Menora Egyenlőség, 1973. július-december (12. évfolyam, 469-491. szám)

1973-08-18 / 474. szám

1973. augusztus 18. * MENÓRA 3. oldal BARKAY ZEEV: SHYLOCK KÍSÉRT. Hazánkba?!; a kétezer évi galut után feltámadt s 26. élet­évébe került Izráel államában még mindig nem tudtunk meg­állapodásra jutni abban: "ki a zsidó?". Időnként kiújuló, késhegyre menő vita folyik e fogalom halachikus és kevésbé halachikus értelmezése kö­rül, amely már kormányvál­ságot is okozott a múltban — s ki tudja, mit hoz a holnap? A probléma nem mindenki számára ilyen bonyolult. Em­berek tömegei élnek a nagyvi­lágban — a kultúráltabb fajtá­ból, ez fontos ! — akik, ha meg akarnak tudni valamit, csak felütik a világ egyik légtér jed­­tebb lexikális feladatot is be­töltő szótárát, az Oxford Eng­lish Dictionaryt. E mű rövidített kiadásában, a Concise English Dictionary-, ban, például, az érdeklődő a "zsidó"(Jew) címszónál pon­tos és tömör meghatározást AVAGY: talál arra, "ki a zsidó", imi­gyen: "Zsidó, a héber fajhoz tartozó személy, izraelita; a szó általában kapzsi, zsaro­ló, lelkiismeretlen uzsorá­sokra, ravaszul, körmönfon­­tan alkudozó személyekre vo­natkozik". A Nagy Oxfordban a "Jew" címszó igeként is szerepel: " Becsapni, részedni, olyan formában, melyet általában zsidó kereskedőknek, uzsorá­soknak tulajdonítanak, innen: jewing; zsidóskodás, azazrá­­szedés, csalás uzsorakamat­­vétel", Világos, nemdebár? Az an­gol nyelvhasználat szerint te­hát " zsidóskodni" annyit tesz, mint becsapni, rászedni, csal­ni, lopni. így gyökereződött be az angol nyelvbe évszázadok óta, így jelent meg az Oxford különböző kiadásaiban — ki mer a hagyományokkal szem­beszállni Nagybritanniában? KI A “ZSIDÓ“ AZ OXFORD ENGLISH DICTIONARY SZERINT”» “TÁRGYILAGOS“ BÍRÓSÁG Akadt valaki: bizonyos Mar­cus Shloimovitz, jelenleg 67 éves londoni textilkereskedö, aki — mint a Reuter jelentése beszámol róla — sértőnek ta­lálta a maga számára ezt a meghatározást, s pert indított a kiadó, a Clarendon Press „vállalat ellen, követelve, hogy változtassák meg a definíciót. A londoni Felsőbíróság a múlt héten elutasította Mr. Shloimovitz folyamodását, az­zal az indokolással, hogy a pa­naszosnak semmi jogalapja sem vol^ a per megindftásá­­sára, mivel a inkriminált de­finíció semmiféle személyi sérelmet, kárt nem okozott Mr. Shloimovitz, illetve ezt nem sikerült bizonyítania. A nagytiszteletű főbíró ha­tározata indokolásában többek között ezeket mondotta: "Mindenekelőtt tisztázni kí­vánom, hogy az elém kerülő kérdés nem az volt, vajon he­lyes-e a szótár definíciója, vagy sem; vajon jogosan vo­natkozik-e az összes zsi­dókra, vagy egyesekre, illetve hogy a definíció alkalmazása idejétmúltnak tekinthetö-e, vagy sem? Sok olyan, szüle­tésénél, vagy hiténél fogva zsidó ember van, aki kitűnik tisztességével, becsületével, jó hírnevével, téhetségével. S ha akadnak zsidók — mint a­­hogyan akadnak — akik nem rendelkeznek eme tulajdonsá­gokkal, ugyanúgy akadnak nem zsidók, akikre vonatkozik a szóban forgó sértő definíció". Ez azonban csak a főbíró magánvéleménye volt s nem tette lehetővé a Felsőbíróság számára, hogy a definíció ér­demi vonatkozásairól tárgyal­jon, nyilván az ugyancsak többszáz éves törvénykezési hagyományhoz híven, mely szerint ilyen esetben a bíró­ság feladata kizárólag arra szorítkozhat, hogy megál­lapítsa, érte-e személyes sé­relem, károsodás az ügyből kifolyólag a folyamodót scsak ha ez bebizonyosodott, van helye törvényes eljárásnak. Shloimovitz azt hangoztatta, hogy a szótár emberek ezrei­nek kezébe jut, akik befolyá­sa alá kerülnek, előítélet rab­jai lesznek, ami megengedhe­tetlen, hiszen nem a középkor­ban, hanem 1973-ban élünk. Gyenge érv volt ez a tör­vénnyel szemben, s még az segített, hogy az egyik tanú azt vallotta, az ilyen definíció tűr­hetetlen olyan korban, mely­ben a zsidó nép hatmillió fiát pusztították el. Nem, ez sem elegendő a törvény, s ezen keresztül a definíció megváltoztatásához. Szegény Mr. Shloimovitz ! Nem tudom milyen, de remél­hetőleg rendezett anyagi kö­rülmények között él. Minden­esetre elmondotta, hogy a négy év óta húzódó ügy eddig 1000 fontsterlingjébe került. S még csak nem is sikerült bizonyí­tania, hogy őt személyében sérti a tény, miszerint a leg­elterjedtebb angol szótár a zsidókat lelkiismeretlen, zsa­roló uzsorásoknak, nyerész­kedő, kíméletlen eszközökkel pénzt kicsikaró fondorlatos kereskedőknek minősíti, sőt, mint szóhasználatot, a "zsi­dó" kifejezést a csalás, be­csapás, rászedés fogalmaival azonosítja, igealakban. Az igazat megvallva, zavar­ba jöttem az említett Reuter­­jelentés olvasásakor: Hogyan tudnám én, vagy bárki más közülünk, a "tárgylagos "bíró­ság előtt bizonyítani, hogy személyében sérti, károsítja az Oxford definíciója, amely, úgy látszik, irodalomtörténeti alapon, Shylockban látja a zsi­dóság prototípusát? Nem tudom, angliai szüle­tésű-e Mr. Shloimovitz, vagy csak később érkezett a sziget­­országba; neve elég közép— New York központjában, a világ üzleti életének Cent­rumában, pont a Broadway közepén van a ABBEY VICTORIA HOTEL A magyar szívélyesség és előzékeny­ség, s az amerikai nagyvonalúság ve­zérli ezt a gyönyörű szállodát, fé­nyes éttermét, a világ minden részé­ről Amerikába érkező magyarok e központi találkozóhelyét! magyar hentes J.MERTL NEW YORK. 1508 Second Ave., (78-79 St. között) Tel.; RH 4-8292 Hazai szalámi és minden más jó hazai ízű HENTESÁRU kapható. GYÓGYSZERT MAGYARORSZÁGRA Romániába, Csehszlovákiába, bármely más országba küldessen az európai és amerikai gyógyszerek elismert szakértője, Dr. BÁNYAI KÁROLY GYÓGYSZERÉSZ útján: STAR PHARMACY 1514 FIRST AVE. (corner 79 Street) New York, N.Y. 10021 Telephone: 535-2279 sőt, keleteurópaiasan hangzik. Talán az ő hozzátartozói kö­zött is akadnak, akik a vész­korszak áldozatává váltak. S hogy mi vezetett a vészkor­szakhoz, azt is nagyon jól tudjuk: a náci s az azt meg­előző egyéb antiszemita uszí­tó propaganda, amely ponto­san úgy állította be a zsidó né­pet, mint az Oxford English Dictionary. Ezzel nyilván tisztában van az angol főbíró is. De hogyan bizonyítható ez, jogi fogalmak szerint, különös tekintettel arra, hogy az angol Felsőbíróság nem tekinti fela­datának eldönteni, hogy a meg­határozás megfelel-e a való­ságnak, vagy sem? MINDEN MARAD A RÉGIBEN Hogyan bizonyítható, hogy az Oxfordban foglalt definíció — és nem más —lélekmérge­ző befolyása tette lehetővé a nácik uralomra jutását, ennek nyomán hatmillió zsidó — köz­tük, mondjuk, Mr. Shloimovitz hozzátartozói —elpusztítását, melynek következtében Mr. Shloimovitz sértettnek, sőt károsultnak érzi magát? Ehhez arra volt szükség, hogy a hatmillió közül vala­ki — lehetőleg Mr. Shloimo­vitz rokonai közül, ha van i­­lyen — feltámadjon s a londo­ni Felsőbíróság előtt eskü alatti tanúvallomásban bizo­nyítsa, hogy azOxford English Dictionary definíciójának igenis része volt a nácik una­lomra jutásában, amelyből ne­ki személyes sérelme, sőt kára származott, amennyiben meggyilkolták. Mindez — ha volna ilyen szolgálatkész hozzátartozója Mr. Shloimovitznak. De, ha nincs — milyen releváns bi­zonyítékokkal támasztja alá követelését? Létezik más lehetőség is: Mondjuk, hogy egy szép na­pon odaáll Mr. Shloimovitz elé egy keménykalapos, zsakettes esernyős úr, mondván: 'Uram én azt olvastam az Oxford English Dictionaryban, hogy a zsidók lelkiismeretlen, kap­zsi, harácsoló uzsorások, ügyfeleiket gáládul rászedő csaló kereskedők. Minthogy ön is a zsidó fajhoz tartozik, ezért én önt itt most kát tanú jelenlétében ünnepélyesen fel­pofozom ! ” Amennyiben ez megtörténne, a pofonok el is csattannának, s a tanuk is megtennék a szük­séges vallomást, úgy ez két­ségkívül elfogadhatú bizonyí­ték volna a londoni Felsőbíró­ság számára annak megálla­pítására, hogy Mr. Shloimo­­vitzot igenis érte személyes sérelem, sőt, károsodás az Oxford definíciója következté­ben. De igy? Mit zaklatja Mr. Shloimovotz feleslegesen az angol igazságszolgáltatást, a­­mikor semmi bántódása nem esett békésen vezeti feltéte­lezhetően jólmenő üzletét az angol fővárosban Marad tehát a definíció, úgy ahogy volt. KI AZ “ANGOL? Mégis kiváncsi volnék azon­ban, mit szólna a nagytiszte­­letü főbíró úr s a többi tör­vénytisztelő, korrekt angol gentleman ahhoz, ha Izráel­­ben, vagy bárhol másutt a nagyvilágban, olyan szótár je­lenne meg, amely az "angol" címszó alatt a kövztkező defi­níciót tartalmazná: "Kímélet­len, lelkiismeretlen gyarma­tosító, aki rabszolgasorba ta­szított idegen népek munkájá­nak gyümölcséből, leigázott országok természeti kincsei­nek, Ipari nyersanyagainak, mezőgazdasági termékeinek elrablásából, összeharácso­lásából tette naggyá hazáját, amely enélkül nem volna más, mint kormos, nyomorúságos bányászfalvak összessége; a­­mikoris elnyomó céljai érde­kében nem válogatott eszköze­iben, egymás ellen uszítva a fennhatósága alá került népe­ket, törzseket, innen, igealak: "angolozni, angoloskodni'i né­peket elnyomni, leigázni, ki­fosztani, összeharácsolt ja­vakban dúskálni, nemzeteket egymás ellen uszítani, ártat­lan bennszülötteket pusztíta­ni". Szeretném látni a nagytisz­teletű bíró úr arcát, amikor a definíciót olvassa, betekin­teni kissé leikébe: érzi-e sér­tettnek, károsultnak magát a definíció nyomán? Azaz, nem is kellene látnom az arcát, úgyis pontosan tu­dom, mit érezne. Nekem u­­gyanis — mint Mr. Shloimo­vitznak — van némi gyakorla­tom ezen a téren. A főbíró úrnak viszont nincs minthogy ilyen szótár, saj­nos, eddig még nem jelent meg; így nem volt képes meg­érteni Mr. Shloimovitzotsem. Pedig érdekes volna hallani jogi reakcióját, ha mondjuk az ő panaszátutasftaná el, hason­ló indokkal, valamely felsőbí­róság. Mindenesetre, a főbíró úr még, mint vesztest, 1200 font­sterling perköltség megtérí­tésre is kötelezte Mr. Shloi­­movitzot, amiről azonban a Clarendon Press jogi képvise­lője a helyszínen nagylelkűen lemondott. Nyilván attól tar­tott, hogy esetleg még jogta­lan nyerészkedéssel gyanúsít­ják a céget, s akkor a szótár definíciója még őket is a "zsi­dó" gyűjtőnév alá sorolja . . . NIXON -TANAKA MEGBESZÉLÉS Kakuei Tanaka, japán mi­niszterelnök washingtoni láto­gatása és Nixon elnökkel tör­tént megbeszélése figyelemre méltó zárónyilatkozathoz ve­zetett. A zárónyilatkozat leszöge­zi, hogy Amerika a jövőben külkereskedelmi vonalon "egyenlő félként tárgyal majd Japánnal, Japán ázsiai politi­kai és gazdasági jelentőségé­nek megfelelően." Ez a kitétel azonban nem u­­tal arra (amitTanaka nyilván­valóan szeretett volna elérni), hogy az Egyesült Államok je­lenlegi export-import politi­kája Japánnal kapcsolatban enyhülni fog. A zárőnyilatko­­zat, rendkívül óvatosan, nem beszél erről és a japán mi­niszterelnöknek alighanem tudomásul kellett vennie: Amerika nem térhet vissza ahhoz a gazdaságpolitikához, amit Nixon néhány hónappal ezelőtt "külkereskedelmi szentimentalizmusnak" neve­zett. Ez az export-import politi­ka az Egyesült Államok törté­netében példátlanul magas külkereskedelmi deficithez és a dollár felhígulásához veze­tett. A japán miniszterelnök ta­­nujelét adta, hogy tudatában van a két ország közötti kül­kereskedelmi problémának, amikor a washingtoni National Press Clubban tartott előadá­sa során kijelentette: — Amerika és Japán külke­reskedelmi érintkezése sok­kal nehézkesebb, mint példá­ul Amerika és Európa export­­import kapcsolata. Más szavakkal: Tanaka tu­datában van annak, hogy az Egyesült Államok külkereske­delmi magatartása másjelle­­gű az Európai Közös Piaccal, mint Japánnal szemben. A ja­pán kormányfő annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy ez a helyzet megváltozik, kü­lönösen azért, "mert Japán együttműködése bizonyos glo­bális kérdésekben elsőrangú fontosságú Amerika számá­ra. " Tény azonban az, hogy azá­­.rónyilatkozatban az amerikai elnök óvakodott bármiféle Ígé­retet Is tenni arravonatkozó­­an, hogy az Egyesült llamok visszatér a múltbeli. Japán számára kedvezőbb külkeres­kedelmi politikához. A zárónyilatkozatban emlí­tés történt arról, hogy Nixon és Hirohito,japán császára jö­vőben több ízben személyes megbeszzélést folytat majd egymással. Ezeken a tárgya­lásokon azonban — természe­tesen — Hirohito csupán de­koratív személyiség lesz és jelenléte aligha tekinthető majd egyébnek udvarissági gesztusnál. A zárónyilatkozatban Nixon elnök annak a meggyőződésé­nek adott kifejezést, hogy Ja­pánnak helyet kellene foglal­nia az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Taná­csának állandó tagjai között. Ez a nyilatkozat — úgy tű­nik — olyan gesztus, amely­nek célja, hogy enyhítse a ke­serű pilula bevételét, vagy­is azt, hogy Amerika nem tér vissza a "külkereskedel­mi szentimentalizmushoz"Ja­­pánnal kapcsolatban. Az Elnök nem közölte, hogy az amerikai UN-főmegbízott tesz-e majd errevonatkozó ja­vaslatot a világszervezet leg­közelebbi közgyűlési üléssza­kán. Ha igen, akkor Japán ál­landó tagságához a Biztonsá­gi Tanács többi 4 állandó tag­jának (Anglia, Franciaország, Szovjetúnió, Kína) is hozzá kell járulnia. Ha ez a hoz­zájárulás megtörténne (ami legalább is kétséges), olyan precedens teremtődnék, mely az Egyesült Nemzetek Szer­vezete számára Pandora sze­lencéjét nyitná meg. Japán á­­zsiai politikai és mindenek­előtt gazdasági súlya indokolt­tá tenné a Biztonsági Ta­nács állandó tagságát, kérdés azonban, hogy a felvetődő problémák hosszú sora (Pe­king és Moszkva saját bará­taival akarná növelni a Biz­tonsági Tanács állandó tagjai­nak létszámát) megérné-e azt, hogy Amerika mégegybará­­ti országot tudhat maga mel­lett a világszervezet Bizton­sági Tanácsában? Ne feled­jük: A BiztonságiTanácsbár­melyik határozatának meg­buktatásához egyetlen állan­dó tagország vétója is elegen­dő. Kakuei Tanak nem távozott üres kézzel Washingtonból: baráti gesztust kapott és őszinte szavakat az Egyesült Államok jövőbeni külkereske­delmi magatrtásáról. "Egyenlő félként tárgyalunk majd a gazdasági kérdések­ről"— mondotta Nixon és en­nél tovább nem ment a záró­nyilatkozatban. Aligha kép­zelhető el amerikai admi­nisztráció, amely ennél to­vább menne és visszatérne a "külkereskedelmi szenti­­mentalizmushoz."- thym -JOCHANAN CARMEL HELYZETMAGYARÁZATA ELVESZETT GYERMEKEK Az utóbbi időben több alkalommal szóba került, hogy most, a huszadik század harmadik harmadában, az asszi­miláció problémája az egyik legnagyobb veszély a világ zsidósága szempontjából. Természetesen nem akarok vitatkozni azzal a ténnyel, hogy mi is volna számunkra, izráeliek, ha úgy tetszik, cionisták, vagy nemzeti érzelmű zsidók számára a leg­kedvezőbb állapot. Nem vitás, hogy az ideális helyzet az, ha a galutb$n élő zsidóság egésze, vagy óriási több­sége szoros érzelmi, vallási, vagy szervezeti kötelékkel kapcsolódik a zsidósághoz. Egyszerűen szólva, ez azt je­lentené, hogy legyen minden zsidó vagy vallásos, vagy ci­onista, mert így be van oltva az asszimilációs veszélyek ellen. Önmagában véve persze még ennek a tételnek az ab­szolút érvénye is vitatható. Láttam én már vallásos csa­ládok gyermekeit, és cionista mozgalmak neveltjeit is, a­­kik nagyon messze távolodtak el a zsidóságtól, ám ennek ellenére azt minden esetre elfogadhatjuk, hogy ezekben az esetekben az asszimiláció veszélye jelentős mértékben csök­ken. De következik-e ebből, hogy mindenki, aki nem vallásos, vagy nem cionista a gálutban, az asszimiláns és útban van a zsidóság elhagyása felé? Ha ez a szélsőséges felfogás igaz lenne, akkor két nemzedéken belül tényleg a legtöbb ország zsidósága elveszne a népek tengerében. Még szerencse, hogy én például távolról sem osztom ezt a pesszimista felfogást. Először is egyáltalán nem egyértelmű még csak az a meg­határozás sem, hogy "asszimiláns zsidó. "Van például egy olyan felfogás, amely a második világháború előtti magyar­országi neológ zsidóságot az asszimilánsok közé sorolta, és ezt a magyar zsidóság százezreit képviselő szervezetet úgy tekintette, mint átmenetet a keresztvíz felé. Ma viszont biz­tos vagyok abban, hogy a legtöbb államban élő galuti zsidó­ság vezetői éjjel-nappal ünnepelnének az örömtől, ha az ő országukban olyan jól szervezett és hatalmas intézmények állnának rendelkezésükre, mint amilyennel az egykori pesti izraelita hitközség rendelkezett. A helyzet majd mindenütt összehasonlíthatatlanul rosszabb. Az persze nyilvánvaló, hogy a pesti zsidóság nagy többsége ortodox értelemben vallástalan, cionista értelemben pedig "izraelita vallású ma­gyarokból" állt, de ennek ellenére azt állítani, hogy "kifelé mentek" a zsidóságból, talán nagyon radikális, egyben igen kényelmes álláspont is, mivel annak hirdetőjét felmenti a felelősség alól. A magyar neológia történelmi példáját azért hoztam fel, mert a világ galuti zsidóságának többsége — legalábbis formálisan — meglehetősen hasonló helyzetben van. Leg­többjük se nem vallásos, se nem cionista, ennek ellenére zsidó, és csak akkor van elveszőfélben a számunkra, ha eleve leírjuk őket. Ezzel persze semmiesetre se akarom azt mondani, hogy aa asszimiláció veszélye nem forog fenn, és nem a mai zsidóság egyik legfontosabb problémája. Amit állítani sze­retnék, az csak az, hogy attól tartok, rossz irányból és helytelenül közeledünk a problémához. Elsősorban le kell szögezni, hogy az asszimiláció prob­lémája nem új, hanem csaknem olyan régi, mint maga a zsidóság. Már az első templom idejében is voltak olyanok, akik a moabitákhoz és a filiszteusokhoz asszimilálódta. A második templom korszakának pedig egyik centrális prob­lémája a görög kultúrához való asszimiláció volt. Az évezredek folyamán a zsidóság az asszimiláció folytán több embert vesztett el, mint pogromok, üldöztetések, gyil­kolások miatt. Ha ma nem ötszázmillió, hanem tizenhárom millió zsidó él a világon, az jelentős mértékben a nemzedé­kek sokasága alatti asszimilációnak tudható be. A jelenlegi és a régi állapotok között az egyik jellemző különbség, hogy a múltban ahhoz, hogy valaki kiváljon a zsidóságból, keresz­ténnyé, vagy mohemedánná kellett válnia. Ma ehhez már nem szükséges egy más vallás formális felvétele sem. Az asszimiláció felszámolása tehát olyan célkitűzés, a­­mely nem áll arányban a valóság-adta lehetőségekkel. Ami ténylegesen adva számunkra, az a törekvés az asszimilá­­ció-okozta károk csökkentésére, és amennyire rajtunk mú­lik, az asszimiláns tendencia visszaszorítása. MEGBÍZHATÓ PONTOS” . INFORMÁLT «...cs travel asr 81-08 BROADWAY, ELMHURST, N.Y. 11373 651-2494 NAPONTA indít utakat IZRÁEL * MIAMI * EURÓPA * KALIFORNIA és a világ minden tájára. Hajóutak, nászutak, group- és charter flightokat is gondosan intéznek. IKKA — TUZEX MEMBER OF BNAI ZION CHARM DRESS SHOP AZ ELEGÁNS, JÓIZLÉSŰ RUHÁK ÜZLETE ESTÉLYI, COCKTAIL, UTCAI és KÖTÖTT RUHÁI NEW YORKBAN KÖZISMERTEK. Importált és saját' tervezésű ruháinkat tekintse meg vételkényszer nélkül. ------ Szeretettel várják P01LATSIIÍ UCIt BANDI 110-78 QUEENS BLVD., FOREST HILLS 75, N.Y. E. train a 75th Avenue-ig Tel.: BO 1-7667

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents