Méhészeti Hetilap, 1918. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)

1918-04-07 / 14. szám

MÉHÉSZETI HETILAP 107-iit oldal. nek beültetve annál is inkább, mert a juharhor- dás majdnem egy évben sem hagy cserben, ami a hárs- és az ákácfákná! sajnos többször előfordul. A legerősebben láíogatják a méhek a jókori juhart, ezután következik a közönséges vagy íür- töz juhar, a cukorjávor és az ézüstjuhar, a továb­biakban a Sodor juhar és a többi fajok. Az ezüstjuhar (Acer dasycarpum) a legkor íábbi hordásíadók egyike. Észak-Amerikából szár­mazik. Gyorsan nő és elér 15 méter magasságot, azonban kissé nyirkos és tópdus talajt kíván. A diszes, erősen bevágott levelek alsó oldalukon fehéresek (ezüstfehér) és ősszel pompás sötétpiros szint vesznek fel. A virágok melegebb vidékeken már március végén, hidegebb vidékeken április elején jelentkeznek és a méhek erősen látogatják. A piros virágú juhar (Acer rubrum) szép, bíborvörös virágai, piros ga ívvégei és leveleinek pompás skarlátpiros őszi színe által tűnik ki. És?ak-Amerikából származik ez is. Virágjai szin­tén március végén vagy április elején, mintegy 14 nappal a lombfakadás előtt, jelentkeznek. A hólabdalevelü juhar (Acer opulifolium) a svájci Alpok lábán levő erdőkben otthonos és szintén igen korán virágzik. A cukorjávor (Acor saccharinum) hazájában Észak-Amerikában cűkorkészitésre felhasználják. Az idősebb fákat késő ősszel vagy tavasszal meg­fúrják és heteken át naponként néhány liter cu­kor nedvet adnák. Egy tíz éves fa kizsákmányolása által 40 liter nedvet kaphatunk, amelyből elpáro- logtatás által mintegy 2—3 kilogramm juharcuk­rot kapunk. Ilyen módon Amerika belsejében olyan vidékeken, amelyak a tengertől és a forgalomtól távol esnek, sok ezer mázsa juharcukrot termelnek, amely kissé durvább mint a közönséges cukor. Az ezüstjuhart, a fekete juhart (Acer nigrum), a zöld juhart és a közönséges vagy fürtös juhart is felhasználják olykor cukorkészitésre. Mindezen fákat nálunk is megtaláljuk mint kedvelt díszfákat. Általában meglehetősen korán virágoznak. Kemény fájuk épületfának és szerszámfának értékesíthető. A zöldjuharnak (Acer Negundo) szárnyalt le­velei vannak, hasonlóan a kőrisfához. A zöldes­sárga, kétiaki, lefelé csüngő virágok sokkal előbb jelentkezinek a lombfakadásná! és korona nélkü­liek; a nektárkorong is csak homályosan van »eg. A himvirágok fonálszerü nyeleken nyalábok­ban állanak 4-5 ülő portokkal mindegyik. A nő- virágok fürtben állanak. A zöldjuhar nyirkos talajt szeret és azért partok és tavak beültetésére alkal­mas. A világos zöld levelek ősszel sárgán fénylő «ist vesznek fel, amelyek faültetvényekben hara­gos zöld lombtömegek között nagyszerű hatást gyakoróhnk. A jókori juhar (Acer plaíanoides) termetes, gyorsan növő 15-20 méter magas fa. A talaj iránt kevésbé igényes és gyors növekedése1 foly­tán igen kedvelt, elterjedt sorfa. Alacsony hegyvi­dékek erdeiben egész Európában található, külö­nösen középső részén messze kelett és észak felé otthonos. Ez mindenekelőtt papitvékony, élénk zöld szinü. hegyesre kinyúló levelei által ismerhe­tő fel. Fája nem olyan fehér mint a közönséges vagy fürtös juharré inkább sárgás és durva ros­tokkal, de rendkívül szívós és azért igen keresett. A méhek számára az összes juharfajok kö­zött a jókori juhar a legértékesebb, nemcsak ko­rai virágzása miatt, hanem azért is mert nekfár- , ban igen kiadós. Azért a legjobb hordást adó növények közé tartozik és azért utak mellé elég­gé ajánlani nem lehet annál is inkább mert a vi­rágok évről-évre igen egyenletesen mézelnek és még borús idő mellett is jól látogatják^ a méhek. A meglehetősen nagy virágok a közönséges vagy fürtös juharéivel ellentétben felfelé állanak és a. helyi fekvés szerint április elején vagy közepe fe­lé jelentkeznek és eltartanak május elejéig, tehát kiadós korai hordást adnak. Részint him, részint nő, részint himnős virágok találhatók. A nyolc porzó a mirigyes virágkorong (Diskus) apró mé­lyedéseiből ered, amely az édes nektárt számos kis cseppben ki választja. A méhek'' zsákmánya., amelyeket a virágokon állandóan a legnagyobb buzgóságban láthatunk, a juharhordásba való ván­dorlás gazdagon kifizeti magát. A népek emellett nagyszerűen fejlődnek és a méhész még kiadós mézszüretet is kap. A juharméz világossárga, tisz­ta és kitűnő izü. A himvirágok ezenkívül sok ha- laványsárga pollent, is adnak, amelyet a méhek tetemes, zőldessárga gatyákban haza hordanak. Virágzása után a jókori juhar gyakran még gaz­dag mézharmatot is ad. A fodor juhar (Acer campesíre) többnyire mint 3—5 méter magas cserje fordul elő és bok­rokban, élősövényekben erdőszéleken stb. egész Európában találhatni. Faját az asztalosok és esz­tergályosok igen keresik. Levele kemény, öt ke­rek, tómba karéllyal. A fodor juhar talajigényei az összes juharfajok között a legkisebbek. A sárgászöld virágok hasonlítanak a jókori juharéihez, de kisebbek és felálló nyalábakban április végén vagy május elején a levelekkel egy- időben vagy nemsokára azok kifejlődése után je­lentkeznek. A nyolc porzó itt szintén a virágko­rong apró mélyedéseiből ered; virágjait a méhek

Next

/
Thumbnails
Contents