Méhészeti Hetilap, 1918. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)
1918-04-28 / 17. szám
MÉHÉSZETI HETILAP 133-ik oldal. ilyenek feiett! Ha nem akkor az ilyen királynőkkel két megtermékenyítő népecskét készítettünk, amelyeket (fiasitással és nép- pet együtt°a meganyátlanitott tenyésznépek- kel megint egyesítünk; ha az öreg királynőket anyásitó készülékben egyenesen vis- szaadandók, akkor valószínűleg el nem fogadnák azokat. Semmi sem finomabb ennél, ha az öreg királynőket megtermékenyítő népecs- kék képzésére használjuk; majd mega- nyátlanitjuk és fiatal terméketlen királynőt adunk be; az öreggel uj megtermékenyítő népecskét képezzünk és igy tovább addig mig el nem hal. Egy egy igy berendezett megtermékenyítő népecskékben még néhány királynő megkezdheti a petézést; de nem sok! Csakhamar itt van megint az ősz. Még valami! A megtermékenyítő népecs- kék akkor ütnek ki legjobban, ha az egyik lép, a mellső (egy tökéletlen) az utolsó évről még némi élelmet tartalmaz ; az mindegy, hogy az élelmi készlett hol van; a bal a jobb oldalon középgn, az áttele- lésre a megfelelőbbeket választjuk ki, és ezek amelyek lehetőleg a bal oldalon a röplyuknál ülnek. Azoknál, amelyek a jobb oldalon ülnek, a Jepeket megfordíthatjuk. A következőt tartalmazza számomra az első serkentőit, amelyből idővel az első ládika ala Prott a beálcázott müanya- sejtek elfogadására keletkezett és ami azóta az anyanevelés a legjobb módszerének bizonyult. Pratt ur Sivarthmoreból 1901. Julius 15-én a Gleaningsban az ő anyanevelési módszeréről a következőket közli; „Üres költőtár“ Vagy a Dadant-Alherti kaptár üres fiókja (alsó és felső részére erősíts egy drótszövetes kereteit, hogy egy rajt be lehessen zárni. A felső drótszövetes kereten egy keresztbe futó deszkán) négyszögletes nyílás van amely megengedi hogy néhány Sivarthmorn — lécét (a si- varthmore — anyakalitka felsőlécét) egymásmellé fügeszthessük. Négy szeg beverése által szorisd egymásmellé a lépeket. Azután ezen lécek minden egyes nyílásába Doolittle inűanya- sejtett teszünk amely egy fadugó alsó részére rá van erősítve most ezen költőtérbe (vagy fiókba) meglehetősen sok méhet önts bele, amelyeknek királynőjét az imént fel vettünk. (Legjobb a kerek Doolittle tölcsér használata és ezen célra a felső drótszövetes kereídeszkáján, mint közönséges elzáróládikán, még egy 8 cm. átmérőjű kerek nyílást készítünk.) A fiókba már előb mézet és pollent és vizet tartalmazó lépeket helyezzünk de fiasitás nélkül. (Akinek nincsen kerettölcsére, egy rajt egy pléhre önthet, meganyátlanitja azt (ha sikerül) bedobja a fiókba és csak azután teheti fel a drótszövetes kereteit.) A méheket egyelőre bezárva tartjuk, mig teljesen tudatára ébrednek anyátlanságunknak, talán az éjjelen át. A kővetkező reggelen tedd a köl- tötér (vagy fiókot) egy asztalon vagy a méhesben egy elzárt költőtérre) és kezd el a műsejtek preparálását. (Mindegyiket el látunk királyi tápnebvvel. (Erről szerző ugyan nem mond semmit) és egy álcával.) Kezd a munkát az egyik végen; ah myszor kiveszel egy üres sejtett, tarts készen létben egy dugót, hogy a kerek nyílást gyorsan bedughatod, egyszerre egyet addig, mig minden csészécske el van látva álcával. Csak nyugodtan! Nem szükséges, hogy hirtelenkedjél. Azon mértékben, ahogyan te folytatod a munkát, azon vannak a méhek, hogy az először bedugot sejteken építsenek. Közvetlenül a beálcázás után tölts meg egy etető készüléket hig mézzel és etess a keretdeszka egy nyílásán a sejtek mellett. A dugó eltávolítása és a sejt bevetése közt szünetet ne tart, különben sok méh kiszökik. Egyetlen egy méh kiszökése sem szüséges, ha a méhész ügyes. Hagyd zavartalan a népet, mig a sejtek tovább haladtak. Este felé néz utána és egyenként húzd ki a sejteket; jelöld meg mindegyiket, amely nem sikerült, és a következő reggel mindegyik megjelölt sejtbe uj álca betehető. 36 óra múlva tedd a törzset a telep eredeti helyére; a kész sejteket tedd egymásmellé és a léceket a zárka alsó részébe; pléhtolókákat tedd be az anyarácsokat helyeze be és az anyarácszárkákat oszd el hatalmas népek között; egy törzsnek 16 sejtnél többet ne adj. Ha sejteket anyátlan méheknek kell bevégezniök, akkor nem szükséges azokat kalitkába zárni addig mig be vannak fedve. Hogy a zárkákat jobban eloszthassuk, vagy hogy egy királynőt jobban megközeGyQjtsűnk előfizetőket!
