Oshry, Ephraim rabbi: Mélységből kiáltok. Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból (Budapest, 2004)
1941 - Elszabadul az erőszak
57 Mélységből kiáltok kell költöznie a Szlobodkában létesített gettóba, ezt a családot is elvitték a többi zsidóval együtt, mint juhokat a vágóhídra. Hiába volt tehát az asszimiláció. A férfit kegyetlenül meggyilkolták a németek, feleségére és gyermekeire pedig ugyanazt a szenvedést rótták, mint a gettóba terelt többi zsidóra. A család tagjaiban természetszerűleg merült fel a kérdés: ״Miért kell nekünk szenvednünk?” Saját magukat gyakorlatilag nemzsidónak tekintették, és nem értették, miért tekintenek a németek minden zsidót egyaránt megsemmisítendő féregnek. Körülmetéletlen fiukban azonban végül mégiscsak kifejlődött az erős rokoni érzés és szeretet szerencsétlen testvérei iránt. Keresni kezdte a módját, miképpen válhatna újra a zsidó nép részévé. Saját gondolataiban a dolog a következő kérdésben kristályosodott ki: ״Ha a halálban nem leszek külön a népemtől, miért legyek külön tőle addig, amíg élek?” El is határozta, hogy a háláchának megfelelően körülmetélteti magát. Ámde nem volt a gettóban egyetlen istenfélő mohéi (körülmetélő) sem, aki körülmetélhette volna ezt a huszonhét éves férfit. Egy zsidó sebész, egy férfi, aki nyilvánosan megszentségtelenítette a szombatot, hajlandó volt elvégezni a körülmetélést. Ezért hát megkérdezték tőlem, hogy a háláchá megengedi-e, hogy ez az orvos körülmetélje a fiatalembert. Válasz: A háláchá szerint nem szabad megakadályozni egy szombat-szegőt abban, hogy elvégezzen egy körülmetélést, ha nincsen más mohéi a városbein, vagy ha kényszerítenek a körülmények. Ebben az esetben nyilvánvaló volt, hogy az orvos körülmetélheti a fiatalembert, hiszen lehetnek-e kényszerítőbbek a körülmények, mint olyan időben, amikor naponta zsidókat visznek el, hogy meggyilkolják őket?
