Menora Egyenlőség, 1973. július-december (12. évfolyam, 469-491. szám)

1973-09-29 / 480. szám

4. oldal MENÓRA * 1973. szeptember 29. Ezt a szombatot, mely Ros Ha­sa na és Jomkipur közé esik, Sábát Tsuvának nevezzük, mert a Háftá­­rá ezekkel a szavakkal kezdődik; ’’Suva Jiszráél..,’’ és mert ez a szombat a tfz bűnbánó nap közé esik, melyek a két nagyünnep kö­zött vannak, "Figyeljetek egek, hadd emeljek szót és hallja a föld szám be­szédét. Csepegjen tanításom, mint az eső, hulljon mint a harmat szó­zatom. Mint a permetező eső a gyenge fűre, mint a záporeső a pázsitra, mert az Örökkévaló ne­vét akarom hirdetni, ismerjétek el Istenünk nagyságát. Szikla O, müve tökéletes, mert minden útja Igaz­ság. A hűség Istene 0, nincs Ben­ne jogszegés. Igaz és egyenes O. Gonoszul bántak Vele, nem az 0 gyermekei már." — Ezek Mózes utolsó énekének első mondatai. Mózes két énekben fejezte ki ér­zelmeit Isten iránt. Először a nagy csoda után énekelt; midőn az E- gyiptomból való kivonulás után a tenger kettévált, a második ének most, röviddel a halála előtt szü­letett, midőn prőfétikus énekében nemcsak a jelenről és a múltról szól, hanem a jövőről is. Éneké­nek minden szava mintha ércbe vol­na öntve. Tanúként hfvja az - eget és a föl­det; tanúskodjanak az isteni igaz­ság mellett, amiről szólni akar. Az énekbefoglalt izenet hulljon, mint a drága eső és harmat a vi­rágokra és hatoljon be az izráe­­liták szívébe,- üdítse fel, lelkesít­se őket és leheljen beléjük új szellemet. Az ének tehát nemcsak intelem, hanem egyúttal vigasztalás is, hogy szenvedés idején új re­ményt keltsen a szenvedő Izrael­ben. Isten szava olyan, mint a harmat, amely — noha szelíden és zajtalanul hull, mégis rendkívül nagy életet adó ereje van. A gyenge fű­nek permetező esőre van szüksége, hogy feléledjen. Ilyen az isteni ta­nítás is, amely gyengék és fiata­lok szükségletéhez alkalmazkodik. A hatalmas bűcsúének, melyet hév, erő és szónoki lendület jel­lemez, tulajdonképpen oktató óda. Mózes gondolatban a halálát követő idők messze jövőjébe képzeli ma­gát; onnan pillant vissza Izráel tör­ténetére és abból vonja le a tanul­ságokat. Az eredmény; Isten eljá­rásának igazolása Izraellel szem­ben. Szembeállítja Isten jóságát, sze­­retetét és változatlan hűségét Iz­­ráel hűtlenségével és hálátlanságá­val. Isten a szerető atya, Izrael a szeszélyes, engedetlen gyermek. Az egymást követő szerencsétlen­ségek, melyek Izraelt sújtani fog­ják, mind megtorlás érzéketlen és hálátlan magaviseleté miatt. De noha úgy látszott, hogy Isten elfordul Izraeltől, ne örvendjenek a pogányok és ne mondják, hogy Izráel támasz nélkül maradt és el­pusztult. Isten nem hagyja el Iz­raelt; s a Törvényadö felszólítja a nemzeteket; örvendezzenek Isten népének megváltásán. "Emlékezzél az ősidőkre, gon­dolj annyi nemzedék éveire, kér­dezd atyádat és elmondja neked, véneidet és ö elbeszéli neked.” Mindazt, ami nemzedékek során történt a néppel, jól tudják a val­lási hagyomány letéteményesei. Csak te nem akartál tudni róla. "Midőn a Legfenségesebb kiosztot­ta a nemzetek közt örökségüket, midőn szétválasztotta az emberek fiait, megállapította a népek hatá­rait, Izráel fiainak száma szerint. Mert az örökkévalónak osztálya a népe, Jákob az ö jussának örök osztályrésze." Különválasztotta 9 zsidókat a pogányoktöl,- Izráel szo­rosabban tartozott Istenhez, mint bármely etnikai csoport. ”A pusztaság országában találta meg öt, a kietlen üvöltő vadon­ban. Körülvette, gondoskodott ró­la, vigyázott rá mint szeme fé­nyére. Mint a sas, mely virraszt­­ja fészkét, fiókál felett lebeg, ki­terjeszti szárnyait; fölemeli és vi­szi őket kitárt szárnyain. Az Örök­kévaló egymaga vezérli és nincs vele Idegen isten,” Ez és a kö­vetkező versek szemléltetik Ister atyai gondoskodását Izráelröl. Iz­raelt elhagyott, éhező gyermekként szerepelteti, aki a sivatagban halál­ra van szánva. íJten megtalálja és megmenti. Izrael története a negy­ven évi vándorlással kezdődik a sivatagban, ahol el kellett volna pusztulnia, ha Isten nem látta vol­na el és nem védelmezte volna. Ez a jellemzés képet nyújt arról a gondoskodásról, fegyelemről és önállóságra nevelésről, amit Izráel az Isteni kéztől kapott, történelmi pályájának első korszakában. ”A föld magaslatain jártatja ö­­ket és a föld terményeivel táplál­ja öt. és mézet szürcsöltetett vele a sziklából és olajat a kősziklá­ból. Tehenek vaját, juhok tejét, bá­rányok zsírját, Básánban nevelt kosokat és kecskéket; és a búza veséinek zsírját és a szőlő véré­ből itták a bort.” A földnek bő termésén kívül még a sziklából is fakaszt nékik mézet és a szik­lás talajon olajfa nő. Palesztinát gazdag növényzete és számtalan barlangja és szakadéka a száraz mészkőhegyekben nagyon alkalmas­sá teszi a méhészetre. Majdnem szószerint vehetjük, hogy méz szi­várog a sziklákból. Mindezek a ter­­’’mékek bőségesen nőnek az áldott földből. A legjobb és legtáplálóbb buzá — akár a vese zsírja, ami ía legfinomabb zsír. Izráel olyan keménybúzát termel, melyet ke­mény valutáért exportál; olyan gyü­mölcsöt, mely felveszi a versenyt bármely külföldi állammal. 2-3 év­tized előtt alig lehetett gyümölcs­höz jutni, ma többet exportálunk, mint amennyit a belföld felhasznál. És meghízott Jesurun és kirú­gott; meghíztál, meghájasodtál, megkövéredtél és elhagytad Istene­det, aki alkotott..." Ez az ősi zsi­dó betegség ma Is kísért körünk­ben. Bőven van mindenből, kere­seti lehetőségből is, s a jólé.t ha­tása abban mutatkozik, hogy nem ismerünk határt ennek a jólétnek kiélvezéséböL Az ének még hosszan folytató­dik, Mózes a nép lelkére köti,hogy foglalkozzék énekével, okuljon és tanuljon belőle, mert csak a Tan biztosítja létünket. A szidra azzal fejeződik be, hogy az Ur szólt Mózeshez, menjen fel Nébő hegyére s nézze meg azt az országot, melyet az Ur Izráel fiai­nak ad. ”És halj meg a hegyen ahová felmégy és térj be néped­hez úgy, amint meghalt testvéred, Aron a Hór hegyen... azért, mert hűtlenül viselkedtetek ellenem.... Ezért csak túlnanröl láthatod az or­szágot, de oda be nem mégy, abba az országba, melyet én Iz­rael fiainak adok.” B.D. MEGBÍZHATÓ PONTOS- , INFORMÁLT KOVÁCS TRAVEL UTAZÁSI IRODA 81-08 BROADWAY, ELMHURST, N.Y. 11373 651-2494 NAPONTA indít utakat IZRÁEL * MIAMI * EURÓPA * KALIFORNIA és a világ minden tájára. Hajcutak, nászutak, group- és charter flightokat is gondosan intéznek. IRKA — TUZEX MEMBER OF BNAI ZION Hungarian t Meat Center, Inc. SERTÉS, MARHAHÚS KÉSZÍTMÉNYEK 'házi FÜSTÖLT KOLBÁSZFÉLÉK SZALÁMI ÉS AZ ÖSSZES FINOM FELVÁGOTTAK 1592 SECOND AVE., (82 és 83 utcdk között) New York, N.Y. 10028 Tel.: RE 4-8787 GYÓGYSZERT MAGYARORSZÁGRA Romániába, Csehszlovákiába, bármely más országba küldessen az európai és amerikai gyógyszerek elismert szakértője, Dr. BÁNYAI KÁROLY GYÓGYSZERÉSZ útján: STAR PHARMACY 1514 FIRST AVE. (corner 79 Street) New York, N.Y. 10021 Telephone: 535-2279 HUN6ARIAN SELF SERVICE RESTAURANT 1556 Second Ave., (80-81 utcák közt) Telefon: 861-1096 12-2-ig 4 fogásos BUSINESS LUNCH: $1.60, DINNER KITŰNŐ HÁZIKOSZT - MAGYAR ÉTELKULÖNLEGESSEGÉK ITALMÉRÉS Nyitva 12-től este 11-ig, Hétfőn zárva. BEJÁRÓNŐT KERESE HÁZI MUNKÁRA BORO PARKBA Telefon: 851-8141 vagy 499-3770 K CHARM DRESS SHOP AZ ELEGÁNS, JÓIZLÉSŰ RUHÁK ÜZLETE ESTÉLYI, COCKTAIL, UTCAI és KÖTÖTT RUHÁI NEW YORKBAN KÖZISMERTEK. Importált és saját'tervezésű ruháinkat tekintse meg vételkényszer nélkül. ----- Szeretettel várják POlLATStlí UCI & BANDI 110-78 QUEENS BLVD., FOREST HILLS 75, N.Y. E. train a 75th Avenue-ig Tel.: BO 1-7667 BREUER ELSIE: A LEVEL FIAMHOZ Flam, boldog vagyok, hogy azok közé a szerencsés ke­vesek közé tartozom, akik ak­kor is elérik fiaikat, ha a fiaik történetesen elfelejtenek címet írni leveleikre. Egyéb­ként ez jellemző Rád, úgy­hogy már nem Is mérgelő­döm. A kedves olvasók pedig újra megosztják velünk “dol­gainkat”, amihez már úgyis hozzászoktak az évek folya­mán. Az olvasók talán tudják,hogy te voltál az, aki Balatonfüre­­den a mólón azt kérdezted, hogy miért mondjuk úgy, hogy “kikötik a hajókat”, mikor pe­dig úgy vonják be a partra és “bekötik” őket. Aztán te voltál az, aki, mikor a sötét novemberi esőben egy erdő­ben vonszoltuk magunkat a határ felé, bíztattad nyafogó testvéredet: “Öcsiké, ne sír-Te voltál az, akivel semmi­féle iskolában egyetlen taní­tó “nem bírt”. Az olvasók tudják azt is, hogy az elron­tott gyerekből hogyan kalapál­tam érettebb fiút a nyáron amit Calgaryban töltöttél, tud­ják az esetedet a drága Belzberg nénivel, az örök zsi­dó anyával, akivel sorsod ott összehozott. Aztán értesültek világkörüll utazásaidról bará­toddal Eugennel, sőt azt hi­szem, arról is írtam, hogy hogyan "találtalak meg” Éj­­láton tavaly márciusban, ahol­­is este a szikrázó csillagos ég alatt, a ritmikusan csob­banó tenger partján sétálva arról filozofáltál, hogy milyen útálatos az amerikai életfor­ma, milyen undorító és hasz­talan dolog a pénzhajsza és maga a pénz stb. Mire én csendesen megkérdeztem, hogy mégis az undorító pénz nélkül hogyan sétálhatnánk mi itt a világ egyik legszebb he­lyén strandruhában,mfgMont­­reálban hóvihar tombol... A kedves olvasók tudhatják azt is,hogy a megvetendő pénzt évek óta magad teremted meg magadnak, hogy munka és uta­zás, vagy munka és iskola­idő között csak látogatóba A nagy, sötét erdőben te bíztattál egyedül, hogy: “Mami nemsokára kijutsz a tisztás­ra”, “nemsokára odaérünk...” Bár nem tudhattad, hogyan le­het "kijutni” és mikor, és hol van az az “oda”. És nem tud­hattad, hogy honnan vehetek még energiát újra. De igazad volt fiam. Az erdőkből mindig kijutunk valahogy, energiánk újra épül, újra látjuk, hogy az ég kék, és az élet szép. I- gazad volt fiam, töretlen op­timizmusoddal és hiteddel.Ö- rökre hálás leszek neked. De most nem ezért írok, hanem válaszolni kellene mai leveledre. Miután leírod vi­szontagságaidat az új isme­retlen nagyvárosban, miután megadod új erősítő tanácsai­dat nekem, az anyádnak, mi­után ajánlod elolvasásra újab­ban olvasott könyveidet, — (sajnálom, fiam, nem tudlak már utolérni) — utána követ­kezik pár mondatod így: “Most fejeztem be Leon Uris “QB VII” című könyvét, biztosan ismered. Sokat ír a koncent­rációs kempekben történt at­rocitásokról. Míg átgondolom az olvasottakat, erőltetem a memóriámat, hogy emlékez­zek dolgokra amik veled tör­téntek ott. Nagyon keveset tu­dok. Nagyon kérlek mami, ír­jál nekem okvetlenül róluk. A kezdettől a végéig. így egy­szer és mindenkorra fogom tudni a valóságot, mindent. jál, mindjárt ott leszünk”.Ki­csi voltál, fogalmad sem volt, hogy hol lesz az az “ott”, — és nekünk sem volt fo­galmunk. .. Ugyancsak te vol­tál az, aki a “Hotel Post”­­ban Istenien érezted magadat és vezényelted a gyerekhadat hogy hogyan lehet fenéken le­csúszni a lépcsőkorláton a harmadik emeletről a föld­szintre. Mikor a hotelosék ezt megelégelték, kijelentet­tem, hogy most pedig holnap­tól kezdve iskolába, vagyché­­derbe fogtok járni. Te hety­kén kijelentetted: “Hogyne mami, majd bolondok leszünk iskolába járni, mikor nyara­lunk.” Hét éves voltál akkor, tehát megbocsájtható, hogy nem tudtad (talán ma sem fo­god fel tisztán), hogyan és miért “nyaraltunk” 1956 telén Bécsben. Jársz haza, pár napra, aminek én nagyon örülök, de a házat úgy felfordítod, hogy itt kő kövön nem marad. Örökké ke­resel valamit, ami nem cso­da, Is mindig elveszítesz min­dent, mert örökké szórakozott vagy. (Apropó: a vadonatúj, drága csizmámat, amit vélet­lenül felpakkoltál a bátyúiddal és elvittél Banffba (?!) a ta­vasszal, és amiről fogalmad sincs hova tűnt, vagy melyik lány viseli, — kérem vissza. Akár undorító cash-ben is. Itt az ősz. Sorry son. I am a tough mother. Ezek után az olvasóknak jo­guk van tudni azt is, hogy mindemellett komoly, nagy­szerű felnőtté váltál, érző, fi­nom leveleid olyanok, mint a költemények, — és hogy visz­­szamentél az egyetemre, és mitöbb, rftég zakókat és rendes nadrágokat is vittél magad­dal, ami talán azt jelenti, hogy a vidám, lázadó, rongyos ifjú éveknek vége. És miért ne tud­hatnák a kedves olvasók, hogy a legjobb barátom, a legiga­­zibb támaszom te vágy, hogy biztatva és megértőén álltái mellettem néhány hónappal ezelőtt, mikor, Danteval: amit átéltél. Kérlek, vegyél időt magadnak és írjál olyan részletesen mindenről, ahogy csak tudsz, próbálj erősen emlékezni. Remélem nem sok az amit kérek.” Rámeredtem a sorokra, új­ra és újra elolvastam azokat. Nem értem. Mi történt veled? Éppen most? És tényleg nem beszéltünk erről eleget? Per­sze, lehet, hogy nem. Semmi esetre sem részletesen. Mi­nek is tettük volna? Mikor ki­csinyek voltatok, nem akar­tunk beszélni; mikor nagyob­bak lettetek, nem érdekelt benneteket, és mikor jött a lá­zadó korszak, nem sok értel­me volt bármiről részletesen beszélni, mert vitába fulladt minden beszéd. De ml jutott most eszedbe? Nem, nem olvastam Leon Uris könyvét Is nem is fogom. Bár nagy szolgálatot tesz könyveivel főként a zsidó if­júságnak, de ez a téma nem nekem való! De hiszen olvas­tad már szemtanúk: Dr. Vic­tor Frankel és Élie Wiesel könyveit. Az nem elég? Per­sze nem neked. Mert ők nem én és én nem vagyok ők. Te engem akarsz hallani,az anyá­dat. Engem megérteni. Az én ügyemet tisztán látni. De mi­nek? És most? Te reméled, hogy nem sok, amit kérsz? Fiam, amit kérsz, az egysze­rűen lehetetlen. Azt kéred, hogy mondjak el a kezdettől mindent?Mondjam el neked például hol kezdő­dött Auschwitz? És hogyan kezdődött? Nem tudok szaba­tosan felelni, fiam. Azt tudod, hogy Auschwitz nem Au­schwitzban kezdődött. Talán Ábrahámnál kezdődött, aki mást tett, mint a többiek: egy láthatatlan Istent akart imádni kőszobrok helyett. Kivált a többiek közül. Nem volt kon­formista. Vagy talán Mózes­nél kezdődött, aki felment a hegyre és kőbe vésett kő­kemény törvényeket, és rá­­kényszerítette azokat a rab­szolgaságból szabadult, szol­galelkű népre. A lázongó tö­megből, vasakarattal, évtize­dek alatt törvénytisztelő né­pet alkotott. Nem volt konfor­mista. így lettünk mások,fiam, mint a többiek. Valószínű ott és ezért kezdődött a gyűlö­let. A tömeg sohasem bírja el azokat, akik kiválnak közülük. A népek sohasem bírtak el bennünket. A második temp­lom pusztulása után széjjel­szóródtunk, Is akkor kezdő­dött el kiszolgáltatottságunk, védekezni nem tudásunk. Ezt mindet elolvashatod történe­lemkönyvekben; az atroci­tásokat, az inkvizíciót, a kény­szer vándorlások at, a pogro­mokat; az elmondhatatlan megalázását, megtiprását egy népnek. Ezt talán meg fogod De tudnod kell, hogy az em­berek akik átlépték a kapu­kat afelírással: “Arbeit macht frei”, mások és örökre mások maradnak, mint a többiek. Tiszteld őket, szeresd őket, nézd el furcsaságaikat. Va­lami hiányzik belőlük, valami kiégett, valami összetört ben­nük. Vannak bizonyos komp­lexumaik. Elvették tőlük Ifjú­ságukat, álmaikat, szép és merész reményeiket. Sokan csak most, életük közepén éb­rednek rá, hogy a magaslatok, a csúcsok, amelyek felé in­dultak, sohasem lesznek el­érhetőek. Hogy életük egészen más vágányon fut, mint amin indult. Rendszerint én vígasz­talom ezeket az embereket, és magamat is köztük, hogy a háború, a lágerok, az at­rocitások annyit jelentettek, mint egy árvíz, egy feltartóz­tathatatlan árvíz, ami ellen nem lehetett úszni. Bele kell nyugodni, hogy félben marad­tunk, hogy mély és el nem érteni. De azt nem, — mert megérthetetlen, —hogyhogyan vészelte át mindezt ez a seho­va nem tartozó, jobbról­­balról összerúgott nép. És ebben az új században, mi­kor megpróbáltunk asszimilá­lódni, konformálni, — az sem segített semmit. Hiába vet­tünk részt háborúkban és for­radalmakban a befogadó nép mellett. Mások maradtunk így is. Mások voltak az erényeink, és mások a hibáink. Mi let­tünk a bűnbak mindenért. így jöhetett el Dachau és Buchen­wald, Treblinka és Auschwitz. Ne kívánd fiam, hogy rész­leteket meséljek. A világ ott­hagyott bennünket közönyösen, kiszolgáltatva. Évezredes kul­túrák, filozófiák és vallások vizsgáztak és buktak meg azon a vizsgán. Az én személyes élményeimet hallani fogod ta­lán, később, nyugodtabb Idők­ben. De “Az élményt”, a ma­­gunkrahagyatottságot, a re­ménytelenséget, a visszaütni nem tudást, a csapdába esett vad halálra való készülődé­sét, a csontszagot, az emberi mívoltunk teljes megtiprását, az éhhalállal és szomjúsággal való küzdést, és az élni aka­rásba test és lélek vad küz­delmét, kapaszkodását nem tudod elképzelni; nem lehet elképzelni — csak átélni le­het. múló sebeink vannak, amit a történelem vágott. Örülnünk kell, hogy élünk, hogy arány­lag, vagy külsőleg normáli­san élünk. De valamit itt el akarok neked mondani, fiam: Nem et­tünk emberhúst a lágerokban. Hihetetlen, de igaz. Nem et­tük meg a halottainkat. Nem váltunk kannibálokká. Hallod ezt, fiam? Tudod, a múlt té­len egy pilóta lezuhant gépé­vel Kanada északi részén és éhhalállal küzdve megette e­­gyik halott útitársát. Szak­értők kijelentették, hogy az ügy nem magábanálló, ilyen esetek előfordulnak az életért való végső küzdelemben. Én elgondolkodva sóhajtottam, nem ítéltem, csak csodálkoz­va megráztam a fejem, “visz­­szanlztem” — és büszke vol­tam. * Erre a hétre azt hiszem elég, fiam, a jövő héten majd folytatom. The American Fraternal Zionist Organization 136 East, 39th St., New York. N.Y. 10016. Field director: Lawrence Coleman Telefon: 725-1211 MEGKERESED A MEGVETETT PÉNZT Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlö erdőbe jutottam, mivel az igaz utat nem lelém. Ó szörnyű elbeszélni mi van ottan NEM LETTÜNK KANNIBÁLOK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents