Menora Egyenlőség, 1973. július-december (12. évfolyam, 469-491. szám)

1973-09-29 / Supplement

4 ROS HASANA supplement B. 19 oldal lansn naiö na»? a MONTREALI MAGYAR ZSIDÓ MÁRTÍROK TEMPLOMA, fITKÖZSÉGÉNEK ÉS NŐl TAGOZATÁNAK VEZETŐSÉGE Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet kíván o Hitközség . Tagjainak és a Montreali Magyar Zsidóságnak. ZSOLDOS ANDOR: Minden Hívövének és Barátainak, valamint Ismeréseinek EREDMÉNYES BOLDOG ÚJÉVET ÉS KELLEMES NAGYÜNNEPEKET KIVAN 5 CHNÜRMACHER MIKLÓS A MONTREALI MAGYAR ZSIDÓ MÁRTÍROK TEMPLOMA HITKÖZSÉGÉNEK RABBIJA és családja tthon rűiö mtjfl dr. OALLAI ZOLTÁN BŐRGYÓGYÁSZ FŐORVOS MONTREALI MAGYAR ZSIDÓ MÁRTÍROK TEMPLOMA HITKÖZSÉG ELNÖKE / {Kellemes Nagyünnepeket és Boldog Újévet kiván Montreál Magyar Zsidóságának, a Hitközség Tagjainak, Kedves Pácienseinek, Jóbarátainak, és Ismerőseinek. Hegedűs György A MONTREALI MAGYAR ZSIDÓ MÁRTIROK TEMPLOMA HITKÖZSÉG TÁRSELNÖKE ÉS CSALÁDJA Boldog Újévet és Szép Ünnepeket kíván az egyesület tagjainak, Montreál magyarnyelvű zsidóságának, barátainak és ismerőseinek. ianan nsio ni»? IONTREAL MAGYARNYELVŰ ZSIDÓSÁGÁNAK, BARÁTAINAK, ISMERŐSEINEK BOLDOG ÚJÉVET ÉS KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁNNAK HARDY FERENC a/lontreali Magyarnyelvű Zsidók Mártírok Temploma Hitközsége TÁRSELNÖKE és FELESÉGE HARDY YVONNE HELTAIVAL - HERZLRÖL EGY HÚSZ ÉV ELŐTTI BESZÉLGETÉS (Folytatás az előző oldalról) a felszólításnak igyekeztem Is eleget tenni. — Egyszer — emlékezett tovább Heltai Je­nő — egy ilyen pesti átutazása alkalmával feljött hozzánk Tivadar és elvitte édesanyá­mat a Stefánia útra kocsikázni. Anyám na­gyon szerette Tivadart. Meghatotta az a végtelen testvéri kegyelet, amelyet húga, Pauline halála óta érzett. Ha csak pár órát tartózkodott is Budapesten, el nem mu­lasztotta felkeresni húga pihenőhelyét, úgy emlékszem, hogy Pauline halála évfordu­lóján, február elején, több alkalommal u­­tazott Budapestre, kizárólag azért, hogy húga sírját meglátogassa. — Jellemző a Tivadar és közöttem levő elvi ellentétekre, hogy akkor, amikor ő — az én tiszteletteljes visszautasításom után - később Budapesten, igen gyakran tárgyalt vezető zsidó és nem zsidó köz­életi férfiakkal, a mozgalom magyarorszá­gi szervezésről velem soha többé nem beszélt. Egyetlen szót sem említett, ha találkoztunk. Szüleimnek sem mondott ar­ról a bécsi vitánkról semmit. Legutoljára Budapesten az 1896 évi Milléniumi Kiál­lításon találkoztunk. Egy este azt mond­ta tréfásan és jókedvűen: "Menjünk, néz­zük meg Konstantinápolyi! Konstantinápoly­­nak nevezték a kiállítás idején azt a dísz­letekből, lampionokból, kivilágított csolna­­kokból összeeszkábált látványosságot, ame­lyet az akkori lágymányosi tavon csináltak. Török ruhás pincérek, lefátyolozott pin­­cérnök hozták a kávét. Turbános, fezes al­kalmazottak hemzsegtek a kiállítás területén. A kissé pocsolya-szerű nádas tó közepén, ak­kora kis sziget volt, amelyre éppen csak, hogy fel tudtak húzni egy díszlet minaretet, amelynek tetején az akkori Népszínház e­­gyik kóristája énekelte a müezzin imáját. Tivadar egészen elmerült a vásári látvá­nyosságok szemlélésébe. Bár erről egyet­len szót sem szólt az egész este folyamán, mégis megtudtam, hogy lelki szemeivel a papírmasé-városban, az igazi Konstantiná­­polyra gondolt, ahol néhány nappal későb­ben magával a török szultánnal tárgyalt. Amikor Konstantinápolyból visszafelé uta­zott, nem szállt ki Budapesten. Ezt is Agai Adolftól tudtam meg, aki értesítést kapott tőle, hogy keresztül utazik és sze­retne vele a pályaudvaron beszélni. Két nappal később már a világsajtóban olvas­tam Tivadar konstantinápolyi útjáról, mint az akkori idők legnagyobb szenzációjáról. Budapesten nem találkoztam többé Herzl Tivadarral, akit ezután már csak egyetlen egyszer láttam, Párisban. Ezután hosszan elgondolkozott Heltai Je­nő és mosolygott, mielőtt folytattavolna el­beszélését. VI. Úgy mosolygott most Heltai Jenő Elnök úr, kedvesen, öreges huncutsággal az orra alatt, mint amikor azzal tisztelt meg, hogy felol­vasta valamelyik tréféskedvű újabb írását. Az elbeszélés ideje alatt nem volt mindig jókedvű...Eltűnődött a lelke forrásaiból fel­buggyanó emlékek csobogásánál. Mert az íróasztal most már alig rejt valamit. Fény­képeket, leveleket, családi dokumentumokat elfújta a szél...Ami azonban lelkében meg­maradt, az nem homályosult el, olyan élén­ken beszél azokról, mintha a tegnap törté­netét elevenítené fel. Szivarra gyújt, mert az Elnök úrnak — ez köztudomású róla — szivar nélkül még az emlék sem emlék, — azután, a füstkarikák mögül élénken, szin­te nevetve meséli tovább: — A Magyar Hírlap munkatársa voltam 1900-ban, amikor kitört a párisi Világkiál­lítás. Nagy szenzáció volt ez akkoriban. Eiffel-torony, stb., stb... A Magyar Hírlap engem küldött ki "lapunk külön tudósítója"­­ként. A Rue de Constantinople egy kis szállodájában volt a magyar újságírók fő­hadiszállása. Szorgalmasan látogattam a kiállítást és lelkiismegtesen küldözgettem tudósításaimat. Volt is miről. Egyik nap, úgy délelőtt tizenegy óra után, az indiai kiállítás épületéből jöttem ki, amikor két hosszúszakállú férfi jött velem szembe. Nagy örömmel ismertem fel unokabátyámat, Herzl Tivadart és a másik férfiben Max Nordaut, akit személyesen nem ismertem, csak fényképekről. Karonfogva jöttek, mind a ketten a kezükben tartották kalapjukat, fel­öltőjüket, esernyőjüket. Csaknem egymásnak ütköztünk, amikor Tivadar felismert. Lát­ható örömmel, hangos üdvözléssel ölelt meg és mutatott be Nordaunak: Unokaöcsém, Hel­tai Jenö...Nordau szavába vágott: Ne foly­tasd — mondta a többit én tudom. Ismerem az új magyar irodalmat. Tivadar belémkarolt, rendkívüli melegség­gel érdeklődött a rokonokról. Újból bemen­tem velük az indiai pavillonba, amelyet öt perc alatt el is intéztünk. Tivadar meghí­vott ebédre. "Tudsz-e valami jó párisi ma­gyar kocsmát?"- kérdezte. Tudtam néhányat, de Tivadar ezeket már mind ismerte, hiszen ő már esztendők óta minden évben jó néhány hónapot töltött Párisban. "Nem tudsz te sem­mit — mondotta tréfásan — van itt a kiállítá­son egy magyar kocsma, ahol még nem voltam, nézzük meg." Egyik útbaigazító hirdetésnél megálltunk, kikerestük, merre van a "Csarda Hongroise" és odapingálva piros-fehét-zöld betűkkel" "Orchestre Original Tzigan." Pár perc alatt ott voltunk. Nehezen kap­tunk helyet, annyira zsúfolva volt az elég tágas, valóban szép magyar motívumokkal felépített helyiség. Megütötte fülünket a ci­gányzene hangja. Véletlenül a zenekarhoz kö­zel találtunk asztalt. Matyóruhás pincérlány hozta az étlapot, amelyet Tivadar nagy ér­deklődéssel tanulmányozott. — "Nehéz itt a választás — mondotta tréfásan — legjobb volna végig enni az egészet, mindenből egy falatot." Végülis töltött káposztát és túrós csu­szát rendelt, Balatonmelléki könnyű bor­ral. Igen jó étvággyal, vidáman falatozott és hallgatta a magyar nótákat. Nordau u­­gyancsak jó étvágyú ember volt, a töltött káposzta után, de még a túrós csusza e­­lőtt, egy erdélyi fatányérost is rendelt. — Egyszerre azt veszem észre, hogy a ci­gányprímás, aki zsinóros magyar ruhában volt és hegyesre pödört fekete bajuszt vi­selt, oda-oda pislant asztalunkhoz és igen lekesen, szinte izgalommal magyaráz va­lamit a cimbalmosnak. Pár pillanat mul­(Folytatás a következő oldalon) HECHT JENŐ és felesége HECHT O. TAMÁS A UNITED ISRAEL APPEAL ELNÖKE és felesége Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket kívánnak Montreal Magyarnyelvű Zsidóságának és Barátaiknak Kedves Vevőinek, Barátainak és Ismerőseinek Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet kíván M1' Barn a & Barna ZOLTÁN & GYÖRGY PRAGER ISTVÁN A MONTREALI MAGYAR ZSIDÓK MÁRTÍROK TEMPLOMA HITKÖZSÉGÉNEK ALELNÖKE és felesége Boldog Újesztendőt és kellemes Nagyünnepeket kíván a Hitközség tagjainak, Montreal magyar zsidóságának és Barátainak Barátainak és Ismerőseinek Jó Ünnepeket és Boldog Újévet kíván KNITTEX IMPORT CO. LTD. WHOLESALER & DISTRIBUTOR EXCLUSIVE IMPORTED ISRAELI LADIES WEAR 1435 St. Alexander Sr. $ MONTREAL RÖMER IREN A MONTREALI MAGYAR ZSIDÓK mártírok temploma hitközsége NŐI TAGOZATÁNAK ELNÖKE BOLDOG ÚJÉVET ÉS KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁN A HITKÖZSÉG TAGJAINAK, MONTREAL MAGYAR ZSIDÓSÁGÁNAK ÉS BARÁTAINAK ■ dr.ARJE BÉLA A MONTREAL UNITED ORGANIZATIONS for the HISTADRUT IGAZGATÓJA ÉS CSALÁDJA BOLDOG ÚJÉVET ÉS SZÉP ÜNNEPEKET KÍVÁN MONTREAL MAGYARNYELVŰ ZSIDÓSÁGÁNAK ______________ÉS BARÁTAINAK 1311311 Í131D njt?5 HALMI JÓZSEF A MONTREÁLI MAGYAR ZSIDÓK MÁRTÍROK TEMPLOMA HITKÖZSÉGÉNEK ALELNÖKE ÉS CSALÁDJA Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket kíván A HITKÖZSÉG TAGJAINAK, MONTREAL MAGYAR ZSIDÓSÁGÁNAK,

Next

/
Thumbnails
Contents