Menora Egyenlőség, 1973. július-december (12. évfolyam, 469-491. szám)
1973-09-29 / Supplement
ROS IIASANA Supplement B.7. oldal Ezúton kivan minden Tagjának kellemes, békés és egészséges Új esztendőt KASSA ÉS KÖRNYÉKE chapter vezetősége nevében MANDEL WILLIAM elnök 13P3P H31D CHAPTER Tagjainak és Társegyesuleteknek Kellemes Ünnepeket kivan MERŐ JÓZSE elnök ■ ■ B N A I Z I O N The American Fraternal Zionist Organization ttircn mid na»? KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET KIVAN TAGTÁRSAINAK, IZRAELNEK ÉS AZ OSSZ-ZSIDÓSÁGNAK Judge ABRAHAM J. MULTER NATIONAL PRESIDENT HERMAN Z. QUITTMAN EXECUTIVE VICE PRESIDENT & SECRETARY LARRY COLEMAN A BNAI ZION MANHATTANI FIELD DIREKTORA BOLDOG ÚJESZTENDÖT KÍVÁN A MAGYAR NYELVTERÜLETRŐL SZÁRMAZÓ CHAPTEREK MINDEN TAGJÁNAK, BARÁTAINAK, IZRÁELNEK ÉS AZ ÖSSZ-ZSIDÓSÁGNAK i3P3n ri3iD m? BNAI ZION TRANSYLVANIA CHAPTER CHAPTER 96 BOLDOG ÚJ ÉVET ÉS KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁN TAGTÁRSAINAK, A TESTVÉR SZERVEZETEKNEK Mrs. EDITH NEWMANN elnök 1311311 H31D ilJEtf 13P3P n:iD ni»? BNAI ZION MISKOLC ÉS KÖRNYÉKE CHAPTERE KŐSZEGI SÁNDOR elnök MELEG ÜDVÖZLETÉT KÜLDI AZ ÚJÉV ALKALMÁBÓL A VILÁGON SZÉTSZÓRT MISKOLCI ÉS KÖRNYÉKBELI MAGYAR ZSIDÓ BARÁTOKNAK 1311311 Í131D n3ET? BUDAPEST CHAPTER NO. 51 NYÍRI JÓZSEF elnök BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN MINDEN TAGJÁNAK, A MAGYAR EGYESÜLETEKNEK ÉS AZ EGÉSZ MAGYAR ZSIDÓSÁGNAK Bríanszki Ros Hásána Ezelőtt harminc esztendővel, — 1943 őszén —, min' a 110/15-ös kisegítő munkásszázad fiatal reménysége, pillanatnyilag éppen a brlánszkí erdő kellős közepén tanyáztam. Ezldőtájt a németeknek és magyar csatlósaiknak már nem valarnLjól állott a szénája. Az egyetlen vasúti utánpótlási vonal az erdőn haladt keresztül. De a végtelen rengetegben tanyázó partizánok gondoskodása folytán, a sínpárok gyakorta a levegőberepültek. Ami szerepünk az volt, hogy a vasút mentén kivagdossuk a terebélyes fákat, s így a kilométerenként felállított őrtornyokból a megfigyelő katonák jobban szemügyre tudták venni a terepet. Természetesen ez a körülmény egyáltalán nem zavarta a partizánokat. A vonatok tovább röpdöstek. Ebben az Időben Dr. Béresé Gyula volt a századparancsnokunk. E cikk szürke kerete nem engedi, hogy páratlan emberséges kiállását érdeme szerint méltassam. Röviden csak annyit: remek ember volt. Egy " szép" napon megjött a szabadságos levele és hat hétre hazautazott. Helyette egy nyeszle, nyálasszájú, cérnabélű zászlóst vezényeltek ljpzzánk. Sulán Istvánnak hívták, Eleinte úgy nézett ki, hogy kettőig sem pad számolni, de csakhamaí kiderült, hogy mennyire négyzetre emelt kínzás! módszerei vannak. Rettenetesen unatkozott a vadon közepén. Nem tudta megszokni az erdő mostoha komfortját. Elhatározta, hogy Udülőházat építtet magának. A század összes igazi és talmi mesterei, ejt nappá téve, szorgalmasan dolgoztak a luxus-lakosztály összehozásán. Be is rendezték úgy ahogy dukál. A fényesre gyalult bükkfapadlót, zabrálásból származó — és ecélból feláldozott — bárányok irhái fedték. A falakat matyómintás fenyőkéreg-tapéta borította, és a székelyes motívumokkal díszített gerendás plafonról, csillárnak álcázott viharlámpa igyekezett megvilágítani parancsnokunk sötét lelkét. Volt ott minden: bogdándi asztalterítő, köröndi falvédő, és kalotaszegi firhang. Csak a toroczkói menyecske hiányzott. Sulán zászlós úrnak meg kellett elégednie a falra aggatott rögtönzött aktfestmény által nyújtott műélvezettel. De nem sokáig birta ezt a plátói állapotot. Rövidesen kisebb portyákat eszközölt lóháton az erdő mélyén szétszórt falvakba. Innen sohasem jött vissza üres kézzel. A gyakori kiruccanások nyomán — a körlet udvarán — fogságba ejtett tyúkok, libák és malacok várakoztak jámboran az elkövetkező lakomára. A ropogósra sült malacpecsenye aztán pajzánabb játékokra ösztönözte zászlósunkat. A következő kirándulások alkalmával a zászlós a libákkal együtt a pásztor-lányokat is magával terelte, akik partizán-tevékenység gyanújával lettek őkelme elé állítva, ültetve és fektetve. Kihallgatásuk során a lányok — hivatásukhoz hűen —, kellemes pásztorórák alatt tettek tanúvallomást a honvédség derék és éber képviselője előtt. No, de a szerelemből nem lehet megélni — mondta bölcsen a hadúr —, és hozzáfogott az akna gyártáshoz. Ez abból állott, hogy leutánozta a partizánok által eszkabált primitív aknákat, a sínek alá dugta, majd későbben — őrjárati kísérettel — felfedezte azokat és beszolgáltatta a zászlóaljnak. Hazafias, vitézi cselekedetéért — az akkor érvényben lévő rendelkezések szerint — jutalomképpen száz lemény pengőt inkasszál minden darabért. *** így tengette napjait Sulán István zászlós úr, Brianszk erdejének vén és lombos fái között. De rólunk sem feledkezett meg. Uralkodása idején — 1943- ban — a Ros Hásáná szeptember 30-ra esett. Ez úgy jutott a parancsnok tudomására, hogy előző nap megírtuk az esedékes zöld levelezőlapot, amelyben természetesen mindnyájan kellemes ünnepeket kívántunk az otthoniaknak, Másnap — az ünnep hajnalán —, riadót fuvatott. A keret a' kéjlak elé sorakoztatott fel bennünket, ahol feszes vigyázzállásba merevedve vártuk a kényúr személyes megjelenését. Nem sokat váratott magára. C ingár alakja rövidesen megjelent az ajtóban. Félárbócra eresztett, vöröses, dagadt szemhéjai között bágyadtan és bambán tekintett ránk, majd imigyen szólt: — Halljátok zsidók! Azért keltem ilyen korán, hogy boldog ünnepeket kívánjak nektek. Aztán két órán keresztül, megállás nélkül futottunk, feküdtünk, kúsztunk, másztunk, bukfenceztünk az erdőszéli szúrÓ3 bozotban. Természetesen "harci" felszereléssel: fejszékkel, baltákkal, szekercékkel, különböző nagyságú fűrészekkel és más erdőirtó kellékekkel. Amikor az amúgyis áttetsző Jelmezünk már széjjelmállott, a zászlós úr is megunta a játékot. Főleg azért, mert már elérkezett a reggeli ideje. — Namármost ünneplő zsidóim — mondotta undorral —, kimentek a munkára reggeli nélkül. Reggeli nélkül, mert éhgyomorra jobban lehet elmélkedni a nagy nap magasztos jelentőségén, tisztább és megkönnyebbült lélekkel gongolni az otthon utánatok epekedő Rüfkékre és Rebekákra. — Oszolj! — Ja igen, majd elfelejtettem; hogy megkülönböztető jellege legyen a napnak, a kiadott munka mellett, mindegyiketek fog még ötven legyet. A déli bevonuláskor személyesen fogom ellenőrizni, hogy mindenki eleget tett a parancsomnak. A paranccsal viszont ne játszadozzunk ■ zsidócskáim, mert ugyebár tudjátok, hogy hadtápterületen vagyunk. Akinek csak egy legye is hiányozni fog, két órára lesz kikötve. Végeztem! A munkán természetesen nem nagy kárt tettünk a faállományban, mert légy-vadászattal voltunk elfoglalva. Különböző leshelyekre vonultunk. Aznap átkozottul kevés légy tanyázott az erdőben. Volt ott tücsök, bogár, szitakötő, szúnyog, hangya, de csak imitt-amott egy eltévedt legyecske. Az is olyan szemfülesen fürge, hogy szinte lehetetlen volt lecsapni rá. Különös látványt nyújtottunk, mint megbújva a fák mögött, a bokrok alatt, vagy az ágakra kapaszkodva — a nagy hadjárat legkritikusabb perceiben — legyek után hadakoztunk. Délben már várt ránk Sulán. Egyenként vonultunk fel előtte. Rendületlenül számolta a markunkban tartott kihűlt legyek tetemeit. Akinél a létszám nem stimmelt, félreállftotta. Majd a " szabotálok - hoz" fordult: — Szóval ti semmibeveszitek egy magyar királyi zászlós parancsát? Őrmester —mondta a mellette álló altisztnek—, az esti bevonulás után felhúzza őket két órára. Most pedig az egész piszkos bagázs figyeljen ide ! Este újabb ötven léggyel jelentkeztek! De azúttal kanléggyel ! Értem ? K anléggyel! Mit bámultok barmok? Még nem láttatok kanlegyet? Hát idefigyeljetek . . . És hosszabb légy-anatómiai szakelőadásba kezdett, szemléltetően mutatva be, hogyan kell praktikusan megkülönböztetni a fiú legyet a leányzótól. Az újév tiszteletére az ebéd is elmaradt, mert az ebédszünet a zászlóslégy-szexologiai értekezésének meghallgatásával telt el. A délutáni 'munka'' még tragikomikusabb körülmények között zajlott le. Már nem a létszám pontossága lebegett az éhségtől kidülledt szemeink előtt, hanem a zsákmányolt légy nemi hovátartozása. Mire este bevonultunk, már egy tucat gerenda emelkedett a magasba. Előtte Sulán és a bennmaradt keret várakozott ránk türelmetlenül. Nyomban megkezdődött a legyek fiziológiai számbavétele. Majdnem az egész századot kikötésre Ítélte. Az első tizenkettő már ott is maradt. A többiek szétszéledtünk. Sötét lett. Vacsora nélkül, elcsigázva vánszorogtunk le a földbeásott vermeinkbe. Alig rogytunk le vackainkra: Riadó! A gerendák elé tereltek. Sulán már ott volt. Mellette egy honvéd, zsákkal a kezében. — A zsidó újév tiszteletére postaosztás lesz emberek! Kinyitotta a zsákot, kivette az első levelet és hangosan kiáltotta a címzett nevét. A levél boldog tulajdonosa küépett a sorból — előírásosan tisztelgett —, nyújtotta a kezét, de még mielőtt megfoghatta volna, Sulán egy undorral kisért kéjes vigyorrala lobogó lángok közé dobta a levelet. így ment ez végig. Az utolsó szál levélig. Ameddig a távoli szeretteink sorai el nem hamvadtak a mind magasabbra törő lángcsóvák között. Késő estig álltunk ott, némán a tűz körül, amely kísértetiesen világította meg a briánszki erdő lombos koronáját, bánatosan lehajtott fejünket és a felkötött bajtársaink szenvedő arcát. Hóhérunk rikácsoló hangja térített a valóságra: — Boldog újévet kívánok! *** Miután Dr. Béresé — a régi századparancsnokunk — visszajött és tudomást szerzett a dolgokról, azonnal jelentést tett a zászlóaljnak. Vizsgálatot rendeltek el. Nem a mi kínzásunk miatt — mert a zászlóaljparancsnok is hírhedt antiszemita volt —, hanem az aknák ügyében. A keret is Sulán ellen vallott. Nem tudták neki megbocsájtani, hogy nem osztozott velük sem a malacpecsenyében, sem az aknákért kapott pénzben, de még a pásztorórákban sem. Lefokozták és elküldték az első vonalba. Rá egy pár hónapra, amikor visszavonultunk, egy katonai temető mellett tartottunk pihenőt. Ott olvastuk az egyik friss sirhalom fejfáján: SULÁN ISTVÁN 1917 - 1943 *** Csak huszonhat évet élt. Pedig egy időben azt hitte, hogy övé a világ.
