Menora Egyenlőség, 1973. július-december (12. évfolyam, 469-491. szám)
1973-09-29 / Supplement
ROS HASANA supplement B.23 oldal Berger jenő: Amikor jerúzsa ^rm ben, (Folytatás az előző oldalról) zsidó utasokat helyezte el, mert van egy csoport, akikkel nem tudnak beszélni, mert csak magyarul tudnak és sem jiddist, sem németet nem beszélnek. Kldertilt, hogy ezek a katona-hozzátartozók voltak s az angol hatóságok segítették őket Istambulon át Erec felé. Sok katonatársam hozzátartozójával jöttem így össze. Amikor ezekről említést tettem Stoesselnek, megkért, segítsem hozzá, hogy ezekkel az utasokkal beszélhessen. A beszélgetések hasznos Információkat eredményeztek. Az általunk gyűjtött Információk sokoldalúak voltak és az eredményt elsősorban annak tulajdonítom, hogy Stoessel értett ahhoz, hogyan kell kérdezni. Egy-egy ilyen Interjú után készíilt jelentés alapján sokszor jöttek a kiegészítést kérő átiratok magasaob helyről, de persze nem mindig volt lehetséges a szerzett Információt kiegészíteni. A JEWISH AGENCY NEM JÓL MÉRTE FEL A KÖZELEDŐ VESZÉLYT A véletlen folytán találkoztam Istambulban egy francia emberrel, aki valamikor Temesváron volt francia vicekonzul, és ebben az időben a Vichy-kormány megbízottja volt. Ha nem csalódom, de Brousse volt a neve. 6 sokat segített nekem, Üzeneteket vitt román barátaimnak és hozott is tőlük. De Brousse nem utazott gyakran, a valóságban csak kétszer sikerült üzenetet juttatni és választ kapni. Ugyancsak összejöttem egy Fossatl nevű olasz úrral, akit szintén Temesvárról ismertem, de ö nem sok segítséget adott annak dacára, hogy nagyon szeretett volna kooperálni. Az olaszok nagyon rossz kedélyállapotban voltak akkor, O- laszország déli része meg volt szállva és a Mussolinirezsim már tehetetlen volt. A fő munka ezekben a hetekben főleg az átutazókkal való beszélgetés volt. Stoessel később visszatért Romániába és tudtommal állami szolgálatba lépett. É- vekkel később találkoztam nevével, amikor a berni román követségen valami botrány volt és a svájci hatóságoknak kellett beavatkozni. Bernben akkor a román ügyvivő Stoessel Imre volt, az én volt partnerem. Sohasem láttam őr azóta... A Jewish Agencynek is volt egy,a miénkhez hasonló teamje Istambulban. Tagjai voltak Teddy Kollek, aki bécsi eredetű s ma Jeruzsálem városának főpolgármestere, utána pedig Ichud Ueberall, a későbbi Avrlel és még néhányan. Legtöbbjük prominens izráeli politikus lett. A Jewish Agency vezetőivel, Barlassal, dr. Goldinnal, no meg Brod úrral sokat voltam együtt Istambulban és 1- gyekeztem nekik segítséget nyújtani. Ezen idő alatt két esetről fogok megemlékezni: Az egyik az volt, hogy egy zsidó szervezet kiküldte egy emberét Istambulba, hogy segítsen bizonyos emberek török átutazási vízumának megszerzésében. Griffelnek hívták. Mint önkéntes munkaerő dr. Goldinnak segített, hogy az ott elfekvő aktákat előkészítse. Griffel azonban azzal a megbízatással érkezett Jeruzsálemből, hogy a szervezet tagjainak átutazását minden eszközzel előmozdítsa. Kikereste ezeket az aktákat és sikerült neki, egy ügyvéd segítségével pénzért az utazási vízumokat megszerezni. Magyar zsidókról volt szó. Működésével sokszás életet mentett meg. Viszont Barlass, aki sok hasonló aktával hetenkint kétszer is elutazott Ankarába, jóformán üres kézzel jött vissza, mert nem volt pénze, hogy a vizűmért fizessen. Csak hetekkel később ébredt rá Barlass és dr. Goldin, hogy Griffel azért segített, hogy az ö szervezetének tagjai kijussanak Magyarországról. Ezzel szemben akadályozta a Jewish A- gency fáradozását, hogy további sokszáz, vagy ezer embert kimentsenek Magyarországból, mielőtt a katasztrófa bekövetkezett. A katonahozzátartozók ügyeit az angol követség intézte, sikeresen, akiknek a török hatóságok nem okoztak nehézséget, de annál több bajt okoztak Barlassnak. Itt meg kell említenem, hogy Barlass listáján főleg lengyelországi menekültek szerepeltek. Hiszen abban az időben már tudott dolog volt, mi történik Auschwitzban, Maidanekben és másutt. Ezért az Agency embereit elsősorban a lengyel menekültek érdekelték és csak azután jöhettek a magyarok, románok vagy a bolgárok. Sajnos 1944 februárjában és márciusában még nem lehetett látni azt a szörnyűséget, ami a magyar zsidósággal történni fog. Ide tartozik a második eset: Tudomásomra jutott, —sajnos igen későn —, hogy az Ibusz, a magyar utazási iroda egy megbízottja jár Istambulban és keresi a kapcsolatot a Jewish Agency embereivel. Azt akarta közölni, hogy hajlandók kiengedni zsidókat, ha angol Fontban kapnák az utazási költségeket. Sajnos az Agency emberei, mivel ellenséges ország megbízottjáról volt szó, nem mertek tárgyalni vele, s mire én próbáltam beavatkozni, már késő volt. Lehet, hogy ezúton is sikerült volna néhány száz vagy ezer embert kimenteni. Ki tudott akkor még arra a katasztrófára gondolni ami néhány héttel később rázúdult a, magyar zsidóságra. . . Amint említettem, az én angoljaim igyekeztek elhárítani magukról minden zsidó problémát és emiatt nekem is volt néhány komoly vitám Cordwellel. ő viszont úgy próbálta a felelősséget elhárítani, hogy Barlasshoz és dr. Goldinhoz utalt engem. Sajnos, a zsidóság Ugye eléggé magára volt hagyatva. . . AZ ÖRMÉNYEK MÉG A ZSIDÓKNÁL IS TÖBB ADÓT FIZETNEK Akkor nem jutott eszembe, hogy amerikai segítséget keressek, de talán az sem segített volna. Igaz, hogy az USA akkori nagykövete, Steinhard, zsidó ember volt. Steinhard nevéhez fűződik egy igen fontos esemény. Az előzménye az volt, hogy 1943 végén a török hatóságok hadi adót vetettek ki minden tőkésre. Ez az adó nem volt egyforma. A legsúlyosabban a görögöket, a zsidókat és az örményeket adózták meg. Ugyanazon értékért a török tulajdonos 20%-ot, a görög 40%-ot, a zsidó óO^-ot míg az örmény talán még többet kellett fizessen. Sokszor a vagyonánál is többet. Aki nem tudott fizetni, azt munkatáborba küldték. A yaltai konferencia után, amely 1944 elején volt s ahol felosztották Európát nyugati és orosz érdekszférákra, — ami sajnos megpecsételte Magyarország, Románia, Lengyelország és Csehszlovákia sorsát, — Roosevelt elnök és Churchill miniszterelnök Kairóba hívták Inonu török elnököt. Mielőtt Inonu elutazott, Steinhardtnak sikerült Inonut rábírni, hogy a koncentrációs táborokat, ahol a hadi adókat nem fizetőket internálták, feloszlassák. És valóban jöttek haza a táborlakók, zsidók, görögök, örmények, néhány olasz is volt közöttük. Nagy volt az öröm, amikor ez a náci intézmény megszűnt. Nem szabad elfelejteni, hogy 1944 márciusában már nem volt kétséges, hogy a németek elvesztik a háborút, hiszen a front mindinkább Nyugat felé tolódott, A török igyekezett mindkét hadviselő féllel jóba lenni, de a török semlegességre már kihatott az orosz katonai fölény ... A török mindig félt az orosztól és ma is fél tőle. Egy igen érdekes dologra emlékszem még, ami ezekben az időkben történt. Palesztinában néhány cipőgyár (egy ilyen gyárnak én is részvényese voltam) állami rendelésre katonai bakancsokat, cipőket gyártott. Ezek héber nyelvű jelzéssel voltak ellátva, hiszen zsidó tulajdonosok és munkások dolgoztak rajtuk. A cipők és bakancsok — amint később kiderült, — nem az angol hadsereg részére készültek, hanem a török kormánynak lettek eladva. A törökök azonban, német nyomásra, átadták a palesztinai bakancsokat a németeknek. így aztán az orosz foglyokon, meg az elesett német katonák lábain héber jelzésű lábbelit találtak. *** Istambul, úgy mint Stockholm vagy Lissabon, internacionális kémszervezetek otthona volt. Mindenki dolgozott valakinek, angolnak, amerikainak, németnek, vagy mindegyiküknek. Az információkért pénzt adtak, és ha még hamis is volt az információ, a sokból mindig adódott valami hasznos. Az angol szervezet csendben dolgozott, de annál hangosabb volt az amerikai, és mindenkit megkörnyékeztek, hogy dolgozzon nekik. Engem is, és csodálkoztak, hogy nem voltam hajlandó kooperálni. Még nekik sem mondhattam meg, hogy ki vagyok. Csak évekkel később tanultam meg az amerikai stílust, az amerikai tempót. Sok pénzt herdáltak el, de a pénz vonzotta az informátorokat... Szó volt akkoriban arról, hogy egy prominens román ember jön Istambulba, de nehézségek merültek fel annak dacára, hogy állítólag Antonescu jóváhagyta volt a közeledést. Sajnos kitolódott az iügy, amíg egy Georgescu nevű tábornok tényleg megjelent Isitambulban, de akkor már az loroszok közel voltak a román 'határhoz, és végülis Románia kapitulált az oroszoknak. Fáradozásaink tehát hiábavalók voltak, amit mi építettünk fel, az oroszoknak gyümölcsözött. Mégis az Istambulban töltött hosszú idő érdekes és maradandó emlék életemben . . . *** Hazatérésem után egy másik különbeosztást kaptam. Jeruzsálemből később Tel Avlvba kerültem és beköszöntött az az időszak Is, amikor a hadsereg — annak dacára, hogy zsidó egységekről volt szó —, jóformán ellenséges viszonyba kei\ilt a lakosság egy részével. Májusban a németek letették a fegyvert és nagy örömünnep volt mindenütt, de a mi Magen Dávidos autóinkat kövekkel dobálták meg. Pedig hát az 1948-as és a későbbi események bebizonyították, hogy az angol hadsereg kötelékében szolgáló 25.000 zsidó és ebben a zsidó brigád-csoport, amely részt vett az olasz hadjáratban és amelynek neve a győzelmi napi-parancsban az amerikai, angol, kanadai, brazillal, lengyel csapatokkal volt megemlítve, képezte a bázisát a későbbi izráeli hadseregnek és tette lehetővé, hogy 1948-ban a kisszámú zsidóság ellen tudott állni a beözönlő egyiptomi, jordáni, szfriai és iraki hadseregeknek, és le is győzte őket. Az izráeli forrongás, melyben a Hagana is résztvett, végre arra kényszer ftette Angliát és az USA-t, hogy keressen kiutat. Megszületett Izráel. Magam is tagja voltam a Haganának, a légelháritásban vettem részt, de bizony 1948- ban, júliusban még a frontvonalba is küldtek, amikor az Irgun Zwai Leumi az Altalena hajón küldött hadianyag miatt megharagudott az izráeli kormányra és többek között kivonta embereit a frontokból. Magunkfajta öreg katonákkal és újoncokkal kellett átmenetileg betömni a lyukakat. Ez persze csak Jelentéktelen incidens volt, hiszem mindenki beleolvadt végül a hadseregbe. Engem 1948-ban, a háború befejezése felé, 50 éves koromban búcsúztattak el a Hagana és a hadsereg kötelékéből. Dr. FON SÁNDOR MENŰRA ■ EGYENLŐSÉG montreali szerkesztője és felesége Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet kíván a Menóra-Egyenlőség Olvasóinak. Hirdetőinek. Előfizetőinek, Barátainak és MONTREAL MAGYAR ZSIDÓSÁGÁNAK LABORATORIES tulajdonosa Boldog Újévet és Szép Ünnepeket kíván kedves Vevőinek és Barátainak 2044 STANLEY STREET, MONTREAL 844-8545 ADLER MIKLÓS és felesége HELÉNKE MIAMI BEACH BOLDOG ÚJÉVET ÉS KELLEMES NAGYÜNNEPEKET KÍVÁNNAK MIAMI-I, MONTREALI ÉS NEWY0RKI BARÁTAIKNAK ÉS ISMERŐSEIKNEK isron nana rotsfl TREITEL ENTERPRISES^ 9500 MEILLEUR, MONTREAL TREITEL MÓRIC ÉS CSALÁDJA BOLDOG ÚJÉVET ÉS SZÉP ÜNNEPEKET KIVANNAK BARÁTAIKNAK ÉS MONTREAL MAGYAR ZSIDÓSÁGÁNAK íanan naie na»? BARÁTAINAK és ISMERŐSEINEK KELLEMES ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN FRANKEL WILLIAM és Családja és G0LDSTEINNÉ 200 SAU VE WEST TEL.: 382-1883 9310 St. Lawrence Blvd., Room 1032 ÜGYFELEINEK, BARÁTAINAK, ISMERŐSEINEK, MONTREAL ÉS AZ EGÉSZ VILÁG ZSIDÓSÁGÁNAK KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁN íaran naiD GAZGATÓ TULAJDONOSA KOLTAI IVÁN BOLDOG ÚJESZTENDŐT ÉS SZÉP NAGYÜNNEPEKET KÍVÁN KEDVES BARÁTAINAK ÉS MONTREAL MAGYAR ZSIDÓSÁGÁNAK 4330 Cavendish Blvd., Montreal 261 - 482-6900 lanan naio ni»? JÓBARÁTAIKNAK ÉS ÜZLETFELEIKNEK KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNNAK Mr.&Mrs. DONATH • CARMEL KOSHER MEAT MARKET TULAJDONOSAI SHORE PHARMACY man nsio BERGER JENŐ és FELESÉGE BERGER CHARLES és FELESÉGE Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket kívánnak Barátaiknak, Ismerőseiknek és Montreal Magyarnyelvű Zsidóságának 85 VILLENEUVE AVE. WEST - 844-1989 MONTREAL tulajdono sai BOLDOG ÚJÉVET ÉS SZÉP NAGYÜNNEPEKET KÍVÁNNAK KEDVES VEVŐIKNEK ÉS BARÁTAIKNAK dr.Fejérváry László CHARTERED INSURANCE BROKER 4414 HINGSTON AVE. - 489-3989 BOLDOG ÚJÉVET ÉS KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁN ÜGYFELEINEK, BARÁTAINAK ÉS MONTREAL MAGYAR ZSIDÓSÁGÁNAK
