csapatelválasztási tár­gyalások nagyon hosszúnak és nagyon nehéznek ígérkező tár­gyalását. ját-Smona település ellen. Megrohantak egy négyemele­tes lakóházat és ott olyan bor­zalmas vérengzést rendeztek, amely az 1972 májusi luddi tá­madás óta a legsúlyosabb ál­dozatot követelte. Tizenhét halálos áldozat van, főleg asz­­szonyok és gyermekek. Ha ezzel kapcsolatban a pa­lesztinai banditák kegyetlen­ségéről Írunk, és arról, hogy ezekkel a fenevadakkal nem lehet megegyezni, lényegében nyitott kapukat döngetünk. Mindenki tudja, hogy ezekkel békülés valóban nem lehet, s ugyanakkor azt is tudja min­denki, hogy valamilyen for­mában mégis békülni kell, és erre azért van némi remény, mert ezek az arab öngyilkos­osztagok nem képviselik töb­bé az arab politika fővonalát, sőt, az arab ügynek legalább annyit ártanak, mint Izráel­­nek. A terroristák Libanonból szivárogtak be. Golda Méir, aki ideiglenes kormányfőként, és Mose Dáján, aki ideiglenes hadügyminiszterként vezeti tovább az ügyeket, figyelmez­tette a libanoni kormányt hogy felelősnek tekinti őket, és sor is került az általában már fel és az akciónak két halálos ártatlan áldozata lett. Vi­szont sikerült elfogni tíz arab terroristát, akiket a kirját­­smonai akció megszervezésé­vel gyanúsítanak. Három tár-ROTH JÓZSEF NYILATKOZATA Róth József, a Magyar Zsi­dók Világszövetsége ameri­kai tagozatának elnöke nyilat­kozatot juttatott el lapunkhoz. Ismerteti az amerikai tagozat utóbbi félévének munkásságát, amelynek során eddig sosem tapasztalt aktivitással tör­téntek az Izráelt megsegítő rendezvények. A nyilatkozat során Róth József még a kö­vetkezőket mondotta: Május 19.-én rendezzük meg a nácizmus magyarországi uralomrajutásának szomorú emlékére mártír-emlékünne­pélyünket. A politikai és nem­zetközi légkör általános eny­hülése tette lehetővé, hogy e­­gyik szónokként meghívjuk dr. Seifert Gézát, a MIOK elnö­két; Magyarországon élő, mintegy 80.000 zsidó testvé-A Torontói Magyarajkú Zsidók Szövetsége EZ év ÁPRILIS 28.-án DÉLUTÁN 4 ÓRAKOR tartja évi IZRAEL NAPJÁT a HOLY BLOSSOM TEMPLOM NAGYTERMÉBEN (1950 Bathurst Street) Az ünnepség műsora: Bevezető beszédet mond Dr. RADŐ KÁROLY, a T.M.Zs.Sz. elnöke. Imát mond Dr. ZÁGON ZOLTÁN rabbi. Az ünnepség szónokai: The Hon. ALLAN GROSSMAN, az ontariői kormány tagja, PHILIP GIVENS, tartományi képviselő, WALDMAN TIBOR, a Magyar Zsidók Világszövetsége elnöke, New Yorkból. Mialatt Libanonnál ezek tör­téntek, a szíriai határon to­vább erősödne^ a harcok. Szinte állandóvá vált az ágyú­zás, de a harcok következtében területváltozásra nem került sor. Egy beszüremlett Szí­riái csoport állást foglalt a Hermon hegyen, &e az izráe­­liek, a légierő segítségével, visszaverték és kiűzték őket. 12 szíriai halott maradt a csa­tatéren, viszont az izráeli hadseregnek is van 12 sebe­­sültje. Nem változott meg múlt héten kifejtett véleményünk, hogy Szíriának sem szándé­ka ezúttal komoly háborút ki­robbantani, úgy, hogy ezeket a csatákat ebből a szempont­ból kell figyelnünk. A szír kor­mánynak csupán az a célja, hogy a mosdani washingtoni tárgyalások folyamán kihang­súlyozhassa a helyzet drámai voltát. Ei<:.t ellenére sem valószínű, hogy a tárgyalások mostani szakaszában, Wash­ingtonban, vagy akár a közel­jövőben megegyezésre kerül­jön sor. Ennek oka nemcsak az izráeli belső helyzet bi­zonytalansága, de az arab bel­ső frontok kuszáltsága is, sőt Folytatás a 7. oldalon KELEN TIBOR operaénekes, a Beth Dávid hitközség főkántora, SZÁVA MARIKA zongora­kíséretével áriákat fog előadni. - SARITA ARWATZ és ZION SAADIN izráeli énekesek izráeli dalokkal szórakoztatják az ünneplő közönséget. A műsort levezeti Dr. VERNY JENŐ és GARAI MIKLÓS rünk világi vezetőjét. Termé­szetesen' senki nem hinné el nekünk ha azt állítanánk, hogy dr. Seifert meghívása kizáró­lag emlékbeszéd céljait szol­gálja. Hiszen kiváló szónokok akadnak New Yorkban is, ezért nem kellene ilyen messzire menni. Meggyőződésünk viszont, hogy a nézetek kicserélése és az őszinte megbeszélések hasznosak lehetnek az egyete­mes magyar zsidóság szem­pontjából, függetlenül attól, melyik részén élnek a világ­nak. Mi azt reméljük, hogy a kapcsolatok felvétele o­­lyan eredményeket produkál majd, amik kellemes megle­petést okoznak még azoknak is, akik ma fenntartással te­kintenek a meghívás elé. Hogy mit várunk e megbe­széléstől? Diplomáciai jel­legű tárgyalásokról nem szok­tak előzetesen nyilatkozni, legtöbbször még utólag sem. De köztudomású, hogy a tör­ténelemben minden nézetel­térést, vitát, eddig még bizal­mas megbeszéléseken, véle­mény-egyeztetéssel simítot­tak el. Mi a béke hívei va­gyunk, ugyanúgy mint magyar­­országi zsidó testvéreink, és ugyanúgy mint izráeli testvé­reink. Természetes, hogy mindegyikkel egyformán aka­runk szót érteni, mert alap­kérdés, hogy a világ magyar zsidóságának minden csoport­ja szót értsen egymással, — fejezte be nagyfontosságú nyi­latkozatát Róth József, a Ma­gyar Zsidók Világszövetsége amerikai tagozatának elnöke. ÚJABB POSTASZTRAJK FENYEGET Lapunk montreáli olvasóinak nem mondunk semmi újat, pontosabban szólva nem mondunk semmit. Hiszen már lapunknak előző száma sem jutott el hozzájuk, mert a kanadaiQuebec tartományban ötödik napja sztrájkolnak a pos­ta-alkalmazottak. Sőt a helyzet most azzal fe­nyeget, hogy ez a sztrájk az egész országra átterjed. Mivel a Menórának az Egyesült Államokban és Kanadában egyaránt vannak szerkesztősé­gei, de a nyomdamunka és a postázás Kanadá­ban történik, ez a sztrájk azzal fenyeget, hogy előfizetőink egy ideig esetleg egyáltalán nem jutnak laphoz. Nem ez az első kanadai postás­sztrájk; az már szinte rendszerré vált, hogy minden kollektív szerződési tárgyalás alkal­mával a postás-szakszervezet vezetői hetek­re megbénítják az országot. Persze ez is fel­háborító, hiszen világos, hogy létfontosságú állami intézmények alkalmazottainak ugyan­úgy nem lenne joguk sztrájkolni, mint a rend­őröknek, tűzoltóknak stb. De hiszen azok is sztrájkolnak. A mostani sztrájk-veszély azonban az őrü­let teteje. A montreáli munkabeszüntetés a­­zért tört ki, mert a postaigazgatóság fel­függesztette azt a tíz alkalmazottat, akik torna trikójukra a postai irányító szám elleni tün­tető jelmondatokat festették rá és munkaide­jük alatt a postahivatalban tüntetést rendez­tek. A postás-szakszervezet tagjai állítólag szolidaritást vállaltak munkástársaikkal. Ezért a sztrájk. Le kívánjuk szögezni, a kanadai irányitó­­számrendszer bevezetését — lagalábbis a mostan kitervezett formájában — mi ma­gunk is szerencsétlennek és károsnak tart­juk. A kanadai irányító-kód ugyanis három betű és három számjegy egymást váltogató kombinációjából áll és teljességgel megta­­nulhatatlan. Nem könnyű dolog egy a bürok­rácia bacillusfertőzésétöl mentes agynak megmagyarázni, hogy miért van erre szük­ség, ugyanakkor, amikor a kétszázmilliós Egyesült Államok postakódrendszerét egy könnyen megjegyezhető ötjegyű számmal ol­dották meg. Angliában négy számjeggyel si­került lebonyolítani, nem is beszélve arról, hogy Európa nagyvárosainak postakódja pél­dául így hangzik; München 8000, Hamburg 2000, Brüsszel 7, Antwerpen 2, és így to­vább. Ezzel szemben a Menóra torontói pos­takódja ( ha igaz) M3H 2H4. Persze, hogy tel­jesen értelmetlen ez a rendszer. A postaügyi miniszter, Mr. Oullet azt ál­lítja, hogy e rendszer bevezetésével a kana­dai posta néhány év alatt a világ legfejlettebb, legmodernebb postaszolgálatává válik. Miu­tán köztudomású, hogy Mr. Oullet e pillanatá­ban büszkén vallhatja magának a világ leg­rosszabb postáját, fogadkozása meglepően hasonlít a kommunizmus ötéves terveihez. Ott határozzák el minden öt évben, hogy a nagyszerű ötletek terv- és produkció ered­ményeként rövidesen túlszárnyalják a fejlett kapitalista országokat. De aztán sohasem lesz belőle semmi. Ögy tűnik, hogy Mr. Oullet, a­­milyen rossz postaminiszter, olyan tökéletes kommunista párttitkár lenne. Az ígéretben tehát egyáltalán nem hiszünk, nagyon szeret­nénk, ha ezt az ostoba kódrendszert nem ve­zetnék be. Ennek ellenére meggyőződésünk, hogy a postaalkalmazottaknak semmivel nincs több joguk az ügyben véleményt mondani, állást foglalni, vagy pláne elképzelésüket az állam­­apparátusra erőszakolni, mint bármilyen má­sik állampolgárnak. Ha az új postakódrend­szert a kanadai tömegek felháborodása meg­buktatja, ez Jó és helyes. Ha tíz montreáli postás egyéni akciója buktatja meg, ez hely­telen, sőt megengedhetetlen. Az pedig, hogy a szakszervezet minden alapos megfontolás nélkül kiáll és tagjait is kiállni kényszeríti a rendbontók érdekében, csak azt bizonyítja, hogy a szakszervezetek túlélték önmaguk jo­gosságát és fontosságát, hogy ezek az ál­érdekvédelmi szövetségek már régen nem a­­zon az alapon állnak, amit minden tisztessé­ges embernek támogatni kötelessége, nem a munkásságot védelmezik a munkaadók jogta­lan kihasználása ellenében, hanem saját kis pecsenyéjüket sütögetik az állampolgárok millióinak rovására. Reméljük, nem lesz általános postássztrájk Kanadában. Ha lesz, az súlyosan veszélyezte­\ ti lapunkat. És mégis azt mondjuk, akormány­­nak ezúttal ki kell tartania, ki kell állnia egy szerencsétlen és rossz ügy védelmében, mert ahogy és akik ezt megbuktatni akarják, azok még szerencsétlenebb módon meg szeren­csétlenebb ügyet védelmeznek. A MAGYARORSZÁGI VÁLTOZÁSOKRA Közel egy hónapja már, hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspárt olyan jelentős személy­­cseréket hajtott végre a legfelsőbb vezetésben, ami a világsajtó érdeklődését és találgatását váltotta ki. A Menóra nem kívánt addig hírt adni az eseményről, ameddig nem állt módjá­ban valamiféle magyarázattal szolgálni. Meg kell azonban őszintén mondanunk, hogy még egy hónap után is csupán találgatásokra va­gyunk utalva. A belső, tisztogatás három legjelentősebb áldozata az új gazdasági politika megtervező­­je és megalapítója, a kispesti vasmunkásból tehetséges közgazdásszá vedlett Nyers Re­zső; a korlátlan kultúr diktátor, az értelmi­ségi családból származó és a Rákosi-évek 1- dején börtönt viselt Aczél György, és a Terv­hivatal elnöke, AJtai Miklós. E két utóbbi ese­tében esetleg tetszetős magyarázat lenne zsi­dó származásuk, s ebből egy új antiszemita irány kialakulásának felvázolása, de ezúttal nem valószínű, hogy erről van szó. Sokkal elképzelhetöbb, hogy az országban minden szempontból ismét feszíteni akarnak a gyep­lőn, felkészülnek egy szigorúbb érára, s egy­szerűen félreteszik azokat, akik az újabb eny­hülési periódusnak képviselőiként voltak ki­jelölve. Nyers Rezső koncepciója — egy ideig úgy tűnk, beválik. Az emberek lázasan ügyesked­tek, a parasztok dolgozgattak kisháztáji gaz­daságukban, a gyárak igazgatói és munkásai megpróbáltak profitot termelni, a maszekok bütyköltek, kialakult az új uralkodó osztály mellett egy új jómódú polgárság is, autók, villák, balatoni nyaralók, motorcsónakok, eu­rópai körutazások stb. Mindez azonban csak látszat volt. Rövide­sen kiderült, hogy szocializmusban nem lehet kapitalista módon termelni, és egy öszvérnek nem lehetnek utódai, nem lesznek mindig új és új kis öszvérek. Nyers Rezsőék a horribi­lis ráfizetéseket külföldi kölcsönökből pró­bálták fedezni. Állítólag legutóbb 800 millió dollár kölcsönt akartak felvenni az Egyesült Államoktól s ezért cserébe hajlandók lettek volna bizonyos gazdasági engedményekre. Az üzletet a Szovjetunió nem engedte létrejönni; ők magúk ajánlottak fel 300 millió dollárt se­gélyként, de ennek feltétele Nyers Rezső és tanítványainak távozása volt. Feltételezhető, hogy a Szovjetunió azért szánta rá magát erre a lépésre, mert a többi csatlós állam már bizonyos irigykedéssel fordult a magyar példa felé. A Szovjet-enge­­délyezte új gazdasági mechanizmus Cseh­szlovákia, Lengyelország, Bulgária, Románia vágyálmává vált, ezt azonban már a Szovjet­unió sem győzte volna segéllyel. E pillanat­ban még nem látható tisztán, milyen mélysé­gekig hatol majd a nagy gazdasági tisztoga­tás, de máris érkeznek olyan hírek Magyar­­országról, hogy ez nagyon alapos lesz; még a megzőgazdasági termelőszövetkezetek el­nökeit is érinti. Hogy mi lehet az oka Aczél menesztésé­nek, ugyancsak homályos. Nyers Rezső, a Magyar Tudományos Akadémia közgazdasá­gi Intézetének igazgatója lett, tehát még a nullánál is kevesebb. E2zel szemben Aczél György ( aki valamikor a szépen csengő Ap­­fel Henrik névre hallgatott) miniszterelnök helyettes lett. Ez ugyan patinásán hangzik, az Igazság, hogy egy központi pártbizottsági tit­kárhoz képest ez is semmi. Utóda a Párt kul­­túrosztályi székében a volt csongrádmegyei párttitkár, Győri Imre lesz. Vagyis a magyar intellektuális életet olyan ember fog­ja irányítani, akinek az intellektuelekhez és magához az Intellektushoz semmi köze. Hogy jó lesz-e ez vagy rossz a magyar kultúráiét szempontjából, ezt senki sem tudhatja. Hogy liberális-e a magyar kultúrpolitika vagy sem, arról épp oly kevésbé döntenek Buda­pesten, mint Csongrád megyében. EzMoszk­­va joga és feladata. r Mindebből csupán egyetlen biztos tanulsá­got lehet,leszűrni: Liberális diktatúra nincs és a kommunizmusnak nincs emberi arcula­ta. Ezt Nagy Imre után megtanulta Dubcsek és köre, s ő utánuk most megtanulja Nyers Rezső és Aczél György, sőt igen valószínű, hogy rövidesen ezt fogják elmagyarázni Moszkvából Kádár Jánosnak is, akit ma Ma­gyarországon úgy tekintenek, mint a legkisebb rosszat az elképzelhetetlen és mégis oly könnyen elképzelhető sok nagy rossz kö­zött.

Next

/
Thumbnails
Contents