Oshry, Ephraim rabbi: Mélységből kiáltok. Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból (Budapest, 2004)
1942-1944 - A Holokauszt
Rabbi Ephraim Oshry 78 hogy halálbüntetés terhe mellett tilos a nyilvános imádkozás és tóratanulás. Reb Naftali Weintraub, a Gapinovics Sül gábéja - Isten vegyen elégtételt érte! - azt kérdezte tőlem, hogy vajon a tórái törvény kőtelezi-e őt arra, hogy kockáztassa az életét azáltal, hogy naponta a minjánjával együtt imádkozik és Tórát tanul? Válasz: Nem volt szívem úgy rendelkezni, hogy minden zsidónak kötelessége kockára tenni az életét azért, hogy Tórát tanuljon vagy minjánban imádkozzon. Csak keveseknek van meg az a szent gondolkodásmódja, amely Dánielnek vagy bajtársainak, Chánánjának, Misééinek és Ázárjának a szellemi szintjére lett volna képes emelni őket, akik az életüket tették kockára Isten Nevének megszenteléséért, még akkor is, amikor ez nem is lett volna kötelességük. Másrészről viszont hogyan tilthattam volna meg bárkinek is, hogy kockára tegye az életét? Minden zsidónak a legmagasabb magasságokból származó szent lelke van, és a háláchá szerint minden egyes egyénnek magába kell néznie, és meg kell vizsgálnia, mekkora benne a szeretet és a tisztelet Isten iránt, hogy ennek alapján meghatározhassa, milyen szinten kívánja és képes szolgálni Istent, és ebből következően joga, vagy kötelessége-e, hogy áldozatokat hozzon. Az Igazság és Irgalom Ura minden kétséget kizáróan utat mutat mindenkinek, hogy hogyan cselekedjen a lehető legnagyobb érzékenységgel. Isten szent gyermekei most is úgy cselekedtek, ahogy korábban mindig: továbbra is együtt tanultak és imádkoztak zsidó testvéreikkel, még életük kockáztatása árán is. A zsidók még 5703 ros hásánájának napjaiban - 1942. széptember 12-én és 13-án - sem féltek attól, hogy a németek meghallhatják az ima során erőteljesen megfújt sáfárjaik hangját. Nem csupán a vallásos zsidók gyűltek össze az ünnepre berendezett számos kis imaházban, de még a gettókórházban dolgozó orvosok - akik az idők során szinte teljesen asszimilálódtak a helyi kultúrához - is szembeszálltak a német rendelettel, és életüket kockáztatták, hogy részt vegyenek a nyilvános és közös imában. A rendeletek ellenére én magam is folytattam napi rendszerességgel megtartott óráimat. Amikor a Tiferet Báchurim-os diákjaim
