Méhészeti Hetilap, 1918. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)
1918-02-10 / 6. szám
42-ik oldat. MÉHÉSZÉT! HETILAP Hogyan keletkezett a méhállam? írta : Tiedemann Ferenc. .' (Folytatás.) Vájjon meddig tarthatott ez a remete élet. Ameddig a szükség, a kényszer az életmód megváltoztatására nem hajtott, addig egész bizonyosan. De az addigi életmód megváltoztatásának szükségessége csak akkor állhatott be, mikor az anyatermészet hűséges anyai kötelességének már nem felelhetett meg teljesen. Az azon pillanattal kezdődött, amikor nagy klímatikai változások a dolgok más fordulatát hozták. Hogy ilyen klima- tikai átalakulások beállottak, az be van bizonyítva. Saját hazánk is ezen változás alatt állt. A hőmérséklet ilyen fordulata most már milyen következményekkel jáihatott a mi egyenként élő méhünk- re ? Egy bizonyos földterületen hirtelen vagy fokozatosan beálló hőmérsékletváitozás egyik módon végzetes lett, amennyiben számtalan rovarnak, mindenekelőtt a fiatal fiasitásnak is halálát okozta. Azonban ilyen hőmérséklet ingadozásánál nem kell mindjárt jégkorszakra gondolni; hiszen egy ilyen szükségképen minden életet megsemmisített volna. A hőmérsékletben a fordulat olyan volt, hogy a természet a hasítást nem, vagy legalább egyedül nem tudta kifejleszteni. — Ez a méhálíam történetében már döntő fordulópont volt. Anyaméhünkre mostantól fogva az állt, hogy ne mindent gondtalanul a természetre bizzon, hanem hogy hasítását az időjárás viszontagságai ellen megvédelmezze s a mi méhünk üregnek lett a lakója. A női egyed petéit megfelelő föld-vagy faüregekbe rakta, ahol korhadó növényi részek védő hajlékot képeztek. A peték itt is egyedül fejlődtek ki, a megváltozott hőmérséklethez képest ez persze megfelelően hosszabb ideig is tartott mint máskor. A hőmérsékletváitozásnak periodikus peterakás is volt a következménye. Az anyaállat már nem volt képes arra, hogy a szaporodásról állandóan gondoskodjék; télen ma is szünetel a hasítás. Hogy a női egyed hasításával most már viszonyban állt volna, az ki van zárva, mert semmiféle kötelék nem fűzte ahhoz; anyai kötélességei nem voltak, anyai szeretete nem lehetett neki. Hogy a női egyednek félelmetes szaporításánál fiasitási helyül nemcsak egy ürege, hanem több vagy sok volt, az valószínű. Hogy a milliókat kitevő petékből magas százalék nem fejlődött ki, az is érthető. De most a méhállam fei í i I lé való fejlődésben egy uj fontos szakasz állt be: a nagyszámban együttlevő hasítás fiasitási helyét ujva megválasztotta lakásnak. Ez csak természetes volt, azon további körülmény is, hogy az egyes tagok egymásközt békés egyetértésben laktak, hiszen mind testvérek volt. Az aílandóan alábbsü- iyedő hőmérséklet ezen együttélésre kényszerítő befolyást gyakorolt. Hogy ez a csapat még igen tökéletlen valami volt, az kézenfekvő, törvény és rend nem uralkodott. Hogy a csapat egyes részei gyakran kirajoztak, mert a lakás kicsiny lett, és más lakást kerestek maguknak, az világos. Munkafelosztás a csapaton belül nem volt; minden női egyed egyúttal anya volt, azaz ő csak petéket rakott, a többiről még a természet gondoskodott. A csapat ilyen módon a méhállamig való diadalmenetet el nem érhette volna. Valami másnak kelleti bekövetkeznie. Az állandóan aiábbszálló hőmérsékletre a vegetáció hanyatlása is következett. Méheink már nem találtak olyan telerakott asztalt mint máskor. Szűk táplálék kevésbé magas sőt gyakran változó hőmérsékleti fokokkal egyetemben, a mi mindenekelőtt a fiatal fiasitás fejlődésére is hátrányosan hatott, lassanként szükségképen a fajta illetőleg a faj degenerációjára kellett vezetnie. A képzőanyagok csökkenésével együtt magátólérthetőleg az anya belsejében a peteképzés is hanyatlott, sőt ennek az volt a következménye, hogy a fiatal fiasitás nem tökéletesen kifejlődve látott napvilágot. A pete visszafejlődése fokozatos volt, mig végre a peték tápláló anyagokkal ellátatlanul lettek lerakva. Mostantól fogva kétféle volt szükséges : a fiasitásnak táplálékot kellett kapnia az anyaállattól, és az üregen belül alkalmas fiasitási helyet is kellett teremteni; mert a kicsiny parányi petéket nem lehetett a földre rakni, annál kevésbé ottan táplálni. Hogyan történt most a táplálás és milyen következményei voltak ennek a méhcsapatra ? Nem tévedek azon feltevésben, hogy ezen sok együttélő méh magukközül egy főnököt illetőleg királyt vagy királynőt választott. Ez jellemző vonás olyan állatok életében, amelyek együtt élnek. A testi nagyság állandóan növekedő degenerációja mellett, ami a gyengeség, a tökéletlenség érzetét váltja ki, az egyes tagok erősebb összekapcsolására igen valószínű az a feltevés, hogy kiválasztottak egy vezetőt. Hogy ez a legnagyobb volt maguk között az felfogható. Hogy vezérükhöz ragaszkodtak, sőt hogy tisztelték, az termé- szetes, körülötte szolgasereg képződött, amely Értesítsük mindenről a szerkesztőséget!
