Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-21 / 3. szám
22-ik oldal. MÉHÉSZETI HETILAP kaptár méh, a miből Magyarországra és tartományaira 225000 jutott, tehát négyzet kilométerenként alig háromnegyed kaptár. Kétszeres fájdalom töltheti el szivünket, ha meggondoljuk, hogy a most dúló világháború milyen irtóztató csapással sújt magyar hazánk szép fejlődésnek indult méhészetére. Már ott állottunk, hogy a magyar méhészet oly fokát élte, hogy bárhol jelent meg a külföldön produktumával, — az elismerés pálmáját nem igen hagyta ott másnak. De hogy most szüntelen szól a harci riadó, egy lángtenger a világ, mely iszonyatos erővel rázza alapjaiban Európát. Most, amikor szerbek dühöngő csordája, orosz, angol, belga, francia, japán, áruló olasz és román hiéna tört reánk, most a mikor az élet-halál harcban a méhészek soraiban is rést ütöttek s méhészeteik a hanyatlás karjaiba dobattak. Kell, hogy megrázzon bennünket e szomorú állapot és hazafias kötelességgel ki kell lépnünk a segítés, a mentés terére. Ne engedjük elpusztulni hazánk méhészetét. Kedves Méhésztársak! Nem hiszem, hogy szavam elhangozzék a pusztában. Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz: mentsük meg a mi megmenthető, ne engedjük elpusztulni az elárvult méheseket. Adjunk utasítást a családtagoknak, hogy rendben tarthassák méhészetüket, mig esetleg visz- szatér küzdő hős Méhésztársunk.------------És ha már árván maradt volna a méhes, de a család nem akarná pusztulni hagyni — siessünk segélyére, hogy utasításaink alapján megismerjék a szükséges teendőket s biztosítva legyen megélhetésük. Nyissuk meg méheseinket a méhészetet kedvelők előtt, hiszen a méhészet ajánlatos gazdáknak, papoknak, tanítóknak, vincelléreknek, kertészeknek, otthon dolgozó iparosoknak, tisztviselőknek, sőt lábbadozó betegeknek sem terhes — és még kisebb testi fogyatkozás sem akadályoz senkit, csak látása és munkára alkalmas keze legyen, sőt a méh épen az olyanoknak haszonmarhája, kik testi fogyatkozásban szenvednek és más pályán nem boldogulhatnak, mert a kis méhek meg- rakottan térnek haza, kincseket halmozva fel gondozó gazdájuk számára. Hívjuk hozzánk a rokkant katonákat, kik a háború után azt sem tudják, hogy mihez fogjanak. Oktassuk elméletben, gyakorlatban, hogy hazánk méhészeteinek — a mezőgazdaság költészetének — sok uj munkást nevelhessünk. Hogy minél kevesebben legyenek a mások könyörületére szorultak és hálásan gondoljanak azokra, kik jót tanácsoltak, a mikor felhívtuk őket: „Kezdjenek méhészetet!“ A fentebb említett hivatásuak egész tábora — ha eljut hozzájuk — hivó szavunkat örömmel fogadja. És hányán lesznek, a kiknek ezáltal talán existenciájuk lesz biztosítva, hazánk hanyatló méhészete pedig ez által a hanyatlás karjaiból kiragadva. Oktassuk ki azonban hallgatóinkat, hogy ne gondolják azt, mintha elég lenne csak kaptáros méheket beszerezni és úszhatnak aztán a mézben, mert a legjobb kaptár sem hoz hasznot, a kontár kezében csak pusztulást és — viaszmolyt. A kaptárok kezeléséhez elméletileg és gyakorlatilag képzett mester kell. — A kontár lép - ten-nyomon ellenkezésbe jön a méhek örök törvényével — mig végre okulva a saját kárán — alig mer a méhekhez nyúlni — helyesebbnek látja a parasztkasos méhészetet. Tudatlanságát el nem ismeri, az elmaradt haszonért pedig a .kaptárokat teszi felelőssé. Annyi bizonyos, hogy mesteri kezek között sem ontják mindig a kaptárok a mézet, mert erre az időjárás és a flóra gyakorol befolyást s nincs kizárva — egyik évben kétszer-háromszor pergetünk s a következő évben talán pótolni kell a szükségletet. Ha azonban kaptáraknái ilyen eset elő is fordul, bizonyos, hogy a kasokból sok elpusztul. Oktatásunk alkalmával az ilyen eshetőségeket is szóvá kell tenni és felhívni hallgatóink figyelmét, ne sajnáljuk az időt, fáradtságot. Látogassanak meg jó hirü méhészeteket, mert ott elméletben, gyakorlatban tanulni fognak. Serkentsük hallgatóinkat szaklapok járatására. Szaklapjaink lehetőleg jobb, kiválóbb méhészeink munkáit közük s ezekből mindig lehet tanulni. Én ezúttal megnyitom méhesem, mely 160 törzsből áll, nagyobbára országos méretű kaptáikban. Van azonban Mayer due, Hungária, Páll- féle átmeneti, Vida-féle dúc, paraszt kas közönséges toldalékkal stb. s a szükséges méhészeti eszközök, hogy a tanulni vágyó kezdő mindent megismerhessen. Megnyitom méhesemet és bárkit, kit a méhek szeretete a méhészeti évad alatt hozzám vezérel, szívesen látok és rendelkezésére állok, úgy elméleti, mint gyakorlati oktatásban. Hajlandó vagyok elmenni útiköltségem megtérítése ellenében árván maradt méhesekhez, hogy ott az állományt figyelembe véve, a legpontosabb utasítást megadhassam. A mikor eljárásom megszivlelésére kérem Méhésztársaimat, egyben kérem a tek. Szerkesztőséget cikkem magáévá tévén, közölni ama nemes méhészek cimét, kik felfogva cikkem hord-
