Menora Egyenlőség, 1973. július-december (12. évfolyam, 469-491. szám)

1973-12-15 / 490. szám

1973. december 15. * MENÓRA (2. folytatás) LION FEUCHTWANGER: SIDO HÁBORÚ Igen befolyásos úr, pénz­ügyi szaktekintély, bár ilyen szegényesen öl­tözik és nem helyez súlyt nagy és díszes kíséretre. Különös pedig, mert rabszolga­sorsból került fel. Az apja szicíliai volt, az anyja zsidó és az ilyen felkapaszkodott urak általában sokat adnak a ragyogó külsősé­gskre. Mesés pályát futott be ez a Claudius egin, 42 esztendejével, annyi bizonyos. A mostani, vállalkozókedvű császár uralma alatt rengeteg zsíros üzlet folyik és Claudius Reginnek mindenben benne van a keze. Az egyiptomi és líbiai gabonaflotta nagvobbik része az ő tulajdona, a panteoliai és ostiai gabonaraktárai valóságos látványosságok. Maruil szenátor és Claudius Regin ud­vari ékszerész hangosan, a jelenlevőkkel mit sem törődve beszélgettek, úgy, hogy az első sorban álló kíváncsiak, így József is, aki leg­elői állt, minden szavukat meghallhatták. Jó­zsef azt hitte, hogy ez a két férfiú, akiknek nevét az egész világ irodalmi köreiben tisz­telettel emlegették, hiszen Claudius Regin Róma első kiadójának számított, magasröptű esztétikai eszmecserét fognak folytatni az épülő versenytérről. Feszülten figyelt. A pergő latin beszédet nem értette jól, de azt észrevette, hogy nem esztétikai és világ­nézeti kérdésekről folyik a szó, hanem árak­ról, árfolyamokról, üzletekről. Tisztán hal­lotta a szenátor éles hangját, aki kordszéké­ből, hangosan, hogy még a távolabb állók is meghallották, tréfás ugratással odaszólt az ékszerésznek: „Mondja Claudius Regin, tulajdonképpen keres ön ezen a lóverseny­pályán isi“ Az ékszerész nyugodtan süt­kérezett tovább a kőtömbön, kövér combjára nyugtatott kézzel, ugyancsak vidám hangos­sággal válaszolt: „Sajnos nem, Marul sze­nátor! Azt hittem, hogy a versenypálya anyagszállításánál az építész önt vette be az üzletbe.“ József hallgatta a két úr be­szélgetését, de hiányos nyelv- és szaktu­dása folytán nem értette meg, hogy miről folyik a szó. A vezető, bár maga sem volt tisztában a szóban forgó ügyekkel, segíteni próbált. Claudius Regin, éppen úgv, mint Maruil szenátor is, nyilvánvalóan még idejé­ben hatalmas telkeket vásárolt a külvárosok kevéssé beépített részein; most, a nagy tűz után a császár a belvárosban a nyilvános épületek számára foglalta le a helyet, a bér­házakat kijebb szorította, a külvárosokba; ki sem lehet számítani, hogy arrafelé milyen óriási mértékben emelkedtek a telekárak. „Igen, de hát nem tilos a szenátus tag­jainak résztvenni minden üzleti vállalkozás­ban 1“ kérdezte József a vezetőt. A vezető elképedve bámult az idegenre. Néhánvan kö­rülöttük meghallották a kérdést, nevettek, többen velük kacagtak, a vidéki idegen kér­dése szájról szájra járt és a harsány kacagás hamarosan elharapódzott, míg végül az egész óriási pálya kacagott. Maruil szenátor a vidámság oka iránt ér­deklődött. József körül kis kör támadt, egy­szerre csak szembe találta magát a két úrral. „Ügy hallom, valami nem tetszik magá­nak, fiatalember?“ mondta élesen, de nem ellenségesen a kövér; úgy ült ott a kőtömbön, hatalmas combjára fektetett karral, mint va­lami egyiptomi királyszobor. Az enyhe nap nem túlmelegen sütött, könnyű szellő lenge­dezett, köröskörül jókedv uralkodott. A nagyszámú közönség derülten hallgattta a két nagyúr, meg a vidéki fiatalember beszélge­­tését. József szerényen állt, de egyáltalában nem volt zavarban: „Mindössze három napja vagyok Rómában“, mondta tört gö­rög nyelven. „Nem hiszem, hogy szokat­lan ostobaság, ha még nem ismerem a viszo­nyokat.“ „Honnan jött?“ kérdezte a hord­­székéből a szenátor. „Jeruzsálemből“ fe­lelte József és megmondta a teljes nevét is „József ben Matthias, az első rendhez tar­tozó pap!“ „Ez nagyon szép!“ vélte a sze­nátor és nem lehetett tudni, hogy tréfál-e, vagy komolyan gondolja. Celer építész türel­metlen lett, szerette volna tovább mutatni a terveit; valóban ötletes és merész tervek vol­tak és nem szívesen zavartatta magát ettől a jámbor vidékitől. De Claudius Regin, külön­ben is kíváncsi természetű, kényelmesen el­terpeszkedett a meleg kőtömbön^ és kikér­dezte ezt az elébecseppent zsidót. József kész­ségesen felelgetett. Igyekezett lehetőleg új és érdekes dolgokat mondani, jó világításba be­állítani önmagát és népét. Köröskörül az em­berek érdeklődve és a többség minden gúny nélkül hallgatta a beszámolót; volt érzékük a különleges iránt és szerették a titokzatos dolgokat. Claudius Regin ékszerész álmos szem­héjjal alól alaposan megnézte a szikár, élénk fiatalembert: „Üzleti hevekben tartózkodik Rómában“ kérdezte, „vagy egyszerűen csak meg akarja nézni az újjáépítést?“ „Elintézni való ügyeim vannaü“, felelte József. „Három ártatlant kell kiszabadítanom a börtönből. Ez nálunk a legsürgősebb elintéznivalónak szá­mít.“ „Csak attól félek“ mondta a szenátor elfojtott ásítással, „hogy az újjáépítés túlsá­gosan lefoglal benőnket és nincsen időnk ilyen kis részletek számára“. Az építész türelmetlenül közbevágott: „A császári páholy korlátjához ezt a zöld, feketepettyes követ használom. Egyenesen Spártából kaptam egy különösen szép dara­bot.“ „Idejövet megnéztem az alexandriai építkezéseket,“ mondta József, aki nem akarta, hogy az építész kiszorítsa a beszélge­tésből. „Az utak egyenesek, szélesek és vi­lágosak“. Az építész lenézően legyintett: „Alexandriát akármelyik kőfaragó fel tudja építeni. Ott van hely és nagy síma terüle­tek.“ „Nyugodjon meg kedves mester,“ mondta Claudius Regin vékony, zsíros hang­ján, „azt, hogy Róma nem ugyanaz, mint Alexandria, a vak is látja.“ „Engedje meg, hogy felvilágosítsam ezt a fiatal urat,“ mosolygott a szenátor. Friss volt és szerette hallatni a hangját, mint Neró császár is és sokan az udvari urak kö­zül. Hátrább huzattá a hordszék függönyeit, hogy valamennyien láthassák, sovány, jól ápolt arcát, ruhája szenátori bíborát. Lor­­nyonja smaragdján keresztül szemügyre vette a vidéki ifjút. „Ügy bizony, fiatal­ember,“ mondta gúnyoros orrhangján, „ez­­időtájt bizony az építkezés derekán tar­tunk, távolról sem vagyunk készen. De némi képzelőerővel már most is megítélheti, hogy milyen városunk lesz, még az ev vége előtt.“ Kissé felemelkedett, kinyújtotta magas­sarkú, a nemesség előjogát képező vörös ci­pőbe bujtatott lábát és a vásári kikiáltók hangját utánozva, mondta: „Túlzás nélkül mondhatom, aki nem ismeri a bűbájos Ró­mát, nem állíthatja, hogy élt. Róma akár­melyik pontján tartózkodik uram, mindig a központban van, nincsenek határaink és las­sanként elnyeljük a környező helyiségeket. Százféle nyelvet hallhat itt. Tanulmányoz­hatja a világ valamennyi népének szokásait. Több görögünk van, mint Athénnek, több af­­rikaink, mint Karthágónak. Megtalálhatja, minden világkörüli út nélkül a világ vala­mennyi terményét. Akkora szállítmányokat láthat itt Indiából és Arábiából, hogy azt hiszi, az illető ország tökéletesen kiürült és a jövőben, ha azoknak a népeknek szükségük van saját terményeikre, hozzánk kell jön­­niök. Mit óhajt uram, spanyol gyapjút, ki­­nai selymet, alpesi sajtot, arab illatszert, szudáni orvosságokat? Jutalmat fizetek ön­nek, ha kieszel valamit, amit nem talál meg itt. Vagy akarja a legújabb híreket? A Fó­rumon és a Marsmezőn pontosan értesülnek, ha Egyiptomban a gabonaárak esnek, ha a Rajnánál valamelyik tábornok ostoba beszé­det mondott, ha a parthus király udvarához küldött követünk túl hangos tüsszentésével kellemetlen feltűnést keltett. Tudósok nem dolgozhatnak a mi könyvtáraink nélkül. Ugyananyi szobrunk van, ahány lakosunk. Mi fizetjük a legnagyobb árat az erényért és a bűnért. Amit csak képzelete kigondolhat, megtalálja nálunk; de rengeteg olyasmit ta­lál, amire még álmában sem gondolt soha.“ A szenátor kihajolt a gyaloghintóból; köröskörül feszült figyelemmel hallgatták. Az ironikus hangot mindvégig megtartotta, a vásári kikiáltó, vagy ügyved hangját, de be­széde szívből, melegen csengett és mindenki érezhette, hogy ez a dicshimnusz Rómáról több volt gúnynál. Fellelkesedve hallgat­ták a város dicsőítését, az ő városukét áldott erényeivel és áldott bűneivel, a gazdagok^ és szegények városát, a világ legélőbb városáét. Mikor a szenátor befejezte, úgy ujjongták körül tetszésnyilvánításukkal, mint az ünne­pelt színészt a színpadon. De Maruil szená­tor már nem is hallgatott oda és megfeled­kezett Józsefről is. Visszasüppedt hordszé­­kébe, magához intette az építészt, tovább ma­gyaráztatta az építkezés terveit. Claudius Regin sem szólt többet Józsefhez. De amikor a szerteszóródó tömeg magával sodorta a fia­talembert, valami különös gúnyoros vonással húsos ajka körül, gúnyos bátorítással rá­kacsintott. József elgondolkozva, magábafordult pil­lantással lődörgött a város forgatagában. A szenátor latin beszédét nem értette meg tel­jesen, de az ő szíve is felmelegedett és gon­dolatai messzire szárnyaltak. Felmászott a Kapitóliumra és magába szívta a templomok, szobrok, uccák és paloták látványát. Abból az aranydíszítéses palotából kormányozta a ró­mai császár a világot, a Kapitóliumról bo­­csájtotta ki a római szenátus és nép azokat a határozatait, amik a világ képét megvál­toztatták és amott az archívumokban, ércbe vésve fekszik a világ rendje, úgy, ahogy Róma rendezte. Róma az erő; Sokszor egy­másután elmondta hangosan: „Róma, Róma, Róma!“, azután lefordította héberre, így szólt: „Gevurah!“ és sokkal kevésbé félel­metesen hangzott, azután lefordította ara­­meusra is, így szólt: „Kochah“ és akkor már minden fenyegetés kiveszett belőle. Nem, ő József, a jeruzsálemi Matthias fia, az első rendbeli pap, nem fél Rómától. Nézte a várost, egyre népesebb lett, el­érkezett a délutáni nagy forgalom ideje. Kia­bálás, zúgás, szaladgálás. Felitta a város-ké­pét, de mögötte, valóságosabban, mint a va­lóságos Rómát, szülővárosát látta, a templom nagycsarnokát, ahol a Nagy Tanács ülésez'k és valóságosabban, mint a Fórum zsibaját, hallotta az óriási százhangú Magrepha kürt búgását, amelyik napfelkeltekor és nap­nyugtakor Jeruzsálem felett egészen Jericho faláig hirdette, hogy most helyezik Jehova oltárára a mindennapi égőáldozatot. József elmosolyodott. Csak az lehet szenátor, aki Rómában született. Ez a Maruil szenátor gőgösen, toronymagasságból pillant le gya­­loghintójából és lábán a. négyszáz szená­tusi tag mngassarkos vörös cipőjét viseli. De ő József jobban örül, hogy Jeruzsá­lemben született, bár még a második fokú nemesség^ aranygyűrűjét sem kapta meg. Ezek a rómaink mosolyognak rajta, de ő még mélyebbről jövőn mosolyog rajtuk. Amit ők, a nyugatiak adhatnak, a technikát és logikát meg lehet tanulni. Amit nem lehet megta-, nulni, az a Kelet szemlélési módja, szentsége. A nemzet és Isten, ember és Isten ott nem kettősség, hanem egy. De ez az Isten láthatat­lan, nézni nem lehet és megtanulni sem. Az ember vagy hitt ebben az Istenben, vagy nem. Ö; József hitt benne, ebben a megismer­­hetetlenben. És abban, hogy a többit, a tech­nikát és logikát, meg fogja tanulni, egy pil­lanatig sem kételkedett. Lesétált a Kapitóliumról. Hosszú, mohó­­pillantású szeme szinte izzott halványbarna, csontos arcában. Rómában tudták, hogy a keleti emberek között sok istentől megszállt van. Utánanéztek, némelyek kissé gúnyosan, némelyek talán némi irigységgel, de a leg­többen, főképpen a nők tetszéssel legeltet­ték rajta a szemüket, amint ott lépkedett, teli álmokkal és dicsőségvággyal. Cajus Barzaarone, az Agrippa-hitközség elnöke, akinél József lakott, Roma legvirág­zóbb műbútorgyárának a tulajdonosa volt. Főraktárai a Tiberis másik oldalán feküd­tek, a tulajdonképpeni városban, Suburában fiókja volt, kispolgárok számára készült bú­torral, a Marsmező árkádjai alatt két nagy luxusüzlete, de munkanapokon a zsidó­­negyedben, a Három Üt kapunál fekvő tágas magánlakása is zsúfolva volt üzemének gyárt­mányaival. Ennek azonban ma, szombat elő­estéjén, nyoma sem látszott. Józsefnek úgy tűnt, mintha az egész ház, főképpen azonban a tágas ebédlő megváltozott volna. A terem máskor nyitva volt az udvar felé, ma hatal­mas^ függöny zárta el és József jóleső meg­­hatódottsággal ismerte fel a hazai, jeruzsá­lemi szokást. Tudta, amíg a függöny le van bocsájtva, mindenki szívesen látott vendég az ebédlőben. Ha félrehúzták, úgy, hogy a szabad levegő beözönlött a terembe, kezdő­dött az étkezés és aki azután érkezett, elké­sett. A termet ezenkívül a mai napra nem római módra, hanem judeai szokás szerint világították; ibolyafüzérekkel díszített ezüst­­lámpások csüngtek a mennyezetről. Az evő­eszközökön, serlegeken, sótartókon, olaj, ecet és fűszeres üvegcséken Izrael jelvénye, a sző­lőfürt ragyogott. A sok edény között azon­ban ... és ez volt ami legjobban felmelegi­­tette József szívét... szalmába burkolt mele­gítőládák álltak; szombaton nem szabad főzni es ezért az ételt már előre elkészítették és illatuk betöltötte az egész helyiséget. De az otthonias légkör ellenére József mégis elégedetlennek érezte magát. Azt re­mélte, hogy mint az első rend papjá­nak, a jeruzsálemi doktori cím viselőjének, a három kerevet egyikét neki fogják felaján­lani. De úgylátszik ennek a beképzelt római­nak fejébe szállt a dicsőség, hogy üzlete, most a nagy tűz után olyan kitűnően ment és eszébe se jutott, hogy így megtisztelje vendégét. Ügy látszik a nők és kevésbé elő­kelő vendégek között a nagy közös asztalnál jelölték ki a helyét. (folytatjuk) colum bus travel HIVATALOS UTAZÁSI IRODA 420 SPAOINA AVE., TORONTO M5T267 361-1101 — 362-3362 oooooooceeesfioaeoDoaooosseaooQAS' Jl'EwU>fK DINING ROOM 469 BLOOR W. TORONTO ESTÉNKÉNT TAMÁS RÓBERT hegedül és TAMÁS LAJOS zongorázik 5 AZ ízletes és jó koszt otthona a 5 CÖLEMANS I RESTAURANT í DELICATESSEN s 3085 Bathurst St, Toronto (a Lawrence Platóval szemben) J I Telefon: 789-1141 , I Szendrovich László MAGYAR GYÓGYSZERTARA 400 BLOOR STREET WEST, TORONTO, ONT. Telefon: 923-8401 Gyógyszerszállítás Toronto területén GYÓGYSZER KÜLDÉSEIT A VILÁG BÁRMELY RÉSZÉBE INTÉZZE AZ INTERNATIONAL PHARMA-val a fenti címen. Vezető: Szendrovich László May we acquaint you with our quality work and our fast efficient service DOWNSVIEW CLEANERS 878 WILSON AVE. 635-8202 — UNDER NEW MANAGEMENT - FREE PICK-UP & DELIVERY SPONGING AND PRESSING WHILE YOU WAIT Alterations and Repairs. PHIL & LIL, proprieters Archibalds STEAKS and SEA FOOD 1116 EGLINTON AVENUE WEST (Just West of Bathurst) For Reservation Call: 789-1323 JUST A LITTLE BIT OF DOWNTOWN - UPTOWN Ask for JIM MAGYARUL BESZÉLŐNK r YORK"REALTOR 604 BLOOR STREET WEST, TORONTO 4., CANADA HÁZ, FÖLD, ÜZLET, MORTGAGE INVESTMENT - VÉTEL-ELADÁS - VAGYONKEZELÉS ' I s I GULYAS (GROSS) MIHÁLY volt nyíregyházi-budapesti ügyvéd t Magyar vonatkozású ügyekben díjtalan tanácsadás. ' Res: 922-8428 781-4087 Busr;53S-2114 J KANADA LEGNAGYOBB VÁLASZTÉKÚ HANGSZER SZAKÜZLETE A VILÁG LEGFINOMABB ZONGORA*!: STEINWAY, BLUTHNER, PETROF-FORSTER VONÓS-FÚVÓS-PENGETŐ HANGSZEREK Előnyös árak - Csere - Javítás — Bérleti REmenu house OF MUSIC LTD. 553 QUEEN STREET WEST, TORONTO PATAC5I Cipő Szalonban EURÓPAI IMPORT GYÓGYBETÉTES , NŐI- és FÉRFICIPŐK feXTRA SZÉLES LÁBAKRA IS. 480 Bloor St. West 533-8122 BUDAPEST BAKERY # Finom pörkölt szemeskávé, brazil, columbiai Budapest Presso, Maragucsa stb. 0 A legfinomabb importált csemegeáruk 0 Hazai izü felvágottak ÜZLETVEZETŐ DÉNES FRANCISKA 404 Spadina Ave. — Tel: 368-9247 Már régi a SPORT de új az Í t d I Ha eddig is szerette a Sport Restaurant kiváló főztj^t, ezután BOR és SOR mellett élvezheti ebédjét vagy vacsoráját. Magyar sütemények * Espresso kávé 372 Bloor St. W. Tel.: 922-1595 BUDAPEST MEAT MARKET • Elsőosztályu hentesáruk és húsok kaphatók. • Tulajdonos a legjobb hentesáru készítményeiről közismert 517 Bloor St.W. 531-5202 M"‘LÓS City parkolóhely az üzlet mögött

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents