Méhészeti Hetilap, 1918. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)
1918-01-27 / 4. szám
28 üt oldal. MÉHÉSZETI HETILAP röpíyukfekvéssel és egyenlő nagyságú szájnyílással, előirt falvastagsággal és arányos falakkal. A fonatok között barázdák ne legyenek a kason. Mindez a gyakorlatlan kaskötőnek igen nehéz. De ökonómiai okokból sem tanácsos a kasoknak sa- játkezileg való elkészítése, mert ha az egy kasra felhasznált időt és a hozzávalókat a gyakqrloít kaskötő által előállított kas árával összehasonlítjuk, akkor azt fogjuk találni, hogy hiába fáradtunk és »semmit sem kerestünk*. A kasokra helyezendő ládikákat és az azokba való kereteket magának kell elkészítenie, ami nem is nehéz. Az elsőkhöz kiszabjuk a jó erős deszkákat és tompán egymáshoz erősítjük, de nem szegekkel, hanem csavarokkal, nem is tuinagy távolságra egymástól, hogy a deszkák meg ne- hajoljanak. Minden kaptárnak ugyanaz a beímér- \ téke legyen, szintúgy a kereteknek is, amelyeknek elkészítéséhez egy keretgépet használunk, hogy minden kaptárba üljenek. Egy kasos méhésznek tudnia kell azt, hogy egy kast csak akkor kezelhetünk hJyesen, ha az j építmény kivétel nélkül csupa egyenletes lépekből áll mert különben az építménybe való betekintés meg van akadályozva. Ha ktt lépet jobbra és balra egy kissé oldalra hajiit, a napfényt besütni engedi és a rnéheket hátrafüstöli, akkor a kas fenekére kell látnia. Ez szükséges akkor, ha anya- : bölcsőket keres vagy a fiasitás kiterjedését akarja megállapítani. De egyenletes építményt a rajzó méhek csak akkor készítenek, ha irányitó viaszt adunk nekik. Ritkán sikerül az irányitó viaszt egyenesen a kas boltozatára ráragaszíani és majdnem mindig be- j válik, ha a rajzó méhek rajta csüngenek. Véleményem szerint legjobban a következő módon járunk el: Veszünk három keretlécet és mindegyik végébe egy fúróval lyukat furunk. Hogy a lécek a fúrásnál fel ne szakadjanak, azért a gyalupad hátsó fogójába fogjuk. De a lyukakat izzó vassal is ki lehet égetni, akkor a befogás felesleges. A léceket most lépkezdetekkel és távkapcsokkal látjuk el. Azután az egyiket a felső száj közepén át a röpiyuk irányától a kas hátsó faláig fektetjük, erősen odanyomjuk és mindegyik nyílásába facsavart huzunk, amelyet a kas boltozatába becsa- j varunk. A másik két léc emellé jobbra és balra kerül és ugyanilyen módon meg lesz erősítve. Ami hely jobbról és balról azután még megmarad, azt a méhek ugyanolyan irányban építik ki lépekkkel, mint amilyen iránya a három középsőnek van. Egy kas célszerű berendezéséhez még a kereszífákkal *) való helyes ellátás tartozik. Mintegy tenyérnyi szélességgel a kas boltozata alatt kívülről két keresztfát szúrunk a kas falán keresztül és pedig úgy, hogy az erősre csavart keretléceket derékszög alatt keresztezzék Valamivel a kas közepe felett három keresztfát szúrunk be és pedig úgy, hogy a két elsőhöz gyengén ferdeszög alatt álljanak. Tenyérnyi szélességgel a kas szélétől a kas megint három keresztfát kap úgy, hogy a második sorhoz kissé ferdén álljanak. A keresztfák hegyeit a kas falába szúrjuk, a tompa végeket egy centiméternyire kifelé hagyjuk állani. Ha azután később a kast feloszlatjuk, akkor a keresztfákat harapófogóval kényelmesen megfoghatjuk, gyenge forgatás által az építménytől leválaszthatjuk. Amihez a kasos méhésznek főképen és alaposan értenie kei!, az a kidobolás művészete. A kidoboiást alkalmazza, ha mfirajt akar képezni, ha célszerűnek tartja azt, hogy egy népet tulöreg építménnyel vagy tulkevés mézkészlettel vagy ha vérhasban szenved, más kasba jó építménnyel és elegendő készletekkel áttegyen, tehát hogy azt »áthajtsa“, vagy ha egy gyenge család melleivel a királynő kikérésére urán egy másik népet fel akar erősíteni. Tulmessze vezetne, ha ezen a helyen a kidobolás összes szabályait felhoznám, e tárgy felett a kasos méhész méhészeti könyvében szerezzen tudást. **) Ha a kidobolás rnűrajkészités céljából történik, akkor a tenyésztő szeámára fontos tudni azt, hogy ennek ideje mikor van. Tehát egy nép rajérettségét helyesen kell tudnia megítélni. Tudnia kell azt, hogy egy nép akkor rajérett, ha az egész építmény egészen le a fenékdeszkáig jól ellepi, hogy egy időelőtti kidobolás mindig maga után vonja azt, hogy a mű raj nem sikerül. Épen oly kevéssé szabad odajuttatni a dolgot, hogy a méhek a rajérettségét átlépjék és hogy kifeküdjenek. Mindakettő hátrányos úgy a tulkorai mint a tul- késői kidobolás. És végre tudnia kell a tenyésztőnek azt, hogy morajokat csak jó hordás mellett szabad készítenie. Különben honnan vegyenek a méhek anyagot az építéshez ? De egyedül a jó hordás még nem minden, mert a kasos méhésznek kívánnia kell azt, hogy a raj az ő lakását gyorsan lehetőleg 8—10 nap alatt kiépítse, még mielőtt a hereépitmény készítésébe átmegy. Tudnia kell azt, hogy a legnagyobb haszonnal jár, ha a rajokat emellett még erősen etetjük is, és hogy a rajok etetése a legjobb spekulativ etetés. _____A mézelő kasos népeknél a tenyésztőnek Hi rdetéseink meglepő eredménnyel járnak!
