Méhészeti Hetilap, 1918. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)
1918-03-31 / 13. szám
X vájjon két nép ogyesitésénel jobb-e, ha az anyátlant az anyaihoz vagy az anyásat az anyátlanhoz csatoljak, Voss ur az előbbit akarja. Én már is- méteiien azt olvastam, hogy megforditva tegyük azt. Íny volt az megokolva: Egy jő anyával bíró I népnek semiképen sem keli az anyátlan és annak tagjait felesleges betolakodóknak tartja- különösen akkor, ha az csupa öreg méhekből ,áll. Ehhez ; még hozzájárul ^z. hogy az anyátlan méhek az idegen kaptárban bizonytalanul lépnek fel. Ellen- j ben egy termékeny királynővel biró nép öntuda- j tosan !ép ki. Árért egy anyátlan nép egy jó a- nyával bírót Irőmmel elfogad, mert annak király- I nőjére nagy szüksége van és annak biztos fellé- j pése tiszteletei ősi karki ki beiőie. Voss: Sommer urnák igaza van abban az j «selben, ha arról van sző, hogy egy meg népes, (erőteljes anyátlan népet egy kis jó anyással, táján egy az anya nevelőbőt kivett állal, gyógyítsuk, Máskülönben seininiképen sejn járok így ’el, hanem követem a! »elvemet: „Akinek van. annak adjunk,“ és a jó anyás népnek tényleg van valamije, tudniillik van szive az igazi helyén, van forrása, amelyből állandóan megiijadik, mialatt az í anyátlan csak holiíetem. Az anyátlan népek a leg- | könyebben szokják meg a méhtelep más helyét, szívesen költöznek el mindenestül. A felhasznált , nép röplyukát bezárom és lakását felísmerhetet- lenné teszem úgy hogy rajzszegekkel mellső fala- j ra egy ujságlapot erősítek Ami az ujlakására vissza nem talál, csakhamar másutt koldulja be magát. Brunne Én kizárólag kasos méhészetet űzök, Ha két népet egyesíteni akarok, akkor a hozzá adandót kidobolom. Este azt a népet, amelyet fel akarok erősíteni, helyéről elveszem, a földre két ffadarsbdf teszek és ezekre ráállitom és rátéritek egy nedves kendőt. Azután a kidobok rajt melléje állítom, msndakét népet egy kicsit megfüstölöm, hogy zavartíá tegyem őket, azután a kidobolt ajt kissé felemelem, a fejére erőteljes ütést adok vagy a főidre ütöm és azután az üres kast félre teszem, A méhek zúgással vonulnak a kasba és mivel „jóllakottak és zavartak," szívesen el Sesznek fogadva. Azután a felerősített nép korábbi állóhelyére kerül. Frisch; Két kasos nép egyesítésénél még 1 egyszerűbben járok el. Ha valamelyik anyátlan lett, akkor röplyukát betömöm, a kost fejére állítom és a lépek széleit bekenem mézzel. Akkor a szomszédos kost, amelynek lépszéieit szintén mézzel bekentem úgy állítom rá, hogy a lépek szélei ^ehetőleg érintsék egymást. Rájuk terítek egy nedHirdetéeeink meglepd HETILAP vps keneőt, és mos; t két népet egy éjjel így ha- "gyotn állat«. Ha a következő, reggelen az da» kosban még van néhány méh, akkor kiütöm őket, hogy valahol bokérczketíjenek. Holst: Röviddel szelőit egy kasos népet egyesítettem egy kaptáros néppel. Mivel nem szívesen dobolok, a pompás kasos nép hasítását sem akartam kavarni, azért a dolgot gy csináltam. Az anyátlan nép kaptárára, amelynek a második, harmadik és negyedik iép mézét lefedefez- íem, egy deszkát helyeztem kerek kivágással és ezen nyílásban fiatal építményből — mülép ís jó lett volna — viaszhidsí készítettem, ráfektettem egy ujságlapot és ráhelyeztem- a kasos népet; röplyukát természetesen elzártam előbb- Miután az anya lefelé ment, eltávolítottam a viasz hidat Először a kas is kaptár közé anyarácsot akartam tenni, de azután ezt mégis mellőztem a herék miatt,, a melyek a kasban voltak. A királynő úgysem ment már feifelé, mert szereti a röplyuk közelségét. Három hét múlva a kasban minden hasítás kikelt. Most egy éjjelre a kaptár és kas közé méhszöktetőt helyeztem, és reggel a kas a méhektől üres volt. kipergethettem azt és a lépe- ket keretekbe szabdalhattam. Wulff; Az én eljárásom népek egyesítésénél az előttem szólókétól eltér, ha ugyanazon a- lapelveken alapszik is Én tudniillik mindig a röp- lyukon át egyesííek. Ha valamely anyanevelő kaptárból egy népecskét egy anyátia néppel egyesíteni akarok, akkor az anyátlan nép röplyukát papirossal vagy mohával elzárom és jtzután az egész népet katárábói kiveszem, ami a falaköri még mászkál, az bennmaradhat, és egy ideig a lépbakra függesztem, hogy „jóllakott és zavart* legyen Azután vízzel, amihez kevés rnelisszá- szeszt teszek, gyengén bepermeíezetn. Az üres raktár belsejét is bepepermetezem ezzel. Azután a népecskét a fiatal királynővel befüggesztem és ráhelyelyezem a viszos vásznat. Most az anyátlan nép mébeit a telep előtt egy üres kosárba vagy ládába vagy egy kendőre söpröm és azt a még mindigzárva levő röplyuk elé teszem. A méhektől üres lépeket lefedeíezem és bepermetezem és beadom annak a népnek, amely most a kaptárban lakik. Mintegy 15 perc múlva kinyitom a röplyu- kat és az eddig számüzötieket othonukba visszatérni engedem. Ha a két nép megközelítőleg egyformán erős, akkor kissé másképen járok el. Annak, amelyet feladni akarok, elveszem a királynőt és hasítását. A méhektől üres fiasitásos lépek móziveit lefedeíezem és azután beadom annak a népnek, eredménnyel Járnak!
