Menora Egyenlőség, 1974. január-június (13. évfolyam, 493-517. szám)

1974-01-19 / 494. szám

6. oldal LION FEUCHTWANGER: „Meséljen Judeáról“ fordult újból Jó­­zsefhez.^ És József mesélt a Peszach ünnep­­ről, a sátoros ünnepről, az Engesztelés nap­jának istentiszteletéről, mikor a főpap, egyet­len egyszer az évben valóságos nevén szólítja Jehovát és a nép hallva a nagy és rettenetes nevet, a földre veti magát a láthatatlan Is­ten előtt és ötvenezer homlok érinti egyszerre a templom köveit. A színész lehunyt szemmel hallgatja: „Igen, egyszer majd én is hallani fogom a nevet,“ mondta. „Évről évre halasz­tóm jeruzsálemi utamat, azoknak az eszten­dőknek a száma, amíg a színész dolgozni tud, meglehetősen kevés, takarékoskodni kell ve­lük. De egyszer mégis hajóra szállók. És, ha megöregszem, házat vásárolok és egy kis bir­tokot Jeruzsálem közelében. Miközben a színész beszélt* József agya élesen és gyorsan működött; most még fel­vevő képesek és a hangulat is kedvező. „Me­sélhetek még valamit Judeáról, Demetrius űrt“ kérte. És beszélt a három ártatlan vé­dencéről. A téglagyárra gondolt, a nyirkos, hideg földalatti helyiségre, a három csont­vázra és arra, hogy nem ismerte fel régi ta­nítóját, Nátánt. A színész lehúnyta szemét és^ tenyerébe hajtotta homlokát. József be­szélt, színes és lendületes szavakkal. Mikor befejezte, mindnyájan hallgattak. Azután a Velia zsinagógabeli Licin doktor szólalt meg: „Nagyon érdekes“! A színész hevesen ráförmedt; hinni akart és megha­tódni. Licin védekezett. Hol a bizonyíték, hogy az a három valóban ártatlan! Persze ez az úr, József ben Matthias doktor legjobb meggyőződése szerint beszél, de miért legye­nek az ő tanúi megbízhatóbbak, mint azok, akiket Anton Felix kormányzó állított, a csá­szári római törvényszék kihallgatott! József a színészre pillantott és egyszerűen, komolyan felelt: „Nézze meg ön is azt a három embert. A tiburi téglagyárban vannak. Beszéljen ve­lük. És ha azután is hinni fog bűnösségük­ben, ígérem, hogy egyetlen szó nem hagyja el többé ajkamat érdekükben. A színész fel és alá járkált, pillantása nem volt zavaros többé, minden restség le­hullott róla. „Ez igazán jó gondolat“, kiál­totta. „örülök, József doktor, hogy hozzám jött Kimegyünk Tiburba. Látni akarom ezt a három ártatlant. Segíteni fogok önnek Jó­zsef ben Matthias doktor uram.“ Megállt Jó­zsef előtt s^ bár alacsonyabb volt, magasabb­nak tűnt nálánál. „Tudja-e,“ mondta titokza­tosan, „hogy ez az út belevág a tervembe?“ Felélénkült, maga vette kezébe a keverő korsót, kedves volt a jelenlevőkhöz. Sokat it­tak. Később valaki játékot indítványozott. Négy elefáncsont kockával kockáztak. De­metrius Libannak valami ötlete támadt. Va­lahol, gyerekkorából maradt, kell még lenni a házban héber kockáknak, különös kockák­nak, tengellyel, aminek felső része fogantyú­ul szolgai, úgy, hogy forgatni lehet őket. Igen, József ismerte ezt a fajta kockát. Ke­resni kezdték, elő is került. Nehézkes, kezdet­leges kockák voltak és igen mulatságosan fo­rogtak. Jókedvűen játszottak. Nem magasan, de József számára óriásiak voltak a tétek. Mikor az első bárom dobást megnyerte, fel­­lélegzett. Négy- kocka volt. Mindegyiken négy betű: Samel, He, Nun, Sin. Sin volt a leg­rosszabb dobás, Nun a legjobb. A hithű zsi­dók megvetették ezt a játékot, azt állították, hogy a Sin betű a Saturnus istent jelképezi, a Nun betű pedig Noga-Istar istennőt, akit a rómaiak Vénusznak neveznek. Pergetés után a kockákat újból a középre tették és minden játékos tetszés szerint választhatott magának közülük. Józsefnek igen sűrűn sikerült ki­vetnie a szerencsés Nun betűt. Éles szemmel hamarosan rájött, hogy az egyik kocka majd­nem minden forgatásnál a Nun betűt mu­tatja, ami azon múlhatott, hogy az egyik sarka kissé megkopott. Mikor ezt észrevette, végigfutott rajta a hideg. Ha a többiek rájönnek, hogy a ko­pott sarkú kockával veti folyton a Nun-t, el­játszotta a mai este egész eredményét, a nagy ember kegyét. Óvatos lett, igyekezett keve­sebbet nyerni. De még ami maradt is elég volt ahhoz, hogy ezentúl kicsinyes takarékos­kodás nélkül élhessen római tartózkodása alatt. „Nagyon szerénytelennek tartana, De­metrius ur, fordult a színészhez, amikor a játék befejeződött, „ha arra kérném, hogy adja nekem emlékül ezt a kockát? A színész nevetett. A kockába gyors kézzel belekar­colta nevének kezdőbetűit. HÁBORÚ „Mikor megyünk ki a három ártatlan­hoz!“ kérdezte Józseftől, „öt nap múlva,“ ajánlotta József habozva. „Holnapután!“ mondta a színész. A téglagyárban nagy ünnepélyességgel fogadták Demetrius Libant. Az őrség csö­römpölve tisztelgett a század legelső színésze előtt; ez a tisztelgés egyébként csak a legma­­gasabbrangú előkelőségeket illette meg. A felügyelők és őrök a kapunál tolongtak, nyi­­tottHtenyérrel üdvözlésre nyújtották jobbkar­jukat. „Üdvözlégy Demetrius Libán!“ hang­zott mindenfelől. Az égbolt ragyogott, az aggok és a gör­nyedt rabszolgák kevésbé reménytelenül ha­tottak és az egyhangú dúdolásból itt is, ott is, felhangzott a közismert kupié: „Ki az úr a házban? Ki fizeti a vajat?“ József elfogó­­dottan lépkedett a színész oldalán, az a tisz­telet, amivel itt a siralom tanyáján övezték Demetrius Libant, talán még jobban meg­kapta, mint az ezrek u/jjongása a színház­ban. A földalatti nyirkos helyiségben azonban egyetlen szempillantás alatt szertefoszlott az ünnepélyes máz, amit a téglagyár erre a napra magára öltött. Keskeny, magas ab­lakok, bűz és egyhangú dúdolás. Azok hár­man ugyanúgy kuporogtak, mint, akkor, ki­­aszottan lábukon az előírásos Vasgyűrű, ko­ponyájukon a beégetett E betű, bozontos, piszkos szakállal. József megpróbálta szóra bírni őket. Ugyanazzal a szeretetteljes fáradozással, mint a múltkor, húzott ki belőlük töredékes mondatokat nyomorúságukról, reménytelen belenyugvásukról. A színész izgatottan nyelt. Szeme az ag­gastyánokon csüngött, amint szárazon, törő­dötten, nehezen mozgó ádámcsutkával nyö­szörögték mondanivalóikat. Füle mohón itta rekedt, szakadozott dadogásukat. Szeretett volna fel és alá járkálni, de nehéz lett volna ezen a szűk helyen, dermedten, feldúltan állt a helyén. Szárnyaló képzelete előtt megjelent ez a három ember, amint ünnepélyesen, fehér köntösben végiglépdelnek a templom udva­rán, Izrael törvényhozói. Könnyek homályo­­sították el szemét, nem törölte le, végigpereg­tek kissé duzzadt arcán. Szinte megbűvölve, mozdulatlanul állt, majd összeszorított fog­gal egészen lassan felemelte gyűrűkkel dí­szített kezét és beszakította ruhája szegé­lyét, mint ahogy a zsidók teszik nagy gyász jeléül. Azután lekuporodott a három öreg­­mellé, egészen közel simult bűzlő rongyaikhoz, úgy, hogy rosszszagú lehelletük az arcába csapott és piszkos szakálluk a bőrét csiklan­dozta. És kezdett velük arameusul beszélni; akadozva, régi szóemlékeket kutatva, már lé­gen nem használta ezt a nyelvet De ezeket a szavakat megértették, jobban illettek hely­zetükhöz és kedélyállapotukhoz, mint József szavai; mindennapi, apró gondjaikban való részvétel szavai voltak ezek, nagyon embe­riek, sírva fakadtak hallatára és megáldot­ták Libant, amikor ment. A visszafelé út nagy részén Libán hall­gatag maradt, azután lassan beszélni kezdett benyomásairól. Mit jelent egy egyedülálló szerencsétlenség hatalmas pátosza, az égő Heraklasé, a haldokló Agamemnoné, eqnek a háromnak testet, lelket ölő szerencsétlenségé­hez képest? Micsoda végtelen, szörnyű út le­hetett, amíg Zión eme három bölcse, az írás fáklyavivői idáig jutott, három tompa, da­dogó senkivé változott. A városba érve, a Tibur kapunál, mikor Józseftől elbúcsúzott, azt mondta még: „Tudja, mi volt a legszörnyűbb? Nem az, amit mondtak, hanem az a furcsa mód, ahogy felsőtestüket ide-oda himbálták; mindig ugyanazzal a mozdulattal. így csak azok mo­zognak, akik sokat guggolnak a földön és so­kat vannak sötétben. Szavak hazudhatnak, de ez a mozdulat megkapón igaz. Gondolkoz­nom kell rajta. Úgy érzem, hogy nagy hatás­lehetőség van a dologban. Ezen az éjszakán József nem aludt, ha­nem az asztalnál ült és egy memorandumot írt a három ártatlan ügyéről. Mécseséből ki­fogyott az olaj, leégett a kanóc, friss olajat töltött, új kanócot tett belé és írt. A^ cesareai részről keveset beszélt,^ inkább a három ag­gastyán nyomorúságáról és nagyon sokat az igazságról. Az igazság, írta, a zsidók szemé­ben ősidőktől fogva a legfőbb erény. Elvisel­nek nélkülözést, elnyomatást, de az igazság­talanságot nem; mindenkit tárt karokkal fo­gadnak, még elnyomóikat is, ha helyreállít­ják az igapágot. „A jog folvjon úgy, mint az áradó víz“, mondja az egyik próféta, „és az igazság, mint a soha el nem apadó patak.“ „Akkor jön el majd az aranykor,“ mondja a másik, ,jha igazság lakozik a pusztában is.“ József izzott. Az ősök bölcsességét olvasz­totta fel a saját izzásában. Ült és írt. A lámpa kanóca pislogott; írt rendületlenül. A kapuk felől dörgött a teherkocsik robaja, amelyek számára napközben tilos volt erre a közlekedés; észre sem vette, írt rendületlenül és javítgatta, csiszolta tanulmányát. Három nappal későbben Demetrius Li­bán futárja levelet hozott, amelyben a szí­nész röviden és szárazon felszólította Jó­zsefet, hogy legyen készen, a császárnő hol­napután tíz órakor az ő kíséretében kihallga­táson fogadja. A császámő! Józsefnek a lélegzete is el­akadt. Köröskörül, az uccákon mindenütt, ott a szobra, istenként imádják. Mit mondjon majd neki? Hogyan találjon szavakat ennek az idegen asszonynak a számára, aki olyan magasan felette áll mindenkinek; szavakat, amelyek megkapják? Miközben ez átvillant agyán, már tudta is, hogy meg fogja találni a, kellő szavakat; hiszen ez is csak nő és József lelke mélyén kissé lenézte a nőket és tudta, hogy éppen ezzel fogja megnyerni a császárnőt is. Átfutotta kéziratát. Felolvasta magának, hangosan, széles kézmozdulatokkal, mint, ahogy Jeruzsálamben olvasná. Arameus nyel­ven írta s most nagy fáradtsággal lefordí­totta görögre. Tudja jól, görögség^ otromba, hibákkal teli. Vájjon nem veszi-e illetlenség­nek a császárnő, ha hibás, gondatlan kézirat­tal lép elébe? Vagy talán éppen a hibákat fogja kedvesnek, meghatónak találni? Senkinek sem említi a kihallgatást. Nap­hosszat járja az uccákat. Ha ismerőssel talál­kozik, visszafordul, borbélyhoz szalad, új illatszert vásárol, legnagyobb önbizalomból hirtelen átcsap a legmélyebb kétségbeesésbe. A szobrokon a császárnő homloka ala­csony, de tiszta és kedves, szeme hosszúkás, szája nem túl kicsiny. Még ellenségei is elis­merik szépségét és sokan azt mondják, hogy aki először látja, megzavarodik. Miképen áll­hatja meg a helyét előtte, ő, a jámbor vidéki? Szüksége van valakire, akivel mindent meg­beszélhet. Hazaszalad. Behívja Irénét, titok­tartást fogadtat a megtisztelt leánnyal, fon­tos közölnivalója van, azután egyszerre kitör belőle minden; hogyan képzeli el a császár­­nővel^ való találkozást, mit fog mondani neki. Próbát tart Irene előtt a szavakból, a moz­dulatokból. A nagy napon Demetrius Libán dísz- Syaloghintójában viszik a császári palotába. J^lől útcsinalók, fullajtárok, nagy kíséret. A járókelők megállnak a díszes felvonulás láttára és megtapsolják a színészt. József látja az út mentén a császárnő mellszobrait; fehéreket és színeseket. Borostyánsárga haj, elefántcsontszínű arc, kedves, élénk piros ajk. „Poppea,“ gondolja. Poppea a neve, ami annyit jelent, mint „Babácska“, bébi. A zsidó kifejezés jut eszébe: „Janiki“, öt is így hív­ták valamikor. Nem lesz nehéz dolga a csá­szárnővel. A leírások után József úgy képzelte, hogy a császárnő, keleti uralkodónők mód­jára, dagadó párnák és vánkosok között, legyezőhordozók, kiszolgálólányoktól körül­véve, illatszerfelhő közepette, raffinált ru­hában fogadja. Ehelyett fesztelenül, széken ülve talalta, egészen egyszerű, majdnem matrónákhoz illő stólaszerű ruhában; igaz, hogy ez a stóla egy, Júdeábán hírhedt, lehel­­letkönnyű, kosi-i flór nevű anyagból készült. Festve is alig volt, haja kettéválasztva, si­mára fésülve, hátul kontyba tűzve* „nem viselte azt a magasra tornyozott, drága­kövekkel díszített frizurát, amit általában az előkelő osztálybeli hölgyek. Ügy ült ott, ked­vesen, mint valami egészen fiatal kislány, élénkpiros ajkával ráraosolygott az urakra és c-lébiik nyújtotta fehér gyermekkezét. Való­ban, joggal hívják Poppeának, babácskának, Janikinek; és ugyanakkor csakugyan olyan elbűvölő volt, hogy Józsefnek torkán akadt a szó. LESLIE KOZMA PRESENTS: THE MANUFACTURERS OF * CONTEMPORARY COMPOSITION * HANDCARVINGS * PICTURE FRAMES & MOULDINGS CUSTOM FRAMING FOR: * OIL PAINTINGS * GOBELINES * PHOTOGRAPHES ACTORY PRICES 111 DINING ROOM 469 BLOOR W. TORONTO ESTÉNKÉNT TAMÁS RÓBERT hegedül és TAMÁS LAJOS zongorázik ZIMMERMAN & HARTMAN élelmiszer árúháza 210 AUGUSTA AVE., (Baldwinnal szemben) Házhozszállítás Telefon: EM 3-897 4 Szendrovich László MAGYAR GYÓGYSZERTARA 400 BLOOR STREET WEST, TORONTO, ONT. Telefon: 923-8401 Gyógyszerszállítás Toronto területén GYÓGYSZER KÜLDÉSEIT A VILÁG BÁRMELY RÉSZÉBE INTÉZZE AZ INTERNATIONAL PHARMA-val a fenti címen. Vezető: Szendrovich László EGÉSZ ONTARIÓBAN A LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK sportfelszerelések KERÉKPÁROK 1169 BLOOR ST. W. LE 6-9718 PAVILLION CATERING LIMITED Kalman Wieder Catering szolgáltatás Esküvőkre, Bankettekre, Partykra. 8 210 Wilson Ave. ' Tel.: 481-5161 8 LEGJOBB MINŐSÉG! •- LEGOLCSÓBB ARAK! EURÓPA BUTCHER 78 KENSINGTON ST. Tel: EM 2-4885 NAPONTA FRISS HÚSOK, FELVÁGOTTAK DÍJTALAN HÁZHOZSZÁLLÍTÁS! FIGYELMES KISZOLGÁLÁS! Archibalds STEAKS and SEA FOOD 1116 EGLINTON AVENUE WEST (Just West of Bathurst) For Reservation Call: 789-1323 JUST A LITTLE BIT OF DOWNTOWN - UPTOWN Ask for JIM MAGYARUL BESZÉLÜNK KANADA LEGNAGYOBB VÁLASZTÉKÚ HANGSZER SZAKÜZLETE A VILÁG LEGFINOMABB ZONGORÁI: STEINWAY, BLUTHNER, PETROPPORSTER VONÓS-FÚVÓS-PENGETŐ HANGSZEREK Előnyös árak - Csere - Javítás - Bérlet | REmeny HOUSE OF MUSIC LTD. 553 QUEEN STREET WEST, TORONTO N/jr/4r/^r/4^/^r/^r/^/^/4r/4r/ir/4r/^r/^r/4r/^r/^ | YORK REALTOR ! 604 BLOOR STREET WEST, TORONTO 4., CANADA \ \ HÁZ, FÖLD, ÜZLET, MORTGAGE j j INVESTMENT - VÉTEL-ELADÁS - VAGYONKEZELÉS j GULYÁS (GROSS) MIHÁLY ;I volt nyíregyházi-budapesti ügyvéd | Magyar vonatkozású ügyekben díjtalan tanácsadás. j! Rés: 922-8428 J PATACSI Cipő Szalonban EURÓPAI IMPORT GYÓGYBETÉTES NŐI- és FÉRFICIPŐK lEXTRA SZÉLES LÁBAKRA IS. 480 Bloor St. West : 533-8122 »»♦»»»♦♦♦»»+♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦ BUDAPEST BAKERY Finom pörkölt szemeskávé, brazil, columbiai Budapest Presso, Maragucsa Stb. A legfinomabb importált csemegeáruk Hazai izü felvágottak ÜZLETVEZETŐ DÉNES FRANCISKA 404 Spadina Ave. — Tel: 368-9247 l„t„Himmuom»uo‘mmtiimii)‘‘ini.........***** Már régi a SPORT de új az j t 9 I Ha eddig is szerette a Sport Restaurant kiváló főztjét, ezután BOR és SOR mellett élvezheti ebédjét vagy vacsoráját. Magyar sütemények * Espresso kávé Tel.: 922-1595 372 Bloor St. W. BUDAPEST MEAT MARKÉT • Elsőosztályu hentesáruk és húsok kaphatók. • Tulajdonos a legjobb hentesáru készítményeiről közismert 517 Bloor St.W. 531-5202 M,KL<is City parkolóhely az üzlet mögött

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents