Menora Egyenlőség, 1974. január-június (13. évfolyam, 493-517. szám)

1974-06-22 / 516. szám

14. oldal MENORA 1974. junius 22. electro auto electric AUTÓVILLAMOSSÁGI DIAGNÓZIS KÖZPONT TUNE-UP ÉS EGYÉB VILLAMOSSÁGI SZOLGÁLTATÁS Tulajdonos: MESSERSCHMIDT LÁSZLÓ Tel.: 925-8303 - 925-2740208 GERRARD ST. E GOSZTONYI PÉTER: A MAGYAR KOMMUNISTÁK ÉSA PARTIZÁNHARC A Szovjetunióban élő ma­gyar kommunisták tevékeny­ségét a háború első felében a Komintern mellett, a KMP képviseletében működő és Rá­kosi Mátyás által vezetett ma­gyar csoport fogta össze. Ki­csinyke csoportra csökkent az egykoron nagyszámú magyar kommunista emigráció: a sztálini tisztogatások — Sik Endre visszaemlékezései szerint — " alig ötven ejvtár­­sat" kíméltek meg. A meg­maradónak is állandó féle­lemben és rettegésben éltek, mert nem tudhatták, mikor csap rájuk a " párt ökle”, az NKWD ! A Szovjetunióban élő kommunisták sorsa csakl942 elejére fordult valamelyest jobbra. Ekkor engedték meg nekik először, hogy Moszkvá­ban nemzeti alapon gyűlést tartsanak és ekkor kezdődött meg szerepük a magyar hadi­foglyokkal való antifasiszta átnevelés területén. A KMP- hez tartozó kommunisták ott voltak a hadifogoly-iskolák megszervezésénél, az illegá­lis "KossuthRádió"szerkesz­­tőségében és a hadifogoly-lap, az " Igaz Szó", kiadásánál. A Komintern feloszlatása ti­tán, 1943 nyarán ugyancsak Rákosi vezetésével megala­kult Moszkvában egy bizottság amelyet azokban az időkben Külföldi Bizottság néven em­legettek. Ez a grémium önön­magát a magyarországi kom­munisták vezetőinek tekintet­te és ilyen vonatkozásban is­merte el őt a szovjet kom­munista párt. Csak napjaink­ban igazították ki e minősí­tést a hazai pártirodalomban, azt állítván, hogy a Rákosi­­csoport hatásköre csupán a Szovjetunióban élő magyar kommunistákra terjedt ki. PALFFYES MALETER A PARTIZÁNVEZÉREK A Külföldi Bizottság Ma­gyarországon levő elvtársai­val 1944 őszéig semmiféle kapcsolatot nem tudott létre­hozni. A Történelmi Emlék­­bizottság megalakulásáról il­letve az 1942 márciusi tünte­tésekről is csak a 2. magyar hadsereg szétverése után, 1943-ban fogságba került kato­náktól szerzett tudomást. 1944 legelején minden kísérlet ku­darcba fulladt, hogy a ma­gyar hadifoglyok segítségével egy úgynevezett "Kossuth lé­giét" állítsanak fel, amely a Vörös Hadsereg keretében részt vállalhatott volna Ma­gyarországnak a háborúból való kiválásának megvalósí­tásában. Ennek okairól egy­szer még külön írni fogunk. A partizánharcnak szervezé­sét 1943-ban felsőbb szovjet szervek végezték. A magyar kommunistáknak itt csak ta­nácsadó szerep jutott. Az el­per során halálra ítélték és november 4.-én kivégezték. Csoportja sem kerülte el a felszámolást: árulás során 1944 február 27.-én rajtaütöt­tek a Huszton meghúzódó par­tizántörzsön és egyeseket harcban megsemmisítve, leg­többjük fogságba került. 1944-ben már magyarok in­tézték a Kiev melletti Ukrán Partizán Törzs parancsnok­ságán a Kárpátmedencébe in­duló partizáncsoportok beve­tésének ügyeit. Nógrádi Sán­dor, a későbbi néphadsereg­beli tábornok, Farkas Mihály jobbkeze, illetve Vas Zoltán, 1956-ban Nagy Imre mellett Budapest kormánybiztosa, vállaltak felelősséget a kü­lönböző akciókért. Az első nagyobb bevetés 1944 nyarán történt. Egy 13 főnyi csoport, — Szőnyi Márton volt repülő­tiszt vezetésével, — ózdtól 16 kilométerre levó'Domaházaés ső magyarországi partizán­bevetésre 1943 augusztusában került sor. A hétfőnyi cso­port — magyarok, csehek és oroszok — vezetője Pataki Ferenc volt, egy elsővilághá­borús hadifogolyból interna­cionalista kommunistává ved­lett férfi, aki a polgárháború után hosszú ideig Dzerzsinsz-Járdánháza közötti erdőség területére ereszkedtek le. Már megérkezésükkor több szerencsétlenség érte őket; a csoport három részre sza­kadva ért földet és rögtön harcba keveredett egy vélet­lenül e területen gyakorlatozó csendőr szakasszal. Szőnyiék menekülni kényszerültek. Tá­kij közvetlen munkatársaként Cseka-parancsnokként tevé­kenykedett a szovjet hatalom érdekében. A sztálini tiszto­gatások azonban őt sem kí­mélték: ha a börtönt el is ke­rülte, párttagságától meg­fosztva amolyan " másodosz­tályú" szovjet állampolgárrá degradálták. így is indult "ha­za", Magyarországra, az­zal a feladattal, hogy Kárpát­alján alakítson " partizánbá­zist". Az ejtőernyővel való leszállás sikerült és az el­következendő hetekben, hóna­pokban a Pataki-csoport ered­ményesen építhette ki bázi­sát: 1943 végére kb 100 főre duzzadt a partizáncsoport: a tagok nagyrésze ruthénokból és szlovákokból állott. A cso­port kisebb diverziós fela­datokat hajtott végre, főleg csendőrörsök ellen. Főfela­datuk, a röplap terjesztése és a beszolgáltatások szabotálá­­sára való agitáció mellett a­­zonban főleg hírszerző tevé­kenységre terjedt ki. Pataki ugyanis a Vörös Hadsereg hírszerző osztályához tar­tozott. Amikor azonban a par­tizánvezető elhagyta csoport­ját és Budapestre utazott — valamiféle még ma is homályt fedő feladattal — utolérte vég­zete: 1944 február 22.-én le­­rortnrtottciir titkos katonai mogatást senkitől sem kaptak. A partizánokat egymás után számolták fel — négy kivéte­lével hiánytalanul I Szőnyi Mártont álmában érte a csend­őrgolyó. Hulla fáradtan egy pajtában keresett menedéket. A paraszt — a kissikátor! Macskás tanya lakója — maga riadóztatta a csendőrséget... Dacára a kudarcnak, Kiev­­ből újabb és újabb partizán­­csoportokat Indítottak útnak Magyarországra. 1944 szep­tember elején került bevetés­re a Malontay, Maiéter, Fáb­­ry, őrley, Rékay csoport.Rá­­kosiék ezt a szlovák hegyek­ben szerették volna felhasz­nálni: ott a terület adottsága és a szlovák lakosság szim­pátiája miatt is több lehető­ség nyílt volna a szélesebb­­körű, eredményes tevékeny­séghez. De a csehszlovák kommunista párt moszkvai vezetői (Slánsky Rudolf és a többiek), hallani sem akartak a tervről. Gyűlöletük a ma­gyarság irányában határtalan volt és még a gondolatát is elvetették annak, hogy a szlo­vák földön fegyveres magyar partizáncsoport tevékenyked­jen. . . Vas Zoltánról tudjuk, hogy 1944 őszén mintegy hat­száz magyar partizán várta a Szovjetunióban bevetését. Ok­tóber eleiétől a Vörös Hadse­TRÉFAJA ES MEGTRÉFALTATÁSA A GÖMBÖS SZOBOR FELROBBANTÁSA honvédjárőrökre, őrizetlenül hagyott német gépkocsikat robbantottak fel és megpró­bálták, teljesen eredmény nél­kül, a lakosságot a Wehrmacht­­csapatok ellen feltüzelni. vetve" ( jaj de mulatságos, ugy-e ! ?) mondhassa el Föl­des Pálnak, hogyan is fogad­ták őt elvtársai Moszkvában. Térjünk azonban vissza Bu­dapestre, mondjuk el pár sorban, mi minden történt 1944 szeptemberében és októ­berében a Békepárttal. Ezen az őszön — Románia, Bulgária és Finnország háborúból való kiválása után — a Magyar Frontba tömörült pártok kap­csolatai szorosabbá váltak, együttműködésük erősödött. Az ifj. Horthy Miklós által vezetett, úgynevezett "Kiug­rási Iroda", amely a kormány­zó Hitler-ellenes lépéseit i­­gyekezett koordinálni és e vo­natkozásban jó összeköttetés­sel rendelkezett a demokrati­kus pártok felé, szintén szor­galmazta a közös munkát. Az adott realitásokból kiindulva, a kommunisták felé is keres­te a kapcsolatokat, hiszen a kormányzó az ő segítségükkel kívánta Moszkvával, egy kü­lönbéke ügyében, az összeköt­tetést megteremteni. reg azonban már oly gyors ü­­temben nyomult előre aDuna­­medencében, hogy a magyar partizánok légi vagy más úton történő felhasználása a szov­jet hadvezetés számára szük-HONT FERENC Érdekes módon a Rákosi­­vezette Külföldi Bizottság nem sok gondot fordított ar­ra, hogy ő tegyen lépéseket a hazai KP vezetőséggel való kapcsolat felvételére. Pedig megtehette volna: 1944-ben a Vörös Hadsereg nemegyhír­­szerzöje működött már Buda­pesten, vagy a nagyobb magyar városokban. De Rákosiék tel­jes egészében lebecsülték ha­zai elvtársaikat és úgy gon­dolták, ha majd ők — a " moszkvaiak"— érkeznek Bu­dapestre ( a Vörös Hadsereg égisze alatt) , akkor majd megkezdhetik a párt "igazi" szervezését. Valószínűleg a Vörös Hadsereg megfelelő parancsnokságait is ilyen értelemben tájékoztatta, mert az eredmények ilyen irányban mutatnak. Itt van például Hont Ferenc esete. A budapesti színházi rendező 1944 őszén egy kisebb honvédegységgel e­­gyetemben esett fogságba a Kárpátokban. Az ők kihallgató szovjet tisztet úgy tájékoztat­ta, hogy ő régi illegalitásban élő magyar kommunista, akit a Békepár? azzal bízott meg, hogy vegye fel a fronton ke­resztül a kapcsolatokat a KMP Külföldi Bizottságával. Hont, aki mögött ekkor már párhó­napos munkaszolgálat állt,fel­tűnően sovány volt. Nagy orra és sötét bőre egy indiai fér­fire emlékeztette a vörös ka­tonákat. Hontot mindjárt el is nevezték a " magyar Gandhi­nak". A Békepárt küldötte a 4. Ukrán Front politikai cso­portja vezetője elé, Mechlisz vezérezredes elé került. A tá­bornok — egyébként Sztálin e­­gyik bizalmasa, sőt barátja — alaposan kifaggatta. A kapott válaszokkal, köztük a politikai tárgyuakkal is, igen meg volt elégedve, ő maga telefonált rögtön Moszkvába, itt van a Békepárt futárja, fontosnak tartaná, ha Sztálin elé kerül­ne. Földes Pál, aki ezidőben a 4.Ukrán Front politikai cso­portfőnökségén tevékenyke­dett, a későbbiekben így is­merteti meg Hont Ferenc to­vábbi útját: "Egy órán belül értesítést kaptunk, hogy Hont Ferencet ültessük azonnal repülőgépre, és egy ezredes kíséretében repüljön kihallgatásra Moszk­vába. Elképzelhető, hogy mi­lyen nagy volt az izgalom, hogy Sztálin személyesen fo­gadja majd ... a magyar Gandhit. A kisérő ezredes f­­rásos jelentést is vitt magá­­val.Hont Ferenc sorsáról csak később értesültem, 1945 ta­vaszán, amikor akrasznogor­­szki ötödik politikai iskolán mint hallgató megjelent. ő maga mesélte el nevetve ( ?), nil történt vele Moszkvában. Amikor a repülőtérre meg­érkezett, több tábornok fo­gadta. Tiszteletére tábornoki étterembe kisérték, ahol sze­­me-szája elállt a minden jó­val megrakott terített asztal­tól. Volt ideje nyugodtan, na­gyon nyugodtan végigenni va­csoráját. Elmúlt két-három óra, amikor észrevette, hogy mind kevesebben és keveseb­ben sürögnek-forognak körü­lötte, míg végül úgy éjféltáj­ban, amikor már igazán unal­massá vált a várakozás, a kí­sérő ezredes és egy másik ségtelenné vált. A fent említett partizáncsoportok sem tudtak semmiféle nevezetes hadi­­tényt véghezvinni. Itt-ott el­vágtak egy-egy telefonvezeté­ke^ rálőttek csendőr vagy törzstiszt beültette egy szép, fekete személygépkocsiba. A kocsi csak haladt, haladt a ki­világított Moszkván keresztül, s ő boldogságában nem is gon­dolt arra, hogy a Kreml, ahol őt " várták", Moszkva kellős közepén van, tehát nem kelle­ne olyan sokat kocsikázni . . . Egyszerre csak nagy vaskapú nyílt ki előtte, majd egyhosz­­szú fehér folyosón lévő sok ajtó közül az egyik... és ami­kor körülnézett a fehérre má­zolt falak között, hangosan fél­kacagott. A Kreml helyettfo­­golycellában találta magát! A " kacagó Hont Ferenc" a Bu­­tyirka börtönbe került... A szovjet elvtársak valószínű­leg agent provokatört láttak benne és a Békepárt küldötte még szerencsésnek mondhat­ja magát, hogy "csak" rácsok mögé került és nem a pincébe, ‘kivégzőosztag elé . . . így is, amikor Hont hónapok nehéz kihallgatásai után végre el­hagyhatta a Butyirkát, hadi­fogoly-táborba küldték, hogy ott aztán 1945 áprilisában "ne-A Békepárt közben megvál­toztatta nevét. Főleg a De­­ményisták működése miatt, 1944 szeptember 12.-én röp­lapban Jelentették be új nevü­ket: Kommunista Párt. Ügyes és taktikus lépése volt ez a Központi Bizottságnak — ahogy ma nevezik a kis cso­port vezetőségét. (Akkor, 1944-ben, amikor tudhatták, hogy az igazi pártvezetők Moszkvában tartózkodnak, biztos kevésbé bombasztikus néven szerepeltek!) -AKom­intern megszüntetését a párt nevében is kifejezésre kíván­ták így juttatni. A vezetők, Ap­ró Antal, Kiss Károly, Kállai Gyula, Horváth Márton, Péter Gábor és főleg azl944 augusz­tus végén internálótáborból szabadult R ajk László igyeke­zete arra irányul:, hogy —fő­leg fiatal ifjúmuikásokból — akciógárdákat hezzanak létre és ezeket egy partizánharcra előkészítsék. Etekről a ter­vekről, amelyek jórészt ter­vek is maradtak, a hazai tör­ténelmi irodalom igen szűk­szavúan számol b;. Tudjuk, hogy az elkövetkeiendő hóna­pokban léteztek és működtek — főleg Budapesten — kisebb kommunista partizáncsopor­toki a Gömbös szobor felrob­bantása, az újpesti nyilas pártház' megtámacása, a nyi­lasok az akkor Ma;yar Műve­lődés Háza, ma Érlel Színház­­beli nagygyűlésének bombák­kal való megzavarása kétség­kívül az ő tettük vlt!) — de tevékenységük sehd sem lép­te túl egyfegyveresdemonst­­ráció korlátáit. A ladi— vagy politikai helyzet bfolyásolá­­sára sem erejük, em módjuk nem volt! PedigaKP veze­tősége szeptemberben egy úgynevezett Katoni Bizottsá­­gott is létrehozót, egy volt horthista százads, az igen tehetséges Pálffj György ve­zetésével (Pálffy; négy év múlva Rákosi akasztatta fel). A KP közreműköésével ke­rült a "Kiugrás Irodához" Dudás József erélyi mérnök ( azonos a Kádár* által az 1956-os forradalmiban viselt szerepe miatt kivégzett Du­dással) , aki vállalkozott töb­­bedmagával arra, hogy a bu­dai Vár és a moszkvai Kreml között a kapcsolatot létre­hozza. Kapcsolat létesült e­­zekben a Szálas! puccsot meg­előző hetekben a KP és a "Ki­ugrási Iroda" között is. Ko­vács Imre ajánlására Rajk László tárgyalt Ujszászy tá­bornokkal. A két"konspiráns" borozgatás közben egész jól összebarátkozott, nagy szavak és ígéretek hangzottak el mindkét részről, amelyek mö­gött — es ez a KP-ra vonatko­zik — semmi sem állt. Horthy­­ék azt hitték, hogy a KP-nak valóban van befolyása a mun­kások között, sztrájkok végre­hajtását kívánták volt tőlük és az is szóba került, hogy "adott helyzetben" a magyar királyi honvédség gondoskodik mun­kás egységek felszereléséről, hogy azokkal együtt lehessen a németek ellen fordulni. Pe­dig Rajkáknak ha összesen 100 ember állt "rendelkezésük­re". Ez volt az oka annak is, hogy még az első októberi hé­ten a KP vezetőség teljes erő­vel szorgalmazta egy, a Szo­ciáldemokrata Párttal való akcióegység megkötését, a­­mely — és most idézzük itt az 1973-as budapesti Munkás­mozgalomtörténeti Lexikon idevágó szócikkét: ". . . utat nyitott a két munkáspárt fel­­szabadulás utáni együttműkö­déséhez, majd egyesülésé­hez ..." A KP hivatalos történetírása úgy tartja, hogy ezt az akcióegységet egy egységokmány keretében 1944 október 10.-én a két párt képviselői megkötötték. A Pá­­risban megjelenő Irodalmi Új­ság egy 1972-es számában a­­zonban Kéthly Anna, akinek egy ilyen okmány létezéséről tudnia kellene, így nyilatko­zott: "Az egységokmány — legenda. Ez a téma otthon hal­hatatlan, negyedévszázad óta nem tudják a kommunisták megemészteni. Mindig újra magyarázzák a bizonyítványu­kat, holott kétségtelen, hogy ha ilyen jelentős történelmi Magyar Gyógyszertár ALLEN PHARMACY tuMo„os ELEK ZOLTÁN GYÓGYSZERÉSZ 378BloorSt. W. Telefon:923-4606 GYOGYSZERKÜLDÉS AZ ÓHAZABA Ez az a könyv, amit az amerikai magyar zsidóság inár várt. MEGJELENT! MÁR KAPHATÓ I ” A JOM KIPURI HÁBORÚ története és bizalmas adatai. MÉG MA RENDELJE MEG! A könyv ára (kiváló minőségű papíron) $ 10.­­póstán házhoz küldve $ 10.80 Megrendelhető a torontói főkiadótól. ’’MENORA” Publising Company 105 Almore Ave. Telefon: 636-1381, vagy Montrealban, dr. Fon Sándor 4455 Dupuis Ave. Apt.2. Telefon: RE 3-3087. New Yorkban, Kalmár Miklós 100 Overlook Terrace Apt. 511. Telefon: N.Y. 568-0251. vagy Buchsbaum Enterprises Inc. 1563 Second Ave. Telefon: 628-5771, vagy Nyíri József, 725 West 172nd St. Telefon: WA 8-4708. Töltse ki az alábbi szelvényt és küldje el valamelyik címre. MEGRENDELŐ SZELVÉNY Kérem küldjék el címemre, Dan Ofry ”A Jom Kipuri Háború” c. könyvét. A könyv árát 10 $-t és 80 cent póstaköltséget mel­lékelten (csekkben, vagy money orderben) csatolom. Név:...................................................................................................... Ország:........................................Város:. ........................................ Utca és házszám:.............................................................................. Postai zónaszárr:............................................................................. j PANNÓNIA DELICATESSEN j j A ST. CLAIR-VAUGHAN RD. KÖRNYÉKÉN j i MAGYAR CSEMEGÉS i | SZEMESKÁVÉ * MAGYAR HENTESÁRU | KONYAKOS MEGGY * LIKŐRÖS CSOKOLÁDÉ N MAGYAR KERÁMIÁK ÉS KÉZIMUNKÁK l i Tulajdonos a DEUTSCH HÁZASPÁR i ! 557 SLCIairW. 651-3318 « okmány létezett volna, már réges-régen szövegében, fo­tókópiában ország-világ elé terjesztették volna . . . Ne­künk vannak logikus bizonyíté­kaink arra, hogy az egység­okmány/ — nem létezett! " Egységokmánnyal vagy egy­ségokmány nélkül —a Magyar Frontot és ezen belül a KP-t is teljesen meglepték azoktó­­ber 15.-i események. A nyila­sok hatalomrajutását az ellen­állási mozgalom szinte meg­dermedve kisérte. Egy nép­színház-utcai zsidó munka­szolgálatos század gyenge el­lenállási kísérletén kívül (ez független volt mindenféle " előre betervezett" vagy épp az ellenállási mozgalom ál­tal elképzelt akciótól!) , a nyi­lasok szinte puskalövés nél­kül vették birtokukba Buda­pestet és vele együtt a még az orosz hadseregtől meg nem szállt vidéket. Az ellen­állási mozgalom csak október második felébe tért magához. A közben a börtönből szaba­dult Bajcsy Zsilinszki Endre vezetésével megalakult a Ma­gyar Nemzeti Felkelés Fel­szabadító Bizottsága, amely­ben most már a horthysta el­lenállási csoportok és a Szá­las! ellenes és a kormányzó­hoz ragaszkodó katonatisztek i£ részt vettek. A mozgalom terveiről, eredményeiről és végül kudarcairól egyszer még egy külön cikk keretében kell beszámolnunk . . .

Next

/
Thumbnails
Contents