Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-22 / 29. szám
230-ik oldal. MÉHÉSZETI HETILAP nek uj utat-mádot keresni a fellépő szükség állapotok eltávolítására. A legrosszabb szükségállapotot ebben az évben a viasz hiánya szolgáltatja, mert viasztermelés távolról sem elégséges arra, hogy a méhtenyésztők mülépsziikségletét csak megközelitőleg is fedezze és kielégítse. Azért arról van szó, hogy a mülépek használatát a lehető legkisebb mértékig korlátozzuk és útmutatást adjunk arra, hogyan lehet a műlépet más segédeszközökkel pótolni. Kétséget nem szenved, hogy a mülé- pet itt-ott az utóbbi években mértéktelenül is alkalmazták, sőt ott is, ahol az nemcsak nélkülözhető, hanem még káros is igy pl. ha előrajokat, amelyek az uj viaszépitmény felállításához minden anyagot az anyatörzsből magukkal hoznak, egészközfalakra ütünk. Van egy közmondás amely azt mondja: „Kövér disznót ne dörzsöljünk be sza- lonávval.“ Hogy a mülépszükség nehéz állapotából ki jussunk, azért megint a régebbi idők mestereihez kell iskolába járnunk, hogy megtudjuk azt, hogyan segítettek maguknak azok és hogyan érték be mülép nélkül. Általános az a felfogás, hogy a mülép a mobil méhtenyésztésben teljesen nélkülözhetetlen tavasszal a népek építési ösztönének fellépésekor, mivel ez az építési ösztön tapasztalat szerint legtöbbnyire heresejtek alakjában jelentkezik. A herefészek veszedelmétől itt ugyan állandóan tartani kell és Berlepsch intése óta ezen mértékben felüli hereépitménytől és herefiasitás- tól éktelenül félünk. Ezt a veszedelmet bizonyára nem kell kicsinyleni, de túlbecsülni sem kell azt! A régebbi időkben tavasszal, legtöbbnyire zöldcsütörtökön az összes népek vissza lettek metszve, azaz a költőfészek összes lépei meg lettek rövidítve, itt- ott még nehány teli mézeslép is el lett véve az őldalökból. Tehát a múlt stabil méhésze a mértéken felüli hereépitménytől való félelmet nem ismerte. Hogyan magyarázható ez? Nos, mindenekelőtt megjegyzendő, hogy akkoriban az öreg királynőkkel biró előrajok és későn esett utórajok, amelyek a kast nem építették ki, a kénszelet áldozatává lettek és hogy az anyatörzsek legtöbbnyire olyanok voltak, amelyek a múlt évben rajoztak s igy múlt évi fiatal királynőjük volt vagy a kellő esett, erős utórajok, szintén fiatal királynőkkel. Ez a döntő oka annak, hogy azon népek, amelyek vissza lettek metszve, többnyire nem hereépitményt, hanem dolgozó sejteket építettek, mert a törzsek egész fiatalos állapota folytán a hereösztön csak későbben lépett fel. Ha a költőfészek szélen utóbb készült is nehány öv heresejttel, akkor az semmiképen sem volt hátrányos,, inkább meg lett gátolva az, hogy a népek idő előtt rajéretté lettek. A jelen idő mobil méhésze az építmény megmetszése helyet mülépek kiépite- tését alkalmazza a költőfészket lezáró virágporos lép mellett. De tapasztalt méhészek tudják, hogy fiatal királynőkkel biró népek még ma is, ha nem adunk nekik egész közfalakat, hanem csak lépkezdetes kereteket, mindenek előtt dolgozó sejteket építenek, és csak később mennek át here- épitményre. így megtörténik pl., hogy a méhek cukortábla kereteket, miután azokat üresre fogyasztották, dolgozó lépekkel kiépítenek, feltéve, hogy a népeknek fiatal királynőjük van. Ennél persze a hordásnak és időjárásnak van döntőszava. Tulgazdag virágpor- és mézhordásnál az ösztönös lett bizony gyorsan felszökik a herékig úgy, hogy altkor csakhamar fellép a hereépitmény. (Folytatása következik.) Értesítsük mindenről a szerkesztőséget!
