Menora Egyenlőség, 1970. január-május (9. évfolyam, 293-310. szám)

1970-02-28 / 298. szám

M­*'JZU5t J Her, f!”ners®t St-e"etr v.s.A:un**ick. ,5^ fPOSTAGEj IrORONToI AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA IX. ÉVFOLYAM 298 SZÁM ÁRA 1970 februar 28 25 cent HÉTRŐL HÉTRE FRANCO A ZSIDÓ BARÁT A newyorki orthodox Rabbi Tanács több tagja érde­kes meghívásnak tett eleget. Franco Spanyolországába látogattak el, ahol a diktátor kormánya 25 éve rejtege­tett diplomáciai okiratokat mutatott be nekik. A rabbik maguk is meglepődve számolnak be tapasztalataikról; kiderült, hogy a véreskezünek tudott (s más szempon­tokból nyilván az Is) Franco a második világháború alatt 60.000 zsidó életét mentette meg, a legszabályo­sabban visszaharcolva őket Hitler karmaiból. Kőveti jelentésekből és utasításokból kétség nélkül megállapítható, hogy amikor a spanyol kővet Vlchyböi jelentést adott a francia zsidók deportálásáról, Franco mindazokat a zsidókat, akiknek ősei 400 évvel ezelőtt, az inkvizíció Idején vándoroltak ki Spanyolországból, spanyol állampolgároknak minősítette és utasította a követet, hogy az állampolgárok életét és érdekeit védje meg, A németek több tízezer zsidót, fogcsikorgatva, ki­engedtek markukból. Annak idején a Budapesten kiadott spanyol védleve­lekről tudtunk ugyan, de azt hittük: elszigetelt és kisebb beosztottak által kezdeményezett jelenségekről van szó. Most kiderült, hogy ugyanez a jelenség nagyobb mére­tekben Lengyelországban és Romániában is megismét­lődött. Az iratokból az is kitűnik, hogy súlyos össze­csapásra került sor Hitler és Franco között és a spa­nyol államelnök azzal fenyegette a kancellárt, hogy ha a szefárd zsidókat nem engedi el, úgy Spanyolország feladja semlegességét és aktív hadviselőként átáll a szövetségesek oldalára. Felmerül a kérdés: mi lehet az oka annak, hogy ne­gyedszázadnyi hallgatás után a spanyol kormány miért éppen most látta idejét a titkos iratok nyilvánosságra hozatalának? A valószínű magyarázat a következő: Spa­nyolországot mint antiszemita és antl-izráell országot tartják nyilván és Ismeretes, hogy az 1967-es ENSZ- vltában a spanyolok azok közé a nagyon kevés nyugat­­európai országok közé tartoztak, akik az arabok mel­lett foglaltak állást. De Franco az utolsó években Igyek­szik rendszerének valamilyen enyhén demokratikus szí­nezetet adni. Többek között minden módon erősíti ame­rikai kapcsolatait és udvarolnemcsakaz USAkormányá­­nak, hanem közvéleményének is. A Rabbi Tanács tagjai­nak meghívásával és az íratok bemutatásával Franco nyilvánvalóan azt kívánta dokumentálni, hogy az arabok melletti kiállása reálpolltikal meggondolásokból szüle­tett és bár nincs hivatalos diplomáciai kapcsolata Iz­­ráellel, mégis bizonyos szimpátiával tekint a zsidó ál­lamra. Ettől ugyan még nem lesz könnyebb szeretni a véres­­kezű diktátort, de azért a tényeket mégis tudomásul kell venni. HOFFMAN CONTRA HOFFMAN A hónapokig tartó tárgyalás után, múlt héten hozott Ítéletet Jullus Hoffman chicagói bíró azok ellen a vád­lottak ellen, akik az 1968-as Demokrata Kongresszus idején a tüntetés szervezői voltak. Az amerikai sajtó bőségesen kommentálja az eseményt és általában hely­­teleniti az Ítéletet, illetőleg a módszert, ahogy Julius Hoffman a pert vezette. Az ügyben nem könnyű állást foglalni. Ügy a vádlot­tak Impertlnens és minden jóizlést nélkülöző magatar­tása, mint a vezető bíró, a vádlottak Iránt nem is tit­kolt ellenszenve és részrehajlása felborzolja az ember jogérzékét. Az egyik oldal: a tüntető fiatalok az amerikai alkot­mány szerint elidegeníthetetlen vélemény-nyílvánitási jogukat kívánták gyakorolni s a véres és felháborító jelenetekért Dalley polgármester chicagói rendőrsége ugyanúgy felelős, mint a tüntetők, A szenátusi vizsgá­lóbizottság úgy is döntött, hogy a nyolc tüntető vád­lottal egyldöben nyolc rendőrt is felelősségre kell vonni. A nyolc rendőrt azonban már korábban felmen­tették. A per tipikusan politikai bosszúper volt s a vezető bíró nem is csinált ebből titkot. Még felháborltóbb, hogy, talán az amerikai jogszolgáltatás történetében először, a bíróság iránti tiszteletlenség miatt, börtön­­büntetésre ítélték a vádlottak védőit. Ilyen jellegű tár­gyalásra eddig csak kommunista államokban került sor, ahol azonban titokban és sokkal körmönfontabb ügyes­séggel csinálták azokat. A másik oldal: az amerikai kormány elszánta végre magát arra, hogy rendet csinál az utcákon és letöri a szélsőségek egyre erősödő terrorját. A vádlottak, el­képesztő magatartásukkal a közigazgatás alapját s ma­gát a bíróságok működésének lehetőségét vonták két­ségbe, illetőleg akadályozták meg. Az Igazságügyi ható­ságok joggal érezték úgy, hogy egy igazságtalan Ítélet aránylag kis ár mindazért az állambiztonsági szem­pontért, ami itt kockán forog, Hoffman bírónak valóban kevés más lehetősége volt az Igazságszolgáltatás mél­tóságának megőrzésére. A pernek természtesen nincs vége. Föllebbezés után a felsőbíróság alaki hibák miatt valószínűleg érvényte­leníti a börtönbüntetéses Ítéleteket. Kérdés: jó-e az, hogy az Egyesült Államokban soha nincs vége egy per tárgyalásának? A per utolsó szakaszában a zsidó bíró és a zömmel zsidó vádlottak kölcsönösen Hitler tanítványainak minő­sítették egymást. Zsidó szempontból az ügy semmi­esetre sem volt jó propaganda. AMERIKA MELLÉNK ÁLL A SZOVJETUNIÓ NEM HAJTHATJA URALMA ALÁ A KÖZELKELETET Nixon elnök, a Kongresszus­hoz küldött üzenetében vázol­ta az Egyesült Államok politi­kai célkitűzéseit az 1970-es évekre. Az elvi jelentőségű — kevés konkrét problémával, de sok általános megállapítással rendelkező — emlékirat egye­dülálló a maga nemében. Ez az első eset, hogy amerikai elnök Ilyen hosszú távra hivatalosan leszögezze az ország célkitű­zéseit., Nixon 14 hónapja alatt a köz­vélemény hangulatában erős változás következett be. Éppen azok elégedetlenek vele, akik lelkes hívei voltak, mig azok, akik fenntartással tekintettek elnöksége elé, egyre nagyobb megnyugvással figyelik külpo­litikai megnyilvánulásait. Az elnök belpolitikai ténykedései hagynak ugyan kívánnivalót ma­guk után, de külpolitikáját csak helyeselni lehet. Nixon a Szov­jetunióval szemben a "kemény kéz” illetőleg a "békés tár­gyalások, de erőnk alapján "po­litikát képviseli. Mostani em­lékiratának is ez azalaptónusa. Kihangsúlyozza, hogy az Egye­sült Államok meg fogja védeni érdekeit mindenütt a világban, de nincsen szándékában aktív harcot vívni olyan területeken ahol az ország nem képes vagy nem akarja önmagát megvédeni a kommunista befolyás ellen. Viszont maximális segítség­nyújtást ígér minden olyan nép­nek, amely képes arra, hogy ön­magát megvédje. Különösen örvendetes, hogy az általános megállapítások mellett, mint jellemző példát, Izráelt hozza fel, és kijelenti a következőket: "Az Egyesült Ál­lamok saját érdekelnek veszé­lyeztetését látja abban a szov­jet törekvésben, hogy a Közel­­keletet uralma alá vonja. Ezért Ismételten megpróbál békét te­remteni ezen a területen és szí­vesen hozzájárul egy általános fegyverszállitási tilalomhoz. Amíg azonban ez nem valósul meg, változatlanul fenn kívánja tartani a fegyveres egyensúlyt és ezért leszállítja a fegyvere­ket a baráti államnak (Iz­raelnek), azt és akkor, amit és amikor annak szüksége van”, Nixonnak ez a megjegyzése válasz volt a Szovjetunió koráb­bi fenyegetőzésére, hogy mo­dernebb fegyvereket ad az arab államoknak. A Szovjetunió meg­értette a választ és kormányuk hivatalos lapja, az Izvesztija, egy látszólag kardcsörtető és haragos cikkben elitélte Ame­rikát és Izráelt, de a cikkből kiderül, hogy máris elálltak az újabb fegyverek leszállításának tervétöl. Az új Nixon-doktrina termé­szetesen a legnagyobb megelé­gedést váltotta ki az izráeli nép és a kormány körében. A külügyminisztérium vezető ügyvivője, Gideon Raphael sze­rint, ez a legvilágosabb ameri­kai megnyilatkozás^ amely ed­dig a Közelkelet kérdésében el­hangzott. Az arab országok, különösen Egyiptom, ezzel szemben ellen­séges és felháborodott hangon fogadják a doktrínát. Szerintük Nixon teljes egészében lekötöt­te r, agát Izráel mellé és Nasz­­szer még azt is kijelentette, hogy Nixonnak az a célja, hogy öt megbuktassa. Ugyanakkor azonban ismételten elutasított minden olyan tervet, amelynek alapján helyre lehetne állítani a békét, vagy akár a fegyver­­szünetet is NIXON ELNÜK Szerencsére Izráel pontosan beillik az amerikai elnök által említett kategóriába, megfelelő fegyvertámogatás mellett meg tudja védeni önmagát a Szovjet­unió által felfegyverzett és fel­­heccelt arab államok támadása ellen, Dr. Deák Zoltán az ismert író és költő, lapunk rendszeres munkatársa az alábbi nyilatkozatot küldte el hozzánk Többen felhívták figyelmemet, hogy egy New Yorkban rendezendő u.n. fel­­szabaditási emlékünnepélyen egy Deák Zoltán nevű személy szerepel föszónokként. Mint már a múltkor Is több esetben, ezúttal is nyomatékosan felhívom a magyar újságolvasók figyelmét arra, hogy nem vagyok azonos azzal a Deák Zoltánnal aki a Kommunista Párt tagjaként szerepel az amerikai magyar közélet porondján. Én a demokratikus eszme hű szolgálatában harcoltam mindkét zsarnokság, a náci és a kommunista rendszer ellen. Amerikába érkezésem után megkülönböztetésül Dr. elmemet használtam nevem előtt, de igy Is sok kellemetlenséget okozott a névrokonság. A .y/.ónaníorgö emlék­ünnepéllyel természetesen semmi néven nevezendő kapcsolatom nincs. Dr. DEÁK ZOLTÁN Eíí.Y bot arab terrorja kopekben: A felső képen a bombával felrobbantott svájci re­pülőgép romjai. Középső kép a jeruzsálemi autóbuszrobbantás áldozatát. Barbara J.rklol mentőautó szállítja el. Alsó kép' a temetésem síró unoka gyászolja a münche­ni gyújtogatásban elpusztult nagyapát. Arab bomba svájci és német gépen BOJKOTT NYOLC LÉGITÁRSASÁG ELLEN Az arab terrorista csopor­tok, melyek az Izráeli hadse­reg tísztogatóakcici követ­keztében lényegileg kiszorultak Izráel területéről, múlt hét fo­lyamán a leggyalázatosabb tet­tet követték el. Soha még az emberiség története folya­mán nem volt példa arra, hogy háborúviselés Ürügye alatt egy távoli, semleges ország te­rületét támadják meg és pol­gári lakosságát gyilkolják. Az El Fatah emberei lényegében ezt tették, amikor múlt szom­baton időzített bombát helyez­tek el a Swissair légitársaság Zürich és Tel-Aviv közt köz­lekedő Convair jet gépén. Mint a vizsgálat megállapította, ba­rométerrel időzített bombát tettek a csomagok közé, amely 15 perccel a gép elindulása után, még svájci területen fel­robbant. A pilóta megpróbálta a gépet visszafordítani és a re­pülőtérre vinni. A füst azon­ban elborította a gépet és pár perccel később Würenlingen kö­zelében lezuhant. A gép 38 u­­tasa és 9 tagú személyzete szörnyethalt. Néhány órával ké­sőbb a Libanonban székelő “ Palesztina! Felszabadító Moz­galom” közölte, hogy a rob­bantás az ö müvük volt. Az általános világfelháborodás kö­vetkezményeként nyilatkozatu­kat később visszavonták, de a vizsgálat is megállapftotta,hogy arab terrorcselekedetröl van szó. Ez a felháborító, kegyetlen gyilkosság ismételten be kel­lett, hogy bizonyítja t világ­nak: az arab terroristákkal csak az erő nyelvén lehet be­szélni. A Nemzetközi Pilóta­szövetség már a TWA-gép Da­maszkuszba történt elrablása idején is bojkottot akart szer­vezni azok ellen az arab ál­lamok ellen, akik a terroris­táknak menedéket nyújtanak. Akkor U Tant, az Egyesült Nem­zetek dicstelen főtitkára meg­akadályozta a határozott fellé­pést s így nyugodtan megálla­pítható, hogy az elpusztult svájci, izráeli, amerikai és ka­nadai állampolgárok vére az ö lelkén is szárad. Persze nem valószínű, hogy U Tantnak e­­gyetlen rossz perce is lesz 47 áldozatának sorsa miatt. Szerencsére ezúttal nemcsak őrajta múlik a megtorlás. Golda Méir, az izráeli kor­mány nevében, hivatalosan nyi­latkozott: megvárják ugyan a világ reakcióját, a nagyhatal­mak, az ENSz, a nemzetközi légiforgalmi hatóság reak­cióját, de ha ezek nem tud­nak erőteljesen fellépni és biz­tosítani a légikalózkodás meg­szűntetését, úgy Izráel saját maga veszi kezébe érdekei vé­delmét, Vagy mindenki szaba­don repülhet, vagy senki — mondotta Golda Méir. Ez azt jelenti, hogy az izráeli légierő meg fogja akadályozni az arab légitársaságok utasforgalmát. Ezt könnyen megteheti; akkor semmisíti meg a szfriaí, li­banoni, jordániai, szaudi­­arábiai, egyiptomi repülőtere­ket, amikor akarja. S az izrá­eli kormány teljesen egyetért abban, hogy nem fognak ugyan utasszállító repülőgépeket fel­robbantani vagy lelőni, de ha kell, a repülőtereket valóban megsemmisítik. A légitársaságok első reak­ciója a merényletre felháborí­tó volt. Nem a gyilkost, az ál­dozatot akarták megbüntetni és ezért több nyugateurópai re­pülőtársaság ideiglenesen szü­neteltette az Izráel felé irá­nyuló légiposta és csomagfor­galmat, Szerencsére egy-két nap alatt rájöttek, hogy ezzel elősegítik az arabok célját — Izráel légi elszigetelését — és csak további terrorcselek­ményekre szítják a felelőtlen gyilkosokat. Egy napi szünet után Izráelt ismét bekapcsol­ták a .légiforgalomba s ugyan­ekkor a különböző szakszerve­zetek lényegesen érettebbeknek bizonyultak, mint a nemzetközi légitársaságok. A BOAC dol­gozóinak szakszervezete ked­den délelőtt bojkottot hirdetett a 8 arab légitársaság ellen. Mivel ezeknek összeköttetése teljesen Londonon keresztül és a BOAC személyzetének segít­ségével bonyolódni, ez valóban hatásos válasz a terrorcselek­(Folytatás a 4■ oldalon) Jótékonycélú előadás A magyarszármazású, világszerte* ismert izráeli humorista EFRÁIM KISHON (Kishont Ferenc) zenés komédiája WffiU To Úotfmi március 24.-én este 8 órai kezdettel a (HERRYLANE THEATERRKN 38 Commeree Sl. (off Sharidan Square) legyek a Magyar Zsidók Világszövetsége irodájában 581 «551 és 255-0099 telefonszámokon kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents