Menora Egyenlőség, 1974. január-június (13. évfolyam, 493-517. szám)

1974-02-16 / 498. szám

MEN □ RP ,Hr.August J.Molnar P.O.Box lo34 New Brunswick, New Jersey o8<9<»? class mail 0. ^ registration No. 1373 AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA XIII. évf. 498. szám Ara: 30 cent FARKAS IMRE: IRIA UTÓN Az izraeli hadsereg har­minc mérföldnyi távolságra van Damaszkusztól. A szf­­riaiak mégsem hajlandók a haderők elválasztásáról szóló egyezményt megkötni. Fejszál király a legmesszebbmenően támogatja a szovjet befolyás alatt álló szíriaiak huzavoná­ját. A szíriaiak a 120 izráeli hadifogoly listájának átadását nem egyszer megtagadták. Damaszkusz kétségtelenül egyéni utakon jár. Erről ér­tekezik többek közt a “News­week’* is. Még Moszkva nyo­mására sem hajlandó Háfez Ászád elnök politikai irány­vonalán változtatni. Mindunta­lan fellebbennek a béke­léggömbök. Kissinger “mér­sékelten optimista” a szír helyzettel kapcsolatosan. A “Pravda” intelme félreérthe­tetlen: “Szíria makacssága lé­nyegében Izráelt segíti, az iz­­ráeliek így igyekeznek gyen­gíteni az arab egységet.” A kifelé teljesen logikátlan politikai irányvonalnak meg­van a maga belső logikája. Ez a szíriaiak nemzeti tör­ténetével és mai helyzetük­kel függ össze. A tények is­merete közelebb visz ennek az irracionális politikai irányzatnak a megértéséhez amely mindennek mondható, csak rugalmasnak nem. Köztudott, hogy a haderők szétválasztása csak az első lépést jelenti a genfi béke­tárgyalások megnyitása felé. A Szíriái elnököt belső zi­lált helyzete készteti arra, hogy óvakodjék minden elha­markodott döntéstől. Ezen nem változtat a “Pravda” lec­kéztető cikke sem. Legkevés­bé akar Ászád Kissinger ked­vében járni. A szíriai elnök ragaszkodik a hatalomhoz. Az ország füg­getlenségét 1946-ban nyerte el. Ezalatt 11 államcsíny volt. Ászád arra törekszik, hogy uralmát konszolidálja és a Bááth párton belül tömegbá­zist teremtsen magának. Má­sik törekvése a tábornoki kar támogatásának a megnyerése. A moszlim vallású Ászád el­nök a félig titkos alawit szek­tához tartozik. Észak-Szfria volt hegyílakóiból kerülnek ki az államgépezet és a hadsereg vezetői. A többi törzsek rossz szemmel nézik e kis szekta privilegizált helyzetét, a ne­kik juttatott kedvezményeket. Tavaly júliusban a tisztek egy csoportja elhatározta Ászád meggyilkolását. Az összees­küvést idejében leleplezték és az összeesküvők közül Ászád fivére negyvenkettőt kivégez­tetett. Nem csoda, ha a belső politikai torzsalkodás hevében a néhányezer lélekszámot ki­tevő zsidóságot okolják a belső bajok előidézésével, bár a szí­riai zsidóság helyzete rosz­­szabb, mint náci Németor­szágban volt. Gettóéletet él­nek a szó szoros értelmé­ben, anélkül, hogy a külvilág­gal, vagy Izráellel bármilyen kapcsolatot tartanának fenn. Jellemző, hogy a damaszkuszi főrabbi levelet írt az egyik torontói zsidónak, aki évek­kel ezelőtt meghalt. A halá­lozás tényét a torontói zsidó­ság képviselői nem közölték a rabbival, mert nem szeret­nék elveszíteni az egyetlen, Szíriával összekötő kapcsot. A jomkipuri háborúig Ászád elnök pozitív eredményeket tudott felmutatni. Az ország gazdasági fejlődése számot­tevő volt. Szovjet segítséggel az Eufrátesz folyón nagy duz­zasztó épült. A háború ka­tasztrofális kárt idézett elő a nemzetgazdaságban. Hogy a gazdasági szektort erősítse, az elnöknek csök­kentenie kell a hadikiadásokat. Mindezt abban a Szíriában kell megvalósítani, ahol a tíz éven felüli lakosság háromnegyed része még ma is írástudat­lan. Az agyagkunyhókban élő falusiak ma is varázsszerrel és ráolvasással próbálják tá­voltartani a betegséget. De ezek a problémák mind eltör­pülnek, amikor Izráelről, a fő ellenségről van szó. ,A palesztiniai menekültek kérdésében — a sorozatos ka­tonai kudarcok ellenére—csak katonai megoldásra tudnak gondolni. Maga a külügymi­niszter is ellenzi a gyűlölt izráeliekkel való közvetlen tárgyalást. Ászád nehezen képes a fa­nc-izmus emelte korlátot széttörni. Nem elég erős ah­hoz, hogy — az egyiptomi pél­dán okulva — magához ragad­ná a kezdeményezést. A legújabb jelentések sze­rint, Washington állítólag bir­tokában van már ^ hadifoglyok listájának, es a haderők szét­választásáról való tárgyalá­sok megindulása rövidesen varhato. A kerdessej kapcso­latosan nyilatkozott Golda MéirtNem lehet szó a Golán­­fenisík feladásáról ^ jom­kipuri háborúban S2,erzett te­rületekre azonban Izr|ei nem tart igényt. AJÁNDÉK Napjainkban egyre nehezebb az őrület és butaság határ­­mesgyéin imbolygó világpoli­tikáról nem szatírát írni.Min­­den esemény újabb adalék a véget nem érő emberi osto­baság és gonoszság történeté­hez. Ezúttal Szaudi-Arábia ke­gyes királyáról van szó, aki extravagáns ajándékozó ked­vében a francia külügyminisz­tert kísérő újságíróknak egy kis selyemkosárkával kedves­kedett. A kosárból előbukkant a keleti bölcsesség foglalata: “Cion bölcseinek jegyzőköny­ve” és egy heterogén írások­ból válogatott antiszemita an­tológia. Jellemző Fejszál ki­rály humorérzékére,' hogy az 1972-ben kiadott antológia a világnézet két ellentétes pó­lusán álló Hitlertől és Herzl­­től közöl cikket, valamint idé­zeteket a Talmudból. Hogy mennyire vérszegény a király fegyvertára arra jellemző, hogy az antiszemitizmus te­rén újat mondani nem tud és kénytelen a feledés homályá­ból előkotorni a poros Jegyző­könyvet, mely az ezeréves Reichban a "MeinKampf "mel­lett a legfőbb ideológiai műnek számított. Ez a cári rendőrség által megrendelt antiszemita fércmunka volt hivatott lelep­lezni a világ zsidóságának összeesküvését a keresztény világ ellen. A moszlim királyt mintha ennek az antiszemita förmedvénynek a lidércnyo­mása üldözné, hogy ismét ér­demesnek tartja ezt a szeme­tet a kultúrvilág szemébe vág­ni. Kár lenne az antiszemita Jegyzőkönyvről és az antoló­giáról szárnyaló filozófiai ér­tékelést írni. Különben is a jegyzőkönyv elé egy arab tu­dós, bizonyos Fájez Ajjaz írt bevezetőt. Fennkölt stílusban az arab-keresztény egyesü­lést sürgeti az emberi faj vé­delme érdekében. Fejszál kegyes ajándéka an­nak tanúsága, hogy még a ha­tárok rendezése sem lenne ké­pes kiölni a zsidó ellenszenvet az arabok gondolatvilágából. Szemita arab testvéreink sze­rint, az anticionizmus és az antiszemitizmus két különbö­ző irányzat. Szerintünk, egy és ugyanannak a gyűlölködő go­noszságnak az erköl^^-foii­­tikai vetülj.,, mint mondjak — nem' ^vannak az izraeliektől mást, csak az Eu­rópából bevándorolt zsidók visszatérését volt hazájukba. " Hol van az a haza már ?" — kérdezhetnénk a költővel, a­­hová Auschwltz után három évtizeddel vissza akarnak bennünket telepíteni az arab hitierek. A király kegyes ajándékozá­sáról a "Le Monde" című francia napilap rántotta le a leplet. Egész Franciaország­ban az egyedüli lap volt, mely közölte a tényeket. A francia sajtó lakájszerepe abból is ki­világlik, hogy a külügyminisz­térium utasítását követve, nem tartotta érdemesnek be­számolni az eseményről, ne­hogy rossz pontot szerezzen az araboknál. Mert az arabok könnyen megbüntetik a re­nitens ellenállókat, különösen a gyáván behódoló szellemi embereket. És mért legyen nagyobb az újságíró kurázsija, mikor királyok és államfők behódolnak az olajjal zsaro­lóknak. Ha a király enyhén szólva bizarr ajándékozását el is hallgatta a sajtó, annál na­gyobb hanggal, mondhatni kár­örömmel számolt be Eric Rouleaunak, az egyiptomi származású, kitűnő tollú zsi-r dó újságírónak — az Izráel-el­­lenes támadások hangadójának — vizumkérelmi kudarcáról. Mert a húszadik század e­­gyüttélési szabályainak fittyet hányó Szaudi-Arábia királya szuverénen megszabja, hogy ki fia-borja léphet feudális vi­lága zárt falai közé, ahol még most is dívik a babona, ahol rövid szoknyát hordani tilos, de a király ágyastársainak se szeri, se száma. Mikor a "Le Monde " értesült Rouleau ví­zumkérelmének a visszauta­sításáról, helyette a zsidó Nicole Berpheim újságírónőt jelölte, de a szaudiaiakőtsem tartották érdemesnek a bebo­csátásra. Másik négy zsidó újságíró opportunizmusában odáig süllyedt, hogy zsidó származását letagadva, hamis születési bizonyítvánnyal be­jutott Fejszál birodalmába. V alljuk be, ehhez jó adag ma­•lt szük­zochista önk' ség. ese^./vvy;,; v mmen­­“álva, óhatat’.ar al ri i­dők jutnak az e.'3Zembe# Akkor kellett igazolni a születési kö­rülményeket. F,Qiyt a papírok utáni vadászat, ik, keiiett sze­rezni a dédszülők okmányaltj stb. A^cinizmus |s apolltlkai zsarolás ^mitse^ változott< Csak egy uj, eled dlg Ismeret_ len, de nagyhorde ;re]ü t|nyez8 került felszínre. az olaj> Ha nem Izráeli ,öl lenne gzó> bizonyos karör,^^ re­gisztrálnám en^ lg az esem|_ nyékét. Hogy Ida jutott a vi_ lag, abban nem kljJ szerepet játszott az ald:3Üan emlékű Dulles.^aki a golfoz6 Eisen_ hower jóváhagyj 5s|val jóyáte_ heteden baklöye seket követett el Tálán a dudé slmegszlgye_ níto politikára Vála3zQl az a Franciaország, amel yala_ mikor a szabad gzellemhazá_ ja volt.ma vis zontföellenzö_ je az Izraeli p olitikának. K1 kételkedik abbt ,n hogyPompl_ dou nem folytat l6jaadeGaulle által kezdeme nyezett Izráel_ ellenes polítik. |nak? M|g ne_ heztelni sem 1 ehet afrancl|k_ ll&X » "«'vere.ket ciajert adjak < ^ A nagyhatal_ mák sem m ondhatnak le a e^rela<?5 áldásos Uzle­­leteről. Mié: ft csele£edne £ JTI "Ír ídas^1 ba*kkal küzdő Anglia éa Franclaor_ szag? Elnyűtt iga zs| kkal hoza_ kódunk elő. F?ol 8anabl_ zonyítvanyunl {at akarjuk magyarázni, megrögzött . nem kiflönbö zlk a Hitlerétől. Gazdasági e szközökkel nehéz elerni azt, a- mi katonal er8vel politikai e megvalÖsfth: GROMIKO WASHINGTONI LATOGATASA Andrei Gromiko szovjet külügyminiszter legutóbbi washingtoni látogatásának elsőren­dű célja alighanem az volt, hogy biztosítsa az amerikai adminisztrációt arról, hogy Brezsnyev és az ő kubai útja nem jelentett semmiféle Amerika-ellenes provokációt. ( A szovjet külügyminiszter egyenesen Kubából repült Amerikába.) A szovjet külügyminiszter tudatában van annak, hogy az amerikaiak még jól emlékez­nek a kubai rakéta-válságra és éppen ezért nyugtalanul figyelték Brezsnyev kubai útját. Más szavakkal: Gromiko nyilvánvalóan i­gyekezett meggyőzni Nixon elnököt és Kissin­­ger külügyminisztert afelől, hogy a kubai lá­togatás nincs hatással a "détente" politiká­jára. Kissinger és Gromiko egyaránt azt állítot­ta, hogy nem került szóba Amerika és Kuba esetleges diplomáciai kapcsolatának lehető­sége. A valószínűség azonban az, hogy a két külügyminiszter egyelőre nem tartotta idő­szerűnek ennek a problémának a közlését a nyilvánossággal. A kubai nemzetgazdaság állandó deficitje évek óta naponta átlagosan 1-1.5 millió dol­lárjába kerül a Szovjetuniónak. Nyilvánvaló, hogy Moszkva szivesen látná az amerikai szállítási tilalom megszűntét Kuba számára, mert ebben az esetben a Castronak nyújtott jet támogatást csökkenteni lehetne. __ tban kivit) azonban meg számos kérdés megtárgyalására került a sor nyilvánvalóan az amerikai és a szovjet külügyminiszter kö­zött. Az egyik a Közeleket volt. A Kremlin je­lentős aggodalommal szemlélte Kissinger kö­­zelkeleti diplomáciáját, amely önálló erő­feszítés volt, kívül esett a genfi békekon­ferencia hatáskörén. Moszkva számára kü­lönösen nyugtalanító, hogy a sikeres kissin­­geri diplomácia egyik eredménye: Szádát, e­­gyiptomi elnök, engedékenyebbnek mutatko­zik Amerika iránt és szemmelláthatóan t­­gyekszik minél távolabb kerülni a szovjet be­folyástól. Gromiko nyilvánvalóan azt szeretné, ha a következő tárgyalási fázis —Szíria bevonásá­val — a genfi békekonferencia hatáskörén be­lül történnék. Ennek híján ugyanis a Szovjet­unió közelkeleti békéltető és egyensúlyozó szerepe mindinkább periférikussá válik. A szovjet külügyminiszter látogatásának harmadik célja nyilvánvalóan annak a tisztá­zása volt, miért ellenzi az amerikai kong­resszus a "most favored nation"külkereske­delmi megadását a Szovjetunió számára? Az amerikai képviselőház erre csak abban az esetben hajlandó, ha Moszkva teljesen sza­baddá teszi a szovjet zsidók kivándorlását. A javaslat most a szenátus előtt van és szinte teljesen bizonyos, hogy a szenátorok állás­pontja ugyanez lesz. Nagyon kevés kétség lehet afelől, hogy Gro­­mikoval közölték Washingtonban: a szovjet zsidók akadálytalan kivándorlási lehetősége olyan sarkalatos pont, amely nélkül az ame­rikai kongresszus nem lesz hajlandó hozzájá­rulni a " most favored nation"külkereskedel­­mi kategória megadásához a Szovjetunió szá­mára. Most még nem tudhatjuk, hogy milyen po­zitív eredményei voltak a Gromiko-látoga­­tásnak, amely után Nixon moszkvai látogatá­sa következik majd. Valószínű, hogyaKrem­­lin kénytelen lesz teljesen szabaddá tenni a szovjet zsidók kivándorlását különös tekintet­tel arra, hogy a kivándorolni akarók ottma­­radása semmi előnyt nem jelent a Szovjetu­nió számára. Valószínű, hogy Moszkva nyo­mást fog gyakorolni Szíriára annak érdeke­ben, hogy a fegyverszüneti egyezmény jöjjön léire Izráel és Szíria között. A Nixon-admi­­nisztráció jelenleg nem sok hajlandóságot mutat a Kubával való kapcsolatok normál’ lására, Fidel Castro — érthető módon — sok­kal sürgősebbnek tartja ezt. A Gromiko-féle washingtoni látogatás ösz­­szegezése körülbelül ez lehetne: a Kremlin megpróbálja negatív külpolitikai szerepét pozitívvá változtatni s hogy erre kényszerül Amerikával kapcsolatban, évtizedek óta elő­ször, ez kétségtelenül a kissinger! külpoli­tika sikerének igazolása. Szuez, reflektorfényben A közelkeleti fegyverszünet fejleményei ismét a reflektor­­fénybe állították a Szuezi csa­tornát. Szádát, egyiptomi el­nök kijelentette: lehetőség van arra, hogy "hat hónap múlva megnyitják. Néhány jel viszont arra mutat, hogy az ígéretnek a teljesítése esetleg késhet — politikai megfontolások miatt. Az amerikai külügyminisz­térium külpolitikai helyzet­elemzői szerint az egyiptomi kormányt nyugtalanítja a töb­bi arab ország álláspontja, a­­melynek lényege a következő: Egyiptom külön egyezménye Izráellel a csapatok kölcsönös visszavonásáról voltaképpen különbékét jelent Izráel és E- gyiptom között és "magára hagyja" Jordániát és Szíriát. Az amerikai helyzetelemzők szerint éppen ezért lehetsé­ges, hogy Egyiptom csak abban az esetben fog hozzá a Szuezi csatorna megnyitásának elő­készítő munkálataihoz, ha u­­gyanolyan kölcsönös csapat­visszavonási egyezmény jött létre Izráel és Szíria között, mint amilyet Kissinger a­­merikai külügyminiszter köz­vetítésével — Izráel és Egyip­tom kötött. Ennek ellenére, az egyipto­mi kormány húsz országot kért meg, küldje el megbízot­tait a Szuezi csatorna megnyi­tásával kapcsolatos következő kérdések megtárgyalására: Miképpen lehetne pontos fel­mérést készíteni a fel nem robbant tüzérségi lövedékek, aknák és más robbanóanyagok helyzetéről és mennyiségéről a csatorna két partján és ma­gában a csatornában? Miképpen lehetne a csatorná­ból az ott rekedt hajó és egyéb roncsokat eltávolítani? Miképpen lehetne a csator­nából eltávolítani az 1967 óta ott felgyülemlett iszapos hordalékot? Ennek híján el­képzelhetetlen, hogy a csator­nában ismét 60.000 - 70.000 tonnás hajók tudjanak közle­kedni. A meghivott húsz ország kö­zött van az Egyesült Államok is. Az egyiptomiak mindezeket a munkálatokat a hajózásban érdekelt országokkal akarják elvégeztetni. Szádát állítólag ( folytatás a 10. oldalon ) GYÁSZJELENTÉS Fájdalomtól porig sújtva és soha el nem múló sebbel szívünkben jelentjük, hogy dr.EGRI SÁNDOR (Eger-Budapest- Antwerpen) nincs többé. A nagysikerű, ügyjelei által körülrajongott ügyvédet, a Pesti Izraelita Hitközség és a Chevra Kadisa elnökségi tagját, minden zsidó jótékonyság lelkes segítőjét, a példamutató férjet, apát, nagyapát, dédapát hivatása teljesítése közben tragikus erőszak ölte meg. Temetése február 10.-en volt, Antwerpenoen Emlékét, sokszáz barátjával együtt, életünk végéig őrizzük. Felesége, ERZSÉBET Fia, EGRI GYÖRGY Menye, YVONNE Unokái, GÁBOR, ANDRÁS és JUDY dédunokája, PÁL

Next

/
Thumbnails
Contents