Menora Egyenlőség, 1970. január-május (9. évfolyam, 293-310. szám)

1970-01-24 / 293. szám

M

E

N

D

E

H

AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA

IX. ÉVFOLYAM 293. SZÁM SXSSSVXV

^RA 1970. JANUÁR 24. 25 cent

En %i9 W W—

*S3ß Han ^9

* -•C’vWV *v«VMSSSSSS«HSKJ«SHHBSMS3«SSMSS3S*MHHHe*SMSS*^^

■ag -arr jl .ag-'-ag. jac. zx ez. -ac -3 g- La d La g■ —

UJ POLITIKA -VAGY UJ PROPAGANDA?

ŐSZINTE-E NASSZER?

IRTA RUBIN FERENC

Az izráeli hadsereg jólfelszerelt egységei védik az ország határait

.4 világ mai »egyensúlya« könnyen felborulhat

Miközben az emberiség a technokrácia őrületében az emberi élet feltételeit szétrombolja s a természetet annak kincseivel együtt maga körül lassan elpusztítja, a nagy nemzetek, minden morális és etikai meggondolást félretéve, pusztán szűk anyagi szempontokból elősegítik, hogy a kisebb nemzetek egymást gyilkolják. "Egy piac bezárult elöttünk”jegyezte meg az egyik angol politikus rezignáltan, amikor hírét vette a blafrai háború befejezésének. S úgy látszik, ez az általános felfogás. Afrika, Ázsia, Délamerlka és a Közelkelet népei nem emberek, csupán egy "piac” egyedei, melyeket sürgősen fegyverekkel kell ellátni ahhoz, hogy a szállító nemzet költségvetése egyensúlyban maradjon és a versenytársat megelőzze. Persze a "kliens” veszteségei pillanatnyilag zavarólag hatnak.

Az Egyiptomnak szállitott újtlpusú radarállomás Izráel által történő zsákmányul ejtése azonban csupán napokig foglalkoztatta a Kremlt. A szállító azzal is tisztában van, hogy kliense esetleg kieshet ellenőrzése alól és értelmetlen háborúba kezd. E kockázat azonban

nem érdekli őket túlságosan.

Ez történt 1967-ben is, amikor Nasszer, bízva az orosz fegyverek erejében, kiprovokálta a háborút. Az arab diplomácia - be kell ismernünk - sikeresen beszélt rá egyes államokat, hogy szüntessék be Izráel részére a fegyverszállításaikat. Ez sajnos nem is eshetik nehezükre. Izráelnek természetes forrásai, főleg olajban, nem jelentősek. Vagyona nem hasonlítható össze az olajgazdag arab országok királyainak és sejkjeinek gazdagságával, Az arab vevőt tehát sokkal érdemesebb "kiszolgálni" és megtartani az Izráeli vevő rovására. Izráel ezzel szemben, honvédelme szempontjából, kényszerül lépést tartani ellenségeivel.

1955-ben Moszkva bevonult az arab világba. Nasszer Algírt támogatta Franciaországgal szemben. Ez teremtette meg a francia-izráeli kapcsolatokat, melyek 12 évig tartottak. Nyugatnémetország - látva az oroszok szinte korlátlan fegyverszállítását az arabok részére, komoly szállítmányokat indított Izráel felé. 1960-ban az arab államok fegyver diplomáciába

kezdtek. Franciaország és Németország voltak az elsők között amelyek érezték az arab nyomást az Izráelnek történő szállításokkal szemben. 1969- ben Líbia elűzte Idris királyt és az új katonai kormány elhatározta, hogy Nasszert segíti.

De Gaulle politikája meghozta gyümölcsét. Az egymilliárd dollár értékű olajtartalékokkal bíró ország törölte angol megrendeléseit és Franciaországot jelölte meg, Oroszországon kivül, fö-fegyverszállitójának. Közben Husszein király, hogy 12 napos angol látogatása során előnyösebb feltételeket érjen el, a Kremltől is bekért egy árjegyzéket, Anglia feltételül kötötte ki, hogy Jordánia nem vásárolhat Franciaországtól. Közben Japán Is figyelmeztetést kapott az araboktól, hogy ne szállítson Izráelnek, ha fenn akarja tartani arab kapcsolatait.

Azon államok, melyek megtagadták Izráel támogatását, ma tehát tagadhatatlanul nagy kegyben állnak az araboknál, E fejlemények döbbentették meg az amerikai olajmágnásokat, aggódván arab befektetéseik elvesztésén. Jelen körülmények között tehát nevetséges egy négyhatalmi egyezményről beszélni a Közelkelettel kapcsolatban, Izráel elszigetelése sajnos fokozódik. Egyetlen remény, hogy egyszer majd képes lesz önmagát ellátnia a szükséges fegyverekkel. Addig azonban az amerikai támogatás a •Közelkelet egyensúlyának megtartására elengedhetetlen.

Nasszer egyiptomi elnök meglepő nyilatkozatot tett George Brown volt angol külügyminiszternek. Ezek szerint Egyiptom hajlandó elismerni Izráel Államát, amennyiben az visszavonul a hatnapos háború folyamán elfoglalt területekről. Persze e nyilatkozat teljesen semmitmondó, hiszen a határok biztonságáról, a terroristákról, a szabad hajózás biztosításáról és még ezer egyéb kérdésről nem történik benne említés. Mégis, Nasszer eddigi rideg álláspontjával szemben ez meglepő haladás. A kartumi és rabat! értekezletek több Ízben megerősítették, hogy Izráelt a tizennégy arab állam egyike sem fogja elismerni. Miért tehát e meglepő változás 7

Az angol diplomata azon kérdésére, hogy Nasszer miért követel háborút ha békére törekszik, az elnök elnéző mosolylyal mondotta: "Mindketten politikusok vagyunk. Sokszor vagyunk kénytelenek olyan nyilatkozatokat hozni nyilvánosságra, melynek valójában pontosan az ellenkezőjét szorgalmazzuk".

Mégis, úgy látjuk, hogy a diktátor, aki tanult a múltból, most, legalábbis hosszú időre békét szeretne kötni Izráellel. Az egyiptomi nép életszínvonala rendkívül alacsony. A gazdasági helyzet romlik, A munkanélküliség nő. Az izráeli megtorló intézkedések sikere komoly zavart okoz. A Szovjetunió, látva az egyiptomi veszteségeket, húzódozik teljesíteni Nasszer végnélkül! követeléseit. Arafat, a terroristák vezére, népszerűségben kilométerekkel hagyta el az elnököt. Az olajgazdag területek önző uralkodói nem hajlandók Nasszerrel osztozni a nyereségben. Líbia, melynek diktátora a katonai puccs óta mentorává vált - s mely ma egymilliárd dollár értékű olajtartalékkal rendelkezik, - bár hajlandó fegyvervásárlásaival segíteni az elnököt, ez azonban Nasszer szerint csak arra lesz felhasználható, hogymajdan mint erős fél üljön a tárgyalöasztalhoz. Talán Nasszer szomorú helyzetére a legjellemzőbb a párisi L'Express legutóbbi szenzációs híradása arról, hogy Nasszer kénytelen kiárúsitani az egyiptomi nemzeti műkincseket, hogy aháború költségeit fedezhesse.

Nasszer egyik legnagyobb csalódása nyilván a gazdag arab uralkodókban volt, akik, bár őt állandóan háborúra ösztökélik s megtiltanak számára minden közvetlen tárgyalást Izraellel, közben azonban szerény anyagi támogatásukat nem hajlandók egy centtel sem emelni. Nem-e ellentmondó, hogy ezen uralkodók, ugyanakkor, mikor Nasszer kérését elutasítják, propagandára a milliók százait költik és Arafat terroristáinak támogatására évi húszmillió dollárt szavaznak meg? Szerintem ebben nincsen ellentmondás, sőt kitűnő logikára vall. E ravasz uralkodók ugyanis jól tudják, hogy egy izráeli béke katasztrófát jelentene számukra, minthogy a nincstelen arab államok és a baloldali terroristák, - Moszkvától támogatva - életükre törnének. Az arab menekültek kérdését anyagi forrásaik segítségével könnyen meg tudnák oldani. Arafat terroristái azonban nem ülnének összetett kézzel, a palesztin menekültkérdés elintézésén ujjongva, hanem a királyok ellen fordulnának. A legjobb út tehát a terroristák távoltartására, őket támogatni és ugyanakkor fokoztam! velük a közelkelet! feszültséget,

A legnagyobb ellentmondás azonban az arab világban az El Fatah és a különböző terrorcsoportok magasztalása és a felhívás azok támogatására. A királyok jól tudják, hogy a merénylők nem barátaik, Nasszer talán már megtalálta volna az utat egy diszkrét formában történő izráeli kapcsolat felvételére, Husszein király és a libanoni koalíciós kormány félelme csökenne e romboló elemektől, ha azok beszüntetnék működésüket. Mégis, e szervezetek, melyeknek a gyilkosság az egyetlen céljuk, rövid Időn belül százról húszezerre emelték taglétszámukat. A merénylők a kubai gerillákat szemelték ki mintaképül, elfelejtik azonban, hogy azok egy korrupt, népellenes kormány ellen harcoltak, hegyeken és sűrű bokrokon keresztül. Bár a terroristák sohasem fognak komoly veszélyt jelenteni Izráelfennmaradására, mégis, úgy látszik, módjukban áll a béke megakadályozása.

A harmadik ok, mely nagyban nehezíti a közvetlen tárgyalásokat, az a tökéletes káosz és ellenségeskedés-sorozat, mely az arabok belső világában megnyilvánul. Hiába ordítoztak a megjelent arabok, Nasszer líbiai lelkesítő beszédét követően, hogy "egy nép, egy nép”. Valójában az "egy nép: őrökre teória marad. Sziria és Irak annyira gyűlölik egymást, hogy delegátusaik sohasem jelennek meg együtt az arab értekezleteken. Sziria és Egyiptom boldogok lennének, ha Líbia állama megszűnne. Sziria és Irak az általuk reakciósnak tartott jordániai kormány bukására törekszenek, Husszein, Jordánia királya és Felsál, Szaudi Arábia uralkodói”. régi ellenfelek. Bár Felsál arra buzdítja Nasszert, hogy pusztítsa el Izráelt, Szaudi Arábia hadserege még egyetlen ágyulövést sem adott le a tlránl szoroson velük farkasszemet néző izráeli haderőre, s a hatnapos háborúban sem képviseltette magát katonasággal, Feisal király és Nasszer közötti gyűlöletet mindenki ismeri, Algéria féltékeny a Tunisznak és Marokkónak adott amerikai támogatás miatt.

Csodálatosképpen, bár a laikusok azt hiszik, hogy az arabok ugyanazt a nyelvet beszélik és ugyanannak a vallásnak hódolnak, a legnagyobb vallási és nyelvi ellentétek vannak közöttük. A nyelvjárásuk annyira különbözik, hogy egyes arab államok polgárai csak tolmács segítségével tudják magukat megértetni. Vallásuknak pedig százféle fokozata van.

Lehetséges tehát, hogy Nasszer békeakarata őszinte, hogy Moszkva időlegesen valóban nyugalmi helyzetet akar teremteni, de az említett, nyomós okok tömege sajnos nagy reményekre nem jogosít.

3z:

3tE

MERRE TART FRANCIAORSZÁG?

Nyilvánvalóan a kormány antiszemita politikája következményeképpen néhány francia egyetemen az antiszemitizmus és anti-cionizmus jelel mutatkoznak. A könyvpiacot is Izráelellenes könyvek és füzetek tömege árasztja el. Az antlcionista hangot a francia rádió és televízió is átvette. Sajnos egynéhány tájékozatlan zsidó diák is csatlakozott az Izráel-ellenes mozgalomhoz, több diák azonban elhatározta, hogy egyetemi évelnek befejeztével Izráelben telepszik le, hogy megszabaduljon az antiszemitizmus kellemetlenségeitől.

U. S. KÉPVISELŐK FRANCIAORSZÁGBAN

Két amerikai országgyűlési képviselő, Bertram Podell és Román Pucinsky Párisba utazik, hogy tárgyaljon az araboknak történő esztelen francia repülögépszállitások következtében előálló egyensúly felborulásáról. A franciák eddig 15Ö Mirage repülőgép leszállítására tettek ajánlatot különböző arab államoknak.

RÉMMESÉK

Beiruti jelentés szerint öt egyiptomi katonatisztet halálra ítéltek, mert nem tudták megakadályozni az újtipusú, szovjet gyártmányú radar-felszerelés elvitelét. E hír nehezen egyeztethető össze a hetekkel ezelőtt kiadott egyiptomi jelentéssel, mely szerint a radarfelszerelés zsákmányul ejtése csak koholt mese, mely Izráel agyában született meg.

Az izráeli repülök már olyan tekintélyre tettek szert Egyiptomban, hogy az egyiptomi repülök már fel sem mernek szállni, hogy megakadályozzák az izráeli berepüléseket. Izráeli repülök kétszer egymás után, ellenállás nélkül harminc kilométerre közelítették meg Kairót,

TÁRGYALÁSOK NEM SEGÍTENEK

A történészek minden bizonnyal a nemzetközi tárgyalások koránakfogják a hetvenes éveket elnevezni. Bár tagadhatatlan, hogy a kommunista országok alattomos céljai szinte kifürkészhetetlenek, megállapítható, hogy a mai vezetők talán valamivel nagyobb érdeklődéssel fordulnak a világbéke felémintpl. Eisenhower, Dulles, Kissinger, Hruscsov és Sztálin tette, Nixon és Willy Brandt legalábbis némileg feloldották a rideg elzárkózás politikáját. Moszkva kénytelen bevallani gazdasági csődjét. Ezen okok arra késztetnek, hogy ne beszéljünk cinikus kézlegyintéssel a jelenlegi, tizenkét különböző irányban történő tárgyalásról, mint hiábavaló ldöpocsékolásról,

1. ) Az Egyesült Államok és a Szovjetunió valóban szeremének - legalábbis egyelőre - egy bizonyos ellenőrzésben megegyezni a nukleáris fegyverek további gyártását illetően.

2. ) Moszkva és Nyugatnémetország között kölcsönös megnemtámadási szerződésre törekvő tárgyalások folynak. Bár kétségtelen, hogy a Kreml csupán a Kína oldaláról fenyegető veszély miatt kíván ideiglenes nyugalmi helyzetet, de zaklatott életünkben már egy rövidebb periódus Is sokat jelent.

3. ) Moszkva és Peking határaikról vitatkoznak, miközben hadászatilag erősítik azokat és egymást ideológiai és egyéb vádakkal illetik.

4. ) Az Egyesült Államok Kínával tárgyal Varsóban, Bár a tárgyalások egyelőre kilátástalanok, mégis, maga a tény, hogy Kína kezdeményezte a tárgyalások újrafelvételét, jelentősnek mondható.

5. ) Nyugatnémetország és Lengyelország történelmi differenciáikat egyengetik.

6.) Kereskedelmi tárgyalások tömege indult meg Moszkva csatlós államai és a nyugati államok között a Kreml jóváhagyásával.

7. ) A berlini fal mindkét oldalán hajlandóság mutatkozik a közeledésre, bár Ulbricht, a keletnémet diktátor, a Keletnémet Köztársaság elismerését követeli a tárgyalások dija fejében, ami viszont a tehetséges német miniszterelnök állásába kerülne.

8. ) Washington, Okinawa visszaadásával egy japán-amerikai békefront megalapításán fáradoznak a Pacific nyugati felében.

9. ) Bár a NATO-ban tömörült nemzetek jogosan vonakodnak ettől, még sincsen kizárva, hogy a Varsói Paktum államaival, bizonyos szűk keretek között megbeszéléseket indítanak a hadseregek létszámának csökkentésére és a kölcsönös biztonságra vonatkozólag.

10. ) Az európai gazdasági közösség tagjai újból tárgyalnak Anglia felvételéről.

11. ) Párisban a végtelennek látszó vietnámi tárgyalások minden pozitívumot nélkülöznek, mégis, a hanoi kiküldött elkeseredett, gyűlölködő kirohanásaiból következtethető, hogy nemsokára meglepő javaslatokkal fognak előjönni.

12.) Utoljára hagytuk a nagyhatalmak közelkeleti tárgyalásait, melyeknek, mint az már nyilvánvaló,'egyetlen céljuk egy esetleges öszszeütközés elkerülése a két szuperhatalom között. Miközben a négy hatalom politikusai marathoni tárgyalásokat folytatnak, ügynökeik sorra járják a Közelkelet államait a legújabb gyilkos fegyverek árjegyzékeivel.

Lehet, hogy e tárgyalások nem lesznek képesek biztosítani teljes mértékben a civilizáció fennmaradását, de remélhető, hogy hoszszú időre nyugalmat fognak biztosítani a földtekén. Az élet és a jövő építőkockái a polltiusnk kezében vannak. Minden aftól függ, hogyan rakják azokat össze.

BIAFRA NEM TANULT A ZSIDÓK PÉLDÁJÁBÓL

Nem Könnyű felfogni, hogy az élet értéke világrészenként és országonként különbözik, A halál kalmárai, a nagy nemzetek fegyvereladásban utazó ügynökei nyilván nem gondolnak arra, hogy "egy jó üzlet" megkötése mennyi é.iséget, szenvedést és emberáldozatot követel, Biafra, hosszú idők hősi harca után yibukott. Bukása nem csupán a Moszkva, London és Páris által Nigériának szállitott fegyverek fölényének, hanem a nagy kultúrfölényben lévő Ibo törzs határtalan naivitásának és túlzott önbizalmának számlájára Írható. Bár Biafra vezetője, Ojukwu az oxfordi egyetemen szerezte meg diplomáját, úgy látszik mégsem olvasta Hans Habé könyvét, melyben színesen ismerteti, hogy az eviani konferencián résztvevő harminckét "humanitárius nemzet” flagráns cinizmussal nézte, hogyan halad félmillió német zsidó Hitler gázkamrái felé. Abiafraiak elkerülhették volna a katasztrófát, ha a világ nemzeteiről táplált romantikus szemléletüket az élet realitásával cserélték volna fel.

Nem szbad elfelejtenünk, hogy az afrikai nemzetek heterogén törzsekből tevődnek öszsze, melyek kultúrában, tradíciókban és vallás tekintetében lényegesen különböznek egy- i mástól. Az ibok katolikusok, a többi nigériai törzs mozlim. Az ibok megelégelvén a pogromokat, melyek kultúrfölényük és eltérő vallásuk következménye volt, fellázadtak a jogaikat sárbatiprő hatóságok ellen, megölvén Taíawa Balewa miniszterelnököt. Az iboellenes propaganda fokozódott, melynek eredményeképpen több mint harmincezer ibot lemészároltak. Franciaország támogatást helyezett kilátásba a független Biafráért küzdők részére, mikor azonban látta, hogy a Szovjet a másik oldalt segíti, gondolkodás nélkül megváltoztatta álláspontját. Biafrának több alkalma volt arra, hogy Nigéria államán belül, autonóm tartományi státusz elnyerése fejében békét kössön. Az emberi jog és az Igazságbe vetett naiv hittel, a világ népei támogatására számítva, teljes függetlenséget követelt.

A Szovjetunió elszakadni kívánó tartományai esetleg bátorítást nyerhettek volna e függetlenség elnyeréséből. Afrika államainakhasonló aggályai voltak. Kanada, Quebecre való tekintettel ugyancsak vonakodott beavatkozni a harcba, melyet Nigéria belügyének tekintett. Az' USA teljesen távol tartotta magát a belső háborútól. A Vatikán nem óhajtotta a mozlimvilág szimpátiáját elveszíteni. Az ENSZ, mint mindig, most is néma maradt. Anglia kereskedelmi és politikai érdekei Nigéria mellett szóltak. Franciaországnak ugyancsak a mozlim szimpátia megszerzése volt a célja,

Nigéria, mint sok más afrikai ország, afej' lödés kezdetén áll. Éhezés és halál a háború előtt is bőven volt az országban. A gyermekhalandóság csaknem elérte az 50 százalékot. Most alkalma van a nemzetnek egy jobb élet kivivására. Gazdasági lehetőségei szinte kimerlthetetlenek. Olaj, vas, szén, alumínium és a nyersanyagok egész sora aknázható ki a lakosság javára. Ha Gowon tábornok beváltja Ígéretét és az ibok megszűnnek mágodrangú állampolgárok lenni, akkor talán mégsem ment teljesen veszendőbe a többmillió áldozat. Senki -em tudja jobban a zsidóságnál, hogy jobb meghalni, mint állandó félelemben és elnyom ásbap élni.