Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-30 / 52. szám
410-ik oídai. MÉHÉSZÉ ti HETILAP ból álló bármire vonatkozó hirdetést lapunk apróhirdetési rovatában. Előfizetőink pártfogását kérve, - mara- i dunk teljes tisztelettel a Méhészeti Hetilap szerkesztősébe és kiadóhivatala, j Válasz a „Nyílt kérdésire Irta: SZATHMÁRI ELEK. Lapunkban Maurer János inéhésztárs ur egy nyiit kérdést intézett a méhészekhez, a mely nyilt kérdés véleményem szerint nem is kérdés, mivel a feleletet megadni reá igen köjinyü. Mindenek előtt megállapítja Maurer ur, hogy méhészeti könyveink nagyon felületesek és még a foniosabb kérdések felett is csak át siklanak. Sajnos, de való, hogy kifogástalan méhészeti könyvünk nincs, a mi azonban nem azt jeleni», hogy képzett méhészeink ne volnának, hanem inkább annak tulajdonítható, hogy az ilyen szakmunkák íróit legtöbbször mellék érdekek vezetik. Egyik egy kaptárnak, másik egy rendszernek hódol és igy nem a méhészet, hanem a kaptár vagy méhészeti rendszer megismeitetésére és megkedvel- tetésére törekszik. Talán épen az ebből folyó hiányosság az oka annak, hogy könyvből a méhészetet megtanulni lehetetlen, holott könyvből a méhészetnél sokkal nehezebb tudományt is tanultak már meg, és ma úgy állunk, hogy a ki méhészkedői akar, az újság járatás nélkül alig boldogul. A rajzást, annak lefolyását minden méhészeti könyv letárgyalja, de ez az ismertetés minden könyvben egy kaptafára van huzva. Egyik sem mond többet, mint a másik, legfeljebb egyik bővebben, másik összevontabban tárgyalja. De lássuk a kérdést! Hogy rajzás alkalmával megtermékenyülhet e az anya, ez a kérdés veleje, amelyre tagadás a felelet. Rajzas alkalmával nem termékenyüihet meg az anya, mert hiszen azt mindnyáján jól tudjuk, hogy a párzás magasan a levegőben történik, honnan az anya párjával együtt a földre esik. Tegyük fel most már, hogy a rajból kiválik az anya és nászutra indul. Az bizonyos, hogy minden anyának van néhány kisérő méhe, ezek tehát kisérik őt a nászutra is, de mire a párzás megtörténik, akkorára már nemcsak rnegszált a raj, hanem a legiöbb esetben be is van fogva. Így tehát a párzásra indult anya el veszítvén népét; elpusztul. Így történne ez, ha történne, de nem történhetik, ine» 1 a rajzási és nászuti izgalom különböző. A fiatal anya nem jószántából hagyja el a köpüt, hanem azért, mert fél a vetélyíárstól és pártjától, már pedig a ki fél, az elfelejti — legalább kevés időre — a szerelmeskedést, Hogy azonban utórajnál néhány nap múlva már fiasiiást találunk, annak magyarázata abban keresendő, hogy vagy az öreg anyával jött ki az utóraj — ami nem túl ritke eset, — vagy az ifjú anya még a rajzás napján nászutra is kirepült és meg is iermékenyüit, ami épen nem ritka, különösen ha az utóraj reggel jött ki, a déli órákban pedig kedvező szélcsendes az idő. Hiszen méhészkönyveink nagy része ajánlja is, hogy befogás után mihelyt a raj megnyugodott, vagyis a rajfogó kasban fürtöt alkotott, tegyük azonnal állandó helyére, nehogy a nászutra induló anya az ideiglenes helyről inegtájolva, más alkalommal oda térvén vissza, elpusztuljon. Ezt a tanácsot ugyebár a legtöbb szakkönyv megadja. Ez a tanács pedig magában foglalja a Maurer ur nyilt kérdésére is a felelet. Ezért irtani cikkem elején, hogy a fe'iett kérdés voltaképen nem is kérdés. Természetes dolog, hogy az ilyen fontos kérdéseket iohhan meok#.:,,. R , o—vnagiíaiii szakKonyveinknek. A felnőttek nem iskolás gyermekek, a kik tanítójuk szavát kötelesek elhinni, hanem gondolkodni tudó, önként tanulni akaró egyének, a kiket nem boldogít az, ha a megvett szakkönyvet szóról-szóra betanulhatják, ők nem magolni, hanem tudni, érteni akarják a dolgok velejét, hibázik tehát a könyvszerző, ha művében csak szárazon előadja a tudnivalókat, de nem magyarázza meg a „miért ?“-eí, holott épen ezt akárja tudni a kezdő. És iaián ez igy van jól. Ki járatna lapot, ha nem volna belőle mit tanulni, pedig hogy sokat nem tudunk, bizonyítják a Méhészeti Hetilap jobbnál-jobb gyakorlati cikkei. Műlépek — viaszból és más anyagból. Irta: Coel. Sohachinger. 1778. november 24-én halt meg az <5 lakóhelyén Frankentalban (Pfalz) Mehring János, be- csületes asztalosmester, akinek neve méhészköErtesitsiík mindenről a szerkesztőséget!
