Méhészeti Hetilap, 1918. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)
1918-04-21 / 16. szám
122-ik oldal. MÉHÉSZÉT! HETILAP tál a bent maradt gyökérdarabok megüszkösödnek és többé nem hajtanak ki. Hibának rójjuk fel még azt is hogy gyökerei messzi elnyúlnak és ezekről hajtások nőnek. Ez ellen csak ott kell védekezni, ahol használt földbe furakodik be, s ott is egyszerűen azzal, hogy mélyebben szántunk, így a gyökerek elpusztulnak, Az egyszer levágott akácztőrő! négy öt uj hajtás nő. Ezek közül a legszebbet meghagyjuk, a többit pedig tüzelőnek levágjuk. Különös, hogy ezek a hajtások majdnem kétszer gyorsabban fejlődnek, mint az anyafák. Egyszerű, igénytelen fa az akáczfa, s a mellett igen hasznos. Mint tűzifa elsőrendű, mint szerszámfa igen keresett és drága, mint mézelő fa elsőrendű, s talaj- tekintetében is igénytelen. Levelei télen át mint lombtakarmány a jószág állománnyal feletethetők, a mely nem kényszer, hanem nagyon is értékes takarmány. Virágja gyógy- teaként ismeretes. Magva összegyűjtve jól értékesíthető, de legszebb tulajdonsága hogy a legsivárabb talajt is átjavitja, a földet megköti, termő képessé teszi, úgy, hogy évek múlva jó legelővé változtatja a gazda szégyen foltját. Tekintve az akácznak elősorolt előnyeit, azt mondhatjuk, hogy gazdasági szempontból a legjövedelmezőbb fa. Törekedjünk tehát oda, hogy országunk, silány elvadult és vízmosásos területei akáczfával ültettessenek be, s akkor égető méhészeti kérdéseink közül a legfontosabbat oldottuk meg. Hadi kaptár. Irta: SZALÓKY SÁNDOR. Ma már oiy sok minden „hadi,“ hogy u- toljára a nem hadi dolgokból mutatvány példány sem fog maradni, s ha marad is, a legmagasabb árért sem lehet megszerezni. ___________________ Ta lán kaptáraink is azért oly méreg drágák mert még nem lettek nyilvánosan hadi névre elkeresztelve, bárha fa anyaguk egyáltalán nem kifogástalan, elkészítési módjukra is reá nyomta a mai kor az ő letörül heteden bélyegét Ez ideig a méhészetet a kis emberek foglalkozásának és jövedelmi forrásának neveztük, ma azonban már csakis a pénzes világ férfiai képesek a méhészkedéshez hozzá fogni, mivel úgy az élő méh mini a kaptár és méhészeti eszközök ára oly magasra emelkedett, hogy csak egy családos méhészed berendezése is egész vagyonba kerül. Különösen baj az, hogy méhészetre kitani- tott rokkant katonáink nem képesek legyőzni az anyagi akadályokat és igy képtelenek megkezdeni a méhészkedést. Ez alkalommal megakarom tanítani különösen szegényebb, kezdő méhésztársaimat arra, hogy miként lehet olcsó anyagból megfelelő, tartós kaptárt készíteni. Egy köteg lécz, egy párszál deszka, pár kéve vessző, egy szekér homok, fél mázsa méz elegendő egy szép kis méhészet berendezéséhez. A kaptárnak csak a várát készütjük el lécből olyan formán, mint azt a nagyobb fajta papír dobozoknál látjuk. A kaptár eleje, oldala, teteje és allya vesszőből fonott vesszőkas módjára befonandó. A kaptár ajtaja készülhet deszkából is, de elegendő a lécrámára ragasztott olajos vagy festékes papír is, mely azonban több rétegű — tehát jó vastag — legyen. A falazatot, vagyis a vessző fonásu részt ma'terre! öntjük be, mely készül homok, oltott mész, polyva és viz keverékből. Fő, hogy minél több polyvát keverjünk közzé, mert ez nemcsak szilárdabbá, erősebbé, hanem tartósabbá is teszi a káptárt. A favár elkészítésénél ügyeljünk arra, hogy a kerettartó léceknek megfelelő magasságban az oldalakban egy egy léc legyen be erősítve, hogy a favár pontos méretű legyen s a kijáró nyillást lehetőleg fölül hagyjuk. Az igy elkészült kaptárt jól ki kell szárítani, s kivül belül kimeszelni. Ügyes ember az elejét úgy ki cifrázhatja, hogy észre sem lehet venni, hogy nem deszka kaptárral van dolgunk. Igaz, hogy ez a kaptár elég nehéz, de hát a kinek nemcélja a vándorlás, annak az ilyen is megfelel. Tegyenek csak kísérletet vele kedves mé- hésztársaim, megfogják látni, hogy milyen olcsó és Értesítsük mindenről a szerkesztőséget!
