Oshry, Ephraim rabbi: Mélységből kiáltok. Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból (Budapest, 2004)
1941 - Elszabadul az erőszak
41 Mélységből kiáltok 5702. tisri 3-án - 1941. szeptember 23-án - amikor az átkozott németek lerombolták a Kis Gettót, felgyújtották a kórházat is, elevenen elégetve a bent rekedt pácienseket, nővéreket és orvosokát. Mintegy hatvan zsidó, köztük Dr. Davidovics és a fiú, akinek a tfilint beküldték, lett a lángok áldozata. Isten vegyen elégtételt ártatlanul kiontott vérükért! Csodák csodája! Az egyik zsidó, aki maga is bent volt a kórházban, valami csoda folytán életben maradt, és elmesélte nekünk, mi történt a bent rekedtek tűzhalálát megelőzően. A fiú szó szerint saját életével védelmezte a tfilint. Amikor már látta, hogy a kórház a betegekkel és a személyzettel együtt el fog pusztulni, megkérte ezt a férfit, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt azért, hogy elrejtse a tfilint, s így az ne kerülhessen a gyilkosok kezébe, akik bizonyosan elpusztítanák azt. A férfinek sikerült megszöknie a kórházcsapdából, és megmutatta nekünk a kincset, a fiú tfilinjét, amely így sértetlenül megmaradt. Teljesítse be Isten még a mi időnkben a bibliai verset: ״Mert Te, Ó Uram, lángba borítottad azt, és lángok által fogod megújítani is. ” 12. Végső életveszély Kérdés: 5701 elül havának - 1941 szeptemberének - elejétől a németek arra kényszeríttették a kovnói zsidókat, hogy a város közelében fekvő repülőtéren dolgozzanak. A gettó lakosainak naponta ezer munkást kellett előállítaniuk. A rabszolgamunkások mindegyikének egy csajka nem-kóser leves és tíz deka kenyér volt a napi élelmiszeradagja. Sokan a munkások közül érthető okokból visszautasították, hogy bemocskolják magukat ezzel a nem-kóser levessel. Ám miután legyengültek az éhségtől és a nehéz munkától, néhányan ezek közül az emberek közül megkerestek engem a jóm kipur előtti napokban - 1941 szeptemberének végén -, és azt kérdezték, hogy megehetik-e a levest, hiszen az életük végül veszélybe kerülhét, ha továbbra sem esznek eleget. A probléma röviden ez volt: Vajon az aktuális helyzetet kell néznünk, amikor még nincs szó életveszélyről? Vagy úgy kell mérlegeljünk, hogy mivel legvégül az életük mindenképpen veszélybe kerül az alultápláltság következtében, megehetik most a nem-kóser
