Oshry, Ephraim rabbi: Mélységből kiáltok. Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból (Budapest, 2004)
1941 - Elszabadul az erőszak
55 Mélységből kiáltok Néhányan az Akzion szerencsétlen túlélői közül megkérdezték tőlem a hónap tizenharmadik napján, hogy vajon el kell-e mondaniuk a Hágóméi áldást, amellyel hálát adunk Istennek az Ő irgalmáért, amiért engedte túlélnünk a tisztogatást. Ugyanis egyrészről túléltek egy Akzion-t, és ezért hálával tartoztak Istennek, másrészről viszont még mindig nem szabadultak ki a németek kezei közül; ott maradtak bebörtönzötten a gettó falai között, elektromos árammal telített szögesdrót-kerítésekkel és fegyveres őröktől körülvéve, akik készek voltak rálőni bárkire, aki túl közel került a szögesdróthoz. Mivel ezek a túlélők, még nem kerültek ki a bajból, mondhatjuk-e azt, hogy ebből adódóan természetesen nem kell elmondaniuk a Hágóméi áldást? Vagy azt mondjuk, hogy mivel a biztos halálból - amikor körülöttük ezreket végeztek ki - megmenekültek, kötelességük elmondani a Hágóméi áldást? Válasz: A túlélőknek nem kellett elmondaniuk a Hágóméi áldást, mivel változatlanul naponta fennállt annak a veszélye, hogy megölik őket. Már önmagában a tény, hogy a gettó falai között éltek, figyelmeztetett az állandóan rájuk leselkedő veszélyre, mert hiszen ki tudhatta, másnap mit tesznek majd a németek! Teljességgel lehetséges volt, hogy a kegyetlen gyilkosok már el is határozták magukat az összes túlélő lemészárlására. Az, hogy pillanatnyilag épp békén hagyták őket, semmit sem jelentett. Mintha szokása lett volna ezeknek a sátáni gonosztevőknek, hogy fokozatosan, apróbb részletekben semmisítsék meg a zsidókat. Tervüknek egy része nyilvánvalóan az volt, hogy összezavarják a zsidókat, hogy hiú reményekkel áltassák, s ezzel még súlyosabb reményvesztettségbe hajszolják őket. Még azoknak sem kellett elmondaniuk ezt az áldást, akik több Akzion-t is túléltek - amig még mindig ott voltak bebörtönözve a gettó falai között, és nem szabadították fel őket. 23. Kádis-mondás mártírokért Kérdés: Márchesván 11-ik napján, a Fekete Napot követő harmadik napon, amikor oly sok zsidót mészároltak le a Kilencedik Erődben, egy fiú, aki megmenekült a halál elől, visszavánszorgott a gettóba, és beszámolt a barbár mészárlás részleteiről: A németek utasi-
