Menora Egyenlőség, 1972. március (11. évfolyam, 402-413. szám)

1972-03-27 / 413. szám

oldal MENÓRA * 1972. május 27. SZOMBATI SÁNDOR : LEVESZEM A KEZEM A VILÁGRÓL Kedves olvasóm szememre vetette, hogy újabban cinciin nem elég komolyak, lenye.ebevágóak,, harcosak. Valaha azok voltak, azokat szerette, a­­cért lelkesedett. Azokra a publicisztikai sokra, amelyekre Zsolt Béla azt mondta, gy... pedig ő értett a dologhoz és nem n volt dicsérettel bőkezű. Mondom a hölgynek, hogy egy idő óta 'ettem a kezemet a világról. Miért? — kérdezte csodálkozva. Mert legbelsőbb meggyőződésem. hogy cszáz cikkem, novellám, versem és más som a világon semmit nem változtatod. Az emberes, akik olvasta*, pontosan o­­inok, mint cikkeim megszületése előtt Itak. Egyetlen eltaposott tűszálat nem si­rült felegyenesitenem. Szent felháborodásom eredménytelen ma­­dt. Nincs az a front, amelyen nem vesztet­ni volna el a megvívott csatát. * Ifjúkoromban emberséges világról álmod­na. Annak érdekében írtam prózát és verset. Emberséges-e a világ? Azt akartam, hogy jobbak legyünk egy­­áshoz. Jobbak vagyunk-e? Az igazságért küzdöttem elejétől fogva. Mi­­ílhogy az igazság volt, ha jól meggondo­lni. a legszentebb érték szememben. Én: bolond. Igazságos lett-c a világ? Kevésbé őrjöng-e az igazságtalanság világ­zene? ¥ Dr. Kövér István barátom, aki, amellett ogy egy petróleum-vállalat igazgatója volt, z egyik legokosabb ember, akivel a sors sízehoZott. egyik éjszakai sétánk során, va­dtól az Avenue des Arts platánjai alatt, trüsszelben, — a második világháború u­­ín voltunk, amikor még azt hittük... — .. . Szóval mondom, vékonydongáju, de astageszű komám, akivel még ma is ma­­ázódunk, miután meghallgatta lelkes beszé­­lerhet, szkeptikus mosollyal kisérte optimis­­a kijelentésaimet, halkan megjegyezte: — Édes barátom, maga az az ember, tkit minden rezsim fel akar majd akaszta­­li... Később láttam csak, hogy mennyire iga­­ta volt. * A Gestapo fényképemmel felszerelten ke­resett négy és fél esztendőn keresztül. Második voltam a listán. Az aki első volt, — Révai Zoltán, volt magyar szociál­demokrata igazságügymimiszteir — nem hitt abban, hogy nyerhet a német politikai rend őrség ezer topója, besúgója, autója, fegy­vere, organizációja ellen levetette magat a brüsszeli Igazságügymi­­njsztérium melletti iskola földszintjére és szörnyethalt. Egy évtizeddel később a Gestapo méltó replikája: a magyar GPU akarta halálomat. Diplomata voltam, úgy tervezték: beval­latnak velem valami összeesküvést, amely­nek főelőmozgatója Paul Henry Spaak bel­ga külügyminiszter volt. cinkosa pedig én. (Régi cinkos-természet vagyok.) Szorgalmas kommunista bértollnok meg­írta a pert, mint valami színdarabot. Minden elő volt készitve. A kezükben voltam. A perre mégsem került sor, bizonyos tech­nikai akadályok miatt. Ugyanis már a tár­gyalás előtt Írásban halálra ítélt vádlott ki­­siklott hóhérai kezéből. * Amikor nemrégiben lenn jártam Alaba­­miban, hogy George Wallace kormányzóról filmet csináljak, — ami nem kissé veszé­lyes dolog, hiszen a kormányzónak fanati­kus hívei vannak és a fegyver könnyen sül el arra délfelé, — nem csak arra... — a Montgomery-i tévé meginterjúvolt. Kérdezőm, egy igen kedves és tehetséges újságíró. megérdeklődte: — Nem féltél my dear Alexander, hogy itt Alabamában megölnek? Meglepett a kérdés. — Nem féltem, mivelhogy elsősorban •nem vagyok félős természet. — feleltem. — Másodsorban azt hiszem, hogy ami a Ges­­taponak és a GPU-nak nem sikerült, alig­­na sikerülhet itt, a szabad Egyesült Államok­ban ... Az interjúvoló kollega nagyot nevetett. — Azt soha sem lehet tudni... — vél­te. Magyarul ezt úgy mondanák, hogy láttunk már éjjeli őrt nappal meghalni. Szóval: mondom, nem akarok már a vi­lágon változtatni. Nem akarok már rajta segíteni. Nem mintha Schoppenhauer kolle­gával tartanék, aki úgy vélte, hogy aki negyven esztendős torbán még idealista, an­nak ketté kell törni a derekát. Nein. Ide­alizmusban, naivitásban nincs nálam hiány ina sem, nun a naivitást illeti: a rengeteg csaló­dás, keserűség sem tudta kifakitani. kimar­ni jóhiszeműségemet. Még mindig nem tartok attól, hogy far­kast lássak embertársamban. Ha barát csap be, az persze nagyon fáj. Ha az „ejt át“, akiről úgy gondoltain, vá­lasztott testvérem, nehezen heverem ki. Mi­velhogy sohasem fogom megérteni, hogy miként lehet pénzért elcserélni tisztességet, s az élet egyik legfelsőbb javát: a barátsá­got. („Miért ne legyek tisztességes, kiteríte­nek úgyis” írta József Atilla.) Egyszer, egy előadásom során kicsúszott a számon, hogy idegenként járok ezen a földön. Valójában mindig idegen leszek a pénz­­sóvárok, -i’igorik, fondorlatosak, csava-ís­­eszüek, mindent materialista szempontból megitélők közöli. * Igen szomorú az, hogy a legtöbb ember el sem tudja képzelni, hogy önzetlenül, anya­gi érdekektől mentesen, lehessen cselekedni. Ha nem kapsz pénzt érte .legalább az ön-zésd. az egod nyerjen az ügyön. Camus mondta halhatatlanul, hogy negy­ven esztendős korában az ember már fele­lős az arcáért. Amihez kommentárként hozzátehetnők. hogy fiatal korban még sok mindent elta­kar az ui harmatja. A ráncok ugyan ott van­nak az arcon, de az ifjúság leplezi őket. Négy évtized után már kiül a lélek az arcra, az igazi benső. A való ember. Ha jó] odanézel, leolvashatod a jelle­met. Milyen kár. hogy olyan kedves az 'érdekes olvasnivaló. * A legtöbb ember azért képtelen egy má­sodik nyelvet megtanulni, mert elég baja volt az első nyelv elsajátításával. Egyszer a fejébe verte, hogy nap- agya már nehezen fogta fel. hogy ugyanazt a fogalmat sun-nak, soleil-nek. Sonne-nek, sole-nek lehet mondani. Mások. — igen sokan —, kialakítanak maguknak egy bizonyos képet emberekről és dolgokról és nem tudják elképzelni, hogy az megváltozhat. Mivelhogy minden, ami él, az mozog. Semmisem statikus, csak a halál. Agyukban megáll a kép, — a filmművé­szetben fagyasztásnak nevezik ezt. Nos. a montreali egyetemi tanárnő jól tudja, hogy ő, aki valaha, ifjú leányzó ko­rában orvostanhallgatónő volt Brüsszelben, ma négy gyermek anyja, azt hiszi, hogy c sorok írója még mindig olyan szerény padlásszobában lakik és verseket ir. mint tette azt negyedszázaddal ezelőtt. amikor még alig hallgattak el a fegyverek, s ami­kor eeyütt táncoltak a Bastionban, a Por­te de Vannuzon. Egy másik ismerősöm Londonban az ifjú újságírót látja bennem, aki a Bucsinszky kávéház márványasztalai egyikén jjajdtmut­­hogyes ceruzával miniszterív,: ointsra kaiig-, rafálja irodalmi riportjait. A harmadik, — Nizzában találkoztam ve­le — a brüsszeli magyar követség régimó­di épületében lát. Balogh bácsi, az altiszt és sofőr, friss espresso-kávét hoz be és az esti lapokat. Jelenti, hogy az Elnök ur (ez Károlyi Mihály volt. a követ és főnököm) megérkezett. nemsokára telefonál majd, hogy felkérjen magához. « Elkiper ür emlékezetében úgy élek. mint amikor szerencsés megmenekülésem után az ő tulajdonát képező bélüzemben, gumikötény­ben, gumi-csizmában, feltűrt ingujjal, disznó­beleket sóztam reggeltől estig. „Nem lesz magából bélkereskedő, mivel nem tud inni. Inni közben megtanultam (ha mérsékelten is), bélkereskedő még sem lettem. * Madame Simon, na néha találkozom ve­le a Café Nemrode-ban, a Bouleward Wa­terloon. eszembe juttat, hogy nagy nyomo­rúságom idején be akart hozni a céghez, ahol dolgozott. Porszívó eladónak Az igazgató fogadott ugyan, de amikor végignézett tökéletesen szabott (pesti ...) ru­hámon. gyanakodva megkérdezte: — Ön képviselt már valamit? — Igen, igazgató ur. U«e République. Egy köztársaságot... A bemondás annyira tetszett neki, hogy nem vett fel. * Louis Major, aki ma munkaügyi minisz­ter Belgiumban, a stockholmi szép napokat eleveníti fel, amikor látom, — nagyobbá­­ra Ostende tengerpartján akadunk össze, annak a városnak képviselője a Parlament­ben. Amikor az ő elnöklete alatt álló Nem­zetközi Munkafii,m Intézet igazgatójaként Fesztivált rendeztem és megismertettem a graved lax nevű halétel gyönyöreivel. Waximan Sándor, kedves „báláságyármá­­ti” születésű brüsszeli komám ,azt a képet őrzi rólam, amikor ezer statisztát és negy­ven színészt mozgattam (hangerősitővel a szám előtt) Gandban. a törvényszék épülete előtt, a „Valaki kopog az ajtón ...“ for­gatása alatt. Fekete amerikai autóra volt hirtelenében szükség és Michel fia. aki e­­gyik asszisztensem volt. sebtiben lerendelte apját kocsijával. * Mennyi változatosság volt életemben! Hány helyzetet teremtett számomra a sors! Hány életet éltem! Uramisten! S mindegyik szituációban más emberek­kel találkoztam. És én mentem szinről-szin­­re. díszletből ki. díszletbe be. Azok akik egy bizonyos helyen láttak, azt hiszik, hogy még mindig ott vagyok. De mi lett abból a lobogóhaju, büszke­­járású fiatal csikóból. akire a rendkívül okos Lengyel István szivarja mögül rámor­dult: — M-v olyan büszke Szombati, azt hi­szi. hogy mindig vörös marad?! ♦ Mi változott bennem, mi tűnt el belőlem, mi épült rám. mint a fára az évgyűrűk és mi az állandó, az örök? Mi az, amit örökségbe kaptam és mi az, amit a környezetnek köszönhetek? Egyszer. Zsdanov rémuralma alatt, azon vitatkoztak biológusok, hogy örökölhető az. amit a milieu az emberre rárakott, vagy sem? A tudósok sora pusztult el koncentrációs táborokban, kényszermunka telepeken, mert nem volt hajlandó a sztálinista élettan ha­mis dogmáit — „a környezet hatása örököl­hető“ — elfogadni, lobban mondva, ami­kor már akarták volna, késő volt. Meg kellett halniok. mert nem engedelmeskedtek azonnal a tirannus szellemi diktatúrájának, amely a tudományt a mindenható Párt el­vei szerint akarta változtatni. Való tény az. hogy más vagyok. mint azok. akik ugv látnak, amint életem vala­melyik periódusában voltam. Kitörölhetetlenül más. Ezért vagyok csak külsőben hasonlatos ahhoz a személyhez, aki lettem volna, ha szülőföldemen maradok. Fiatalon mentem el onnan, „fejlődőképe­sen“. változóképesen. Döntő befolyást gyakorolt rám a francia nyelv, amelyet nyomorban, kétségbeesésben, egyedüllétben, kenyeremet könnyekkel éve. vasakarattal és szerelemmel, alázattal vet­tem magamhoz. A mélységesen demokratikus államforma, az évezredes humanizmus, az erőszakosság teljes hiánya. Évtizedek óla élek a belgák között és nem láttam verekedést. Ez nagy szó. Tole­ranciát, megértést tanultam tőlük, még a­­zoktól is, akik őszintén vallásosak, holott nincsen toleráns vallás, mindegyik rádkény­­szeriti törvényeit. Néha elnézem a szülőföldemről, az. ötven­hatos forradalomkor, ideszármazottakat. A Yadkeletről jöttek a Vadnyugatra. Soha nem éltek olyan földön, ahol a to­lerancia. az , erőszak, nélküliség vplj „a &pgd_. Erasmusról talán azt hiszik, hogy a Ham­burger, a darált hús valamelyik exotikus fajtája. Árnyalat nélküliek és esküsznek ar­ra. hogy a szovjet bolsevizmus és az ame­rikai kapitalizmus mellett nincs és nem is lehet más államforma. Ha el is látogatnak Európába, a tudatlanság biztonságával és arroganciájával teszik. Párizsból nem látnak mást. mint épü'ete­­it. Brüsszelből, ami a legérdektelenebb: a pisilő kisfiút. Amszterdamból a kanálisokat. Londonból a Soho lebuiait. Nyalogatják a dió héját és észre sem ve­szik, hogy a bele a legértékesebb. * És nem lennék az, aki vagyok, ama német iszony nélkül, akit a megszál­lás alatt szerettem s aki. anélkül, hogy bármilyen külső körülmény kényszeri­­tette volna rá, elhagyta hazáját, amikor ar­ra rázúdult a barna barbarizmus. Az ember nem egy asszonnyal hál. ha­nem egy egész néppel. Ezt már Mózes is tudta, aki más törzs­ből vett asszonyt. francia származású asszony volt a felesé­gem tizenhárom esztendőn keresztül. — nélküle aligha ismertem volna meg a val­lonok jellemét, történetét, cukros kalácsait, táncait, mondásait. Amerika sem tárulkozott volna fel ne­kem úgy, mint tette, ama néhány asszony pélkül, akiket többé-kevésbé hosszabb ideig 'ismertem. * Millió kilométereket utaztam és minde­nütt beszélgettem az emberekkel. Rengeteget tanultam tőlük. Talán többet, mint könyvekből, bár. ha jól meggondolom, ama kötetek száma sem lebecsülendő, ame­lyeket az általam ismert nyelvek mindegyi­kén megemésztettem. A Föld valamelyik részén, az utcán ta­lálkoztam volt iskolatársammal, aki ugyan­azon a néven szólit, mint hivtak gyerekko­romban. Nézem: pontosan annyi az esze, mint kamaszkorában volt, csak éppen, mint 'a legtöbb ember, öregre maszkírozta magát. Ha nem cipelte volna el az erőszak idegan földekre a háború alatt, soha sem hagyta volna «I a városrészt, amelyben született és iskolába járt. ahol feleséget talált és ahol gyermekeket nemzett. Miben különbözünk? Mit adott nekem a sors, amitől őt meg­fosztotta- Vajon csak a történelem tette, hogy utaztam, hogy kiváncsi voltam? Nem nagyon van igv. hiszen már ifin koromban, amikor társaim legfeljebb ä Balatonig jutot­tak, bejártam a Balkán országait és elka­landoztam Köael'keletre. A messzeségtől nem féltem, inkább csábított. Honnan vettem ezt a szent szomjúságot, ezt a megszállottságot, az Uj, az Ismeretlen eme szerelmét? És mi­ért van az. hogy még ma is romlatlan lé­lekkel tudok lelkesedni azért, ami szép. fel­háborodni azon. ami igazságtalan, rajon­­gani azért, aki tehetséges? A lélek miféle . egenerációs képességét, frissességét kaptam ajándékul sorsomtól? A szellem miféle hitét, amely arra tuszkol, hogy minden írásommal, filmemmel, jó ü­­gyet szolgáljak? Még akkor is, ha nem nagyón vagyok meggyőződve arról, nogy tavaszt tudok csi­nálni az üzletesség, brutalitás, nüansznélkü­­liség. gátlástalanság, tapintatlanság telé­ben? Hogy vagyok? Köszönöm, jól. Megvalósitottam-e ifjúkori álmomat? Ami a világot illeti: határozottan nem. Ami egyéni sorsomat illeti, ha más. ifjúko­romban elképzelhetetlen formában is, „túl­teljesítettem álmaim normáit.“ Megadott-e mindent az élet? Csak azt nem, amit nem kértem tőt«. Igazam volt-e. hogy nem kértem mást is? Ezt nem tudom. Csak akkor tudnám, ha megismerhetném azt is. .amit nem kértem. Márpedig az ember nem fogyaszthat egy­szerre, egy időben két különböző életet. Tévedtem-e? v............ Sokat. Tréfásan azt szoktam mondani, hogy mást sem tettem. De egyre inkább azt hiszem, hogy predesztinálva voltam e­­zekre a tévedésekre és hogy ezek nélkül nem volnék az, ami vagyok. Meg vagyok-e elégedve azzal, ami vagyok és az élettel úgy. ahogy van? Azt hiszem, hogy erne a kérdésre igennel válaszolhatok. Miért? Mert nincsenek éhségeim. Csak terveim. Az élet tehát mindent megadott, amit ad­hatott? Raita nem múlott... Az év eleje óta számos országban rájár a rúd a dohány propagandára. Az amerikai televízióban álta­lában tilos a „kék füst” mindenféle reklámozása, Svédországban is erősen korlátozták a propagandát, a Német Szövetségi Köz­társaságban pedig a buz­gó egészségapostolok azon fáradoznak, hogy a tévé­­reklámozásnak a cigaretta­­konszernek által önként vállalt 5Ó százalékos kor­látozását július elsejétől kezdve tovább fokozzák, úgy, hogy a cigarettának a képernyő közvetítésével folytatott propagandája 1972 végéig teljesen meg­szűnjék. A Német Szövetségi Köztársaságban a cigaret­taforgalom évente körülbe­lül hat százalékkal nő, és minden dohányzásellenes kampány, amely például 1970-ben 225 000 márkát' áldozott az ipar reklám­jának 210 000 márkájával szemben, eredménytelen­nek bizonyul. Amíg a ci­garettaipar a statisztikai adatok szerint tizenegy­­milliárd márkás évi for­galmának csupán két szá­zalékát fordítja reklámcé­lokra, addig itt nem áll fenn „életveszély”, mert fontos iparágak átlagos propagandája forgalmuk hat-nyolc százalékát emészti fel. A cigarettaipar bizonyá­ra óvakodni fog attól, hogy a hatóságokat, amelyek a reklámtilalmak megsérté­se esetén 200 000 márkáig terjedhető pénzbírságot he­lyeznek kilátásba, magára haragítsa. Az Egyesült Ál­lamokkal ellentétben „kreativitása” is jóval ko­molyabb alapokon nyug­szik, úgy hogy a Marlboro­­cow.boy vagy más kollégái ellen indítandó támadások Nyugat-Németonszághan amúgy sem igen találná­nak ellenzőkre. Persze, az ellenkérdés is jogos: vajon a nyugatné­met tévé-intézményeknek, ellentétben amerikai ma­gán versenytársaikkal, le kell majd mondaniuk a milliókról? Nem, mivel be­vételüknek mindössze öt százaléka ered a cigaretta­­reklámból, ezzel szemben az amerikai tévékben a cigaretta-propagandából eredő bevétel eléri az összbevétel 15 százalékát. Az Egyesült Államokban a cigaretta-boyok minden­esetre közel 300 millió dol­lárt, azaz propagandakölt­ségeik 80 százalékát „aján­dékozták” a televíziónak. Az ipar mindig azt ál­lította, hogy a dohányzók toborzása tulajdonképpen a versenytársak piaci ré­szesedéséért vívott 'harcá­nak eszköze, és az összfo­­gyasztást alig befolyásolja. Olaszország a példa: ott a dohány reklámozása 1962 óta tilos; a cigarettafo­gyasztás azóta mégis évi 48,3 milliárd darabról 70 milliárd darabra emelke-C_______ ADÓV ÁLLOMÁSOK egyének, háztulajdonosok, üzletek, vállalatok részére KÖNYVELÉS Business adminisztráció * Okmányhitelesítés Fordítások * Fotókópiák * Szerződések * Be- és kivándorlási ügyek * Magyarországi jogi ügyek NÉMET JÓVÁTÉTELI ÜGYEK INTÉZÉSÉ 8.5. KERTÉSZ Okleveles könyvvizsgáló - Commissioner of Oaths 4881 ISABELLA AVE., MONTREAL 248 TELEFON: 731-9079 KALMAN VALET SERVICE CLEANING & TAILORING 5595-B COTE DES NEIGES RD. MONTREAL 733-5889 Free pick up delivery Res: 27 1 - 390 2 IKKA Legújabb 12 oldalas tavaszi árjegyzékünket díj­mentesen küldjük. Számtalan kitűnő élelmiszer­csomag, mosógép, hűtőgép, autó, stb. kapható. Pontos, gyors kiszolgálás. TŰZ EX Kiutalások Csehszlovákiába. ROMÁN Román pénzküldések a hivatalos 16-os árfolyamon. Ötnapos kiszolgáltatás. UTAZÁS A VILÁG MINDEN RÉSZÉBE Nyugdíj ügyek, pénzküldések, örökösödés, fordí­tás és hitelesítések. Forduljon bizalommal Kanada legrégibb, magyar, 1925 óta fennálló cégéhez. KELEN TRAVEL SERVICE H67 Mansfield St. Montreal. Qua. Tel.; 812-9548 Nagy fába vágta fejszéjét Elisa­beth Schwarckopf, a híres opera és koncert, énekesnő, amikor elfogadta az egyik nagy kiadóvállalat ajánla­tát önéletrajza megírására. Csak amikor hozzáfogott, ébredt annak tudatára, hogy színes,, ese­ménydús, változatos élete leirása milyen inehéz dolog, hiszen sdha semmit fel nem jegyzett, naplót nem vezetett mig feledékenysége közismert. Nem csak arra nem em­lékszik, hogy nagy sikereit milyen országokban és években aratta, de azt sem tudja, hogy melyik férje vagy barátja kisérte el egy-egy szén zációt keltő hangversenyére. A szabályosan aláirt és pönálét kikötő szerződésnek eleget kell te­gyen és hogy a pácból valahogy ki­kerüljön, most nyilt levélben for­dult a világ nagy lapjaihoz segítsé­gért. Kéri az akkori tudósítások, kri tikák és beszámolók elküldését, ugyanakkor felkéri volt udvarióit, hogy nevüket é® életkorukat vele kö­zöljék még abban az esetben is, ha az idill köztük egészen rövid volt, esetleg csak egy éjszakát vagy még annál is rövldebb időt tartott. A megjelenő életrajz nagy gondot okoz a kiadóknak: vajon a névsor hosszúsága nem zavarja-e az előre meghatározott terjedelmet? MAGYAR BENZIN ÁLLOMÁS Mindenféle mechanikai munka és SERVICE szolgálat.Igen mérsékelt árak. Taxisoknak minden munkáért különleges engedmények. Jöjjön, győződjék meg! 50 BERNARD WEST Gulf Service Station 277-7818 - 771 -0437 Egyetlen heves jelenet - életre szóló hatás — Tízig se tud még ez a gyerek számolni, de feleselni már igen. Ha egy szót szólok, ő hússzal válaszol, a föld­höz vágja, dobálja magát, ordít. Tessék gyereket nevelni! Ilyennek született! Hol, hogyan tanulhatta ezt? Számos szülő panaszkodik igy és a kérdésre, hogy honnan tanulhatta a gyermek mindezt, nem tud felelni, vagy nem hajlandó elismerni, hogy ép­pen tőle. Mert a gyermek csak azt ta­nulja amit a szüleitől lát, hall, ő nem tudja szüleit kritikus szemmel megítél­ni, a jót a rossztól megkülönböztetni és azt veszi át, jóhiszemüleg, öntudatla­nul, amire éppen tanítják. Adva van mondjuk egy házaspár, mely veszekszik, sértegeti egymást, ha­donászik, verekszik. A gyermek ebben mint csendes szemlélő vesz részt. A ki­merült házaspár este elalszik. A gyer­mek nyitott szemmel fekszik kis ágyá­ban. Gondolkozik, visszaemlékszik. Elő­fordulhat, hogy az életbe többé el nem felejti, amit akkor este látott, a vesze­kedés zaja örökre megmarad fülében, egész magatartását, mentalitását egy életre befolyásolhatja. Nem egy kiegyensúlyozatlan házas­ság van és ez a kiegyensúlyozatlanság a türelmetlen, impulziv jelenettől a pa­­tológikus elmezavarig is kiterjed. Ennek hatása befolyásolja a gyermeket, aki serdülő korban már "nem lesz olyan, mint a többi". Rendkívüli felelőtlenség azt állítani, hogy a családi jelenet nem jelent sem­mit. A családban marad! Egyetlen he­ves jelenet is egy életre befolyásolhat­ja a gyermek lelki beállítottságát és különösen akkor, ha 6 hónapos és hat éves kora között éri ilyen behatás. Igaz ez kivételes eset, amikor nagyon érzékeny gyermek különlegesen heves jelenet tanúja lehetett. A legtöbb esetben a kiegyensúlyozat­lan környezet hatása a gyermekre két fő tényezőtől függ: az időtől és attól, hogy a családban hány gyermek van. Az idő alatt azt értjük, hogy mennyit marad a gyermek érintkezésben szülei­vel. A gyermekek száma a családban olyan szempontból számit, hogy ők egyesülnek, együtt védekeznek az el­len, hogy lehetőleg kevésbé érintse őket a szülők állapota, viselkedése. Nem csak az erőszakos, heves at­moszférára érzékeny a gyermek. Rossz, kellemetlen hangulatot is nehezen tud elviselni még akkor is, ha mindezt nem kísérik látványos jelenetek. REAGÁLÁSOK Egyes szülők azt hiszik, hogy egy kis családi jelenet ártatlan menekülés az unalomtól. Fogalmuk sincs róla, mit érez a gyermek ilyen alkalomkor, ami­kor a felnőttek egymás ellen lépnek fel. Mig kicsi, félelem, pánik érzete uralkodik el rajta. Később a két táma­dó közül a hevesebb ellen irányul. Ele­inte gyűlöletben nyilvánul ez meg, mely idővel agresszív lázadássá fajul el. A "generációk közti ellentét" szá­mos megnyilvánulásának ez a forrása. A serdülő gyermek, amikor már tisz­tán látja, hogy különösen agresszív apja vagy anyja van, akkor kétfélekép­pen reagálhat: 1) Meg akarja magát menteni és elmenekül a családjától. Ez a legegészségesebb, legüdvösebb reagá­lás, de ehhez erős karakter szükséges. 2) Akceptálja a helyzetet, de akkor ő maga is kiegyensúlyozatlan lelkületű lesz. Minden gyermek temperamentu­ma szerint reagál a helyzetre. Csendes, magábazárkozottság a szégyenkezés, mig a magából kikeltség, szemrehányások, veszekedések, ideges megnyilvánulások a belső lázadozás jelei. Magától értetődő, hogy az ilyen környezetben nevelkedett gyermekek zsenge koruktól szerencsétleneknek ér­zik magukat, elrontott életre ítéltek. A szülői ház atmoszférája rájuk ragad­hat, ha nem képesek magukat ebből idejében kiragadni, saját házasságukban is erre a "mintára" folytatják, életüket. Gy. ooefieooofioooo4eocoooo«o«c INGATLANOK VÉTELE, ELADÁSA ÜGYÉBEN forduljon minden kötelezettség nélkül hozzánk bizalommal. NAGY MONTREAL TERÜLETÉN 6 IRODÁNK ÁLL RENDELKEZÉSRE. BUNGALOW * DUPLEX * APARTMENT BLDG. PEIZLER ISTVÁN WESTGATE REALTIES INC. KÖZPONTI IRODA: Centre D’Achat CENTREVILLE Shopping Centre 1999 ROLAND THERRIEN Blvd. LONGUEUIL, Que. Telefon: 679-8220 OOOOOOOOSCOOOOOOOOOOOOMSMO Kitűnő konyha, magyar és európai ételkülönlegességek qoffee|y||LL pesíauran| 2046 MOUNTAIN ST., Montreal Tel.: 288-3546 Minden szombaton maceszgombócleves és sólet füstölt marhaszeggyel. Iroda tel.: Lakás tel.: H44-GS22 2SS-7559 dr. TARDl PÁL ügyvéd 10 ST. JAMES ST., Suite 902. MONTREAL új um-f H és wtü-ph CHEVROLET * OLDSMOBILE * CADILLAC VEGA (AZ ÉV ÚJ KISKOCSIJA) AUTÓK és mindenfajta kitűnő állapotban lévő használt autó A LEGELŐNYÖSEBB ÁRAKON KAPHATÓ. KERESSE 5 HERSKOVITS SÁNDOR j nálunk a vevőközönséget 8 év óta elsőrangúan y kiszolgáló MAGYAR ELADÓNKAT. | PARKWAY MOTORS \ J TRANS CANADA HIGHWAY WEST, EXIT 36 > ii /A Decarie Blvd.-tói 5 perére/ : Tel.: Office 332-1673 - Home este is 681-6685 j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents