Oshry, Ephraim rabbi: Mélységből kiáltok. Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból (Budapest, 2004)
1941 - Elszabadul az erőszak
43 Mélységből kiáltok soha életükben nem tartották magukat a zsidó vallás szabályaihoz, és sosem vallották magukat zsidónak, most mégis együtt kívánnak böjtölni a többi beteggel és a zsidó nép egészével. Egészen meg voltam döbbenve. Így szóltam magamban: ״Ribojnoj-sel-ojlom, nézz le Mennyei Hajlékodból, és vess egy pillantást a Te zsidó népedre! A Te szellemed még a zűrzavar és a gyötrelem pillanatában is megindítja őket, és szentül hiszik, hogy a zsidóság Örökkévaló Istene sosem fogja cserbenhagyni őket, hogy a zsidóság fénye sosem fog kialudni! Készek az életüket is feláldozni azért, hogy megszenteljék a Te Neved, és hogy a Te parancsolataidat egész szívükkel, egész lelkűkkel és egész valójukkal megtartva részt vegyenek abban a folytonosságban, amit a zsidó nép jelent.” Közöltem Dr. Zakharinnai, hogy elsőként a magam módján tisztázni fogom a betegek előtt, hogy a háláchá tulajdonképpen kifejezetten megkívánja tőlük, hogy ne böjtöljenek, majd megteszek minden tőlem telhetőt, hogy meggyőzzem őket, ne veszélyeztessék az életüket egy szükségtelen böjttel. Válasz: Mivel az orvos véleménye szerint a jóm kipuri böjt vészélyeztetné a betegek életét, a háláchá ebben az esetben kétségbevonhatatlanul foglal állást: a betegeknek tilos böjtölniük. Ezért tehát beszéltem a betegeknek arról a szörnyű veszélyről, amelyet magukra idéznek, ha böjtölnek, kifejtve, milyen súlyos az a tiltás, amelyet ily módon semmibe vennének. Tettük nemcsak hogy nem lenne igaz cselekedet, hanem éppen ellenkezőleg, roppant nagy bűn semmibe venni azt a tórái parancsolatot, amely azt mondja: ״És élni fog általuk”, értve ez alatt azt, hogy az ember nem halhat meg a Tóra parancsolatainak teljesítése következtében. Mélységes megrendültséggel elhangzó szavaim végül is megértésre találtak a betegeknél. Megígérték, hogy figyelembe veszik az orvos utasításait. Az egyik beteg azonban, aki mindig is vallástalan volt, konokul kitartott azon elhatározása mellett, hogy abban az évben böjtölni fog, és nem volt hajlandó elfogadni a magyarázatomat, hogy legyengült állapotában okvetlenül szükséges ennie. Ez a férfi sajnos meg is halt a jóm kipurt követő este. A többi beteg elmesélte, hogy a férfi átzokogta az egész jóm kipurt, láthatóan töredelmesen meg
