Méhészeti Hetilap, 1918. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)
1918-04-14 / 15. szám
t MÉHÉSZÉT! gan rajozna ! S mikorra az utolján»végezném e természetellenes fogást, már rajza- ea az előbb kímetélt. Bízzuk csak az anyaibölcsök lerombolását a méhekre! Azonban mint föntebb jeleztem, alkalmazkodjunk vidékünkhöz (Jó vidéken hasz\ náljunk négysoros országos méretű kaptárt, melynek méztere 20—22 k<s keret és Han- nemánn rács választja el a fészektől, mert jó vidéken e 20—22 kis keret épen akkorára és éppen úgy megtelik a főhordáson, mint a tíz kiskeretes méztér. Csak legyen, elegendő tartalék lép a nagyobb méztír betöltésére. És mivel a kaptár méztere na- « gyobb, a méhek későbben kezdenek a rajzáshoz készülni, igyekezvén előbb a mézteret megtölteni. ' Kísérjük nagy figyelemmel a hordási. Mikor 20 félkeretes méztereimben az ablak felőli lépekben itt ott mézet látok csillogni, bakra szedem a méztérben levő lé- peket és megforgatom úgy, hogy az ablaknál levő akkor még üres lépeket a homlokfalhoz, az onnan kikerült, akkor már félig, sőt sokszor majdnem egészen fedett mézest hátra az ablakhoz utolsónak teszem be. így ismét van üres helyük a raktározásra. A háromszoros kaptár mézterében ez idő alatt a 10 kiskereteí erősen fedik x és készülnek a rajzásra s mig a méhész várja a méz beérését, sokszor elszáll az a meginduló rajjal. A 20 kiskeretes méztereinkben ellenben igyekeznek az illatos akácz nektárral a még beiül került üres lépeket megtölteni. Ez 3—4 nap muiva meg is van, mit azzal adnak tudtomra, hogy az abiakhoz került lépeget szorgalmasan kezdik fedni. Itt a pergelés ideje. A pergetést úgy intézem, hogy 3 -4 nap kész legyen. A költőtérből csak ha az íul mézes, pergetek el pár keretet, esetleg felhelyezem a méztérbe, s helyére üres lé- pet vag>' műlépet teszek. Ha üres a méztér a méheknek még HETILAP 114-ik »Utol. ha rajzó xedvük volna is — lelohad az. És ha a mézelés kissé csökken, vele csökken a rajzást ösztön is. Ők maguk rombolják. le az anyabölcsőket, a rajzást a minimumra redukálják. Nálam ritkán rajzik ki mézelő törzs. Egy méhésztársam van községemben, ki háromsoros országos méretű kaptárban méhészkedik, eljön hozzám, s kérdi: — Vafli már raj ? — Nincs feleiéin. — Nekem már van mondá, s látszott rajta, hogy büszke rajára. Egy hét múlva ismét kérdi. — Még sincs raj? — Van egy mondám. Ő pedig feleié. — Nekem már hét. — Elhiszem, nagyon szép, azonban énnálam nem a raj a fő, hanem a méz! Méhészeti évünket zárva, nekem volt 18—20 mázsa mézem és a 70 mézelőtörzsemnél 30—35 rajom, természetes rajzásra tartott paraszt kasaim rajával együtt, melyeknek szintén később lesznek rajai, mert ezeket is alsó keretes pótlékkal inézeltetem. Méhésztársamnak 5—6 mázsa méze, 40—45 törzsétől, s majdnem annyi raja. Most igyekszik kaptárait megváltoztatni, mert mint mondja: Hiábavaló az anyabölcső szedés, csak kirajzik az némelyik háromszor is. Azonban igv kevésbbé! Ha az én mézelő törzsem némelyike kirajzik, ha az anya fiatal és ép, elfogadom. Ha öreg, vagy hibás, eldobom, a raj visszaszáll. Másnap elszedem a felesleges anyabölcsőket, hogy csak anyaujitást eszközöljenek méheim. A rajzás megakadályozása tehát a következőkben összegezhető: Figyelje meg a méhész vidékét, annak virányit a ahhoz alkalmazza kaptárai bőségét. Figyelje meg jól a hordást, igyekezzen fentjalzett módon kihasználni. Pergessen idejében, hogy ne úszón méztengerben a méh. Mert a méh látván üres kamráját, igyekszik hordani s csak aztán készül a rajzásra. ____________* Aj ánljuk lapunkat ismeréseinknek 2
